A csirkék kokcidiózisa

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A CSIRKÉK LEGVESZÉLYESEBB PARAZITÁS BETEGSÉGE A KOKCIDIÓZIS

Amint kezdődik a baromfiszezon, mind gyakrabban keresik fel a gazdák az állatorvost azzal a panasszal, hogy a (vásárolt) csirkék véres bélsarat, súlyosabb esetekben „tiszta vért” ürítenek, étvágytalanok, bágyadtak és egyszeriben elhullanak. Nem egy olyan esettel is találkoztam, amikor az állomány fele vagy még ennél több csirke is elhullott.

Többször is előfordult, hogy a betegség akkor ütötte fel a fejét, amikor a csibetápról valaminő más takarmányféleségre, gyakran a sertéstápra vagy kizárólagosan a gazdasági abrak etetésére tértek át a tulajdonosok. A diagnózis legtöbbször: vakbél-kokcidiózis.

Elöljáróban annyit, hogy a kokcidiózis a baromfi egyik legismertebb és legtöbb áldozatot követelő és nagyon gyakori parazitás betegsége. Nemcsak azért, mert a különféle bél-kokcidiózisok olykor túlságosan nagy és megfelelő beavatkozás, gyógykezelés nélkül akár 80-90%-os veszteséget is okozhatnak, hanem azért is, mert ha a beteg állatok túl is élik a kokcidiumos fertőzöttséget, nagyfokban legyengülnek, és bennük más természetű betegségek lobbanhatnak fel.

A súlyos veszteség elkerülésére tehát nagyon fontos a betegség megelőzése vagy már az első tünetek megjelenésekor a gyógykezelés.

MI OKOZZA?

A kokcidiumok apró egysejtű spórás véglények, melyek a háziállatok bélcsatornájának, epeutainak és veséjének bélhámjában élnek. A csibék emésztőcsatornájában megtelepedett különféle kokcidiumok (Eimeria tenella, E. necatrisx, E. brunetti) a bélcső más és más szakaszában okoznak kóros elváltozásokat, és ennek megfelelően beszélhetünk a csirkék vakbél-, vékonybél- és végbél-kokcidiózisáról. A gyakorlatban rendszerint vegyes fertőzöttséggel találkozhatunk.

A CSIRKÉK VAKBÉL-KOKCIDIÓZISA

A fiatal csirkéknek a vakbelek heveny vérömlésével járó legveszedelmesebb kokcidiumos fertőzöttsége.

A betegség okozója az E. tenella nevű kokcidium, mely szinte mindenütt előfordul, ahol csirke van, és kellő védekezés hiányában a fogékony állatokat megbetegítheti. Az E. tenella kizárólag a házityúk fogékony egyedeiben telepszik meg, más baromfiféleségekre nem jelent veszélyt.

A fertőzött állatok által ürített oociszták a külvilágon 48 óra alatt sporulálódnak és csak ezután válnak fertőzésre alkalmassá.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés úgy történik, hogy a sporulálódott oociszták, más szóval a fertőzésre alkalmassá vált „peték” a szájon át, sőt újabb megfigyelések szerint akár belégzés útján is bejutnak a bélcsatornába, ahol az emésztőnedvek hatására kiszabadulnak belőlük a sporozoiták, melyek hegyesebb végükkel behatolnak a hámrétegbe, majd további bonyolult átalakulások során roncsolják a szöveteket, és hihetetlen mértékben elszaporodva a csirkék megbetegedését okozzák.

A fertőzés forrásául többnyire a kokcidium-hordozó, de a betegség tüneteit nem hordozó tyúkok szolgálnak, melyek bélsarával a szabadba jutott, majd sporulálódott oociszták a vízzel, eleséggel, sőt akár belégzéssel is bejutnak a csirkék emésztőcsövébe.

Nem kizárt, hogy az udvarra leszállt verebek, sőt rovarok vagy akár legyek is közvetíthetik a fertőzést, ha a lábukon máshonnan felszedett oociszták tapadtak meg.

Tudni kell, hogy a sporulálódott oociszták a külvilágon nagyon sokáig, akár egy esztendőnél is tovább fertőzőképesek merednek, mert a külvilág káros hatásainak ellenállnak. Ezzel magyarázható, hogy a tavasszal vásárolt csirkék számára még az előbbi esztendőből ottmaradt oociszták is súlyos fertőzési forrást jelentenek.

E széleskörű fertőzés veszélyére tekintettel kevernek egyes csibetápokba kokcidiumsztatikumot (=kokcidiumellenes szert), és ezzel magyarázható, hogy amint a gyógyszerezett csibetápról más takarmányra térünk át, fellobbanhat a bántalom.

TÜNETEK

A betegség a jellemző klinikai tünetek alapján már élő állaton jól felismerhető. Az első tünetek a fertőződést követően mintegy 4-6 nap után észlelhetők. A kis állatok szomorkodva, kedvtelenül álldogálnak, étvágyuk nincs, szárnyukat, fejüket lógatják, és hamarosan megjelenik a legjellemzőbb tünet, a véres jellegű hasmenés.

Szokványos esetekben előbb csak néhány vércsík látható a csirkék ürülékében, majd a vérzés mindinkább fokozódik, sőt előfordulhat, hogy a kis állatok látszólag „tiszta vért” ürítenek.

A betegség súlyossága és a veszteségek aránya függ az állatok ellenálló-képességétől, az oociszták számától, a takarmány minőségétől (nyomelemek, vitaminok stb.) és a higiéniás körülményektől (zsúfoltság stb.).

A VITAMINOK SZEREPE

A betegség fellépésében és lefolyásában fontos szerepet játszanak a vitaminok, melyek közül elsőként az A-vitamint kell megemlíteni. Az A-vitamin és a hámsejtek funkciója szoros kapcsolatban áll, ezért nevezik ezt a vitamint „hámvédő faktornak” is.

Az A-vitaminnal bőségesen ellátott csirkék nem vagy csak gyengébben betegszenek meg, mint az A-vitaminnal nem kezelt társaik. Egyes kísérletek arra utalnak, hogy a csupán mérsékelt fertőzésnek kitett csirkéknek egyedül az A-vitamin nagy adagban való applikálása védelmet jelenthet a kokcidiózis ellen.

A K-vitamin nélkülözhetetlen szerepet tölt be a májban, a protrombin termelésében, amelyből viszont a vér alvadását biztosító trombin keletkezik.

GYÓGYSZERES KEZELÉS

A kokcidiumok a baktériumokhoz hasonlóan hozzászokhatnak azokhoz a gyógyszerekhez, amelyekkel hosszabb ideig érintkezésben vannak. Az így kialakult rezisztenciájukat a kokcidiumok örökítik az utódaikra is, és előállnak a gyógyszerrezisztens kokcidium-törzsek.

Többek között ez az oka annak, hogy újabb és újabb gyógyszerek kerülnek forgalomba, melyek a kokcidiózis megelőzésére, illetve gyógyítására szolgálnak.

A kokcidiózis megelőzésére, kezelésére számos gyógyszerkészítmény áll rendelkezésre, melyek felsorolása e dolgozat keretében aligha volna lehetséges, ezzel kapcsolatban kérni kell a kezelő állatorvos tanácsát, utasítását.

Néhány olyan gyógyszert felsorolok példaképpen, melyeket magam is jó eredménnyel használtam, használok. Fontos szabály, hogy a betegség tüneteinek észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a gyógykezelést.

BAYCOX 2,5% oldat: mindegyik kokcidium faj ellen hatásos. A tünetek észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a gyógykezelést. Adagja egy milliliter oldat egy liter vízhez két napig folyamatosan itatva.

NEOPHYKOKCIN sol.: a kokcidiózis megelőzésére és gyógyítására egyaránt alkalmas. Kiváló baktericid hatása egyaránt jól érvényesül a Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumok ellen is. Gyógyításra 10 napos kor eléréséig folyamatosan kell itatni 2,5ml/liter töménységben. A kezelést 4 hetes korban meg kell ismételni egy 3 napos itatásos kúrával.

A kokcidiózis megelőzésére 2,5ml/liter koncentrációban 2 és 4 hetes korban 3 napig kell itatni.

ESB 3 pulv. AUV: szulfonamid készítmény. Gyógykezelésre 1-2g/liter mennyiségben kell az ivóvízbe keverni folyamatosan vagy megszakítással az 1., 2. és az 5. napon. Megelőzésre legkésőbb 5 hetes korban 3 egymást követő napon 1,5g/liter dózisban kell az ivóvízbe keverni.

A KOKCIDIÓZIS MEGELŐZÉSE

1. A külvilágra került és ott sporulálódott oociszták hosszú ideig fertőzőképesek maradnak, a hideg telet is túlélik, a fertőtlenítőszereknek is ellenállnak. A 60°C feletti meleg azonban elpusztítja őket, tehát alapos takarítás után forrásban lévő víz vagy lúg, esetleg lángszóró alkalmazásával kell fertőtleníteni.

2. A járvány megelőzésére ajánlatos valaminő kokcidium-ellenes szer alkalmazása. A csibetápokba többnyire bele is keverik.

3. Gondolkodni kell a csirkék megfelelő vitamin-ellátásáról (A-vitamin).

4. A bántalom észlelésekor azonnal kérni kell az állatorvos segítségét.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. tavaszán.)