Kalózok 1.

Ezúttal a kalózkodással kapcsolatos képeket gyűjtöttünk, melyeket a szerző készített egy-egy helyen, ahol járt. Természetesen a jegyzeteit sem hagytuk el. Ha a feltüntetett ország, város, táj nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a kép szerepel, megjelenik, a témáról további információkat tartalmaz.

 

.

Kolumbia (1986) 

.

 .

Megpillantjuk a Karib-tengert és a kikötővárost. Kartagéna kiemelt szerepű kikötő volt, mert egyrészt ideszállították a néger rabszolgákat, másrészt a spanyolok innen indították haza Dél-Amerika összerabolt kincseit: aranyát, ezüstjét és így tovább. Stratégiai jelentősége miatt az angolok, gazdag zsákmányt remélve pedig a kalózok állandó támadásának volt kitéve a város.

.

.

Kolumbia (1986) 

.

 .

Miután Kartagénát többször is megzsarolták a kalózok, a spanyol király megbízta a legtehetségesebb építészeit, hogy tervezzenek-kivitelezzenek e tengerparton egy bevehetetlen erődöt, mely a várost is meg a kikötőt is képes lesz megvédeni a támadásokkal szemben. Száz esztendeig épült a vár mintegy 1000 négyzetkilométernyi területen olyan pozícióban, hogy úgy a tenger mint a szárazföld felől képes legyen megvédeni a várost. A vár alatt komoly, még ma is ép kazamatarendszer létesült. Hosszú és többfolyosós alagút-rendszer, melyben könnyen el lehet tévedni.

.

.

London (1982) 

.

 .

A Temze folyón felúsztak a világtengerek legnagyobb hajói is, és ontották messzi földek árukincsét a raktárakba. A parton szaporodtak a dokkok, és London a világkereskedelem egyik központja lett és maradhatott. Innen indultak el a hírhedt angol kalózok és a híres brit felfedezők hajói. Bár London ködös romantikája már a múlté, a levegő tisztaságát szigorú rendelkezések óvják. Ennek ellenére a nagy erőművek környékén néha olyan párás-ködös az ég, mint valami impresszionista festményen.

.

.

Szingapúr (1995)

.

.

Függővasúttal megyünk egy kisebb maláj szigetre, és meglátogatunk egy cölöpökre épült falut. Közben kísérőnk ezekről az őserdőkkel borított szigetekről mesél hátborzongató történeteket. Elmondta, hogy akár egy évszázaddal ezelőtt is még fura világ uralkodott errefelé. Nemcsak a maláj kalózok, de egyik-másik szigeten a vad, barbár őslakók miatt is. Olyan is előfordult, hogy az őslakosok felhizlalták a megvásárolt, elrabolt vagy éppenséggel harcban elfogott, foglyul ejtett embereket, majd élve megsütötték, s miközben jót lakmároztak belőlük, vidám mulatságot tartottak.

.

 .

Marokkó (1997) 

.

.

Casablanca kikötőjének forgalma már 1856-ban túlszárnyalta Tangerét és Rabatét. A kereskedelemnek fontos központja: innen szállították az ország termékeit, a gabonát, gyapjút, bőrt és így tovább a világ minden részébe. 1830-ban a kikötő végleges megnyitása után a föld tájairól mind több kereskedő kereste fel, de szinte állandóak voltak a kalóztámadások és zavargások is, mígnem 4000 francia katona partra szállt és rendet teremtett, majd ott is maradt.

.

.

 

Hogyan előzhetjük meg a kutya parvovirusos bélgyulladását?

Hogyan előzhetjük meg a kutya parvovirusos bélgyulladását?

A levelet N. Jánosnétól kaptam SZARVASRÓL: „Kedves Doktor úr! Egyszer régebben a kedvenc cicánk betegségével kapcsolatban kerestem meg. A cica meggyógyult, azóta többszörös „nagymama”. Most egy újabb kérésünk, kérdésünk volna.

A kisunokám az egyik barátunktól kapott a születésnapjára egy nagyon szép fajtatiszta kiskutyát. Nem oltották be a betegségek ellen, mert a szuka minden évben megkapja a kombinált vakcinát, azt mondták 8 hétig védve van a kiskutya, majd utána oltassuk be az állatorvossal és akkor kap könyvecskét is.

Sajnos azonban a baj bekövetkezett, mert az elhozatala után 8 vagy 9 nap múlva a kisállat nem evett, bágyadt lett, majd hányás-hasmenés következett. Mivel a kutyusnak jó étvágya volt, gyomorterhelésre gondoltunk és arra, hogy a koplalás meg a teakúra rendbe hozza. Ha pedig mégsem, elvisszük az állatorvoshoz. Az állat azonban olyan gyorsan kimúlt, hogy erre már nem volt lehetőség.

A kisgyerek unszolására beleegyeztem, hogy veszünk egy ugyanolyan kiskutyát, de csak akkor ha a Doktor úr tájékoztatott arról – ha így a leírtak alapján meg lehet mondani –, hogy mi okozhatta a bajt, és a következőkben mi a teendőnk, hogy ez a betegség ne fordulhasson elő.

Nemcsak én várom, és előre is megköszönöm a válaszát, de a kisunokám is, aki még türelmetlenebb, hogy újra lehessen kis kedvence…”

Tisztelt Olvasónk! Bár a távdiagnózis valóban nem könnyű dolog, de leírása szinte bizonyossá teszi, hogy a kiskutyában a parvovirusos hasmenés lépett fel, a gyors elhullást pedig – miután a vírus a szívizomban is képes megtelepedni – szívhalál okozhatta.

Jóllehet a kiskutyák hasmenését számos egyéb kórokozó is előidézheti, így paraziták (orsóférgesség stb.), baktériumok (szalmonellózis, klosztridiumok stb.), vírusok (pl. fertőző májgyulladás), de a leírt eset parvovirusos fertőzésre utal. Ez a vírus okozta betegség manapság is a kutyák egyik legelterjedtebb, legtöbb veszteséget okozó bántalma!

Mi okozza?

A betegséget egy nagy ragályozó képességű, apró kórokozó a PARVOVIRUSOK CPV-2 típusa okozza. Nagy fertőzőképességére jellemző, hogy a hetvenes évek végén csupán 6 hónapra volt szüksége ahhoz, hogy az egész földön elterjedjen. Az első megbetegedéseket az USA-ban a 70-es évek végén észlelték, Magyarországon pedig 1980 tavaszán került megállapításra.

A kórokozó azért tudott ilyen gyorsan elterjedni a világban, mert a beteg állat igen nagy mennyiségben üríti a vírust, annak igen nagy az ellenálló képessége, a környezetben sokáig fertőzőképes marad, és a fertőtlenítőszerekkel szemben is nagyon ellenálló.

A fertőződés

A beteg állatok a bélsarukkal nagy mennyiségben ürítik a vírust, amit szájon át vesz fel a fogékony állat. A betegség terjesztésében a kutyáról-kutyára való átvitelnek van a legnagyobb jelentősége, de a fertőzés terjesztésében szerepet játszhatnak a különféle ragályfogó tárgyak (ketrecek, szállító eszközök, szerszámok stb.), sőt megfigyelések szerint akár a patkányok is. Különösen nagy lehetőség nyílik a betegség terjedésére ott, ahol sok állat megfordul (kiállítások, rendelők, kutyapanziók stb.).

Miután a kutya szájon át felvette a vírust, a kórokozó a garatba és annak nyirokcsomóiba jut, majd betör a véráramba, és virémia jelentkezik.

Nagyon rövid idő múlva a vírus a bélcsatornába jut, és kialakul a parvovirusos bélgyulladás jellemző kórképe.

Tünetek

Többnyire 2-4 napos lappangási idő után hirtelen jelentkező öklendezés, hányás és nagyfokú elesettség, majd egy-két napon belül bőséges hasmenés lép fel. A híg bélsár bűzös, eleinte sárgás, majd a bélhám fokozott pusztulása miatt vörhenyes, véressé válhat.

A betegek többnyire hőemelkedés mellett bágyadtak, étvágytalanok. A kutyák elesettek, nehezen késztethetők mozgásra. A hasfal áttapintásakor a belek fájdalmasak. A súlyos hasmenés következtében kiszáradás alakul ki. Ezt jelzik a beesett szemek és a bőr rugalmasságának a csökkenése. Ilyenkor, ha az állat bőrét ráncba emeljük, a bőr csak lassan simul el.

Előfordulnak túlheveny esetek, amikor az állatok a tünetek megjelenését követő 2-3 nap múlva elhullanak, amint arról Olvasónk is panaszkodott. Máskor azonban akár 8-12 napig is elhúzódik a bántalom.

Nagyon súlyos betegség

Fogékony kutyákban 50-90 százalékos megbetegedési arány mellett, főként a fiatal állatokban az elhullás beavatkozás hiányában meghaladhatja az 50 százalékot is. A szövődményként jelentkező tüdőgyulladás a hányadék légutakba jutásának a következménye.

Amint arról az előbbiekben olvashattunk, a fiatal néhány hetes kiskutyák esetében szívizomgyulladás is előfordulhat. E kórkép jelentkezése során – sokszor különösebb előzmény nélkül – hirtelen elpusztulhatnak a kis állatok. Elhúzódó esetekben légzési nehézségek és szívelégtelenség is felléphet.

Gyógykezelés

A betegség orvoslása mindössze a tünetek enyhítésére szorítkozik. A legfontosabb feladat, hogy a folyadékpótlásról valamint a hányás és hasmenés gyógyszeres csillapításáról gondoskodjunk.

A baktériumos szövődmények megelőzésére széles hatósugarú antibiotikumokat kell adni. Kedvező hatás várható a görcsoldók, a vitaminok (főleg az E-vitamin), a vérzéscsillapítók (konakion) és a májkivonat adagolása után. Szükség lehet a szívműködés és a vérkeringés gyógyszeres serkentésére, ami ugyancsak állatorvosi feladat.

A gazdi teendői

A betegség hányással, hasmenéssel járó szakaszában nem kaphat enni a kutya, különben csak rosszabbodna az állapota. A folyadékellátása azonban nagyon fontos!

Az emésztőszervi tünetek átvészelését követően a károsodott bélszakaszok kímélése érdekében szigorú diétára kell fogni az állatot! Kezdetben burgonyapürét, szétfőtt rizst, később főtt csirkehúst is kaphat naponta többször kis mennyiségben a beteg kutya. A biztonság érdekében még a gyógyulást követő héten is folytatni kell a diétát.

Tekintettel arra, hogy a hasmenéses bélsárral a kutya környezete is a kórokozó óriási tömegével szennyeződik, szigorú higiéniás intézkedésekkel nagy gondot kell fordítani arra, hogy a beteg állat környezetében levő kutyák fertőződését elkerüljük. Itt jegyzem meg, hogy az ember a vírus iránt nem fogékony!

Védekezés

Igaz, hogy a vakcinázott szukák kölykei a kolosztrummal jelentős mennyiségű ellenanyaghoz jutnak, melyek általában 6-8 hetes korukig, esetenként azonban jóval hosszabb ideig kellő védettséget biztosítanak a kölyköknek. Utóbb azonban az ellenanyagok fokozatosan eltűnnek, és a kutyák a fertőzés iránt fogékonnyá válnak.

Amikor a kutyakölyköket 6-8 hetes korban eladják vagy elajándékozzák, célszerű az első vakcinázást akár 6 hetes korban is elvégezni. Az oltást az állatorvos a sorszámozott Kisállat egészségügyi könyvbe bejegyzi, és ezzel kell a kutyát átvenni!

Az oltást a 8-12. és 16. héten kell megismételni, mely során polyvalens (parvovirus, szopornyica, fertőző májgyulladás, leptospirózis és parainfluenza elleni) vakcinát alkalmazhatunk. A vakcinázást évente egyszer meg kell ismételni.

Több gazdi kérésére megjegyzem, hogy az állatorvos által beragasztott oltási címkén a betűjelek az alábbi betegségeket jelentik: D = szopornyica,

H = fertőző májgyulladás,

L = leptospirózis,

P = Parvovirus fertőzés,

Pi = parainfluenza,

R (Rabies) = veszettség.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. novemberében.)

A házinyúl parazitás bántalmai 3. (Bolhásság, tetvesség)

BOLHÁSSÁG

Kártétele nemcsak a kifejlett bolháknak a nyulakon történő vérszívására és izgató hatására korlátozódik, de a bolhák egyes fertőző betegségeinek terjesztésében is szerepet játszanak.

KÓROKTAN – KÓRFEJLŐDÉS

A nyulakon élősködő bolhafajok közül leggyakoribb a Spilopsyllus cuniculi, amelynek hímjei 1,4, a nőstényei pedig 2 mm nagyságúak. A gazdaszervezeten csak időlegesen, vérszívás céljából tartózkodnak (4. KÉP).

Mind a hímek, mind a nőstények vérszívók. Csak azok az ivarérett bolhák raknak petéket, amelyek a vemhesség előrehaladott szakában nőstények, vagy szopósnyulak vérét szívták. Petéiket a talajra, etetőládába, fészekbe stb. rakják, melyekből általában 10 nap alatt kelnek ki az 1,5-5 mm hosszúságú lárvák. A 3. stádiumú lárvák a bebábozódás után legkorábban 3 hét alatt, de kedvezőtlen környezetben akár 3 év elteltével alakulnak imágóvá.

Bár az időszakos vérszívás súlyos bolhainvázió esetén, és főleg a fiatal nyulakban bőrgyulladást, vérfogyottságot, soványodást is okozhat a bolhák különféle fertőző betegségek (myxomatosis, tularaemia, strepto- és staphylococcusok okozta bőrgyulladás stb.) terjesztésében is szerepet játszanak. A nyúlbolha alkalmi gazdaként, átmenetileg más állatfajokon is megtelepedhet.

TÜNETEK

Nyugtalanság, a fiatal állatok vérfogyottsága, viszketegség, a bőrön a szúrási hely közelében gyulladásos reakció (kipirulás, duzzanat) is jelentkezhet. A bolhák gyakoribb előfordulási helye a fej, a tarkó és a háttájék.

A fertőzöttség megállapítása a bolháknak a bőrön, vagy fejlődési alakjainak a nyulak környezetében történő kimutatásával történik.

Az ORVOSLÁS az előbbiekben leírt rovarirtó szerek alkalmazásával (pl. NeoStomosan stb.) történhet, de a kezelés csak kevés eredményt hoz, ha a fejlődési ciklust nem szakítjuk meg, tehát a környezetben levő újabb bolhanemzedéket nem pusztítjuk el. Ez azt jelenti, hogy alapos takarítás után a fertőzött alomanyagot meg kell semmisíteni.

TETVESSÉG

Csak rossz higiéniás körülmények között fordul elő, hogy a vérszívó tetű a kb. másfél mm hosszúságú Haemodipsus ventricasus megtelepedjen a nyúlon.

Egész életében a gazdán tartózkodik. Nőstényei kb. 40 napon át mintegy 500 petét ragasztanak a nyúl szőrére, melyekből 7-10 nap alatt kelnek ki a lárvák.

A tetvesség viszketést, szőrhullást, ekcémát okozhat, és kaput nyithat egyéb kórokozók által okozott fertőzés számára.

A védekezés a bolhásság során leírtak szerint történhet.

(Megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. januárjában.)

A házinyúl parazitás bántalmai 3. (Szőrtüszőatka)

SZŐRTÜSZŐATKA FERTŐZÖTTSÉG (Cheyletiellosis)

Okozója a szürkéssárga, lapos, felülnézetben megnyúlt tojásdad alakú, kb. 0,3-0,5 mm hosszúságú Cheyletiella parasitivorax, mely a nyulak, ritkán az ember szőrén, a bőr felületén élősködik (3. KÉP).

A bőr váladékaival, hámpikkelyekkel táplálkozik. Petéit a szőrszálakra ragasztja, melyekből kb. két hét alatt alakulnak ki az imágók.

A betegséget általában fehér pikkelyek képződése jellemzi, amelyet a nyak felső részén a szőrzet megritkulása vagy kihullása kísér. A fertőzöttség megállapítása az atka kimutatásával történhet a bőr felületéről vett kaparékmintából.

A gyógykezelés a külső paraziták elleni szerek alkalmazásával (pl. NeoStomosan stb.) vagy Ivermectin (Ivomec) injekció applikálásával történhet kéthetes időközzel háromszori ismétléssel.

Tudni kell, hogy a parazita a myxomatózist okozó vírus terjesztésében potenciális szerepet játszik.

(Megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. januárjában.)

A házinyúl parazitás bántalmai 3. (Rühösség)

A RÜHÖSSÉG

A rühösség által okozott ekcéma és bőrgyulladás valamennyi házi- és vadonélő állaton, így a házinyúlon is nagyon gyakran előfordul. Sokszor járványosan jelentkezik, és súlyos veszteséget okoz azzal, hogy az állat lesoványodik, a szőrme értéktelenné válik, de nem egyszer elhulláshoz is vezet.

A házinyúl rühösségének két formája ismeretes, nevezetesen az ún. „fejrühösség” és a fülrühösség. A két kórforma mind a megbetegedés helyének, kórtanának és jelentőségének szempontjából lényegesen különbözik egymástól. Míg az előbbit az ásóatkák közül a Notoedres cati és a Sarcoptes scabiei okozza, a fülrühösség előidézője a tojásdad alakú szívóatka, a Psoroptes cuniculi.

MI OKOZZA?

A rühösséget az ízeltlábúak közé tartozó rühatkák okozzák, melyeknél a tor és a potroh egybeolvadt, fiatalkorunkban három, kifejletten pedig négy pár lábuk van.

A rühatkák gazdaspecifikusak, ami azt jelenti, hogy a különböző állatfajokon más és más nemhez és fajhoz tartozó rühatkák élnek. Ez az oka annak, hogy ha egyik állatfajról a másikra átkerülnek az atkák, még akkor is, ha egy ideig ott megélnek, nem szaporodnak tovább, és az idegen atkákkal való fertőzöttség okozta bőrelváltozás magától gyógyul. Azonban akkor, amikor már az újrafertőzés folytonos, súlyos elváltozások alakulhatnak ki.

AZ ÚN. „FEJRÜHÖSSÉG”

A betegség okozója, amint arról már szó esett, a Notoedres cati és a Sarcoptes scabiei ásóatkák. A fertőzés behurcolása nemcsak az újonnan vásárolt nyulakkal történhet, de a legkülönbözőbb eszközökkel, takarmánnyal, berepülő madarakkal, egerekkel, patkányokkal, kutyákkal, macskákkal, de a telepet látogató személyek útján is (1. KÉP).

Az említett rühatkák a bőr mélyebb rétegeibe furakodva élnek és szaporodnak. Az elváltozások első tünetei a nyúl fejbőrén figyelhetők meg. Többnyire az orrtő bőre fertőződik meg először, majd az atkák eljutnak az ajakra, a fülkagylók tövére és szélére is. Gyakran fertőződik a szemhéj és a homlok is.

Gyakran megtámadják a rühatkák az elülső, ritkábban a hátulsó lábakat, olykor a has és a nemi szervek bőrét.

A szőr kihullik, a bőr kipirosodik, pikkely-, göb-, hólyag-, pörkképződés, korpázás, ragadó izzadmány és a bőr ráncossá válása figyelhető meg.

A betegségre a nagyfokú viszketegség jellemző. A beteg nyulak étvágya csökken, elgyengülnek, lesoványodnak, súlyos esetekben a beteg állat elhullik.

Megjegyzem, hogy a nyulak fertőződésének forrásaként különösen gyakran játszanak szerepet a macskák (Notoedres), valamint a kutyák és az egerek (Sarcoptes).

A FÜLRÜHÖSSÉG

A házinyúl leggyakoribb és legtöbb veszteséget okozó ektoparazitózisa. Okozója egy tojásdad alakú szívóatka, a Psoroptes cuniculi, mely a külső hallójárat bőrén, a fülkagyló bőrének belső felületén élősködik, továbbá azon pörkök alatt és pörkökben él, amelyek a bőrön keletkeznek a szívásuk keltette izgalom következtében. Szövetnedvet és vért szívnak.

A nőstények élettartama a gazda bőrén kb. 6 hét, attól távolabb, pl. a ketrec falán kb. 4 hét. A nőstény élete során 50-100 petét rak le, a petékből 2-3 hét alatt fejlődnek ki az ivarérett egyedek (2. KÉP).

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés nemcsak akkor alakulhat ki, ha atkák kerülnek az állatra, hanem már a petéktől is. A fertőzés tehát bekövetkezhet közvetlen érintkezés során, vagyis ha rühös, vagy rühösnek nem látszó, de fertőzött állatokat állítunk be a tenyészetünkbe, vagy ilyen állattal pároztatunk, de a különféle ragályfogó tárgyak közvetítésével is, pl. alomszalma, fertőzött eszközök, az ember ruhája, vagy akár a kutya, macska, egér, patkány, sőt legyek is, ha atkák másztak rájuk.

HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK

A fertőzést megkönnyíti a nedves időjárás, a nyirkos istálló, az állatok gyenge ellenálló-képessége, a takarmányozás hiányosságai vagy más betegségek jelenléte is.

A lappangási idő a fertőzés súlyosságától és az állat fogékonyságától függ.

Tömeges fertőzés után az első tünetek igen gyorsan, már pár nap múlva mutatkozhatnak. Enyhe fertőzésnek, esetleg csak hetek múlva lesznek észrevehető tünetei.

TÜNETEK

A rühatkák a bőrnek ismételt megszúrása után nyert szövetnedvekkel táplálkoznak. Ennek eredményeként a bőrön apró göbök, hólyagocskák, pörkök, pikkelyek keletkeznek. Az atkák számának növekedésével az elváltozások súlyosbodó hiperkeratózis (kóros elszarusodás), savókilépés és bőrgyulladás formájában nyilvánulnak meg.

A fülkagyló belső felületének nagy részén, sőt olykor a külső hallójáratban is pikkelyezés és vaskos pörkképződés mutatkoznak.

Súlyosabb esetekben az elváltozások a középső fülre, a belső fülre és az agyburokra is kiterjednek.

A betegség kezdeti szakában csak mérsékelt viszketés keletkezik, amely azonban a fertőzés előrehaladtával fokozódik. A nyulak rázzák a fejüket, fülkagylójukat hozzádörzsölik a ketrec falához, és hátulsó végtagjaikkal sokszor véresre vakarják.

A bántalom előrehaladott szakában a fülkagylón a szőrzet összetapad, a savós váladék beszárad, és a fülkagyló belső felületének mélyedéseiben és redőiben szürke vagy szürkésbarna, zsíros, lemezes pörkké alakul át.

A kezelés elmulasztása esetén középfülgyulladás, étvágycsökkenés, láz ferde fejtartással vagy agyhártyagyulladás is kialakulhat, mely görcsökkel és idegrendszeri tünetekkel járhat.

A betegség a kezdeti szakaszában jól gyógyítható, amikor azonban a középfülgyulladás jeleként ferde fejtartás is mutatkozik, már kétes az eredmény. Ha pedig idegrendszeri tünetek is felléptek, az állat gyógyíthatatlan. Ilyen esetekben ajánlatosabb húsra értékesíteni a nyulat.

ORVOSLÁS

A vaskos pörköket a gyógykezelés előtt paraffin- vagy napraforgóolajjal fel kell puhítani, és óvatosan vattatamponos törléssel el kell távolítani, majd a tamponokat el kell égetni.

Ezután a megtisztított hallójáratok és fülkagylók bőrét valamilyen atkaölő szerrel kell kezelni. Erre alkalmas szer többek között a NeoStomosan koncentrátum, melyből 1-1,5 ml mennyiségből 1:400 arányú vizes oldatot készítünk, majd ezt a külső hallójáratban eloszlatjuk. Mindkét fül kezelése szükséges, és a kezelést hét nap múlva meg kell ismételni.

Amennyiben az elváltozások a fülön kívül egyéb testtájékra is kiterjednek, azok kezelését is el kell végezni. A fertőzés terjedő hajlama miatt fontolóra kell venni a beteg állat társainak megelőző kezelését is.

Jó eredmény érhető el a fertőzött állatok IVOMEC injekcióval történő kezelése után is, melyből 0,2 mg/kg mennyiséget ajánlanak az állat bőre alá fecskendezni.

A ketrecet és a padozatot alaposan ki kell takarítani, és ezután a környezetet is ajánlatos lepermetezni valaminő atkaölő szerrel.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. januárjában.)

A házinyúl parazitás bántalmai 3. (Encephalitozoonózis)

    Előbbi bejegyzéseinkben olvashattunk arról, hogy a házinyúl szerveiben számos olyan parazita élősködik (kokcidiumok, hólyagférgek, toxoplazmák, galandférgek, fonálférgek stb.), melyek az állatok elhullását, fejlődésük elmaradását, de akár mint zoonózisok, az ember megbetegedését is előidézhetik.
Ezúttal néhány olyan parazitás bántalmat ismertetünk, melyek főleg az állatok testtömeg-gyarapodásának az elmaradását okozzák, vagy pedig, mint a nyulak bőrén vagy bőrében élősködő külső paraziták okoznak sokszor nagyon súlyos veszteséget.

ENCEPHALITOZOONÓZIS (Spórás véglények okozta bántalom)

A nyulak számos országban megállapított gyakori, túlnyomórészt idült jellegű, szubklinikai lefolyású fertőzöttsége, mely egyes adatok szerint a tünetmentes fertőzöttség esetén is a testtömeg-gyarapodás akár 11%-nyi elmaradását is okozhatja. Bár okozóját már több mint nyolc évtizeddel ezelőtt leírták, e fertőzöttség iránti figyelem az utóbbi 2-3 évtizedben élénkült meg.

KÓROKTAN – KÓRFEJLŐDÉS

Okozója a Microspora törzsbe tartozó intracelluláris (=sejten belüli) protozoon (=véglény), az Encephalitozoon cuniculi. A „kórokozó” spórák a fertőzött nyulak vizeletével ürülnek időszakonként a külvilágra, ahol fertőzőképességüket nedves környezetben szobahőmérsékleten 1 hétig, száraz állapotban pedig 4 hétig is megőrizhetik.
Ennek a microsporidiumnak gazdái lehetnek egyéb fajú rágcsálók, ragadozók (rókatenyészetekben nem ritkán elhullási ok), kiskérődzők, sőt nem egyszer emberben is megállapították az encephalitozoonózist.
A fertőződés lehet a placentán (magzatburok) át, de általában szájon át történik. A spórák a takarmány, ivóvíz elfogyasztásával juthatnak a szervezetbe bármely életkorban, de a fertőzés bekövetkezhet belégzés, kannibalizmus útján, sőt a párzás alkalmával is. A fertőzés állományon belül lassan terjed.
A kórokozó a véráram közvetítésével eljut a különféle szervekbe, és ezek ereinek főleg endothelsejtjeiben (a vérereket bélelő egyrétegű hám), valamint a vese tubuláris hámsejtjeiben kezd szaporodni. A vese szétesett sejtjeiből kiszabadult spórák a fertőződés után általában 30-70 nap között ürülhetnek a vizeletben.

TÜNETEK – KÓRJELZÉS

A lappangási idő általában egy hónap, de sok E. cuniculival fertőzött nyúl tünetmentes marad. Súlyosabb esetekben idegrendszeri tünetek jelenhetnek meg. Így aluszékonyság, reszketés, ferde fejtartás, egyensúlyzavar, rendezetlen mozgás, bénulás. Máskor szemrezgés, görcsök, a pupillareflex renyhesége vagy teljes kiesése észlelhető. Olykor elhullás is előfordulhat.
A nyúl boncolása során szemmel látható elváltozások csak a veséken találhatók, tűszúrásnyitól 2-4 mm-es átmérőjű szürkésfehér, a vesék felületén gyakran behúzódó gócok alakjában.
Ami az orvoslást illeti, az E. cuniculi fertőzésnek oki terápiája nincs, de oxitetraciklin, dexamethason, B-vitamin és infúziók adásával a beteg állatok javulása vagy gyógyulása érhető el.
Bár a spórák a fertőtlenítésre használt szerek legtöbbjével (1%-os NaOH, 0,3%-os formaldehid, forró víz stb.) rövid időn belül elpusztíthatók, a fertőtlenítés nem alkalmas a fertőződés megakadályozására, de fertőzésmentes állományok kialakításának biztonságát növelik. Ilyen állományok kialakításával kapcsolatban a kezelő állatorvos útmutatása szerint kell eljárni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. januárjában.)

A HÁZINYÚL PARAZITÁS BETEGSÉGEI 2. (Galand-, fonál-, gyomor- és vékonybél-férgesség)

GALANDFÉRGESSÉG

A házinyulakban viszonylag ritkán előforduló galandférgek (5% körüli fertőzöttség) a vékonybélben élősködnek. A scolexből és ízekből álló férgek az Anoplecaphalidae családba tartoznak. Hosszúságuk 80 cm, a szélességük pedig 5-10 mm.

Az ivarérett férgekről leváló hátulsó ízekben levő, a bélsárral a külvilágra jutott peték közül azok fejlődnek tovább, amelyek a köztigazdaként szolgáló páncélos atkákba (Orbitidae) kerülnek.

A talajlakó páncélos atkákról tudni kell, hogy egy mm körüli nagyságúak, és a talaj felszínén és felső rétegében tartózkodnak, főleg a nyirkos helyeken. Több parazita esetén is a köztigazda szerepét tölti be. tehát ezekben fejlődnek ki a fertőző cysticercoid típusú lárvák, melyek akár 20 hónapig is életben maradhatnak.

Az ilyen atkákkal szennyezett takarmány (fű, széna stb.) elfogyasztása után fertőződnek a nyulak, amelyek bélcsatornájában 40-50 nap alatt fejlődnek ki az ivarérett férgek.

TÜNETEK: Súlyos fertőzöttség étvágytalanságot, hurutos bélgyulladást, alkalmasint bélsárrekedést, szőrhullást okozhat.

A BETEGSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA boncolással történhet, mely során megtalálhatjuk a galandférgeket, vagy bélsárvizsgálattal az egyesével vagy többesével ürülő ízek kimutatásával.

GYÓGYKEZELÉSre az egyéb állatfajok esetén alkalmazott féreghajtók alkalmazhatók.

Taenia pisiformis galandféreg scolexe

A HÁZINYÚL FONÁLFÉRGESSÉGE

Előfordul, hogy a tenyésztő azzal a panasszal keresi fel az állatorvost, hogy a nyulak gyakran dörzsölik a végbélnyílás környékét, végbélnyílásukat a ketrec falához, a padlóhoz dörzsölik, így gyakran ülőhelyzetet vesznek fel és ebben a helyzetben ide-oda csúszkálnak. Ennek eredményeként sérülések keletkeznek a végbél tájékán. Hasmenés is jelentkezhet.

Olykor a végbélnyílás környékén szürkésfehér vagy szennyesszürke felrakódásokat lehet látni, melyekben tömegesen találhatók a lerakott és a bőrre ragasztott petecsomók. A kiürített bélsárban gyakran megtalálhatók a fehér színű nőstényférgek.

Valójában a nyulak vastagbélférgességéről van szó, melyet a hegyesfarkú giliszta, a Passalurus amiguus okoz. A férgek hosszúsága 5-12 mm és alig fél mm vastagságúak. Petéiket a nyálkahártya és a bélsárgolyó felületére rakják le, esetenként petecsomókat ragasztanak a végbélnyílás környékére, melyekben a lárvák már a bélben való tartózkodás során kialakulhatnak.

A bélsárral a külvilágra került peték 2-5 napon belül fertőzőképessé válnak. A fertőzés a lárvatartalmú petékkel szennyezett takarmány és ivóvíz felvétele útján történik. A lárvák a vakbél nyálkahártyájában folytatják a fejlődésüket, melyekből 8 hét után alakulnak ki az ivarérett férgek.

Súlyos fertőzés esetén a növ. nyulak visszamaradnak a fejlődésben, a vastagbélhurut miatt hasmenés, felfúvódás lép fel a végbélnyílás környékének az állandó vakarása mellett.

A betegség megállapítása a férgek felismerésével vagy a bélsár mikroszkópos vizsgálatával történhet. A bélsárnyerés legegyszerűbb módja, ha a hasfalon át a medence tájékán nyomást gyakorlunk a végbélre, és ezzel az állatot bélsárürítésre kényszerítjük, és ily módon annak felületén megtalálhatjuk a férgeket.

A férgek elhajtására számos készítmény van forgalomban (Mebendazol, Panacur, Vermitan, Ivomec inj. 0.05 mg/kg bőr alá stb.).

VÉDEKEZÉS: 1. A behurcolás megakadályozása. 2. Szigorú higiénia, forróvizes fertőtlenítés. 3. A trágya gondos összegyűjtése, elszállítása.

GYOMOR- ÉS VÉKONYBÉLFÉRGESSÉG

Csak súlyos fertőzés esetén okoznak súlyosabb tüneteket, mely gubbasztásban, a fejlődés visszamaradásában, vérfogyottságban, hasmenésben, senyvességben, olykor elhullásban nyilvánul meg.

A gyomor nyálkahártyájában élősködik a másfél-két cm hosszúságú, vörösbarna Graphigium strigosum, a vékonybelekben pedig a szürkésfehér 6-8 mm-es, apró trichostrongylusok. A lárvák a takarmány közvetítésével jutnak a gyomor-bélcsatornába.

Az orvoslás és a védekezés az előbbiek során leírtak szerint történik.

 (Megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. decemberében.)