India IX/4

  INDIAI ÚTIALBUM 1974.

Sarnath, ahonnan a buddhizmus világhódító útjára indult

Milyen kicsi a világ! A hinduizmus fellegvárától mindössze 10 kilométerre kirándulást teszünk a buddhista világ központjába, Sarnathba.

Itt tartotta Buddha első prédikációját, amit az egyik kőre részben feljegyeztek. A helyi múzeum sok-sok műkincse között több prédikáló Buddha-szobor is látható.

Még aranyból is megformázták!

Buddhát általában egy lótusz alakú emelvényen ülve, keresztbe tett lábakkal ábrázolják. Szeme csukva, kivéve, amikor prédikál. Szoros csigákba tekert haja a feje tetején csomóba kötött, fülcimpája hosszan lelóg, fülbevalót nem visel. Homloka közepén kis dudor jelzi, hogy túljutott földi teste korlátain.

Kulcsfontosságú kezeinek helyzete: amikor tanít, két kezét kecsesen felemeli, amikor meditál, karjait összefonja, és amikor tanúskodik, jobb karját előre nyújtja, bal karja az ölében.

Ezen a helyen a mester öt tanítványát az új hitre térítette, majd misszionáriusként szétküldte őket az ország különböző részeibe. Ő maga is vándorolt egyik helyről a másikra, és terjesztette tanait. Krisztus előtt 487-ben halt meg.

A sarnath-i múzeumban levő szoborcsoport Buddha életéről

300 esztendővel később Asóka császár, a buddhizmus legnagyobb hívének a rendeletére oszlopot állítottak Lumbininél ott, ahol Buddha ("az, aki megvilágosodott" mondja a neve) született. A képen az Asóka-oszlop felirata látható.

Sarnathban hatalmas sztúpákat építtetett. Öt nagy műemlék maradt meg, ezek közül is a legnagyobb a Dhamékh-sztúpa e helyütt, a világ összes sztúpája közül pedig ez e legrégebbi, Krisztus előtt 249-ben építették.

A sztúpa a buddhista építészetre jellemző forma. Kezdetben mindössze egy halom föld volt, amelybe Buddha relikviáit temették. A legenda szerint Buddha elhamvasztott testének maradványait 8 sztúpába osztották szét. A sztúpa elődje tehát a földhalom, az utóda pedig a pagoda.

Faragásrészlet a stúpáról

600 évvel később a Gupta-dinasztia uralma alatt érte el a település a fénypontját. Ebben az időben 1500 pap szorgoskodott a Vihara-templom közelében levő banjanfa körül naphosszat. Ott, amely alatt Gautama Buddha sok esztendőt töltött meditációba merülve és megtisztultan a végső megvilágosodásáig.

A XII. század a település hanyatlását hozza. Az utolsó próbálkozás a hívő Kumáradévi királynő rendeletére építtetett hatalmas kolostor, melynek mára már csak a romjai maradtak fenn.

 

A sztúpákat Benáresz uralkodói lelkiismeret-furdalás nélkül lebontották, ha például éppen építőanyagra volt szükségük.

A mohamedán császár, Akbar téglatornyot építtetett a legszentebb sztúpa tetejére.

A város tovább hanyatlott. A fordulatot az 1936-os év hozta, amikor Sir Alexander Cunningham komoly ásatásokba fogott.

Hamarosan találtak egy kőtáblát rajta a buddhista hitvallással és más emlékeket is.

Az utóbbi időben Sarnath megújult: a régi kolostor alapjai között 1931-ben új templom létesült. A Damékh sztúpa közelében áll és megannyi buddhista ereklyét őriz.

Ember karddal és oroszlánnal

Faragásrészlet

India IX/3

 INDIAI ÚTIALBUM 1974.

Benáresz az imádkozó város

A Visvanath vagy más néven Arany templom a szent Ganga partján helyezkedik el Benáreszben. Ez a leghíresebb Síva templom, és zarándokok ezreit vonzza minden évben. A már megismert zajos, forgalmas, keskeny utcácskákon át jutunk ide.

Ez a templom az egész város legszentebb helye, ahová kizárólag hinduk léphetnek be. De csekély belépti díj fejében a szemben levő ház felső emeletéről a leleményes tulajdonos engedélyével a bent folyó események megfigyelhetők.

A templom tornyát aranylemezek borítják.

A koldus a templomkapuban kéreget.

A külvilág számára India összefonódott a kasztrendszerrel. Az eredeti kifejezés, a varna tulajdonképpen 3 csoportot különböztet meg: a papok (brahmanok), a harcosok (kszatriják) és a hasznot hajtó tevékenységet végzők (vaiszják). Az ezekhez nem tartozók, a leigázott őslakók és elszegényedett hódítók sokasága alkotja a negyedik kasztot, a páriákat vagy a sudrákat.

A hindu művelődés középpontjában a Védák, az óind nyelvű szent könyvek álltak. Ebből a nyelvből alakult a szanszkrit, mely lassan az irodalmi és tudományos nyelvvé vált. A brahmanok ezekből az ősi iratokból tanulták meg az imádságokat és a szertartások szövegeit.

Tanulás tekintetében is különb helyzetben voltak az alsóbb kasztosztályoknál, hiszen a többiek, a második és harmadik kaszthoz tartozók csak egyes fejezeteket ismerhettek meg a Védákból, a páriák számára pedig kifejezetten tiltott volt a szent tudomány. És nem csupán a legalsó kasztbelieket, de a nőket is kizárták a tanulásból.

A brahman-iskola tehát a legfelső kasztbeli gyerekek számára 9-12 éves korig nyújtott iskoláztatási lehetőséget. Mesterük házában évente 4-5 hónapot töltöttek el, itt természetesen igen szigorú szabályok szerint kellett élniük. Segítettek a ház körül, megtanultak írni és olvasni, megismerkedtek az erkölcsi tanításokkal.

Később filozófiával, csillagászattal és művészetekkel bővült az ismeretanyaguk. Az oktatás módszere a fegyelmezett magolás, memorizálás. A büntetés az éheztetés, hideg vízben való fürdés vagy a tanítástól való eltiltás volt, de semmiképpen nem a verés, ezt kerülték.

A századok nemigen változtattak a szokásokon. A szent ember a szöges párnán bűnbánatot tart "közszemlére kitéve".

  

A szadu olyan szerzetes, aki a családját és vagyonát végleg maga mögött hagyva magányba vonul. Sokan közülük testük különböző felületeire teletetováltatják isteneik neveit. A hindu odaadás ilyen szenvtelen, nyugodt arca nem szokatlan a Benáreszben tapasztalt nyüzsgése közepette.

Ne hagyjuk el a szent várost, míg nem néztük meg a hatalmas parkban lévő Hindu Egyetemet! Minden fontos fakultás önálló épülettel rendelkezik. A fiúk és lányok együtt járnak az előadásokra, de egyébként nemigen érintkeznek. A park közepén álló könyvtárban felbecsülhetetlen értékű, ősi védikus könyveket őriznek. Az orvosi fakultáson pedig szinkronban tanítják a hagyományos, védikus gyógyítási eljárásokat és a nyugati orvostudományt.

Hogyan lehet beadni a gyógyszert a beteg állatnak?

AMIT A GYÓGYSZEREK ALKALMAZÁSÁRÓL TUDNI KELL (3.)

HOGYAN LEHET BEADNI A GYÓGYSZERT A BETEG ÁLLATNAK?

Sorozatunk előző részében megismerhettük a gyógyszerek hatásmechanizmusát, gyógyhatását, alkalmazási lehetőségeit, ezúttal pedig arról fogunk tájékoztatást adni, hogy miként lehet beadni szájon át az emésztőcsőbe a folyékony vagy szilárd halmazállapotú gyógyszert a különböző fajú háziállatainknak.

Ez nemcsak azért nagyon fontos kérdés, mert az állatok általában ellenszegülnek a gyógyszerbeadás során, tehát megfelelően rögzíteni kell őket, mégpedig oly módon, hogy sem magukban, sem pedig a gyógyszert alkalmazó személyben ne tehessenek kárt, ugyanakkor azért is, hogy gyógyszer megfelelő, előírt adagját pontosan be lehessen juttatni az emésztőcsőbe anélkül, hogy az vagy annak egy része is kárba vesszen vagy akár olyan helyre kerüljön, mely az állat egészségét is veszélyezteti.

A mindennapos állatorvosi gyakorlatom során nem egy olyan esettel találkoztam, amikor főként szarvasmarhánál, de néhány estben sertésnél vagy lónál is előfordult, hogy a szájon át beöntött gyógyszeres folyadék a légutakba került és az állat megfulladt vagy éppenséggel fulladozott és bizony kényszer kellett azt vágni.

Számos olyan gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény kerül alkalmazásra, melyeket nem egyszer megismételve vagy akár tartósabban is szájon át kell beadni a beteg állatnak. Ez többnyire az állat gondozójának a feladata. A végzetes balesetek elkerülése miatt nagyon fontos, hogy az állat gazdája megismerje az olykor ellenkező állat biztonságos rögzítését és a szilárd vagy folyékony gyógyszer lehető előírás szerinti biztonságos alkalmazását.

Esetenként maguk a gazdák is kérik az ilyen irányú tájékoztatást is a recept felírása során az állatorvostól, de számos olyan házi szer vagy nem vényköteles készítmény is alkalmazásra kerül, melyek felhasználása nem az állatorvos közvetítésével történik.

Az emésztőcsőbe leggyakrabban szájon át, gyomor- vagy orrnyelőcső-szondával, esetleg közvetlenül a gyomorba, a bendőbe vagy a belekbe adhatunk be gyógyszert.

1. GYÓGYSZERBEADÁS TAKARMÁNNYAL ÉS IVÓVÍZZEL

A legkedvezőbb lehetőség az, amikor az állatok a szert a takarmányhoz keverve megeszik vagy ivóvízben feloldva megisszák. Ez nagyobb számú állat kezelése során különösen előnyös, gazdaságos módszer.

Ennek azonban az a feltétele, hogy ne legyen az alkalmazott szernek erős szaga vagy kellemetlen íze és az állatoknak legyen étvágyuk. De mire kell ügyelnünk? Elsősorban arra, hogy a takarmánykeverék minden egyes része azonos mennyiségben tartalmazza a gyógyszert, tehát azt abban nagyon alaposan el kell keverni! Ezt úgy érhetjük el, hogy az orvosságot előbb kevés, majd mind több takarmánnyal keverjük össze. Nagyobb biztonsággal fogyasztják el az állatok a gyógyszeres takarmányt, ha előbb egy, esetleg két etetést kihagyunk.

A vízben oldódó gyógyszerek alkalmazásának nagy előnye, hogy a beteg állatnak többnyire nincsen étvágya, de szomjas és a vizet elfogyasztja. A vízben oldódó, nem nagyon rossz ízű, a száj nyálkahártyáját nem ingerlő gyógyszerek az ivóvízben is beadhatók, ilyenkor azonban ajánlatos előbb szomjaztatni a beteg állatokat.

2. HOGYAN ADHATÓ BE GYÓGYSZER A SZARVASMARHÁNAK?

A leggyakrabban a szarvasmarhák esetében válik szükségessé a folyékony gyógyszer beadása, mert többek között a bendőrenyheség, felfúvódás bizony mindennapos jelenség, amit először többnyire házi szerrel próbál a gazda gyógyítani nem egyszer a házipatikában levő Ruminogen, Atympan, hígított bor, pálinka stb. alkalmazásával.

Szarvasmarhának a legegyszerűbben egy kb. 0,7 literes, vastag falú, hosszú nyakú üvegből lehet a gyógyszert beadni. Az állatra orrszorítót helyezünk, majd a fejet mérsékelten megemeljük és úgy dugjuk be a jobb szájszegletbe az üveg nyakát, hogy azt a marha ne tudja leharapni.

Ezután az üveget könnyen rázogatva és 2-3 dl-enként szünetet tartva a gyógyszert maradéktalanul beöntjük a szájába. A baj legtöbbször abból adódik, hogy az állat fejét túlságosan magasra emelik, esetleg a nyelvét is kihúzzák és nem részletekben, hanem egyszerre öntik be az állatnak a gyógyszert, amit ilyenkor a szarvasmarha könnyen félrenyelhet.

Szarvasmarhának nyelőcsőszondán át is beadható a gyógyszer oly módon, ahogy az a képen látható.

Szarvasmarhának gyógyszer beadása nyelőcsőszondán át. A szonda levezetése.

2. GYÓGYSZERBEADÁS SERTÉSNEK

Folyékony gyógyszert könnyen és veszélytelenül beadhatjuk az állat orrán át. A beadás előtt a segédkező leül egy székre, a malacot a gyógyszerbeadást végző személy felé fordítva leülteti és térdei között rögzíti. Bal kezével a malac elülső lábait összefogja, jobb kezével pedig az orrát átfogva a fejet kissé megemeli.

A gyógyszer beadásához egy tű nélküli 10 vagy 20 ml-es fecskendőt használunk. A fecskendőt teleszívjuk a gyógyszeres oldattal, majd annak kónuszát az egyik orrnyílásba vezetjük és a fecskendő peremét a túrókarimához szorítjuk. Ezután a testhőmérsékletre melegített gyógyszerből mintegy 10 ml-nyit az orrba fecskendezünk. Ilyenkor a gyógyszer az alsó orrjáraton valamint a lágy szájpadlás felső felületén a torokba jut, ahonnan a sertés lenyeli. Azért nem szabad 10 ml-nél több gyógyszert egyszerre az orrba fecskendezni, mert ez esetben a sertés félrenyelhet. Tehát kb. 10 ml beadása után rövid pihenőt tartunk, annyit, hogy a sertés egy-két lélegzetet vegyen, majd folytatjuk a gyógyszeres oldat beömlesztését.

A teljes adag beadása után még néhány másodpercig megemelve kell tartani a sertés fejét, hogy az orrjáratban levő gyógyszer is maradéktalanul a torokba illetve a nyelőcsőbe juthasson.

A szilárd gyógyszert pedig, amennyiben azt nem lehet a takarmányba vagy az ivóvízhez keverni, oly módon adhatjuk be a sertésnek, hogy lekvárral vagy mézzel keverve a nyelvére kenjük.

Mindenekelőtt az állatot orrfékkel rögzítjük, amikor a sertés rendszerint sivalkodik és kinyitja a száját. Ekkor kell valaminő alkalmatos eszközzel pl. fakanállal a lekvárral vagy mézzel elkevert gyógyszert vagy házi szert (pl. keserűsó stb.) a nyelvhátra kenni.

Többnyire oly módon is beadhatjuk a szilárd gyógyszert, ha azt a mag helyére, a szilvába helyezzük. A sertés ugyanis mindig szívesen megeszi a szilvát.

Folyékony gyógyszer beadása sertésnek

4. LÓNAK kizárólag orrnyelőcső-szonda vagy gyomorszonda segítségével szabad folyékony gyógyszert beadni. Szájon át megkísérelni a beöntést súlyos műhiba!

5. JUHNAK FOLYÉKONY GYÓGYSZERT ugyanúgy kell beadni üvegből vagy szondán át, amint azt a szarvasmarha esetében olvashattuk.

Tömegkezeléseknél beadópisztolyt lehet használni a mellette levő utasítás szerint.

6. KUTYÁNAK SZILÁRD GYÓGYSZERT (por, tabletta, kapszula, drazsé stb.) ha az állatnak van étvágya, beadhatjuk valaminő kedvelt ennivalóba keverve.

Amennyiben ez nem lehetséges, a következőképpen tudjuk a kutyának szájon át beadni a gyógyszert: Egyik kezünkkel felülről fogjuk át a kutya pofáját úgy, hogy kezünkkel a felső ajkakat finoman, de határozottan az alsó és felső fogsor közé nyomjuk.

Ezzel egyidőben másik kezünkkel lehúzzuk az alsó állkapcsot és kinyitjuk a kutya száját. Az ajkak a száj nyitásakor betolódnak a fogsorok közé, következésképpen a kutya nem tudja becsukni a száját, ugyanis akkor a saját húsába harapna, ami pedig a kutya számára fájdalmat okozna.

Az előzőleg olajjal vagy kevés vajjal bekent tablettát könnyedén be tudjuk tolni a nyelv gyökerére, a garat bejáratához. Ezután becsukjuk a kutya száját és várunk addig, míg nyel egyet.

A gyógyszerbeadást nem ajánlatos éhgyomorra végezni, mert könnyen megeshet, hogy a kutya visszahányja a beadott gyógyszert.

Folyékony gyógyszer beadása pedig úgy történik, hogy a kutya rögzítése után a szert kanálból a pofazacskóba öntjük vagy tű nélküli fecskendővel a szájba fecskendezzük. A beadás után a kutya száját összefogjuk, ha pedig nem akar nyelni, akkor néhány másodpercre befogjuk az orrnyílásokat.

7. MACSKÁNAK úgy adhatunk be gyógyszert, hogy egy segédkező bal kezével az elülső, jobb kezével pedig a hátulsó lábakat összefogja, majd amikor az állat biztonságos rögzítése megtörtént, kezünkkel a macska tarkóján megmarkoljuk a bőrt és megemeljük a fejet, mire a macska rendszerint kinyitja a száját. Ha pedig ez mégsem történne meg, jobb kezünkkel az alsó ajak lehúzásával ezt elősegítjük. Ezután a nyitott szájon át beadjuk a gyógyszert.

8. HÁZINYÚLNAK az egyedi gyógyszerbeadás szájon át történhet fecskendővel vagy szonda segítségével. Fecskendő használata esetén, annak csúcsát (kónuszát) a szájszegletbe dugjuk, majd a gyógyszert lassan a szájüregbe fecskendezzük.

Ha szondával (gumicsővel) kívánjuk a gyógyszert a gyomorba bejuttatni, egy középen nyílással ellátott szájterpesztőt kell használni. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a szonda ne a légcsőbe, hanem a nyelőcsőbe jusson. Ezt úgy érhetjük el, ha a nyelési reflex kiváltódásának pillanatában toljuk a nyelőcsőbe lassan a gumicsövet, majd tovább a gyomorba. Ekkor a szondához egy fecskendőt illesztünk és így juttatjuk be a gyógyszeres folyadékot.

 Házinyúl rögzítése

9. BAROMFIAKNAK folyékony gyógyszert fecskendőre húzott gumicsővel tudjuk a legkönnyebben és legegyszerűbben beadni. Ehhez szükség van egy kb. 10 ml-es fecskendőre és egy kb. 12-15 cm hosszúságú gumicsőre, amit a fecskendő kónuszára húzunk.

A segédkező egyik kezével megfogja az állat lábait, a másikkal pedig a szárnyát. Aki a gyógyszert beadja, bal kezével megfogja a csőr felső káváját, azt kissé megemeli és ily módon kinyitja a baromfi száját, majd a fecskendőre illesztett gumicsövet 4-5 cm mélyen a nyelőcsőbe vezeti és a kívánt mennyiségű gyógyszeres folyadékot a nyelőcsőbe fecskendezi.

Attól nem kell tartani, hogy a folyadék a légcsőbe kerül, mert a gumicső rendszerint vastagabb, mint a hangrés, így a szonda nem kerülhet a légcsőbe.

Gyógyszer beadása baromfinak

10. KISTESTŰ MADARKNAK (papagájoknak stb.) legegyszerűbben pipettával vagy szemcseppentővel lehet a folyékony gyógyszert beadni.

Ezúttal nagyon fontos a madár szakszerű megfogása, rögzítése, mert megfogás közben előfordulhat hirtelen szívhalál, főként akkor, ha a madár súlyos dyspnoeval (nehéz légzés) küzd vagy pedig ha szívműködési zavarai vannak.

A megfogás és rögzítés lényege, hogy tenyerünkkel és ujjunkkal a szárnyakat a törzshöz szorítjuk, a mutató- és hüvelykujjal pedig a fejet tartjuk kétoldalról, hogy az állat csípését kivédjük.

Ha az állatok megfelelő rögzítésének és a gyógyszer beadásának szabályait megtartjuk, házilag és teljes biztonsággal beadhatjuk szájon át is a szükséges orvosságot az állatainknak.

Gyógyszerbeadás kistestű madárnak

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2002. szeptemberében.)

India IX/2

 INDIAI ÚTIALBUM 1974.

A gangeszi ghatok

A ghatokat hajnalban érdemes megnézni, mi is a kora reggeli órákban indulunk csónakkirándulásra a szent Ganga folyón. Mintegy 70 ghat húzódik a folyóparton talán 7 kilométer hosszan.

Felkelés után rituális mosakodást végeznek a hívők, a szent cselekedetet tulajdonképpen összekapcsolják a napi tisztálkodásukkal. A hölgyek szemérmesen természetesen száriban, teljesen felöltözve fürdenek, ruhadarabjaikat és testrészeiket alaposan megmossák.

A barna bőrű fürdőzők a fejüket is a víz alá merítik, hogy kiöblítsék a szájukat. De isznak is a vízből, abból, melybe halottaikat is beleszórják.

A lépcsőkön oldalt koldusok ülnek sorban, rangjuk szerint, kissé odébb bráhminok a napernyők alatt várják a zarándokokat, akiket némi ellenjuttatás fejében megáldhatnak.

És ami igazán kiveri nálunk a biztosítékot, az a halottégető ghátnál történik. A jelenet valóságos és nyilvános. Mi is megnézhetjük, ha van hozzá gyomrunk. A halottat fehér vászonba tekerve viszik a füstölő máglyához. A jókora farakást már időben előkészítik.

 

A hordágyra kötözött tetemet elhelyezik tehát a máglyánál, ahol már a többi holttal együtt várakozik a tisztító tűzre. Az égő emberi hús szagához még hasonlót sem éreztünk eddig. Ott álltunk a nyugati civilizációból érkezve és megalázónak láttuk mindazt, amit az ember porhüvelyével művelnek. A száraz fa gyorsan begyulladt, a rideg ropogás pedig habozás nélkül benyalta áldozatát. A szertartás végeztével a hamvakat a Gangesz hullámai temetik el. 

A tűz kollégái a dögkeselyűk, melyek szintén az emberi hullákat "sterilizálják". Az odaszállított testeken kizárólag az arcon hagynak kendőt, a madarak pedig pillanatok alatt leeszik róluk az utolsó csipet húst is.

És persze az elhunyttal kapcsolatban aggodalomra és hosszan tartó szomorúságra semmi okuk, hiszen hitük szerint a reinkarnáció, a lélek halhatatlansága megkérdőjelezhetetlen.

India IX/1

 INDIAI ÚTIALBUM 1974.

"You will leave Varanasi, but Varanasi will not easily leave you. Something somewhere inside you will not ever be the same again."

 

Varanaszi másnéven Benaresz vagy még másképpen Kási a hindu vallás fővárosa. Ami a katolikusoknak Róma, az a hinduknak Benaresz. A legkorábbi idők óta zarándokhely. Szűk utcáin próbálunk haladni, hogy felfedezhessük kicsit a várost.

Talán a világ legrégibb ma is létező városa. Kis utcák és sikátorok áttekinthetetlen labirintusa, mely látszólag rendezetlen zűrzavarában nem kevesebb, mint 2000 templomot és szentélyt rejt.

Az utcák zajosak, színesek. A levegő nehéz, zúgnak a templomi harangok. Az emberek jönnek-mennek, esküvőket rendeznek, ünnepeket tartanak, a tehenek a szemetet túrják.

A Himalájából aláereszkedő Gangesz vizének minden cseppje szent, megváltó erejű - hitük szerint. A folyó legszentebb helye pedig Benaresz. Évente zarándokok millióit fogadja a város, sokan közülük már nem térnek haza innen.

A nyugatiakra Benaresz meghökkentő, zavarba ejtő és (lássuk be) fárasztó is az istenek és istennők itt felvonuló áradata miatt. Sőt az egész hely kissé rossz szagú is. Részben talán betudható ez a szegénységnek és annak a sok szegény embernek, akik idezarándokolnak, hogy minden vétküket jóvátegyék és üdvösséget szerezzenek maguknak.

Benareszben a Siva-kultusz túlélte az 500 éves kemény mohamedán uralmat és a 200 év angol fennhatóságot is. Folyamatosan a jógik, a papok, a kasztok és aszkéták forrongó, szelíd hindu világa.

Szállodánk a várossal ellentétben kellemes és nyugalmas környezet volt a pihenésre, és pontosan tudtuk, hogy az angol szavak, melyeken megakadt a szemünk, igazak: el fogjuk hagyni ezt a helyet, de ezek az élmények nem egykönnyen hagynak el bennünket, mert valami valahol bennünk már soha nem lesz ugyanaz. Hogy miért?

India VIII/2

INDIAI ÚTIALBUM 1974.

Rejtély, hogy Khajuharo annak idején miért vált olyan fontossá

...hiszen természeti környezete mindössze egy kis tóra és egy dzsungelre korlátozódik. Folyó messze van innen, s ez a vidék távol esik a gazdasági vérkeringésben részt vevő helyektől is.

E gazdag civilizáció fölött uralkodtak öt évszázadon át a Csandélák. Ám a minden energiáját az élet élvezetének szentelő királyság a keményebb életfelfogású hódítóknak nem tudott ellenállni.

Az 1100-as évben a szent háború, mely a bálványimádók ellen indult, az egykori dicsőséget lerombolta, s 1200-ra már Delhi szultánjai uralkodtak a Csandéla királyságban is.

Khajurahóban ellátogattunk a Régészeti múzeumba, mely főként a templomok környékén talált szobrokat mutatja be.

A templomok körülbelül 20 négyzetkilométernyi területen találhatók 3 csoportban.

Az ún. nyugati csoport a legnagyobb és legfontosabb, a múzeum is itt található.

A nyugati csoportban egymással szemben közös teraszon áll a Visvanátha- és a Nandi-templom. Két lépcsősor vezet fel hozzájuk. Az északit egy oroszlánpár, a délit pedig egy elefántpár őrzi.

Egy szabadtéri kiállítás őrzi a Khajurahóban az elmúlt 60 évben kiásott kincseket. Mivel mintegy 60 templom nem érte meg a 20. századot, így állítanak emléket azoknak. A kiállításon isteneik kultikus ábrázolása, tipikus vadász- és táncjeleneteket bemutató frízek és egy finoman vésett bejárati elem látható.

A Nandi bika szent állat, gyakran ábrázolják ülő pozícióban, de találhatóak kizárólag neki szentelt templomok is. Mivel a Visvanátha fontos Siva-templom, van egy egyszerűbb, külön szentélye, amelyben az isten hátasállatának gazdagon felszerszámozott szobrát helyezték el.

Az emléktárgy-árusok innen sem hiányoznak, szokásunkhoz híven, náluk fejezzük be a kirándulásunkat megnézve, ők mit tartanak jellegzetesnek magukból, és mit szánnak nekünk arra, hogy otthon emlékeztessenek bennünket az itteni élményeinkre. A vásárlásokat persze már jól meggondoljuk.