Egyiptom III/1

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

 Kóstolgatjuk Kairót

A mai nagy Kairó területén már Kr. e. 4 ezer évvel is találunk településeket, melyek Egyiptom történetében igen jelentős szerepet játszottak. Az ősi Heliopolisz a deltavidék fókuszában Alsó-Egyiptom egyik központja. Bár politikai szerepét a másik nagyváros, Memphisz vette át, mint vallási központ végig megtartotta a szerepét a fáraók világában.

Kairó kétarcú metropolisz: ragyogó belváros - piszkos, zsúfolt szegénynegyed rettenetes bűzzel. A városban Kr. e. IV. században Platon hosszabb ideig tartózkodott. A fáraók korának letűnésével hamarosan elpusztult a régi város, ma már semmi sem látható abból. Az új Kairó alapjait Iszmail kedive rakta le.

Igaz, hogy a bőkezű uralkodó két kézzel szórta a pénzt és az országot csődbe juttatta, mégis Kairó igen sokat köszönhet neki. Szabályoztatta a Nílust (1870), feltöltette a mocsaras részeket, nagyarányú építkezéseket folytatott. Megnyitotta 1869-ben a szuezi csatornát, mely megnyitó ünnepségére Európa valamennyi uralkodóját meghívta.

Az előkelőségek hónapokig vendégeskedtek Egyiptomban. Erre az alkalomra építtette meg Iszmail a 10 kilométeres utat a Gizai piramisokhoz. Verditől egy egyiptomi tárgyú operát rendelt. A mű nem készült el a megnyitóra, és csak 1871-ben mutatták be Kairóban.

Az angol megszállás idején komoly lakóház-építkezések folytak, hidakat építettek a Níluson. A múlt század végén létesítették Kairó híres múzeumait (Egyiptomi, Kopt, Művészeti stb). Innen indult ki az angol megszállás elleni küzdelem. 1919-ben óriási méretű tüntetések zajlottak le. 

1952. január 26-án a forradalom elűzte Faruk király korrupt rendszerét. Legalábbis e nagyszabású tömegmegmozdulás készítette elő a júliusi haladó tiszti hatalomátvételt.

Számos közép-és szakiskola mellett Kairónak 3 egyeteme van, melyen 100 ezer diák tanul.

Az új rendszer a Nílus-partot állította a fejlesztés középpontjába. Középen a Nílus mint vízi közlekedési út, majd két oldalán betonutak futnak. A filmstúdióban az egész arab világ számára készülnek filmek. Elmentünk egy moziba. 

A jegy 10 piaszter, az előadások folyamatosak. Oda ülünk, ahová akarunk. Nők nincsenek (kivéve a mi útitársnőinket), a mozinézés az arab világban kizárólag férfiszórakozás. Ágyjelenet nem vetíthető, nagy ritkán elcsattanhat egy-egy csók. A mellékhelyiség a vetítővászon jobb oldalán van, tolonganak. Vetítés közben cigarettáznak, egy idő után a füst szinte kibírhatatlan. 

- Koka-kola, Afri-kola - ordítja egy kosárkából üdítőt áruló fehér galabijás pincér, miközben a széksorok között botorkál.
A nézőtér klubbá alakul: beszélgetnek, tetszést nyilvánítanak, fütyülnek. Valaki hozzávágja a sapkáját a vászonhoz. Röhögnek. Miről is szól a film? Hiába figyelnénk, egy rikkancs jön be újságot árulni. És volt, aki zseblámpával ült be, hogy itt olvassa el a híreket! A film végeztével a jegyszedő a macskákat kikergeti, az eldobott újságokat összeszedi, aztán még fel is söpörnek.