A koca ellési agresszivitása

A malacok felnevelési betegségei 1. (Az anyakoca tejhiánya és az MMA-szindróma) 

A malacok felnevelési betegségei 2. (Az anyakoca tejhiánya)

A malacok felnevelési betegségei 3. (Az anyakoca tejhiánya, következmények)

A malacok felnevelési betegségei 4. (Coli-hasmenés és ödéma-betegség) 

A malacok felnevelési betegségei 5. (streptokokkózisok)

A MALACOK FELNEVELÉSI „BETEGSÉGEI” 6.

A KOCA ELLÉSI AGRESSZIVITÁSA

Előbbi Lapszámainkban a malacok eredményes felneveléséről szóló cikksorozatunkban szóltunk azokról a kedvezőtlen körülményekről (anya tejhiánya, MMA-szindróma stb.) valamint – a teljesség igénye nélkül – azokról a leggyakoribb bántalmakról (coli-hasmenés, clostridiumok okozta elhalásos bélgyulladás, kokcidiózis, streptococcosis stb.), melyek legtöbbször veszélyeztetik a kis állatok töretlen fejlődését, megbetegedésüket vagy akár elhullásukat okozhatják. Ismertettük e betegségek elleni védekezés módját és a gyógykezelés lehetőségeit is.

Előre kell bocsátani, hogy az anyakoca egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága a malacnevelő képesség, mert csak a nyugodt vérmérsékletű, malacait gyakran szoptató, figyelmesen mozgó koca alatt várható a malacok zavartalan fejlődése. Nem kis gondot okoznak azok a kocák, melyek az ellés után „nem fogadják el” a malacaikat, nem szoptatják azokat, máskor éppenséggel megtámadják az újszülötteiket, sőt súlyosabb esetekben nemcsak megsértik vagy halálra sebzik, de fel is falják őket.

A kocák viselkedésének e rendellenes megváltozása különböző tünetekben nyilvánul meg, és ezek szerint az irodalom is többféle megnevezéssel illeti e kóros jelenséget: szülés utáni hisztéria, puerperális pszichózis, puerperális kannibalizmus vagy malacfalás (puerperális=elléssel kapcsolatos), az anyakocák agresszivitása stb.

A kocák agresszív viselkedése nem egyszer nagyon sok gondot okoz a gazdáknak, de a nagyüzemekben is meglehetősen gyakori jelenség. Amint a továbbiakban látni fogjuk, ma már kitűnő gyógyszer áll rendelkezésünkre a koca megnyugtatására, ezért ilyen esetekben rövid eredménytelen kísérletezés után legjobb, ha minél előbb állatorvosi segítséget kérünk, mielőtt a koca még ingerlékenyebbé válva visszafordíthatatlan kárt tesz a malacokban, de akár a gazda súlyos sérülését is okozhatja, amire ugyancsak tudnék nem egy esetet elmondani. Minderről a továbbiak során részletesen is szólni fogunk.

De mielőtt részletesebben is rátérnék e kóros jelenség okának, megelőzési lehetőségeinek, kezelésének, és ha szükséges gyógyszerelésének részletes ismertetésére, mellékelem egy elkeseredett gazdatársunk tanulságos levelét.

A levél egy szekszárdi Olvasónktól érkezett „... Már évek óta 6-7 tenyészkocát tartok és a malacokat értékesítem. A múlt évben két koca kiöregedett, ivarzásuk is rendszertelenné vált, kimaradt, ezeket kiselejteztem, és egy törzstenyészetből lapály fajtájú vemhes kocasüldőket vásároltam helyettük. A kocasüldők szépen hasasodtak” és sok reményt fűztem a fajtaváltáshoz is.

Az örömöm azonban nem sokáig tartott, mert az egyik koca – mely a napokban 10 szép kismalacot ellett ugyan – azonban az ellés után 2 nap múlva már egy sem élt közülük.

A baj akkor következett be, amikor a malacokat az ellés befejezésekor az anyjuk alá tettem. Vesztemre az egész almot egyszeriben alátettem, amint ezt a kocáknál egyébként is szoktam. A koca, amint meglátta a kismalacokat, felugrott és megtámadta őket.

Olyan nagy hevességgel tört rájuk, mintha eszét vesztette volna. Dobálta, támadta és harapta a kis újszülötteket. Az egyik malac fejét szétharapta. Alig tudtam négy apró állatot megmenteni, mert közben engem is ugyanolyan hevességgel megtámadott. A kocát megpróbáltam bottal megfegyelmezni, de akkor még nagyobb hevességgel támadott.

Az életben maradt 4 kismalacot megpróbáltam tehéntejjel megszoptatni, de hasmenésesek lettek és 2 napon belül ezek is elhullottak.

A másik vemhes kocasüldő még nem ellett meg, de nagyon félek, hogy annál is bekövetkezik a baj. Ezért kérem mielőbb a Doktor úr válaszát a kérdéseimre, nevezetesen hogy mi okozhatja a koca ilyen vad viselkedését, hogy mit lehet tenni ilyenkor a megvadult állat megnyugtatására és a malacok megmentésére. Szívesen felneveltem volna mesterségesen a megmaradt malackákat, de a tehéntejjel ez nem sikerült. Kérdésem: ajánlatos-e az ilyen kocát tenyésztésben tartani vagy legjobb lesz, ha a drágán vásárolt értékes tenyészállatot meghizlalom?...”

Az Olvasónk által leírt agresszív kocához hasonlóan bizony elég gyakran lehet a mindennapos állatorvosi gyakorlatban is találkozni. Az anyakoca újszülöttekkel szembeni rosszindulatúsága, nemtörődömsége, az anyai ösztön kisiklása miatti magatartás gyakran az újszülött megtámadásában jut érvényre.

De összességében idesoroljuk az anyaállat ügyetlen cselekedeteit is, tehát mindazokat, melyek már kárt okoznak az újszülöttekben. Így többek között az újszülöttel szemben megnyilvánuló közömbösséget vagy az agyonnyomást, amely olyankor történik, amikor az anyaállat a szoptatáshoz az oldalára fekszik, vagy például amikor megtagadja a malacaitól a koca a szoptatást.

A kocák viselkedésének a fent leírt kóros megváltozása számos okból adódhat. Tapasztalatok szerint az ellési agresszivitás mindenekelőtt az előhasi kocákon mutatkozik.

MI OKOZHATJA?

1. A túl ideges, agresszív kocák a legkisebb zajra vagy mozgásra már hirtelen felugranak, röffentenek – és amint azt Olvasónk is írja –, nemcsak a malacaikat, de akár az embert is megtámadják.

Némelyik előhasi koca az ijedőssége, a malacoktól való félelme miatt nem engedi újszülötteit a közelébe, és ha azok fekvő anyjuk fejéhez közelednek, durván ellöki, olykor megtámadja azokat.

A kocák kóros viselkedésének számos egyéb oka is lehet.

2. A kocák e nemkívánatos viselkedésének oka lehet például a tőgy sérüléséből vagy baktériumos eredetű gyulladásából eredő fájdalmassága.

Érzékennyé válhatnak a csecsek olyankor is, amikor az újszülöttek szegletmetszőfogai élesek és könnyen fájdalmas sérüléseket okozhatnak.

3. Máskor fájdalmat válthat ki az anyaállatban a sok tej okozta emlőfeszesség vagy éppenséggel a tejhiány, vagy tejcsökkenés miatti erőteljes szopás is.

4. A kimerítő hosszas ellés után vagy hüvelysérülések esetén ugyancsak a fájdalom játszik közre a kóros jelenség kialakulásában.

5. Számos szerző szerint visszavezethető az agresszivitás a hiánybetegségekre, nevezetesen a fehérjék, ásványos sók, nyomelemek, vitaminok stb. hiányára.

Megjegyzem, hogy nem ritkán az említett hiánybetegség készteti az anyaállatokat például a patkányok felfalására, hogy a hiányt kielégítsék, majd ezt követően a koca már a saját malacait is felfalhatja. Feltehetően ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a zöldetetés időszakában – a tapasztalatok szerint – ez a kóros jelenség sokkal ritkábban észlelhető.

6. Lehetséges, hogy a hiányos anyai ösztön az oka, amit öröklődő jellegűnek tartanak. E felfogást figyelembe véve fontolóra kell venni az agresszív kocák kiselejtezését.

7. Többen is megfigyelték, hogy sok koca akkor vált idegessé, amikor nem volt elég ideje arra, hogy a malacozási helyhez, az ólhoz vagy kutricához pszichikailag alkalmazkodjék.

8. Ugyancsak gyakrabban fordul elő ez a kóros viselkedésforma a hízóállatok közül kiemelt, ott vemhesült, tehát tenyésztésre elő nem készített előhasi kocákon is.

9. A bántalmat sokan hormonális zavarokkal magyarázzák, amelyek az agyalapi mirigy, a prolaktin (luteotrop hormon, mely részt vesz az emlőmirigyek kifejlesztésében és a tejelválasztás megindításában) hiányos termelődéséből adódnak.

MIBŐL ADÓDIK A GAZDASÁGI VESZTESÉG?

A gazdasági veszteség mindenekelőtt abból adódik, hogy az ilyen kocák a malacok egy részét megnyomják, súlyosan megsértik, elpusztítják vagy netán fel is falják. Itt jegyzem meg, hogy – a közfelfogással szemben – a szakemberek nem tartják kóros jelenségnek, ha a koca az elhullott vagy a szülést követően rövid időn belül elpusztult malacait felfalja, mert valójában azt tartják kannibalizmusnak, ha az anyaállat érett, életképes malacokat öl meg. (CSEH S.)

Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a késedelmes szopás is nagyon hátrányos a malackák fejlődése és a különféle betegségek elleni védekezési készség szempontjából.

Ne feledjük ugyanis, hogy a malacokat a születésük után lehetőleg már egy-két órán belül meg kell szoptatni, hogy minél előbb és minél több föcstejhez jussanak.

Ismert tény, hogy a koca föcsteje (kolosztrum) igen gazdag ellenanyagokban, a néhány órás malac bélnyálkahártyája pedig még maradéktalanul átengedi azokat. Tudni kell, hogy az ellenanyagok – amelyek a különféle fertőzések, így többek között az oly gyakori coli-hasmenés valamint több az előbbi Lapszámainkban már részletesen ismertetett bántalom kivédését is elősegítik – felszívódott mennyisége 3-5 óránként megfeleződik.

Miután pedig a bél falán át rövidesen már csak a megemésztett fehérjék tudnak felszívódni, az immunanyag felszívódásának éppen az első 12 órában van döntő jelentősége.

Mindezeket figyelembe véve mindenképpen indokolt az agresszív koca minél sürgősebb megnyugtatása, és a malacok megszoptatása.

MI A TEENDŐ, HA MÁR FELLÉPETT A BÁNTALOM?

1. Mindenekelőtt a legteljesebb csendre, nyugalomra van szükség. Agresszivitás esetén a tulajdonos többnyire fenyegetéssel, ütlegeléssel próbálja az agresszív kocát „megszelídíteni” és mindez még fokozottabban érvényesül, ha a koca egy-két újszülöttet még halálra is sebzett. Számos példát tudnék felhozni annak igazolására, hogy ez a magatartás csak tovább súlyosbítja a helyzetet, és többnyire valamennyi malac elhullására vagy elpusztítására vezet.

Előfordulhat, hogy a neurotikus kocák egy része nyugodt körülmények között 8-24 órán belül magától is megnyugodott, többségük azonban még ezután sem fogadta el a malacokat.

Egyrészt a bizonytalan prognózis, másrészt a mielőbbi szopás érdekében semmiképpen sem ajánlatos kivárni az esetleges spontán megnyugvás lehetőségét.

2. Enyhébb esetekben megnyugtató hatású lehet a koca hasa aljának óvatos masszálása, simogatása, és ha láthatóan nyugodtabbá vált az állat, szépen lassan egyenként, óvatosan visszacsempésszük hozzá a malacokat. És ha már egyszer sikerült megszoptatni őket – az esetek egy részében – megnyugszik az anya és nincsen vele több gondunk.

3. Makacs esetekben az állat gyógyszeres megnyugtatását kell igénybe venni. Ez már állatorvosi feladat. Az agresszív kocák – amelyek nem fogadják el a malacaikat vagy éppenséggel megtámadják azokat – megnyugtatására szolgál a STRESNIL-injekció, melyből 20ttkg-ra számítva egy milliliternyit kell izomba adni. A koca az injekció beadása után fél-egy óra múltán megnyugszik, elfogadja a malacait, sőt még az idegen malacok dajkásítására is hajlandó lesz! A kiszerelése 50 és 100 milliliteres üvegekben történik. Alkalmazása során az állategészségügyi várakozási idő 7 nap.

4. Az agresszív kocák megnyugtatására és a malacok megszoptatására számos „házi megoldást” is szoktak alkalmazni több-kevesebb sikerrel. A teljesség kedvéért megemlítek néhányat:

Láttam olyan esetet, hogy a kocát „orrfékkel” rögzítették és a malacokat rásegítették a csecsre úgy, hogy azok állva szoptak, majd néhány ilyen kényszerszoptatás után a koca előbb-utóbb elfogadta a malacokat.

Németországban például nagyobb mennyiségű sört itatnak az ilyen kocával, de találkoztam olyan gazdával, aki bort adott a moslékban és megnyugodott a koca.

Olyan esetet is láttam, hogy a malacok hátát, fejét denaturált szesszel, kreolinnal vagy más kellemetlen szagú anyaggal (újabban Kubatol spray-vel) kenték vagy spriccelték be, mely elriasztotta az anyát a malacok bántalmazásától. Régebben többféle gyógyszert pl. Combelen, sedakolin inj. stb. is alkalmaztunk a kocák megnyugtatására, ezek azonban korántsem voltak olyan hatásosak, mint a Stresnil, és tudtommal már nincsenek is forgalomban.

NÉHÁNY TANÁCS A BAJ MEGELŐZÉSÉRE

1. A vemhesség időszakában különösen nagy gondot kell fordítani a helyes takarmányozásra. A változatos aminosavak, ásványi anyagok és vitaminok semmiképpen sem hiányozhatnak a tenyészállat takarmányából. Ezek kielégítésére számos készítmény kapható az állatpatikákban.

2. Nagyon helytelen az a gyakorlat amivel sajnos nem egy udvarban lehet találkozni, hogy azt a kocasüldőt fedeztetik be a hízók közül, amelyik étvágytalanság vagy egyéb okból nem érte el időben a „leadási súlyt” azzal az indokkal, hogy majd most „megindul”.

Pedig bizony a tenyésztésre szánt és éppenséggel a legszebb küllemű süldőt megfelelő módon, az elmondottakra figyelemmel kell takarmányozni, és semmi esetre sem a hizlalás szükségletei szerint.

3. Ha lehetőség van rá, nagyon kedvező hatású a tenyészállatok szabadban történő mozgatása, jártatása.

4. A vemhesség utolsó napjaiban a kocát hozzá kell szoktatni a csecsek érintéséhez, hogy elveszítsék a túlérzékenységet. Nagyon jó, ha a kocát ellés előtt lemossuk valamilyen fertőtlenítő oldattal, mely védi az újszülöttet a szájon át történő baktériumos fertőzéstől.

5. Évtizedeken át szokás volt a csecsbimbók sérülésének a megelőzésére a malackák szegletfogainak a lecsípése. A 32/1999.(III.31.) FVM rendelet azonban kimondja, hogy „Sem a farokkurtítás, sem a szegletfogak lecsípése nem lehet automatikus, rutinszerű tevékenység. Ezeket csak abban az esetben lehet elvégezni, ha egyértelművé válik, és bizonyítékkal alátámasztható, hogy a kocák csecsbimbója e nélkül sérül, vagy a malacok egymás fülét, farkát rágják, sértik”.

6. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a megfigyelést sem, amely szerint sok koca akkor válik „idegessé”, amikor a kései helyváltoztatás folytán nem volt elég ideje, hogy a malacozási helyhez (ólhoz, kutricához stb.) pszichikailag alkalmazkodjon.

7. Már a szülés közben lényeges teendő a magzatburkok eltávolítása. Nem szabad lehetőséget adni a kocának a burkai felfalására, mert az is magzatfaláshoz vezethet.

8. Ha a csecsek fájdalmasak, sérültek stb. mielőbb állatorvoshoz kell fordulni, aki gyógyító, érzéstelenítő stb. kenőcsöt ír fel.

9. Az agalactia (tejhiány) esetén ugyancsak az állatorvos segítségét kell kérni. Ha lehetőség van rá természetesen jó szolgálatot tesz a dajkásítás.

10. Azokban az esetekben, amikor a koca egyáltalán nem fogadja el a malacait, gyakran felvetődik a malacok mesterséges felnevelésének a kérdése, amint ez levélírónk esetében is történt.

Legtöbben ilyenkor a tehéntejet adják olykor – horribile dictu – vízzel hígított formában, máskor cukrozva vagy liszttel stb. dúsítva. Tudni kell, hogy a koca- és a tehéntej összetételében nagy a különbség, ezért csak a frissen ellett tehén föcsteje pótolhatja a koca tejét, mely nagyjából hasonló minőségű. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, a juh vagy a kecske teje is alkalmasabb, mint a tehéné.

Amennyiben tehéntejet itatunk, azt 3-4% sertészsírral és vitaminokkal kell kiegészíteni. Ha sovány tejport adunk, azt hasonlóképpen ki kell egészíteni. Lapunk 2013. 10. számában részletesen leírtuk a malacok anya nélküli felnevelésének a módszerét.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. áprilisában.) 

A malacok felnevelési betegségei (7.) - FEB