2014. július 22., kedd

Csehszlovákia-Lengyelország IV/1b

IBUSZ-ÚT CSEHSZLOVÁKIÁN KERESZTÜL LENGYELORSZÁGBA (1961)
A kollégánál

Miután  a magyar IBUSZ-vezetőnk csak magyarul tudott, a lengyel pedig németül, a közös kirándulások az ő számukra nagyszerűen megoldódtak: egyszerűen nem mentünk sehová, hiszen a két "tolmács" nem értette egymást. Így sikerült megoldani (és legalább nem lesz lelkiismeretfurdalása a lengyel vezetőnek), hogy bementünk Zakopánéba, és meglátogattuk a körzeti állatorvost. Akárhová megyek a világban, mindig örömmel és nagy érdeklődéssel beszélgetek kollégákkal. Gyorsan megtaláljuk a közös hangot és tolmács nélkül is találunk közös nyelvet, amelyen konzultálni tudunk.
Zakopánéban csaknem minden ház fából készült, az állatorvosé is. Berendezése egyszerű, ízléses, bent jó (vendégmarasztaló) meleg van.
Sajnos a kollégám nincsen otthon, csak a feleségével tudtam szót váltani. Tolmácsra vele sincsen szükség, beszél németül és angolul. Miattam inkább németül folyik a társalgás. Elmondja, hogy az északi síkságon már nagyon sok a termelőszövetkezet, itt a Tátrában azonban zömmel magángazdaságok vannak. Vonakodás nélkül kijelenti, hogy a férje fizetése 3000 zolty, erre jön havonta olyan 1000 zloty prémium és visszatérítés. A tanács kocsijával és sofőrjével jár és a bevételt befizeti az államnak. Lengyelországban nincsen magánállatorvos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése