BÉCS-PÁRIZS 1970.
Buszos városnézés
Nem hagyhatom ki a párizsi vezetőnk rövid jellemzését. A hölgy külleme némi hasonlóságot mutat Gobbi Hildáéval. Alacsony, rendkívül energikus, határozott és szigorú asszonyság. Rendszerünket nem szereti, hisz földbirtokos családból származik és 1946-ban vándoroltak ki Franciaországba. Már fiatalon megtanult jópár nyelvet, a franciát, az angolt és a németet, így lett idegenvezető. Naponta 100 frankot keres.
És Lajoska, a sofőr! Szintén magyar disszidens. Autóbuszunk mellett áll Lajoska, mellette az idegenvezető (ők ketten háttal a kamerának), majd pedig fehér nadrágkosztümben a feleségem. Lajoskának másodállása is van és 2000 frankot keres havonta. A nyarakat külföldön tölti, és csak ezért nem jön haza.
Párizst kettészeli a 777 kilométer hosszú Szajna, mely hasznossága és szépsége mellett megannyi művészt is megihletett már!
Nyelvészek szerint a kelta Sicuana szóból ered a neve, melynek jelentése szent folyó. Partján rengeteg látnivaló akad, Párizsban pedig 37 híd köti össze a két partját.
Szombatra kiürül a város, aki teheti vidékre meg víkendezni.
De mi rendületlenül rójuk a kilométereket, hallgatjuk rigorózus idegenvezetőnket és kattintgatjuk a gépeinket.
Az Opera tere a város szívében számos főútvonal kiindulópontja. Haussmann tervei alapján készült. Garnier nevéhez fűződik a párizsi operaház megalkotása, aki saját bevallása szerint az ún. III. Napóleon-stílust szerette volna megteremteni a neobarokk stílussal.
Az operaház építését 1862-ben kezdték meg. Garnier sikere és fontossága - hiszen
valóságos iskolát teremt - nem az újszerűségből vagy merész
megoldásokból adódik, hanem abból, hogy minden részletet külön
hangsúlyoz, külön is fontossá tesz.
És leparkolunk, hogy egy utolsó nagy sétát tegyünk a város utcáin...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése