Hogyan védekezzünk a patkányinvázió ellen? (I.)

Az utóbbi időben több Olvasónk is panaszkodott a fokozott patkányinvázióra, és a kiirtásuk olykor lehetetlen megoldására. Volt olyan tenyésztő, ahol a csirkeállományt pusztította el, máshol a növendék kacsákat, egyik Olvasónk pedig elpanaszolta, hogy értékes postagalamb állományát pusztították el a patkányok, mindamellett hogy az ólakat összefurkálták, az áram- és egyéb vezetékeket elrágcsálták stb.

Kérdéseik, hogy miként lehet elpusztítani ezeket az erőszakos kártevőket oly módon, hogy az irtószer a hasznos állatokat ne károsítsa. Ha pedig mégis fogyasztanak a „patkányméregből” a hasznos háziállatok, megmentésükre mi a legfontosabb teendő?

Egyik Olvasónk kérdezi, hogy milyen fertőző betegségeket, esetleg járványokat terjeszthet a hasznos háziállatok, netán az emberek között a patkány, és így tovább.

Az idei időjárás (áradások és következményei stb.) valóban nagyfokban kedvezett a patkányok elszaporodására, és mivel a patkányoknak ugyancsak nagyon komoly szerepük van a járványos állatbetegségek terjesztésén kívül a takarmányok elfogyasztásában és elpocsékolásában, valamint az Olvasóink által elmondott kártételekben, bizonyára közérdeklődésre tarthat számot, ha részletesebben megismerjük a patkányok életmódját – távoltartásuk és elpusztításuk, következésképpen a patkányoktól való mentesítés lehetőségeit. Ugyanakkor megismerjük a rágcsálóirtó szerek hatásmechanizmusát valamint azon teendőket, melyek akkor lépnek fel, amikor hasznos háziállataink fogyasztanak a rágcsálóirtó szerből, netán a mérgezett állatot vagy tetemét fogyasztják el.

MILYEN PATKÁNYFAJOK HONOSAK HAZÁNKBAN?

A vándorpatkány (Rattus norvegicus) teste 20-28 cm, farka 17-23 cm és súlya 250-580 gramm. Szőre a hátán barnás, sárgásszürke, a hasán és a lábán fehéres. Farka hengeres, hátrafelé vékonyodik, testével azonos hosszúságú. Füle előrehajtva a szem hátsó szögletéig ér. Mindenevő. Táplálékuk gabona, hús, gyümölcs és általában mindenféle hulladék. Az állattartó telepeken és az emberi településeken okoz nagy veszteséget. A padozat alatti és a falba fúrt üregekben, csatornákban, a sertés-önetetők alatt, a farakásokban és egyéb felhalmozott anyagban, pincében és padláson egyaránt megtalálhatók.

A házi patkány (Rattus rattus) kisebb, háta sötétbarna, hasa szürkésfekete, farka hosszabb a testénél, füle előrehajtva eltakarja a szemét. Főleg padlásokon, magtárakban található, inkább növényevő.

Bár a patkányok elsősorban sötétedéstől hajnalig mozognak, nappal is találkozhatunk velük, ez azonban magas fokú fertőzöttségre, élőhelyük megzavarására, időszakosan elérhető táplálék miatt megváltozott táplálkozási szokására vagy új betelepülő példányokra utal.

Patkányürüléket legnagyobb mennyiségben a táplálkozási helyük és a fészek közelében találhatunk. Az eltérő méretű ürülékek a szaporodás beindulását, a fiatal patkányok jelenlétét jelzi.

NAGYON SZAPORA ÁLLAT

A patkány szaporaságát meghatározza rövid vemhességi ideje is, mely mindössze 23 nap. Egy-egy alkalommal a nőstény 7-8 újszülöttet hoz világra és évente 3-6 alkalommal fial. Az újszülöttek csupaszok és 12-14 nap múlva nyílik ki a szemük. Ha ebben az időszakban sikerül az anyát elpusztítani, a kispatkányok is kimúlnak.

A patkány nemcsak mostanság okoz súlyos gondot, de nagymérvű elterjedtségével, megdöbbentő mérvű kártételével, és az ellenük való lehetséges védekezéssel igen széleskörű irodalom foglalkozott már a XIX. század Európájában is. Elterjedésüket minden országban sorscsapásnak tekintették.

Egykori tudósítások az 1800-as években több mint egymilliárdra tették Párizsban a patkányok számát. Franciaországban, Németországban és Dániában jutalmat fizettek az elpusztított patkányok farkának a beszolgáltatása után. A hetvenes években mintegy kétmillió patkány élt Budapesten az akkori tudósítás szerint. Megjelenésük oka a piszok, a rendezetlen köztisztaság, a rendszertelen szemétszállítás, az elöregedő gazdátlan házak és a rothadó csatornarendszerek, valamint – ha vidékre illetve Pest környékére gondolunk – a nagyüzemi állattartás (NÉPSZAVA tudósítás).

Számos megdöbbentő történetet olvashatunk a korabeli tudósításokból arról, hogy miként támadták meg a bölcsőben fekvő csecsemőket, védekezésre képtelen betegeket vagy pusztítottak el háziállatokat a patkányok.

Hogy csak egy híresebb esetet említsek, Las Cesas beszámol arról, hogy Napóleon Szent Ilona szigetén 1816. június 27-én kíséretével együtt reggeli nélkül maradt, mert a patkányok megelőző éjszaka betörtek a konyhára és minden élelmet felfaltak, elhurcoltak. Szemtelenségükre és erőszakosságukra jellemző, hogy átrágva a falakat, mialatt Napóleon ebédelt , benyomultak a terembe, és valóságos harcot kellett vívni a kituszkolásukra.

A szigeten szárnyasokat egyáltalán nem tudtak tartani, mert még a fákról is lerángatták és felfalták őket.

Akkortájt a mérgeket a környezeti veszélyességük miatt nem merték a kiirtásukra használni, egyéb módszerek pedig nem nagyon váltak be. Végül is azt ajánlották, hogy oltatlan mész és maláta keverékét kell eléjük szórni, mely után nagy szomjúság fogja el őket, majd amikor teleisszák magukat vízzel, elhullanak óriási kínok között. Szerencsére mostanság a rágcsálóirtás ennél biztonságosabb, egyszerűbb és humánusabb.

A PATKÁNY MEGLEHETŐSEN INTELLIGENS ÁLLAT!

Nagyon gyanakvó természetű. A kihelyezett csalétekhez napokig nem nyúl hozzá, először a kolónia idősebb tagja kóstolja meg, és csak ha nem történik semmi baj, akkor fogyaszt belőle a többi. Ennek megfelelően irtására késleltetett hatású csalétkeket (véralvadásgátlók) kell használni. A patkány szívesen iszik, a csalétek mellé kitett víz növeli a csalogató hatást.

A patkányok szívesen fogyasztják a magas nedvességtartalmú, pépes csalétkeket, különösen ott, ahol nehezen jutnak hozzá folyadékhoz. Mivel a patkány gyakran elhurcolja a csalétket, érdemes rögzíthető csalétket alkalmazni.

A patkány „tiszta” állat, a szőrére tapadt koszt a nyelvével takarítja le. E szokása miatt por formájú csalétket is alkalmazhatunk, mert a szőrére tapadt szert hamar lenyalja. A penészes, szennyezett, összetapadt csalétket nem kedveli, ezért azt védett helyre érdemes kihelyezni, mert ilyen helyen a patkány szívesebben fogyaszt belőle (KISS B.).

A PATKÁNY FERTŐZÖTTSÉG KÁRTÉTELE

A patkányok világszerte óriási gazdasági veszteségeket okoznak, miközben az emberek között és az állatállományokban akár több kontinensre is kiterjedő pusztító fertőző betegségeket is közvetíthetnek.

Ugyanakkor a korszerű állattenyésztés új körülményei, a fehérjékben és vitaminokban gazdag takarmányozás, a temperált istállók egyrészt kedveznek a patkányok elszaporodásának, másrészt a megszaporodott patkánysereg – a magas hozamokból következően érzékenyebb állatállományok számára – fokozottan súlyos és kiszámíthatatlan fertőzési veszélyt jelent.

Csak példaként említem, hogy az AP. a nemrég közzétett hivatalos kínai patkánykár-lajstrom alapján azt jelentette, hogy a jelzett két évben 3,3 millió tonna gabonát pusztítottak el ezek a rágcsálók Kínában.

Ugyanakkor az állatok a gabona mellett gyapotból is „kiették” a részüket, a veszteség az adatok szerint 16.500 tonnányira volt tehető, cukornádból pedig 100 ezer tonnát „rágcsáltak” el. Ami az ország egészének gabonatermését illeti, ez azt jelenti, hogy a patkányok miatt két százalékkal kevesebb jutott az embereknek.

SÚLYOS KÁROKAT OKOZ

1. A gazdasági kártételét tekintve mindenekelőtt a takarmányveszteséget kell megemlíteni. Hazai vizsgálatok szerint egy patkány napi takarmányfogyasztása 36 és 62 g között ingadozik, ami azt jelenti, hogy egy esztendő alatt egyetlen patkány 16,5-20,0 kg takarmányt vesz fel, melynek legfeljebb csak fele hulladék.

Igaz tehát, hogy a patkány napi szükséglete 5 dkg körüli táplálékot jelent, de ennél jóval több takarmányt hord el vagy raktároz a fészkében. Világviszonylatban tekintve a gabonaneműekben okozott pusztításukat egyes adatok 15, más elemzések 33 millió tonnára taksálják.

2. A patkányok a takarmányt, az élelmiszereket és ivóvizet is szennyezik ürülékükkel. A mikrobiológiailag erősen szennyezett takarmány és ivóvíz lehet egyik oka a gazdasági állatok emésztőszervi betegségeinek. A patkányok a takarmányt, az ivóvizet, az etető- és itatóedényeket, az alomanyagot, a padozatot a legkülönfélébb kórokozókkal fertőzhetik, így járványokat indíthatnak el és tarthatnak fenn. Summa summarum, nagyon jelentős a patkányok fertőző és parazitás betegségeket terjesztő szerepe, amely potenciális járványveszélyt tart fenn. Eddig több mint harminc állatbetegség átvitelében igazolták a patkányok fertőzést közvetítő szerepét.

Ezúttal csak példaként két nagyon gyakori betegséget említek meg, melyek állatról emberre terjedő betegségek zoonózisok) és a fertőzés átvitelében a patkányoknak jelentős szerepük van. Egyik a szalmonellózis („ételmérgezés”), mely tünetei emberen: enyhébb láz, émelygés, hányás, hasmenés. Elhúzódó esetekben szövődmények is kialakulhatnak: epehólyag gyulladás, hashártyagyulladás, ízületi gyulladás stb. A csecsemők különösen érzékenyek a szalmonellákra, amelyek súlyos gyomor- és bélgyulladást, és gyakran vérfertőzést is okozhatnak.

A másik a liszteriózis, az összes házi- és vadon élő emlős állat, valamint egyes madárfajok világszerte előforduló és különféle kórformákban megnyilvánuló fertőző betegsége, mely tovahurcolásában és az ember megfertőzésében a patkány jelentős szerepet játszik. Emberen a főbb tünetek: magas láz, fejfájás, hányás, izgalmi tünetek és a bőrön megjelenő elváltozások.

A magzatra nézve igen veszélyes a terhes anyák fertőződése, amikor az anyán nem mutatkoznak ugyan kóros klinikai tünetek, de a magzat károsodásának következménye vetélés, gyakrabban koraszülés vagy halvaszülés lehet.

3. Nem csak a takarmányok szennyezésével, de a zsákok, göngyölegek, különféle anyagok összerágásával is jelentős kárt okoznak.

4. Búvóhelyek, járatok készítésével, furkálásokkal rongálják az épületeket. A patkányjáratok és lyukak leggyakrabban a falak, csővezetékek, kerítések, térbetonok, bokrok és hulladékhalmok mellett és alatt találhatók meg.

A fészeknek számos kijárata van, mely a menekülési útvonal mellett a fészek szellőzését is biztosítja. A múlt század elejére a vándorpatkány legfőbb élőhelyévé a szennyvízcsatorna rendszerek váltak.

A falak, tárgyak mellett közlekedő patkányok bundája a gyakran hasznát útvonalak mentén zsíros foltot hagy. Poros felületeken láb- és faroknyomokat találhatunk.

5. Káros tevékenységük közé sorolható az állatok zaklatása, riogatása is. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy a megriasztott csirkék egymás hegyén-hátán menekültek egy sarokba, ahol aztán összetaposva egymást a kis állatok jelentős része megfulladt.

6. A patkány állandóan növekvő metszőfogai koptatása céljából nem csak a takarmányt, élelmiszert, hanem minden hozzáférhető anyagot megrág. A padozatok és falak összefurkálásával az épületek műszaki állapotában okoznak kárt. A villanyvezetékek szétrágásával pedig rövidzárlatot és tüzet idézhetnek elő.

7. Lerághatják az istállóban a ludak úszóhártyáit, a kismalacok fülét, megtámadhatják és belerághatnak a kövér sertésekbe, a növendék kacsákat pedig a víz alá húzhatják.

8. A vándorpatkány támadó is. Harapásával meg tudja ölni a baromfit, az újszülött malacot, a bárányt, sőt gyakran megsebzi az alvó embert is. Amint Olvasóink is tudósítanak róla, egyes kisebb állatok, naposcsibék, galambok, újszülött nyulak elpusztításával tetemes kárt okoznak.

9. Amint arról már az előbbiekben is szó esett, a vándorpatkány nagyon agresszív állat, az embert (főként a magatehetetlen beteg vagy alvó embert, főként azonban csecsemőt) is megharaphatja. Számos ilyan esetről olvashattunk az orvosi irodalomban, de hallhattunk akár a hazai gyakorlatban is.

A patkány harapása után ajánlatos mielőbb felkeresni az orvost, mert pl. a Streptobacilláris Patkányharapás-láz súlyos következményekkel járhat. A S. moniliformis egészséges patkányok oropharynxában (=szájgarat) él, és a harapás során fertőzést okozhat. A harapás okozta seb rendszerint gyorsan meggyógyul. Az 1-22 napos lappangás után a betegben hirtelen vírusfertőzésre hasonlító betegség törhet ki hidegrázással, lázzal, hányással, fejfájással, hát- és ízületi fájdalmakkal. A legtöbb beteg kezén és lábán 3 napon belül kiütések jelennek meg. Ízületi gyulladás is kialakulhat, de akár szívbelhártyagyulladás, agytályog is felléphet. Kezelésére hatásos a penicillin, erythromycin stb., de ez már orvosi feladat, ezúttal csak a harapás veszélyére kívántuk felhívni a figyelmet. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a Spirilláris patkányharapás-láz nagyjából hasonló tünetekkel jár és a kezelése is hasonló, de megállapítása, gyógyítása orvosi feladat. (MSD Orvosi Kézikönyv, 1994)

A patkányok elleni védekezés csak biológiájuk, viselkedésük és táplálkozási szokásaik ismeretében és azok figyelembe vételével lehet hatékony. Az elmondottakkal igyekeztünk mindenre kitérni. A következő Lapszámunkban a rágcsálók irtásának módszereiről, a rágcsálóirtó szerekről, azok hatásmechanizmusáról, alkalmazásának lehetőségeiről fogunk ismertetést adni.

Ugyancsak szót ejtünk arról, hogy az úgynevezett patkánymérgek mennyire veszélyesek a hasznos háziállatainkra, mindenekelőtt társállatainkra, a kutyára és a macskára – melyek a legérzékenyebbek a mérgezésre -, és hogy melyek a mérgezés tünetei, és a baj esetleges fellépése során mi a teendő, valamint hogyan történik a gyógykezelés.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. júniusában.) 
Folytatás: Hogyan védekezzünk a patkányinvázió ellen (II.)