Gennyesztő baktériumok kártétele a nyulászatban

GENNYESZTŐ BAKTÉRIUMOK KÁRTÉTELE A NYULÁSZATBAN

STAPHYLOCOCCOSIS - STREPTOCOCCOSIS

G. Vince olvasónktól az alábbi levél érkezett: „Szoptatós anyanyulaimon 8-10 napos szoptatás után a csecsbimbó körül duzzanatok jelentek meg. A jelenséget 2 hónappal ezelőtt 2 anyán észleltem, jelenleg pedig 5 anyanyúl mutat hasonló tüneteket.

Első alkalommal megvágtam a daganatot és nagyon sűrű, tejszerű váladék folyt belőle. Az ekkor megbetegedett 2 anyanyúl közül az egyik elhullott és a kicsinyei is elpusztultak.

Egy nyulász barátomnál az 5-6 hetes kisnyulaknál a szem és lábtájékon szintén hasonló daganatok jelentek meg, melyek ugyancsak sűrű, tejszerű váladékot tartalmaztak. Mivel hamarosan 10 anyanyúlnak kellene fialnia, ezért volna szükségem a sürgős segítségre.

A következő tehát a kérdéseim:

1. Fertőző betegségről van-e szó?

2. Mivel lehet megelőzni, gyógyítani?

3. Az esetlegesen meggyógyult anyanyulakat ajánlatos-e továbbra is tenyésztésben tartani?”

Tisztelt Olvasónk! Bár a pontos diagnózis megállapításához helyszíni vizsgálatra volna szükség, sőt, a bántalmat előidéző kórokozó meghatározásához esetleg laboratóriumi vizsgálatra is. A leírt tünetek alapján a legvalószínűbb, hogy valaminő gennyesztő baktérium által történt fertőzés okozta a gennyes gócok megjelenésében mutatkozó bántalmat. A hazai nyulászatokban okoz többnyire a Staphylococcus aureus nevű baktériumokkal történő fertőzés hasonló kórképet.

Mielőtt a gennyesztő csírák okozta leggyakoribb bántalmakkal megismerkednénk, elöljáróban nézzük a konkrét kérdéseit:

1. A gennyesztő csírák (staphylococcus, streptococcus stb.) okozta bántalmak fertőző jellegűek, endemiát okozhatnak (=helyi járvány).

2. Megelőzésük az előidéző okok kiküszöbölésével, a higiéniás körülmények javításával és alapos fertőtlenítéssel, esetleg az ivóvízben adagolt antibiotikumokkal történhet.

3. A beteg állatokat el kell különíteni és akár egyedenként antibiotikummal kezelni.

4. A meggyógyult állatokat a legcélszerűbb kiselejtezni.

5. A bántalom, amennyiben befészkeli magát egy tenyészetbe, igen súlyos veszteségeket okozhat, mielőbb ajánlatos állatorvosi segítséget kérni, aki a parenterális antibiotikumos kezelést is elvégzi, ugyanakkor a helyi körülmények ismeretében a szükséges tennivalókat és a további gyógyszereket is előírja.

A HÁZINYÚL STAPHYLOCOCCOSISA (olv. stafilokokkózis)

A staphylococcosis házinyúlban vérfertőzésben (=vérmérgezés) és különféle szervekben elhalásos-gennyes gyulladásban, tályogok (=gennyfelhalmozódás körülírt szövetbeolvadással) képződésében megnyilvánuló, rendszerint félheveny vagy idült, enzootiásan (=körülhatárolt területen előforduló állatjárvány) jelentkező betegség.

MI OKOZZA?

A betegség okozója a fakultatíve pathogén Staphylococcus aureus nevű, átlagosan 1µm átmérőjű, szabályos gömb vagy kissé ovális alakú, mikroszkóp alatt gyakran szőlőfürtszerű halmazatok formájában látható Gramm-pozitív baktérium.

Amellett, hogy a staphylococcusok megtalálhatók a nyúl bőrén, a kötőhártyáján, a légutak és a száj nyálkahártyáján, természetes viszonyok között jelen lehetnek az ember és az állatok bőrén, a felső légutakban, a nemi szervek és a húgyutak nyálkahártyáján, az emésztőcsatornában, bizonyos fajok előfordulnak a tejben, tejtermékekben, de a természetes vizekben, a talajban és a növényzeten is.

A staphylococcusok pyogen (=gennykeltő) baktériumok. A Staphylococcus aureus törzsek többnyire a bőr és a nyálkahártyák sérüléseihez csatlakozóan a háziállatokban különféle gennyesedésekkel járó, rendszerint helyi folyamatokat, bőrgyulladást, hallójárat-gyulladást, tályogképződést, a lábvégek gennyesedéseit, ezenkívül méhgyulladást, tőgygyulladást stb. okoznak.

A Staphylococcus aureus okozta fertőzések az emberben is gyakoriak (bőrgyulladás, mandulagyulladás, hörghurut, szívbelhártya-gyulladás stb.), ezeknek azonban nincs köze az állatok staphylococcosisaihoz. Megjegyzem, hogy egyes Staphylococcus aureus törzsek ha szobahőmérsékleten tárolt ételekben tömegesen elszaporodnak, emberben az étel elfogyasztása után 4-8 óra múlva émelygéssel, hányással, hasmenéssel járó ételmérgezést okozhatnak. Az ételmérgezést okozó törzsek rendszerint emberi eredetűek, a bőrről, torokból kerülnek az élelmiszerekbe illetve ételekbe (Varga).

A Staphylococcus-fajok a nem spórás baktériumok között a legellenállóbbak közé tartoznak. Beszáradt váladékokban hónapokig életképesek maradnak. Hevítés hatására 60 °C-on fél óra alatt rendszerint elpusztulnak. A fertőtlenítőszerek közül a formalin 3 %-os oldata 30 perc alatt, a klórlúg 3 %-os, a szervesjód-tartalmú fertőtlenítőszerek 0,5 %-os oldata pedig 10 perc alatt öli el a Staphylococcusokat.

A FERTŐZÉS MÓDJA

A külvilágban rendkívül elterjedt baktériumok mindenekelőtt a bőrnek és a száj nyálkahártyájának, a kötőhártyának sérülésein át jutnak a szövetek közé. Ezenkívül bejuthatnak a csecsbimbó nyílásain át és a hüvelyen keresztül is a szervezetbe. Továbbá mechanikailag átvihetik a kórokozót egyes külső vérszívó paraziták is a bőr vagy akár a tejmirigy szövetébe. Itt többek között a nyúlbolhát kell megemlíteni.

A betegség kifejlődésében jelentős szerepet játszanak a kedvezőtlen higiéniás körülmények, a nyulak sötét, nedves, piszkos helyeken tartása, ahol a kórokozók különösen könnyen elszaporodnak.

Ugyancsak elősegítik a betegség kifejlődését a ketrecekből kiálló szögek, drótdarabok, éles fém alkatrészek és a durva alom is, mert ezek a bőrt felsértve kedvező feltételeket teremtenek a baktériumoknak a szervezetbe való behatolásának.

Gyakran a kevés tejet termelő anyák fiókái is felsebezhetik a csecsbimbókat. Ha az anya kevés fiókát ellett, de jól tejel, a tejmirigyben pangó tej is előidézheti a gyulladást, amelyet a bimbócsatornákon beszaporodó baktériumok gennyes gyulladássá változtatnak.

A nyúl szervezetébe került staphylococcusok előbb a fertőzés helyén szaporodnak el, majd betörve a vér- és nyirokáramba, eljutnak az állat különféle szerveibe és szöveteibe. A kórokozók megbetegítő hatását elsősorban az általuk kiválasztott toxinok idézik elő. A fertőzés helyén a szövetek elgennyesednek, kötőszöveti tokkal határolt tályogok keletkeznek, melyek 1-2 hónap elteltével feltörhetnek és tartalmuk a külvilágra ürül.

Amint arról már szó esett, a baktériumok bekerülhetnek a véráramba és így a különböző szervekben bizonyos idő múlva újabb tályogok keletkezhetnek.

A megnyílt tályogból ürülő genny beszennyezi és ingerli a környező bőrt. A nyúl vakarózik és így sebeket és karcolásokat ejt magán. Ezekbe ismét bejutnak a staphylococusok, és ily módon újabb tályogok keletkeznek a régi körül. A betegség lefolyása attól függ, hogy hol hatolnak be a baktériumok a szervezetbe, mennyire virulensek (=fertőzők - és megbetegítő-képesek) és milyen a nyúl szervezetének ellenálló-képessége.

MILYEN KÓRFORMÁKAT OKOZNAK?

A baktériumok a szövetek közé jutva különféle kórformákat idéznek elő:

1. Vérfertőzés

2. Gennyes bőrgyulladás, a bőr alatti kötőszövetben tályogképződés

3. Gennyes kötőhártya-gyulladás

4. Elhalásos tüdőgyulladás

5. Tejmirigy-gyulladás

6. Méhgyulladás (vetélés)

7. Gennyes gyulladás a különféle szervekben (talpfekély, a lábvég lágy szöveteinek a csontig történő elhalása, izületgyulladás, a középfül gyulladása stb.)

Az elsődleges vérfertőzés gyakrabban 2-7 napos fiókákban, ritkábban a választási korban jelentkezik. VÖRÖS szerint a szopóskori veszteségeknek 13 %-a ebből adódhat. A szopós nyulak rendszerint a staphylococcusok okozta tejmirigy-gyulladásban megbetegedett anyanyúltól a szopáskor fertőződnek.

A másodlagos fertőzés egyes szervek staphylococcusos fertőzéséhez többnyire tejmirigy-gyulladáshoz és méhgyulladáshoz társul.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?

Fiatal nyulakban a staphylococcusok okozta gennyes bőrgyulladás gócokban jelentkezik vagy a szőrtüszők és a faggyúmirigyek megbetegedésében (acne) nyilvánul meg.

A bőr alatti kötőszövetben is kialakulhatnak tömör kötőszöveti burokkal körülvett gennyes tályogok. Ezeket a bőrsérülések folytán vagy a bakteriémia során odajutott staphylococcusok okozzák. Gyakran keletkezik tályog a fejtető bőr alatti kötőszövetében, ha az etető- és itatóedényeken sérülést okozó felületek vannak.

Idősebb állatokban a staphylococcusok okozta bőrfertőzés talpfekélyt okozhat. A talpakon kifejlődő tályogok - minthogy ezek állandóan érintkeznek a ketrec dróthálós fenékrácsával - gyorsan megnyílnak és átalakulnak fájdalmas, vérző, lassan gyógyuló fekélyekké. A nyúl ilyenkor gyakran váltogatja a lábait, étvágytalan, lefogy. A talpfekélyek idősebb, többnyire 3-4 éves, nagytestű tenyészállatokon szoktak előfordulni. Elősegíti a betegség kifejlődését a megfelelő higiénia, pl. a takarítás hiánya, mert a vizelettől nedves és felrostozódó deszkapadló, valamint a durva drótháló a talp bőrét fellazítja illetve felsérti. A talpon a hámhiányokon beszaporodó baktériumok igen fájdalmas és gennyesedéssel járó gyulladásos folyamatot indíthatnak meg.

Ugyancsak előfordulhat a gennyes kötőhártya-gyulladás, mely akár önállóan jelentkezik, akár pedig egyéb szervek staphylococcusos fertőzéséhez (pl. bőrgyulladás, méhgyulladás stb.) csatlakozik.

Nem ritkán jelentkezik a staphylococcusok által okozott mastisis (=tejmirigy-gyulladás), mely főként a hátulsó tejmirigy-részleteket érinti. Az anya olykor másodlagos vérfertőzésben pusztul el. Ha tályog a tejmirigyekben keletkezik, vagy a másodlagos fertőzés során oda lokalizálódik, kiterjedt duzzanat keletkezik - emlékezzünk Olvasónk levelére -, amely viszonylag gyorsan átterjed a szomszédos tejmirigyekre. Az érintett rész felett a bőr kipirul, majd sötétvörös, néha szederjes színűvé változik. Ha a bimbót megnyomjuk, sűrű tej ömlik tele gennyel, olykor túrószerű alvadékkal, néha vérrel. A testhőmérséklet emelkedik, az állat elveszíti az étvágyát, és gyakran 2-3 nap után elpusztul.

Rendszerint az ellés után alakul ki méhgyulladás, de előfordulhat a kórokozók által kiváltott magzatelhalás és vetélés is.

Ha a kórokozó bejut a vérpályába és bakteriaemia alakul ki, előfordulhat a staphylococcusos eredetű ízületgyulladás, az olykor kialakuló középfülgyulladás miatt pedig a nyulak ferde fejtartása.

A vérfertőzés során az elmondottakon kívül a legkülönfélébb szervekben, így a májban, a vesében, a szívizomzatban, az agyvelőben, a herében, a nyirokcsomókban, a csontvázizmokban stb. is kialakulhatnak gennyes tályogok.

A nyulak Staphylococcus okozta bronchopneumoniája (=tüdőgyulladás) fiatal, választott és növendék nyulakban fordul elő. A szopósnyulak rendszerint az anyjuk orrváladékától vagy a választást követően társaiktól aerogen (=belégzés) úton fertőződnek. A klinikai tünetek kialakulását hajlamosító hatások, így a zsúfolt elhelyezés, nedves, huzatos istálló, az ammóniával terhelt légtér stb. segítik elő. A betegség főként a választás körüli korú, illetve a fiatal növendékeket érinti, de szórványosan a felnőtt nyulak is megbetegszenek.

A fertőződést követően néhány nap múlva savós-gennyes kötőhártya-gyulladás, orrfolyás, tüsszögés, köhögés, majd a légutakban és a tüdőben kialakuló gennyes gyulladás következtében fokozatosan súlyosbodó, nehezített légzés alakul ki.

Boncoláskor kiterjedt tüdőgyulladás látható, a légcsövet a gennyes váladék csaknem kitölti, a tüdő területének rendszerint a 80-90 %-a a gennyes gyulladás áldozatává válik.

GYÓGYKEZELÉS

1. A beteg állatokat lehetőleg egyedileg antibiotikumokkal kell gyógykezelni. Erre jól beváltak a penicillin mellett az oleandomicin, eritromicin, a tetraciklinek stb. Az alkalmazott gyógyszer kiválasztásában iránymutató lehet a baktériumok antibiotikum-érzékenységének a meghatározása. VETÉSI felhívja a figyelmet arra, hogy miután egyes Staphylococcus törzsek penicillinázt termelnek, a kezelések során ezt figyelembe kell venni.

2. Az előrehaladottan betegeket az állományból célszerű eltávolítani, a többit pedig ivóvízbe vagy a takarmányba kevert antibiotikumokkal kezelni.

3. A gyógyszeres kezeléssel egyidejűleg nagyon fontos a hajlamosító hatások kiiktatása, amint arról az előbbiek során már olvashattunk (száraz, huzatmentes, tiszta levegőjű istálló, szellős elhelyezés és az állatok keverésének az elkerülése stb.).

MEGELŐZÉS

A betegség megelőzése nagyon fontos feladat:

1. A hajlamosító hatásokat ki kell küszöbölni (zsúfoltság, huzatos, nedves istálló, ammóniával terhelt légtér stb.).

2. Gondoskodni kell a megfelelő higiéniás feltételekről (rendszeres takarítás stb.).

3. Az istálló fertőtlenítését programszerűen el kell végezni.

4. Különös gondot kell fordítani az ellési-higiéniára.

5. A ketrecekben az etető- és itatóedényeken levő éles, hegyes részeket meg kell szüntetni.

6. A tejmirigyek megbetegedésének megelőzése érdekében elengedhetetlen az ellést követő első néhány napban a rendszeres fészekvizsgálat, amely során az anyák tejmirigyét meg kell vizsgálni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a fiókák az emlőket megsértették, megharapták, azonnal gondoskodni kell a sebek ellátásáról. Arról is meg kell győződni, hogy van-e az anyának elegendő teje. Ha az anyának nincs elég teje, viszont sok a fióka, akkor a fölös számú fiókákat azonos időben ellett dajkaanya alá kell adni. Ha azt látjuk, hogy az emlőben a tej felgyülemlett, akkor a megduzzadt emlőből fejjük ki a tejet, vagy amennyiben az anyának nincs elegendő fiókája, úgy a lehetőség szerint rakjunk alá más anyától néhány fiókát.

7. A megfelelő takarmányozással kell gondoskodni az állatok jó ellenálló-képességéről!

A HÁZINYÚL STREPTOCOCCOSISA

A streptococcusok Gramm pozitív gömb alakú, láncokat képző baktériumok. Széles körben elterjedtek, megtalálhatók az ember és az állatok szájüregében, az emésztőcsatornában, a légutakban, a húgy- és nemi utak nyálkahártyáin, de egyes fajok jelen vannak a tejben, tejtermékekben, egyéb állati és növényi eredetű élelmiszerekben és a szennyvizekben is.

A kórtanilag fontos streptococcusok túlnyomó többsége a pyogen (=gennykeltő) streptococcusok csoportjába tartozik.

A streptococcosis házinyúlban vérfertőzésben, tüdőgyulladásban és különböző szervekben gennyes gyulladásban, főként tályogképződésben nyilvánul meg.

A streptococcusok elsősorban az újszülött nyulakban vérfertőzést okozhatnak. Boncolás során a lépduzzanat mellett, a savós hártyák alatt, különösen nagy számban a mellhártya és a szív külső hártyája alatt vérzéseket lehet látni, a zsigeri szervekben, a vesében apró, szürkésfehér, elhalásos gócokat lehet megfigyelni.

Hajlamosító okok hatására a streptococcus fajok növendék nyulakban hurutos, hurutos-vérzéses-elhalásos tüdőgyulladást okozhatnak. a fertőzés olykor önálló kötőhártya-gyulladásban és középfül-gyulladásban nyilvánul meg.

Anyanyulakban a betegség kifejlődését elősegítik a laktáció alatt az állat tejmirigyén keletkező sérülések, miután a szopás közben a fiókák felsértik a csecsbimbókat. A sérülésen át beszaporodó streptococcusok először helyi gyulladást, majd vérfertőzést okoznak.

Olykor súlyos fokú agyhártyagyulladás alakulhat ki, amikor az állatok súlyos idegrendszeri tüneteket mutatnak.

A kórokozók többek között penicillinre, eritromicinre és tetraciklinre érzékenyek.

Ami a betegség megelőzését, a védekezést, a hajlamosító hatásokat és a gyógykezelést illeti, általában a staphylococcosis esetében megismert tennivalókat és szabályokat kell betartani a kezelő állatorvos utasítása szerint.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők lapjában 2003. szeptemberében.)