Sertéspestis

A SERTÉSEK VETÉLÉSSEL (MAGZATKÁROSODÁSSAL JÁRÓ) BÁNTALMAI VI.

Sorozatunk előbbi részeiben különféle kórokozók okozta sertésbetegségeket ismertettünk, melyek a kocák vetélését, meddőségét okozzák (SMEDI, Leptospirózis, PRRS, Aujeszky-betegség, Brucellózis). A következőkben egy olyan vírus okozta, nagyon súlyos veszteséget okozó fertőző bántalomról fogunk szót ejteni, mely a súlyos általános tünetek mellett ugyancsak előidézi a kocák meddőségét, vetélését, olykor életképtelen malacok születését is. Ez a rettegett betegség a sertéspestis.

Testszerte vérzések

A SERTÉSPESTIS

A sertéspestis a házi- és vadon élő sertés lázas, általános tünetekkel, a hátulsó testfél gyengeségével és testszerte vérzésekkel járó, heveny lefolyású, nagy ragályozó képességű betegsége.

A vemhes kocákban vetélés, koraellés következhet be, a malacok megszületésükkor gyengék, reszketnek, lábuk szétcsúszik, jelentős részük élete első hetében elhullik. A vírus más fajú háziállatot és az embert nem betegíti meg.

A sertéspestis a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek közé tartozik, tehát a gazda a betegséget vagy annak gyanúját észlelve köteles azonnal jelenteni az állatorvosnak.

A sertéspestis világszerte előfordul és mindenütt igen jelentős gazdasági veszteséget okoz. A betegséget 1883-ban az Amerikai Egyesült Államokban állapították meg először, majd átjutott Európába, és száz esztendővel ezelőtt már Magyarországon is diagnosztizálták.

Bornemissza Zoltán állatorvos által 1897-ben kiadott Magyar Állatgyógyászat könyv a „sertésvészt” már a hazai sertésállomány egyik legveszedelmesebb fertőző betegségeként tartja számon megjegyezve, hogy igen súlyos pusztítást okoz a hazai sertésállományban.

Az iparilag fejlett országok többségében az 1970-es évek elejére, hazánkban pedig 1972-re sikerült megszabadulni a fertőzéstől, de az 1980-as évektől kezdődően Közép-Európa országaiban ismét megjelent. Nyugat-Európa országaiban jelentős költségekkel ugyan, de sikerült felszámolni az újabb és újabb behurcolásokat, Közép-Európa számos országában viszont a sertéspestis endémiássá vált (VARGA).

Az utóbbi években minden hazánkkal szomszédos országban a betegség előfordult, többségükben folyamatosan. Számos országban a vaddisznók is fertőződtek (pl. Szlovákia).

A KÓROKOZÓ

A rendkívül ragadós és a sertés számára nagyon veszedelmes betegséget a sertéspestis vírusa okozza, mely a PESTIVÍRUS genusba tartozik.

Járványtani szempontból nagyon fontos, hogy a vírus a környezeti hatásokkal szemben nagyon ellenálló. A húsban és a vérben hűtőhőmérsékleten legalább 30 napig, de fagyasztva akár fél évig is fertőzőképes marad. A pácolásnak és a füstölésnek ugyancsak fél esztendeig ellenáll.

A 60°C feletti hőmérsékleten fél óra, 80°C-on pedig 5 perc alatt biztosan elpusztul. Bélsárban és vizeletben 7 nap alatt, rothadó hullában pedig már egy-két nap alatt inaktiválódik.

Hogy pedig az elmondottak ismeretének gyakorlati szempontból milyen fontos jelentősége van, egy saját gyakorlatomban megtörtént nagyon kellemetlen következményekkel járó eset is bizonyítja. Az általam ellátott körzetben és környékén fellépett a sertéspestis. Az egyik udvarban a gazda figyelmen kívül hagyta azokat az óvórendszabályokat, melyekre a község valamennyi udvarát egyenként bejárva figyelmeztettünk valamennyi sertéstartót. Többek között arra is, hogy a levágás előtt még azoknak a sertéseknek is meg kell mérni a belső hőmérsékletét, melyek teljesen egészségesnek látszanak, ugyanis a fertőzött állat már akkor ürítheti a vírust, amikor a sertés még a betegségnek semmiféle tünetét nem mutatja, de ilyenkor a belső hőmérséklete már felemelkedhet a normális 38-40°C fölé.

Nos, az történt, hogy az egyik községben a fellépett sertéspestist már nagyon komoly áldozatokkal sikerült megszüntetni, sőt a környék is mentessé vált a fertőzéstől. Alig telt el azonban két hónap, amikor az egyik tenyésztő udvarában újból fellépett a veszélyes kór. A vizsgálatok során kiderült, hogy a járvány idején a gazda levágott két olyan sertést, melyek egészségesnek látszottak, és a húst lefagyasztotta. Előzetesen az állatok belső hőmérsékletét nem mérte meg a figyelmeztetés ellenére sem! Pedig amint arról már az előbbiekben is szó esett, a sertés a fertőzés után már 24 órával is ürítheti a vírust, noha az állat még semmiféle betegségre utaló tünetet nem mutat. Ilyenkor esetleg csak magasabb a hőmérséklete, ami kelthet gyanút a fertőzöttségre.

Nos, a baj akkor lépett fel, amikor a fagyasztott húst felengedték és felhasználták, mert a hulladékot tartalmazó moslék megfertőzte az udvarában levő sertéseket. Az eset nagy bajt okozott a hatóságnak is meg a tenyésztőnek is, persze nem azzal, hogy az elfogyasztók közül bárki is megbetegedett volna – hisz a kórokozó az embert vagy a sertéstől eltérő fajú háziállatokat nem tudja megbetegíteni –, a hűtőládában elhelyezett húsban átvészelt kórokozó vírus azonban megbetegítette a gazda sertésállományát, és újból zárlat alá kellett venni a községet is.

A fertőzött, fertőzésre gyanús állat (lázas!) esetében a hús konzerválása ilyen veszéllyel járhat.

HOGYAN KELL FERTŐTLENÍTENI?

A vírus érzékeny a hőhatásra. Ez azt jelenti, hogy 80 °C-on elpusztul a kórokozó, de csak akkor ha a sütés vagy főzés során a 75-82 °C hőmérséklet legalább 5 percig a húskészítmény belsejében is érvényesül.

Mivel a vírus a lúgos vegyhatás iránt különösen érzékeny, az ilyen fertőtlenítőszerek a leghatásosabbak. A fertőtlenítő anyagok közül hamarosan elpusztítja a kórokozót az 1-2 százalékos nátron- vagy kálilúg. A 25 százalékos fahamu lúg különösen akkor hatékony, ha melegen alkalmazzák.

Ugyancsak jól bevált fertőtlenítésre a 3 százalékos klórlúg és a 3 százalékos formalin is. A korszerű fertőtlenítőszerek közül hatékony a MULTICIDE 1:200 hígításban, mely hideg vízben is oldható, oldatformában is stabil és minden hőmérsékleten hatékony. Szintén hatékony a VIRKON S 1:200 arányú hígításban.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés a beteg állat nyálával, vizeletével, szem- és hörgőváladékával, esetleg a bélsárban jelen levő kórokozó vírussal történik. A fertőző anyag közvetítése pedig számos formában történhet.

1. A sertéspestist terjesztheti a beteg vagy lappangási állapotban lévő élő, fertőzött sertés közvetlen érintkezéssel vagy a váladékok útján szállításkor, piacokon, vásáron történt vásárláskor stb.

2. Ragályfogó tárgyak, eszközök, járművek, takarmány stb. útján.

3. Az ember kezén, ruházatán, lábbelijén behurcolt kóranyaggal vagy akár az oltásokkal.

4. Nyers sertéshússal, sertés eredetű termékekkel (fagyasztott hús, sonka, kolbász stb.) illetve ezek nyers hulladékával (vágóhídi, konyhai hulladékok, moslék).

5. Vaddisznóktól, akár közvetlen érintkezés során házi sertéssel vagy a kilőtt vaddisznó húsa, bőre, zsigerei által.

6. A környező országokból magánforgalomban ellenőrizhetetlen bejutó nyers sertéshús vagy az ilyenekből származó termékek árusítása során.

7. De nemcsak a hús és húskészítmények juthatnak be ellenőrzés nélkül az országba a zöld határon át, de akár az élő állatok is bekerülhetnek.

KÓRFEJLŐDÉS

A többnyire szájon át felvett vírus főként a mandulákban szaporodik el, és a fertőzést követő 24 órán belül már megjelenik a vérben és a keringő lymphocitákban (nyiroksejtekben) is szaporodik.

A vérrel a vírus eljut a szervekbe, ahol a lépben, a nyirokcsomókban, az izomzatban és a kisebb erek falában szaporodik el. Ezzel magyarázhatók a szervi elváltozások és testszerte a vérzések. A vemhes kocákban a vírus bejuthat a magzatokba is. A vemhesség első felében történt fertőzés során vetélés, életképtelen vagy gyenge, esetenként látszólag alig károsodott de vírusürítő malacok születhetnek.

A vemhesség második felében fertőződött magzatok kevésbé károsodnak és bennük már ellenanyagok is képződnek.

A sertéspestis átvészelése tartós, évekre szóló immunitás (=védettség) kialakulásával jár. Igaz hogy az átvészelt állatok túlnyomó többsége a fertőzéstől megszabadul, egy részük azonban tartósan vírusürítő marad veszélyeztetve a környezetét.

TÜNETEK

A betegség klinikai képe és lefolyása jórészt attól függ, hogy mennyire virulens vírustörzsek idézték elő a betegséget, valamint hogy milyen volt a megtámadott szervezet ellenálló képessége.

A betegség lappangási ideje 8-22 nap között változik, esetenként azonban ennél hosszabb is lehet.

1. Az állatok étvágytalanok, lázasak (40,5-41°C között), a bőr kipirult a füleken, a has alján, a combok belső felületén, a gáttájon és a nyálkahártyákon is pontszerű vérzések jelenhetnek meg.

2. Az állatok nem szívesen mozognak, ha felzavarjuk őket, hátulsó testfelükkel bizonytalanul, imbolyogva mozognak, csánkjaikat összefenik.

3. A betegek sokszor hánynak, a kezdeti bélsárpangást hasmenés váltja fel.

4. A bélsárhoz, vizelethez és az orrváladékhoz vércsíkok keveredhetnek.

5. Olykor görcsös tünetek is kialakulhatnak, ami ugyancsak az idegrendszer bántalmazottságára utal.

6. A nyálkahártyák kipirultak, a szemrésből nyálkás váladék szivárog.

7. A vemhes kocákban vetélés, koraellés következhet be. A malacok megszületésükkor gyengék, reszketnek, lábuk szétcsúszik, jelentős része az élet első hetében elhullik.

8. Gyenge virulenciájú törzsekkel történt fertőződés esetén azonban akár tünetmentesen is átvészelhetik az állatok a bajt, és csak a vérvizsgálat utal a fertőzöttségükre.

A morbiditás (=megbetegedés) aránya általában magas, a mortalitás (=elhullás) többnyire 10-30% között változik.

BONCOLÁSI LELET

Túlheveny esetekben a bonclelet negatív lehet, de ilyenkor is többnyire vannak apró vérzések a savóshártyák alatt és a vese kéregállományában. Heveny esetekben testszerte kifejezett vérzések találhatók. A nyirokcsomók metszéslapja élénk vagy feketevörös. A lépben infarktusok lehetnek. A lassúbb lefolyású esetekben a gyomorban kruppos álhártyák találhatók.

Nagyon jellemző, hogy elhúzódó esetekben a vastagbélben kialakulhatnak a sertéspestisre jellegzetes, a nyiroktüszőkből kiinduló koncentrikus rajzolatú diphteroid bélgombok (butonok), melyek kiemelkednek a nyálkahártya felületére, de gyógyuló állatokban a béltartalom lekoptatja őket. Egyes hullákban vérzéses jellegű kruppos tüdőgyulladás észlelhető, amit baktériumos szövődmény súlyosbíthat.

A szerológiai vizsgálatok (vérvizsgálatok) akkor is alkalmasak a fertőzöttség felderítésére, tehát olyankor is, amikor gyenge virulenciájú törzsek tüneteket nem, hanem csupán szerológiai áthangolódást okoznak.

Vérzések a vesében

A sertéspestisre jellemző butonok a vastagbélben

ELKÜLÖNÍTŐ KÓRJELZÉS

Bár az elkülönítő kórjelzés szempontjából minden heveny lázas, általános tünetekkel járó fertőző sertésbetegség szóba jöhet, főként többek között az alábbi betegségekre kell gondolni.

1. Sertésorbánc általában 3 hónaposnál idősebb sertésekben jelentkezik, és főként nyáron és kora ősszel lép fel. Nincsenek bőrvérzések, a lép hyperaemiásan (=bővérűség) duzzadt.

2. Malacok paratífusza (2-6 hónapos korban) során nincsenek bőrvérzések, hiperpláziás lépduzzanat jellemzi.

3. Aujeszky-féle betegség esetén savós orrfolyás, köhögés, egyes izmokban görcsök jelentkeznek.

4. Különböző vérzékenységgel járó mérgezések esetén nincsen láz, rendszerint durva haematomaszerű vérzések vannak.

A kórjelzés során azt is figyelembe kell venni, hogy ezek és még számos más betegség a sertéspestissel együtt is jelen lehetnek ugyanabban az állományban.

HATÓSÁGI RENDSZABÁLYOK

A betegség megállapítása és a rendszabályok foganatosítása az Állat-egészségügyi Hatóság feladata.

A bántalom megelőzését illetően a legfontosabb feladat a fertőzés elkerülése, amint erről az előbbiek során részletesen olvashattunk.

Amikor a sertéspestis megállapítást nyer, a Hatóság elrendeli:

1. A fertőzött állatállomány leölését.

2. Elrendeli a helyi és községi zárlatot és kijelöli a védőkörzetet.

3. Előírja és ellenőrzi a fertőtlenítéseket.

4. Szabályozza a sertéskereskedelmet (vásárok, piac stb.).

5. Ha szükségesnek látja, elrendeli a vakcinás védőoltást.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. októberében.)