Bulgária IV/1b

 BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL

A városban

Várna fontos vasúti csomópont. Pályaudvarán délszaki növények pompáztak. Első lakói a trákok voltak, már Kr. e. VI. században kereskedelmi telepet létesítettek ezen a helyen. Az I. században római, majd bizánci uralom következik, a VII. században a bolgár lovascsapatok foglalják el, majd a XIV. században oszmán kézre jut.

Az emlékparkban felállított Hunyadi szobor az 1444-es csata emlékére készült. I. Ulászló király nagy lengyel-magyar erővel érkezett a török kiszorítására. A hadvezér: Hunyadi János! A csatát már majdnem megnyerte, amikor a 20 éves királyt rávette a kísérete a harcba való beavatkozásra és a dicsőség learatására. Ez valóban eldöntötte a csata kimenetelét. A király elesett, a török győzött, a keresztény sereg megfutamodott.

A Tengerészeti Múzeumban végigkísérhettük a bolgár tengerészet történetét.

Egy torpedórombolóba mi is beszállhattunk.

A Tengerészeti Múzeumban festmények is vannak...

Megnéztük a várnai székesegyházat, az ősi ásatásokat, és elmentünk a feledhetetlen élményt nyújtó Aquariumba, ahol a Fekete-tenger halait és kagylóit megismerhettük.

A kőerdei szállásunkhelyünkhöz már nem találtam vissza, elvétettem az utat, így a várostól nem messze egy sövény szélén kötöttünk ki, ahol szúnyogok miriádjai támadtak bennünket torpedóikkal. Komoly elhárítóharc után térhettünk csak nyugovóra, hogy aztán reggel ismét friss erővel induljunk. Festői úton tovább...

Bulgária IV/1a

   BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL

Végre a tengerparton!

Június 21. szerda 4515 kilométeróra-állásnál elértük Várnát. Az egész úton egyetlen alkalommal igazoltattak bennünket: Várna külvárosában egy fiatal őrmester. Magyarul beszélt, röviden végzett, valószínűleg csak a magyar tudását kívánta előttünk fitogtatni.

Lementünk a tengerpartra...

A tenger vize bármennyire forrón is tűzött a nap, nemcsak erősen sós, de tartós fürdésre hideg is volt.

Csak akkor lubickoltam kicsit a vízben, amikor a selymes homokon már kibírhatatlan volt a nap perzselése. (Hiába, ez nem a Balaton!)

Hosszan elbámultuk a hatalmas hajókat, a zúgó tengert, a sirályok hadát, melyek kocsinkat több ízben is megtisztelték a mi kis madarainkhoz képest sokszoros nyomatékkal.

Várna fontos kikötőváros és vasúti csomópont, történelmi város, turisztikai célpont és kulturális központ. Bulgária harmadik legnépesebb települése.

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

HOGYAN ELŐZHETJÜK MEG A BORJÚ KÖLDÖKGYULLADÁSÁT

A gyakran előforduló esetek közé tartozik, amikor a gazda azzal a panasszal keresi fel az állatorvost, hogy a néhány napja született borjú egyszeriben bágyadt, egyáltalán nem keresi a csecset, a hátát púposítja és duzzadt, fájdalmas a köldöke. Elhanyagoltabb vagy súlyosabb esetekben a kis állat ízületei is megduzzadnak, az állat sántít, alig tud lábra állni. Ez a köldökgyulladás.

Ha időben történik a gyógykezelés és megfelelőek a tartási körülmények, az esetek jól gyógyulnak, de elhanyagoltabb esetekben a borjú elpusztulhat vagy a szövődmények miatt nagyon visszamarad a fejlődésben.

A veszteségeket akkor tudjuk maradéktalanul kiküszöbölni, ha megelőzzük a bajt még mielőtt szükség volna a költséges állatorvosi és gyógyszeres beavatkozásra! De hogyan lehet a bántalmat megelőzni?

A BORJÚ KÖLDÖKGYULLADÁSA

A köldökgyulladás valójában a hasfalhoz rögzített köldökvéna gyulladása, amit a környezetből a köldökbe hatoló baktériumok, egyebek között streptococcusok, corynebacteriumok stb. idéznek elő. A bántalom kifejlődését nagyfokban elősegítik a környezet kedvezőtlen higiéniás viszonyai, a köldök fertőtlenítésének elmaradása, sőt az anya hiányos takarmányozása is.

A köldök gyulladása az esetek többségében nem közvetlenül az ellés után jelentkezik, hanem csak azt követően néhány nap múlva.

A KÖLDÖK VISSZALAKULÁSA, BESZÁRADÁSA

Ahhoz, hogy a köldök gyulladását felismerjük, mindenekelőtt tudni kell, hogy miként történik a visszaalakulás fiziológiás folyamata.

Ez azt jelenti, hogy az ellés után 3-4 nap múlva a „köldök” már csak ceruza vastagságú, nem fájdalmas, kezd beszáradni és hamarosan koromfekete színűvé válik, majd a születés után 2-4 héten belül ellökődik.

ÉS MIRŐL ISMERHETŐ FEL A GYULLADÁSOS KÖLDÖK?

A fertőzés legfeltűnőbb jele, hogy a köldök nem szárad be, vastag, ami azt jelenti, hogy akár hüvelykujjnyi vastagságú is lehet és nagyon fájdalmas.

A köldök fájdalmasságát úgy állapíthatjuk meg, hogy a köldökzsinórt az ujjaink közé fogjuk, és arra enyhe nyomást gyakorolunk, majd nagyon óvatosan pödörgetjük. Arra nagy gondot kell fordítani, hogy tiszta, megmosott kézzel történjen a köldök tapintása.

A gyulladásos köldök gyakran nedves, súlyosabb esetekben olykor gennyes, sőt még bűzös váladékot is lehet belőle kipréselni.

ÁLTALÁNOS TÜNETEK IS MUTATKOZNAK

A legfeltűnőbb tünet, hogy a borjú bágyadt, eleinte csak kedvetlenül és kevesebbet szopik, utóbb már egyáltalán nem keresi a csecset, a hátát púposítja, sokat fekszik és csak hosszabb ösztökélésre lehet felkelteni.

A kis állat mindinkább legyengül, hasmenése támad, és ha időben nem kap állatorvosi segítséget, elhullik. Olykor szövődmények okozzák az állat halálát.

Alapvető szabály, ha az állat étvágytalan, kedvetlen, meg kell mérni a hőmérsékletét, mely normális körülmények között 38-39C között mozog, és az elmondottak szerint ellenőrizzük a köldökét. Megjegyzem, hogy a lázméréskor a hőmérőt a végbélbe kell óvatosan, kissé felfelé irányítva behelyezni és 5 percig ott tartani.

A köldökgyulladás meglehetősen gyakori bántalom és sürgős állatorvosi beavatkozást igényel. A gyulladásos fertőzött köldökben levő baktériumok ugyanis gyakran betörnek a véráramba, amellyel bejutnak a véráramba és nem egyszer az ízületekbe is.

Ilyenkor az ízületek megduzzadnak, fájdalmassá válnak, az állat sántít, mind nehezebben mozog, utóbb már alig tud lábra állni. A borjakban olykor súlyos görcsös állapot is kialakulhat.

GYÓGYKEZELÉS

Ismételten hangsúlyozni kell, hogy minél előbb el kell végezni a gyógyszeres kezelést, mielőtt még a szövődmények kialakulhatnának.

Az orvoslás feladata, hogy minél előbb gyérítsük a köldökben elszaporodott kórokozókat, ami helyi kezeléssel történik. Másrészt meg kell gátolni a baktériumok behatolását vagy elszaporodását a különféle szervekben, ezért parenterálisan antibiotikumot kell adni. Amennyiben pedig már valaminő kóros szövődménnyel is számolni kell (hasmenés, bélhurut stb.) tüneti kezelést is kell alkalmazni.

A köldökgyulladás helyi kezelésére valaminő fertőtlenítő oldatot használhatunk (pl. Betadine, 2%-os alkoholos jódoldat stb.), ha pedig már tályog is kialakult, annak megnyitását állatorvosra kell bízni.

Amint arról már szó esett, mielőbb ajánlatos parenterálisan is valaminő széles hatósugarú antibiotikumot (pl. Tardomyocel inj. Stb.) applikálni.

Amennyiben a bélhurut is kialakult és hasmenés is mutatkozik, minden második szopáskor adjunk kamillateát, és abba is antibiotikumot (Neomycin, NeoTe Sol pulv stb.) keverhetünk az állatorvos ajánlása szerint.

Néhány évvel ezelőtt egy súlyos és nehezen gyógyuló istállójárvány során az elmondottak mellett homeoterápiát is alkalmaztam. Ez úgy történt, hogy minden borjúnak a születés után nem sokkal alvadásában nem gátolt 100 ml anyavért fecskendeztem a combizomba. A „költségmentes” vérterápia nemcsak a megbetegedések és elhullások arányát csökkentette, de a gyógyszerköltséget is.

Miután pedig a beteg állat egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset szopik, a kiszáradás meggátlására feltétlenül gondoskodni kell a folyadékellátásról. Az lesz a legcélravezetőbb, ha pl. cuclisüvegből kamillateát adunk a betegnek.

Miután a köldökfertőzés megjelenésében igen fontos szerepet játszik az istállóhigiénia, különös gondot kell fordítani a bőséges, tiszta almozásra, de amint arról már szó esett, az anya igények szerinti takarmányozására is.

MEGELŐZÉS

1. Már az ellés előtt is gondos figyelmet kell fordítani a tehén takarmányozására, mert a megfelelő ásványi só, vitamin stb. ellátottság nemcsak az újszülött állat ellenálló-képességét befolyásolja jelentősen, de a föcstej minőségét is javítja, mely így az élet első napjaiban fokozott védelmet nyújt a fertőző csírákkal szemben.

2. Ugyancsak fontos feladat, hogy az újszülöttet megóvjuk a fertőzéstől. Miután pedig a fertőződés nagyon sokszor már a szülés közben bekövetkezik, nagyon fontos, hogy a segítségnyújtás során is betartsuk a higiénia alapvető szabályait. A beavatkozás előtt nemcsak a kezünket kell megmosni valaminő fertőtlenítő oldattal (Betadine), hanem az ellő állat külső nemi szerveit is.

3. Az ellést követően fontos feladat a köldök ellátása! A borjú köldökzsinórja a szülés közben vagy annak befejezése után a bőrköldöktől egytenyérnyi távolságra szokott elszakadni. Ha ez nem történne meg, ilyen távolságból kell fertőtlenített kézzel elszakítani.

Ez úgy történik, hogy a zsinórt egyik kézzel megmarkoljuk a bőrköldöknél, a másik kézzel pedig a szakadási hely alatt, majd húzással, csavarással végezzük el a köldök elszakítását.

Figyelemmel kell lenni arra, hogy a rövidre szakított köldök számos veszély forrása lehet.

4. Ezután a köldökcsonkot oly módon kell fertőtleníteni, hogy azt egy széles szájú üvegben levő fertőtlenítő oldatba kell „belelógatni”. Fertőtlenítésre többek között Jódtinktúrát, Iosant vagy Betadine oldatot használhatunk.

5. Két-három nap után ajánlatos ellenőrizni a köldök állapotát a fentebb elmondottak szerint, nehogy késésben legyünk a gyógykezeléssel, ha netán mégis bekövetkezne a fertőzés.

A betegség megelőzése nemcsak a borjú egészséges fejlődését szolgálja, de ily módon sok gondot, fáradtságot és felesleges kiadást is megspórolhatunk.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. áprilisában.)

Bulgária III/2

  BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL
Madara és a Kőerdő

Elkísért bennünket Toma úr Madarába is, mely 10 kilométerre fekszik Sumentől. Itt látható a Madarai lovas néven ismert, sziklába vágott, hatalmas korabolgár dombormű. A festői madarai sziklaplató lábánál vendéglő és turistaszálló, valamint egy kis múzeum található. A vendéglőtől meredek lépcsősor vezet a sziklafalhoz, melyen egy vágtató lovas alakja látszik kutyájától kísérve. Előtte egy megölt oroszlán. A dombormű valamelyik bolgár cár dicsőségét volt hivatva hirdetni. A megölt oroszlán a kán győzelmét jelképezi, melyet a bizánciakon aratott. A dombormű körül nehezen kibetűzhető, görög felirat látszik, amelyet a több mint egy évezredes időjárási viszontagságok olvashatatlanná koptattak. Még a bolgár fordítás sem pontos emiatt.

A domborműtől balra haladó úton megyünk tovább, ahol egy sziklaplatóra jutunk. Itt valaha erődítmény állt, és régi bolgár sírok találhatók. A rekkenő hőségben (bevallom) nem kis akaraterőmbe telt, míg felmásztam a hatalmas sziklahegy tetejére, de ott már kárpótolt az elém táruló fenséges látvány messzi-messzi vidékre, míg közvetlenül alattam a mélységben Madara piros háztetői sorakoztak.

A sziklákra csak "alpinista" módon lehet feljutni! Mindenütt folyt rólam a víz, mire leértem a sziklahegyről, hogy most már a lovastól jobbra haladó ösvény menti kőkori barlangokat is megnézhessem. A XIII. században jámbor remeték népesítették be ezeket az üregeket. Előfordult, hogy 150 remete is élt itt elvonulva a világtól. A remetebarlangok között nyíló tágasabb, a Nympha-barlang nevet viseli. A félkör alakú, óriási sziklafal neve amfiteátrum, egyben visszhangszikla is. A barlangok előtt hatalmas fák, itt is, ott is csobogó források teszik széppé, kedvessé és romantikussá a környéket.

A vendéglő teraszán két üveg jégbehűtött pivó meghozta a jókedvünket, már barátságosabban el tudtunk beszélgetni Toma úrral. Elmondta, hogy ő ucsítyel és nyári szabadságát tölti, a háború alatt mint officír járt Budapesten és nagyon tetszett neki a főváros. Van egy pesti barátja, akinek a címét is megadta. Néhány árat felírt nekünk (Wartburg gk. 3200, Moszkvics 4100, Skoda 4300 leva, 1 kg vaj 3,80, tej 0,26, kenyér 15-26-34 stotinka, a hős 1,70-0,90-2 leva). Felvetődik a kérdés, hogyan értettük meg egymást. Meg kell mondani, hogy valóban nagyon nehezen! Többnyire oroszul, de leginkább mutogatva vagy leírva-lerajzolva.

Barátságosak ezek a bolgárok! A mosolygós atyafi megkínált cigarettával is... Amikor visszamentünk Sumenbe, Toma úr meghívott a lakására, szép kétszobás, összkomfortos, megkínált a kis jellegzetes bolgár hideg ebéddel: felvagdalt kényérszeletekre vastag bolgár kolbász, ehhez hatalmas bolgár uborka (volt vagy 40 centi hosszú), amit felaprítás után olajjal és ecettel ízesített, majd cseresznye- és szilvalekvárt adott és kefírszerű mljakót, amit jól megcukrozott. Miután kijelentette, hogy a magyar paprikának nincs párja, az ebédet két paprikás konzervvel honoráltuk. Gyanús volt, hogy Toma úr villámgyorsan papírszeleteket vagdalt, és nem engedte a feleségének elkészíteni az ételt... A zsenka elmondta, hogy a férjura szakács Várnában, most a szívével baj van és táppénzes állományba kényszerült. Rendszeresen ismerkedik külföldiekkel, akiknek kiadja a lakását. Toma úrban igen kedves ismerősre találtunk ugyan, de szolgálatait nem tudtuk igénybe venni, mert a hatalmas háztömb kapujában ott várakozott hűségesen a mi összkomfortos négykerekű szállodánk... Búcsúzáskor kölcsönösen felírtuk egymás címét (nekem még ma is megvan az övé!).

Várna előtt 15 kilométerrel, a Kőerdőnél éjszakáztunk. Valamikor valóságos oszloprengeteg volt a Kőerdő, amikor a környék lakossága építőanyagul kezdte felhasználni kőanyagát. Közöttük elsők lehettek azok a történelem előtti korból származó helybeliek, akiknek kőerdői lakóhelyét a régészek feltárták.

Ezek a kisebb-nagyobb kőoszlopok a Szarmata tenger mészfelrakódásaiból hosszú évezredek során alakultak ki. A kőrengeteget a tengerfenék homokja borította, majd a szél elhordta a homokot, a szél által hordott porszemecskék koptató hatása pedig oszlopszerűvé alakította ezeket a kőtömböket. Ma természetvédelmi terület.

Bulgária III/1b

 BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL

A Kossuth Múzeum Sumenben

Új barátunk a Kossuth Múzeumba vezetett bennünket. A sumeni Kossuth Múzeum létrehozására az első lépés 1933-ban történt, amikor Fehér Géza régész kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el a kormányzó sumeni otthonául szolgáló épület falán.

A kis ház ma emlékmúzeum, melynek vezetőjével és Toma úrral a bejáratnál fényképezkedtünk.

A 19. század legnagyobb hatású magyar politikusa mindössze négy hónapot töltött a városban, mégis szobor őrzi az emlékét a főtéren, egykori lakóháza pedig több, mint ötven esztendeje emlékmúzeum.

A 19. századi bolgár épületnek bejárati szintjén Kossuth Lajos életútját mutatják be térképpel, képekkel. A következő egység a polgári forradalom és szabadságharc eseményeit ismerteti a látogatókkal. Utána jutunk be Kossuth Lajos sumeni hálószobájába, ahol a nagy politikus néhány személyes tárgyán túl az emigránsok sumeni életébe tekinthetünk be.

De miért kellett menekülni? 1849. augusztus 9-én a császári és királyi csapatok ellen vívott döntő temesvári csata után már nem látott reményt a küzdelem folytatására Kossuth, ezért Görgei felszólítására augusztus 11-én lemondott a kormányzói tisztről, s az országhatár felé vette útját.

Kossuth lemondása egyben a magyar szabadságharc végét is jelentette. Ő és a magyar politikusok jelentős része török területre menekült. Előbb a bulgáriai Vidinben és Sumenben tartózkodtak.

Oroszország és Ausztria követelte a magyar menekültek kiadatását. Erre az oszmán udvar nem volt hajlandó, s miután a követelés visszautasításában Anglia és Franciaország is támogatta, a konfliktus már-már kontinentális méretű háborúval fenyegetett.

Ausztria és Oroszország végül mehátrált, de az illusztrisabb magyar és lengyel menekülteket a törökök a kisázsiai Kütahyába internálták.

A múzeum épülete egy régi bolgár kereskedőház, egy sumeni polgár, Dimitraki Hadzsipanev kereskedő, a település egykori polgármesterének tulajdona volt.

A múzeumházban eredeti bolgár berendezések és az 1848-1849-es dokumentumok a magyar forradalom menetét és Kossuth Lajos munkásságának emlékeit őrzik.

A jellegzetes török stílusban berendezett hálószoba és a nagy nappali eredeti formájukban vannak. Külön érdekesség a titkos szoba, melynek két ajtaját könyvespolcok álcázzák. A rejtekhelyet nem Kossuth kedvéért alakították ki, ez a megoldás a vagyonos kereskedők házaiban nem számított ritkaságnak: az ilyen rejtekkuckó biztonságot nyújtott a ház tulajdonosai számára, a rossz szándékkal érkezők elől ide rejtőzhettek el, értékeiket itt helyezhették biztonságba.

A sumeni örmény templomban tartott 1949. évi karácsonyi istentiszteleten részt vettek a magyar forradalmárok Kossuth Lajos vezetésével.

Kossuth vendégszobája.

Ebben a házban élt tehát rövid sumeni tartózkodása idején az 1848-1849-es magyar forradalom leverése után a menekülő Kossuth Lajos, miután Bulgáriába emigrált.

A magyar emigránsokról más emlék is van a városban. Közismert tény ugyanis, hogy ők alapították az első és ma is működő sumeni sörgyárat és az első sumeni, egyben bulgáriai szimfonikus zenekart.

Bulgária III/1a

 BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL

Sumen dzsámija

Az út két oldalán cseresznyétől pirosló, hatalmas gyümölcsfák sorakoznak. Most már csak azt nem tudjuk, hogy ezek szüretelése vajon állami monopólium-e. Egy arra jövő kerékpárost meg is kérdeztem tökéletes bulgársággal (mondva és mutatva): "Dobre? Szvabodno?", mire ő valami érthetetlen nyelven mondott valamit, miközben fejét tagadólag forgatta. (Ez is bolgárul volt, mert ott igent jelent, amit perfekt megértettünk, és nekiestünk a fának.) Degeszre ettük magunkat cseresznyével, és egy nagy dunsztos üveget is megtöltöttünk, hogy kissé odébb kifordítsuk... Továbbhaladva végeláthatatlan nagyságú gyümölcsösök és jól gondozott szőlőtáblák, óriási epresek terültek el jobbra is balra is, és éppen folyik a szüret. Rengeteg ember, zömmel asszonyok szorgoskodnak a táblákon az óriási ládahalmaz közepette. A gazdasági épületek és környéke már nem mondható ilyen rendezettnek.
Hlebarovóban megállunk néhány percre körülnézni. A kirakatokban az árak valamivel magasabbak, mint a mieink a bőrholmik és a rózsaolaj kivételével. Több lefátyolozott (idősebb) nővel találkozunk, de még több olyannal, akik fátyol nélküliek, ám török bugyogót viselnek. Annyira intenzíven tiltakoztak a fényképezés ellen, hogy nem mertem megkísérelni.
A Razgrad felé vezető úton hosszú kilométereken keresztül az út két oldalán sorakozó fák lombkoronája összeér és kellemes árnyékos utazást biztosít az egyébként forró aszfalton a tikkasztó hőségben. Az út mentén rövidebb-hosszabb szépen ápolt rózsasorok díszlenek. A város előtt körülbelül 5 kilométerrel azt hittem pár pillanatra, hogy befejeztem a földi pályafutásomat. Szabályosan haladtam az út jobb oldalán a szokásos 80-90 kilométeres óránkénti sebességgel, amikor egy hasonló gyorsasággal haladó és egy teherautót szabálytalanul előző Moszkviccsal találtam magam szemben. Meghűlt egy pillanatra a vér az ereimben! Ráléptem a fékre (ez nem sokat használt), ő pedig merész húzással kiszaladt az országút mellett elterülő rétre - minden baj nélkül...

Razgrad város - mint olyan - nem sok különleges látnivalót ígér, de a tömérdek fa, díszbokor és virág mégis megragadó. A város közepén egy nagy dzsámi kihalt, elhanyagolt állapotban. A törött ablakokon be lehet nézni: a helyiségek üresek, csak a jellegzetes falfestés és a szószék ép. A rengeteg sok virág és rózsa elárasztja illatával a kisvárost.

Talán 45 kilométert mehettünk elhagyva a várost, amikor egy őszibarackosban találtuk magunkat néhány percre egy kúttól. Június 20-án kedden reggel egy hatalmas juhnyáj bégető zenekara ébresztett. A közeli hegyekről hajtották le és a kútnál itatták. Az első nyájat több is követte. Ezután én is felfrissítettem magam.

Még kilencet sem mutatott az óra, és máris Sumentben (Kolarovgradban) voltunk. A baj ott kezdődött, hogy németül nem tudott senki, akinél érdeklődtünk és így nem tudtunk tájékozódni a városban. Végül is megvettem a mecset képét, és megkérdeztem egy alacsony, jól öltözött járókelőtől, hogy hol van a képen látható mecset.

Az ismeretlen, mint később a nevét is megtudtuk, Toma úr eljött velünk a dzsámihoz.

Sumen igen jelentős város. Északkelet-Bulgária gazdasági és közigazgatási központja. A török uralom alatt a muzulmán lakosság szellemi központjának számított. Az ország legfényűzőbben épített mecsete a Tambul dzsámi, ahová először vezetett el bennünket Toma úr. A mecsetet 1745-ben építette Serif pasa. A keleti építészet fénye és gazdagsága nagy alkotásaként jelentkezik itt. A dzsámiból, a 40 métere magas minaretből valamint a templom körül elhelyezett korániskola medresz épületéből álló együttes zárt építészeti egység.

Jelenleg is van jópár hívő mohamedán a városban, és minden pénten fél 1 órakor tartanak istentiszteletet, és az udvaron levő móríves díszkút vizénél végzik az ima előtti rituális mosakodást. Kár, hogy nem pénteken jöttünk.

Bulgária II/2b

  BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL

Rójuk a kilométereket a határig

Egyél kekszet! Az Olt völgyében haladunk tovább. Az út festői! El is feledem, hogy vezetek, semmi fáradságot nem érzek, teljesen átszellemülök.

Minden szónál beszédesebben bizonyít az a néhány jobb-rosszabb kép, amit az Olt völgyében készítettem. Nagyon romantikus...

Egy kisvároshoz érünk: Calimanestibe. Olyasféle, mint Harkányfürdő. Vize kénsavas és elsősorban a vesebántalmakban szenvedő betegeket utalják be ide. Itt kúrálta magát a képen látható erdélyi magyar asztalos is, aki meglehetősen szomorú képet festett az erdélyi magyarok helyzetéről.

A pravoszláv templomban éppen szertartás folyt, bementünk. Két civil egymással szembefordulva énekelt (talán a kántorok), a hívők pedig miután megvásárolták és meggyújtották a gyertyáikat, bekopogtak a paphoz kézcsókra. És állandóan jöttek, nem sok nyugalmat hagyva a papjuknak. Sajnos elbeszélgettük kicsit az időt az asztalossal, és tovább kell sietnünk...

Rimnicu Vilcea-nál térünk el Pitesti felé. Hamarosan egy igen meredek, hajtűkanyarokkal teletűzdelt, nyaktörő út következik. Ilyenkor csődöt mond a szabadonfutó! A nyaktörő mutatvány nagyobbfokú átélését segíti egy nemrég felfordult személy- és egy tehergépkocsi roncsainak a látványa.

Pitestiben tankoltunk 15 liter szuperbenzin-keveréket 33.50 lejért. Errefelé szegényes, pléhtetős házak sorakoznak egymás mellett, de - mint látom - a gazdáik sem pusztulnak bele a munkába! Bár ma munkanap volna és délelőtt, mégis meglepően sokan kint ülnek a házuk előtti padokon és trécselnek. (Persze nem nyugdíjas korban levő agyafiakról beszélek!)

Még dél sem volt, és már be is értünk Bukarestbe. Kilenc éve voltam itt utoljára, azóta igen komolyan fejlődött ez a város. Bizonyos vonatkozásban, tájékozódás szempontjából, itt következett az egész utazás legmelegebb része, mert elkövettem azt a badarságot, hogy térkép nélkül, csupán a kérdezősködésre támaszkodva akartam átvágni a városon. Nem ment. Egyszer-másszor forgalmi dugót is képeztem azzal, hogy meg-megálltam érdeklődni előbb magyarul, aztán németül, de az is előfordult, hogy mindkét nyelven csődöt mondtam. És mindez úgy történt, hogy a hatalmas forgalomban megálltam az út szélén, lehúztam az ablakot, és megszólítottam egy-egy legmegbízhatóbbnak látszó járókelőt. Úgy látszik, a román sofőröknél nincsen divatban az ún. magyar csipisz, amit karlendítéssel fejeznek ki, mert ilyet nem láttam a mögöttem megszorult vezetőknél. Igen kellemetlen helyzetemből mentett ki a magyar követség sofőrje, aki látva bizonytalanságaimat, rendszámomat felismerve felajánlotta a segítséget, kivezetett a városból.

60 kilométeres sebességgel cikáztam utána az óriási forgalomban, ami annál kellemetlenebb volt, mert egy motoros abszolút szabálytalanul és szemtelenül hol jobbról, hol pedig balról tépett elém, és több alkalommal is majdhogy elvesztettem a Volgámat.

A külvárosban kalauzom szívességét megköszönve elbúcsúztunk, mi pedig megnéztük a kirakatokat, benéztünk a déli órák ellenére zsúfolt, hatalmas moziba, majd folytattuk utunkat a határállomás felé.

Giurgiu határállomásnál 4215 kilométerszámlálónál a 15 liter szuperbenzines keverékért mindössze 29 lejt kellett fizetni. Ki tudja, hogy van ezeknél? Tehát a határtól 669 kilométert tettünk meg, míg június 19-én, hétfőn délután 15 óra 20 perckor átléptük Bulgária határát! Beváltunk néhány levát, kapunk egy autókölcsönző árjegyzéket, és a román és bolgár határőrök tisztelgése mellett átmegyünk a hosszú Duna-hídon Bulgária földjére.