2013. október 22., kedd

A házinyúl ivarzása, meddősége


A nyulászok nagyon gyakran keresnek fel levélben vagy telefonon azzal a panasszal, hogy az anyanyulak „ nehezen ivarzanak”, sokszor egy hónap is eltelik, mire az anya felveszi a bakot, írja egyik Olvasónk. Máskor az a probléma, hogy a megismételt pároztatás után sem lettek vemhesek az anyák. Legutóbb R. Dezsőné Vasasról telefonált, hogy az anyanyulai egyáltalán nem ivarzanak. Azt kérdezi, hogy mi lehet az oka a „párzókészség” hiányának és miként lehetne az ivarzást kiváltani stb.
Előre kell bocsátanom, alapvető szabály, hogy a reprodukció, a pároztatás eredményessége meghatározza a nyulászat gazdaságosságát, pedig amint Olvasóink leveléből is kitűnik, sajnos meglehetősen gyakori panasz a nőivarú nyulaknál az ivarzás kimaradása vagy elmaradása.
Olvasóink eseti kérdéseire „távdiagnózissal” azért nem tudok érdemi választ adni, mert a szaporodásbiológiai rendellenesség és a meddőség olyan probléma, amelynek számos külső és belső oka lehet, ezek megállapítása, kiderítése pedig nagyon körültekintő és sokoldalú helyi vizsgálódást igényel. Bizonyára az lesz a legcélravezetőbb, ha röviden összefoglaljuk azokat a tényezőket, melyek a leggyakoribb előidéző okai a házinyúl szaporodási zavarainak.

AZ ANYANYÚL NEMI MŰKÖDÉSE

Sok esetben felvetődik a gyakorlatban a kérdés, hogy vajon milyen a házinyulak szabályos nemi ciklusa, mely például a szarvasmarhánál 21, a sertésnél 18 nap és így tovább.
Tudni kell, hogy a nyúlban a petefészkek működése nem eredményez szabályos időtartamú, ivarzással és ovulációval (=peteleválás) járó nemi ciklust. A nőivarú nyúlban az ivari ciklus módosult, tüszőrepedésre csak a párosodás vagy egyéb, ezzel adekvát (=egyenlő értékű, megfelelő) hatás, pl. feromonhatás (=szexuálaktív szaganyag), hormonális ovulációindukálás, stressz stb. után kerül sor. A nőstény házinyúl ezen sajátosságai ellenére egyes időszakokban mégis megfigyelhető a párzási vágy (oestrus), illetve annak teljes hiány.
Viszont a dioestrusban levő nőstény a ketrec sarkába húzódik, és gyakran agresszívan viselkedik a bakkal. A nőstény nyúl szexuális magatartása tehát sajátos, nem mutat ugyan szabályos nemi ciklust, mégis hosszabb ideig, 2-3 napon át ivarzik (VETÉSI).
A peteleválást (ovulációt) kiváltó inger elmaradása esetén az érett tüszők a hetedik nap körül atretizálódnak (=a tüszők elzáródása, elfajulása), azonban eközben is folyamatosan újabb és újabb tüszők érik el a peteleválást megelőző fejlettségüket.

IVARÉRETTSÉG – TENYÉSZÉRETTSÉG

Ugyancsak gyakori kérdés, hogy melyik a legkedvezőbb kor a nyúl tenyésztésbe vételére? Igaz, hogy a házinyúl már 3-4 hónapos korában ivaréretté válik, tehát megindult az első ivarsejtek és ezzel együtt az ivari hormonok termelődése, mely folytán a fiatal nőstények és hímek és képesek ugyan arra, hogy ivadékot hozzanak létre, de ekkor még a bakok nem alkalmasok arra, hogy rendszeresen fedezzenek, a nőstények pedig nem képesek szervezetük károsodása nélkül vemhet nevelni és fiókáikat szoptatni.
A növendékeket tehát csak akkor szabad tenyésztésbe venni, amikor elérték a tenyészérettségüket, vagyis mind a hím, mind pedig a nőstény szervezet alkalmas a szaporító tevékenységre, tehát tenyészéretté válik.

MIKOR VEGYÜK TENYÉSZTÉSBE?

Akkor amikor elérte a tenyészérettséget, vagyis elérte kifejlettkori testsúlyának legalább 80%-át. Másként szólva a kis testű fajtákat 7-8, a közepeseket 8-9 és a nagy testűeket 9-10 hónapos korban ajánlatos tenyésztésbe vonni.
A hazánkban gyakoribb húsnyúlfajták nőivarú egyedei általában 5 ½ - 6 ½, az angóra nyulak pedig 6 ½ - 7 ½ hónapos korra válnak tenyészérettekké.
A bakokat ezeknél egy hónappal később ajánlatos tenyésztésbe venni, ügyelve arra, hogy az első pároztatásig ne hízzanak el.

MIÉRT NE VEGYÜK KORÁBBAN TENYÉSZTÉSBE?

Amikor az előbbiekben ajánlott időnél korábban, tehát a tenyészérettségük előtt vesszük tenyésztésbe az állatokat, azok szervezetét a vemhesítéssel járó fokozott anyag- és energiaforgalom nagyon igénybe veszi és lezsarolódnak.
Főként ezen előhasi nyulak közül kerülnek ki azok az egyedek, amelyek nem készülnek elő a fialásra, fiókáikat nem fogadják el, azokat megcsonkítják vagy felfalják.
A korán párosított anyáknál nemcsak a fialási arány csökken akár 30-50%-kal is, de nagyfokban megnő az életképtelenül vagy holtan született fiókák száma is.
Az előhasi nyulak energia- és fehérjetartalékainak a kimerülése miatt további selejtezésekre és elhullásokra kerülhet sor.

AZ IVARZÁS TÜNETEI

Az ivarzás legbiztosabb jele, hogy az anyanyúl felveszi a bakot, ugyanakkor a nem ivarzó állat visszautasítja.
A nőstények viselkedéséből is következtetni lehet az ivarzásra, mert gyakran egymást ugrálják, és különösen szívesen ingerlik a bakokat. Megfigyelhető olykor az étvágy változása, étvágytalanság vagy éppenséggel a mohó takarmányfogyasztás.
Az ivarzó állat nyugtalan lesz, máskor meg éppen tompultságot mutat. Gyakori a vizelési inger. Az ivarzó nőstény nem egyszer jellegzetes lordózisos (=a gerincoszlop hát-ágyéki szakaszának meghajlása) testtartást vesz fel.
Ugyancsak jellemző tünet a péra színváltozása és vizenyős beszűrődése. A péraajkak megduzzadnak, nyálkahártyájuk pedig sötétvörössé, némelykor bíborvörössé válhat. Az ivarzás 2-3 napig is eltart, és az egyes ivarzások 10-14 naponként követik egymást, bár egyedenként nagyobb eltéréseket is észleltek.
A nyulak között gyakran előfordul a rejtett ivarzás. Ez azt jelenti, hogy az ivarzás az előbbiekben említett külső jeleit alig tudjuk észrevenni. Gyakoribb a csendes ivarzás az elhízott anyák között, valamint a hústermelésre erősen szelektált állományokban. Elősegíthetjük ezeknél az ivarzást azzal is, ha a bakot az anyanyulak közelében helyezzük el, vagy rendszeresen „próbáltatjuk” az anyanyulakat.

VEMHES NYÚL IS PÁROSODHAT?

Való igaz, hogy más állatfajoktól eltérően előfordul, hogy a vemhes nyúl, különösen a vemhessége második felében párosodik. Aggodalomra azonban nem ad okot, mert a vemhes nyúl párosodása semmiféle káros következménnyel nem jár. A vehem is sértetlen marad, sőt más emlősökkel szemben szuperfetáció sem fordul elő.

AZ IVARZÁS KIVÁLTÁSA ÉS FOKOZÁSA

Erre tenyésztéstechnikai, gyógyszeres és hormonális lehetőségek is vannak:
1. A kisnyulak leválasztása.
2. Az anyanyulak áttelepítése és új környezetbe helyezése.
3. A feromon hatás érvényesítésére a bakok és nőstények egymáshoz közeli elhelyezése.
4. Az anyanyulak párosodási hajlama fokozható a tápetetésről a zöldtakarmányozásra való áttéréssel, a takarmány karotin, A- és E-vitaminos kiegészítésével. Olykor a zab etetése is fokozza az eddig csak szórványosan ivarzó állomány nemi működését.
5. Falkásítással, nagyobb csoportok kialakításával a nőstények nemi tevékenysége élénkül. A biostimuláció eredményeként az ivarzó állatok száma növekszik.
6. Az egymást ugráló anyanyulak folyamatos kiemelésével és pároztatásával ugyancsak jó eredmények érhetők el.
7. Az ivarzókat minél előbb ki kell emelni, mivel az egymást ugrálás tüszőrepedést és hosszabb anoestriás periódust (álvemhesség) vált ki.
8. Megjegyzem, hogy az ovulációt egyéb hatások is kiválthatják, például a hüvely és a méhszáj stimulálása (=élénkítő, izgató hatása), a nőstények egymásra ugrálása, de olykor traumás (pl. sebészeti beavatkozás) vagy netán stressz-hatások is.

GYÓGYSZEREKKEL IS KIVÁLTHATÓ?

Teszik fel a nyulászok a kérdést. Több hazai szerző (Farkas, Simon, Révész) valóban úgy találta, hogy többek között az ammonium chloratum is alkalmas a nőstény nyúl ivarzásának a serkentésére.
Az ivarzást serkentő por összeállítására és alkalmazásával kapcsolatban Révész doktor az alábbi receptet ajánlotta: „Rp. Ammonii chlorati ctgta decem (0.10), Lactosi ctgta quadraginta (0.40). Misce fiat pulvis. Dentur tales doses No. X (decem) S. Nőstény nyúlnak esti itatáshoz 1-1 port az ivóvízbe.”
A kúra negyedik, ötödik napján be kell tenni a nőstényt a bakhoz és a fedeztetés a tapasztalatai szerint többnyire eredményes.
Az ivarzás kiváltására hormonális készítmények is rendelkezésre állnak, ezek rendelése és alkalmazása azonban állatorvosi feladat.

A FEDEZTETÉS

Pároztatásra mindig az anyát vigyük a bak ketrecébe és nem megfordítva. Ellenkező esetben előbb a bak ismerkedik új környezetével, az anya viszont a helyén nem egyszer támad.
Már régi szokás, hogy az anyanyulat az első sikeres párzás után 4-6 óra múlva újból fedeztetik. Ilyenkor úgy tartják, hogy a valamivel később leváló petesejtek közül még néhány megtermékenyülésére is van lehetőség, következésképpen valamivel több fióka várható.
SZENDRŐ szerint a termékenyülés akkor a legeredményesebb, ha az anyanyulat egymás után közvetlenül kétszer pároztatjuk, vagy ha legalább 2 órára a bak ketrecében marad.
Ami a pároztatás időpontját illeti, azt találták a legkedvezőbbnek, ha a termékenyítés az elválasztás után 4-6 nap között történik.

A KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK HATÁSA A TERMÉKENYÜLÉSRE

1. Zajártalom. Zajnak nevezzük az olyan hallható hangot, amely emberre és állatra egyaránt idegesítőleg hat. A nyulak a zajokra ugyancsak érzékenyen reagálnak. Az ivarzásuk rendszertelenné válik, a sikeres párzást nem követi peteleválás, következésképpen az anyanyúl nem termékenyül meg.
2. A házinyúl szaporodását a fényviszonyok is befolyásolják. A kielégítő szaporaság eléréséhez napi 15-16 órás megvilágítás szükséges.
Megfigyelték, hogy amikor a napi megvilágítást 14-ről 8 órára csökkentették, a nőivarú egyedek szaporodóképessége kedvezőtlenebbé vált.
A 16 órás megvilágítás során a nőstények kifejezettebb ivarzási tüneteket mutattak és a párosodási hajlamuk is kedvezőbbé vált.
A bakok esetében fordított volt a helyzet, mert amikor a megvilágítási időt csökkentették, az ondósejtek fejlődése fokozódott és a nemi vágyuk is élénkült.
3. A hőmérséklet hatása. A környezeti hőmérséklet 30 °C fölé emelkedése mindkét ivar nemi működését kedvezőtlenül befolyásolja.
30-33°C-os környezetben a magzati elhullási arány és felszívódás is fokozódik.
Mivel magyarázható ez a kedvezőtlen hatás? Egyrészt a csökkent takarmányfelvétellel, az ebből eredő energia-, fehérje és A-vitaminhiánnyal, másrészt a hőstresszel.
Hímivarú nyulakban magasabb hőmérséklet esetén a sperma minősége, következés a termékenyítőképesség romlik.
4. A szezonális hatás azt jelenti, hogy a házinyúl szaporodóképessége a nyár végi, őszi hónapokban csökken. A környezeti tényezők mesterséges befolyásolásával (elsősorban a megvilágítás) ez a tényező kedvezően mérsékelhető.
5. A házinyúl szaporodási teljesítményét, ivarzását, fogamzását legintenzívebben a takarmányozás befolyásolja.
Nagyon fontos a kielégítő fehérjeellátottság. A szervezet számára élettani biológiai szerepük döntő jelentőségű. Lényeges tudni, hogy a valódi fehérje értékesülését elsősorban a benne megtalálható aminosavak minősége és mennyisége határozza meg.
A tenyésznövendékek fehérjeszükséglete 12-15%, a vemhes anyáké pedig 16-17%.
A legfontosabb fehérjetakarmányok a lucerna- és a pillangós szénák, az extrahált olajipari melléktermékek (szója, napraforgó, repce, len), a hüvelyes magvak (borsó, lóbab, csillagfürt), valamint az egyéb fehérje tartalmú melléktermékek.

AZ ÁSVÁNYIANYAG ELLÁTÁS

Igen fontos az ásványisó-szükséglet kielégítése, mindenekelőtt a kalcium- és foszforellátás, valamint ezek helyes arányának a beállítása.
A foszfor hiánya a tenyészállatokban gyenge fogamzást, terméketlenséget és magzatfalást okozhat.
A növendék nyúl igénye 0,5-0,7% kalcium, valamint 0,4-0,5% foszfor. A vemhes anyáké pedig 0,8% kalcium és 0,5-0,7% foszfor.
Ugyancsak fontos a Ca és P arányának helyes beállítása is! A Ca és P helyes aránya 1:0,7-0,8. a kalcium-kiegészítés takarmánymésszel (pl. Futor) történhet, a foszfor (P) pótlására pedig többek között az AP18 vagy az AP17 takarmány-kiegészítőt vehetjük igénybe.
A nátrium- és klórszükséglet kielégítésére adjunk 0,3-0,6%-nyi konyhasó kiegészítést.

A NYERSROST

A nyersrost emésztés-élettani szempontból nélkülözhetetlen a nyúl számára. Az emésztőszervi betegségek elkerülésére legalább 12% nyersrostot tartalmazó takarmányt kell etetni a nyulakkal, de az etetett takarmány optimális nyersrosttartalma ennél magasabb, 12-15% körüli.
A nyúl nyersrostigényét elsősorban szálas takarmányok etetésével elégíthetjük ki. a tápokban általában jelentős mennyiségű lucernaliszt és korpa szerepel, mely kielégíti a nyúl nyersrost igényét. Adott esetben a tápok összetételét a mellékletükön elolvashatjuk.

A VITAMINOKRÓL

A szaporodási folyamatok szempontjából nagyon fontos a megfelelő vitaminellátás. E téren mindenekelőtt az A- és E-vitamint kell megemlíteni.
Az A-vitamint a nyúl karotin formájában kapja, melyből a májban A-vitamin képződik. Hiánya esetén a csírahám működési zavara miatt kezdetben rendszertelenné válnak a nemi ciklusok, vetélés vagy koraellés is előfordulhat és csökken az utódok ellenálló-képessége. Sok esetben karotinhiányra vezethető vissza a kannibalizmus, mely során az anyanyulak megrágják, felfalják a kicsinyeiket. Ha a vetélés a vemhesség korai szakaszában történik sokszor, a gazda észre sem veszi a szalmában elveszett apró magzatot, és arra gondol, hogy az anya nem fogamzott.
Melyek a legfőbb karotin-források? A zöld takarmányok, a zöld szénák és lisztek, a sárgarépa és a kukorica.
Se szeri se száma azoknak a vitaminkészítményeknek, melyeket az állatpatikában vagy a gyógyszerforgalmazóknál lehet kapni. Ezeket a készítményeket mindig a mellékelt utasítás szerint kell adagolni.
Az E-vitaminnak fontos szerepe van a normális nemi ciklus fenntartásában, a termékenységben és a magzat kihordásában.
Az előbb felsorolt takarmányok kielégítő mennyiségben tartalmazzák az E-vitamint is.
Azonban nemcsak akkor keletkezik hiányos vitaminellátás, ha a takarmány nem tartalmazza a szükséges vitaminokat esetleg azért, mert a hibás betakarítás vagy tárolás folytán tönkrementek, de akkor is, ha a vitaminok felszívódása vagy beépülése a szervezetbe zavart szenved, pl. bélhurut vagy bélgyulladás során, vagy ha éppenséggel beteg az állat vagy parazitákkal fertőzött stb.
Nagy figyelmet kell fordítani a takarmány minőségére is, mert a penészes, dohos takarmány a benne levő toxinok, mérgező anyagok folytán nemcsak annak a vitamintartalmát semmisítik meg, de az állatok egészségét is veszélyeztetik.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2007. tavaszán.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése