Megindító volt a becsületessége, olyannyira, hogy most nekem gyűlt könny a szemembe
Amikor hazaértem, azonnal átmentem a surdi körzeti orvosi rendelőbe, úgy éreztem többet is tehetek a beleznai családért, és elmondtam a kolleginának a tragédiájukat. Egyből megértette... Megbeszéltük, hogy másnap, amikor neki is megfelelő, átviszem a motorommal Beleznára. (A doktornőnek nem volt semmiféle járműve, ha vidékre hívták, elvitték kocsin. - Akkor még nem volt, illetve másképp a Betegsegélyező!)
Következő nap, amikor átmentünk, a ló kicsit jobban lett, de újra kapott Penicillin injekciót, a tályogot is felnyitottam, jócskán tele volt gennyel, kitisztítottam. Az emberorvos pedig ellátta az ízületes asszonyt meg a nagymamát is, sőt a "készenlétiből" gyógyszereket is hagyott nekik. Ő is szívesen tette. Nem győztek hálálkodni, amikor az injekció az idős asszony fájdalmát megszüntette, és a kollegina elhárította az orvosi költségekre vonatkozó kérdésüket.
A fuvaros nem keresett, ami azt jelentette, hogy a lova meggyógyult, nincs szüksége további kezelésre. Nem is emlékszem pontosan, hogy mikor, talán úgy 3-4 hét múlva arra ébredtem a koranyári, nyitott ablaknál, hogy egy kocsi áll meg az állatorvosi rendelő előtt.
Megint valami nagy baj lehet, ha ilyen jó korán jött valaki! - villant át az agyamon automatikusan. Ahogyan rákészültem, valóban csengettek is a kapun. Amikor ajtót nyitottam, K. János, a sokgyermekes fuvaros állt ott.
- Bocsánat a korai zavarásért, de munkába megyek, meg a doktor úr is korán szokta kezdeni a rendelést, nem akartam lekésni.
Aztán szinte levegővétel nélkül folytatta:
- Doktor úr, az Isten áldja meg, miután nálam járt, a lovam hamarosan meggyógyult, már javában dolgozom. Hála Istennek, munkám is akad rendszeresen. Tessék megmondani, hogy mennyi a tartozásom, az egészre bizonyára nem telik, de az első részét meghoztam, majd hozom a többit is, ha keresek...
Nagyon megható volt a szegény ember becsületessége, olyannyira, hogy most nekem gyűlt könny a szemembe. Meg sem néztem a boríték tartalmát, hanem visszaadtam azzal, hogy vegyen rajta valamit a gyerekeknek vagy - ha kell - gyógyszert a feleségének. És természetesen a nem kért tartozása is kiegyenlítést nyert!
Ha arra gondolok, hogy még ma is van olyan, saját tulajdonú, emeletes családi házban lakó, szolgákat alkalmazó, 20-30 lovat tartó nagygazda, aki évek óta többezer forint orvosi költséggel tartozik nekem, ez a nagycsaládos szegény ember pedig anélkül, hogy kértem volna, vagy akár csak utaltam volna rá, elhozta a törlesztését... Sok-sok gondolat jut eszembe, és úgy vélem, talán a nyájas Olvasónak is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése