BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL
Ismét Romániában vagyunk!
Továbbindulunk. Bjala falu mellett a Jantrán egy szép régi érdekes hídon megyünk keresztül, melyet 1865-ben 2 esztendeig építettek kézi erővel, hagyományos módon. 13 m széles, 276 m hosszú a híd, mely 14 nyílással íveli át a vizet. Rusze előtt 36 km-rel éjszakáztunk egy hatalmas búzatábla őrbódéja mellett. Ezen az estén vettem ki a csikóhalat a tengervízből, betettem a hamutartba, ahol mumifikálódott, hogy a szobámat díszítse.
Június 25-én vasárnap a kilométerszámláló 5127 kilométernél áll! Már korán reggel beértünk Ruszéba, egy nagyvárosba. Legjobban az emeletes és karzatos pályaudvara tetszett. Valamikor híres kikötő volt még a rómaiak idéjén, akik Sexanta Prista-nak hívták, azaz a 60 hajó városának. 5161 kilométeres óraállás mellett, reggel 7 óra 45 perckor vettünk búcsút Bulgáriától, hogy Székelyföldet is meglátogatva térjünk haza.
Ismét Romániában vagyunk! Mielőtt beértünk volna Bukarestbe, egy sajátgyártmányú, de igen praktikus és számunkra hasznos térképvázlatot készítettem, így könnyedén mentem keresztül a városon. A hőség szinte kibírhatatlan, és ebben az időben loholunk egyik hoteltől a másikig, míg végre a sokadik próbálkozás után találunk csekkbeváltó helyet. Az áruházak itt is nyitva vannak. Mielőtt végleg elolvadnánk, elnyalunk 1-2 "fagylaltpasztát", amit sztaniolba csomagolva kapunk kézhez. Bejártunk néhány áruházat és templomot. A református templom előtt egész tömeg álldogált és valamennyien magyarul beszéltek, a keleti templomban pedig a földet csókolgatták a hívek. Körülnéztünk a város közepén levő hatalmas piacon, majd beültünk a pokol hőségének megfelelően beforrósodott kocsiba, és elindultunk a Piata Victoriei felé, ahol a körforgalomban éppen akkor szakadt le a trolivezeték hatalmas dörrenéssel, amikor elhaladtam alatta. Így búcsúzott tőlünk Bukarest, szerencsétlenül, szerencsével, hisz éppen, hogy kiszaladtam a lezuhanó, árammal teli sodrony alól...
A városból kiérve nagyszerű autópálya vitt Plojesti felé. Karavánban futott a sok fiat meg Renault 90 kilométeres, egyenletes sebességgel, de tartotta ezt a Wartburg is becsülettel. Időnként elfutott egy Chevro vagy Merci a két karaván között vagy 110-zel és rettenetes dudálással, de még nagyobb merészséggel. Elhagyva a Sinajánál épült királyi várkastélyt és elfogyasztva egy korsó sört egy vendéglő teraszán, hatalmas petróleumtelepek mellett haladtunk el, és befutottunk Brassóba.
Brassóban megnéztük a híres fekete templomot (ahova csak nagyon körülményesen jutottunk be), lefényképeztük a városházát.
A főtéren a továbbhaladás mikéntjéről tartottunk haditanácsot...
...amikor is egy trabantos magyar műszerész igen hasznos tanácsokat adott.
Bármilyen hívogatóan incselkedtek is velünk a Karpac mulató plakátjai, azt a programot máskorra halasztva elindultunk a Hargita felé.
Sajnos Brassót elhagyva nem Csíkszereda, hanem Kézdivásárhely felé mentünk - potyára vagy 70 kilométert. A leginkább az aggasztott, hogy szürkülni kezdett. A nyaktörő nevek vezettek félre bennünket. Miercurea Ciuc és Tirgu Secuiesc! Szegény itteni magyarok, hogy milyen nyelvet kell tanulnotok! Átmentünk az igen rendezett kisváros benyomását keltő Sepsiszentgyörgyön. Régen ez volt Háromszék vármegye székhelye, már 1461-től városi rangot visel, és 1622-től megyeszékhely.
Székelyföldön vagyunk! Takaros, rendezett kis magyar községek, magyar szó hallatszik mindenfelé. Ránk sötétedik, mire elérjük az Olt folyót, melynek hídja közelében éjszakázunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése