BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL
Kolozsváron tartottunk kis pihenőt
A szikrázó napsütésben, a szépen kiglancolt, búzavirágkék színű kocsi zajtalanul fúrta magát 80-90 kilomteres átlagsebességgel a forrón perzselő légben. Megelégedett örömömet hamarosan nagy bosszúság váltotta fel, mert Dombóvár előtt az utat csaknem 15 kilométeres hosszúságban kátránnyal öntötték le, mely az egész lassú sebesség ellenére felfröcsölt.
A következő kellemetlenség akkor következett, amikor rájöttem, hogy bár a legrövidebb utat választottam és a térkép bejelölése szerint is a legrangosabbat, csak éppen még elfelejtették korszerűsíteni! Majd szétszakadt a kocsi, míg felértünk Simontornyára ezen a gidres-gödrös elhanyagolt, mondhatni pocsék úton.
A változatosság kedvéért Tamásinál egy gyors, de kiadós zápor gondoskodott arról, hogy ahol a kátrány még tisztán hagyta a kocsiszekrényt, ott bemocskolta a felfröccsenő sár.
Amikor 3420 óraállásnál elértük Törökszentmiklóst, már sötétedett. Az ég kitisztult, az éji lámpások pedig gyéren világítottak az éjszaka vándorainak. Az első szálláshelyet a főútvonal mentén egy közeli tanyához vezető út szolgáltatta. Milyen furcsa is az Alföld! Bármerre néz is a szem, midnenfelé csak a végtelen síkság, a kongó, sivár messziség. Sok ember retteg az erdőben, fantáziáját felcsigázzák a fák és bokrok sziluettjei, képzeletében ezek gonosz, gyilkos, támadó óriásokká válnak a sötétségben. Másképp vagyok ezzel: bevallom őszintén, én éppen itt féltem, ebben a hatalmas, "messzi" üres sötétségben.
3544-et mutat a kilométerszámláló, amikor 1967. június 18-án vasárnap
reggel 7 óra 40 perckor értünk a román határra. A formaságok elintézése
után különösebb vámvizsgálat nélkül keresztülhajtottunk Nagyváradon...
...majd Bánffyhunyadon megnéztük a híres református templomot, ahonnan a kilátás pazar volt.
Kolozsváron tartottunk kis pihenőt rövid ünnepi városnéző sétával és egy kiadós kolozsvári töltöttkáposzta elfogyasztásával egybekötve.
Nem volt olcsó az a töltöttkáposzta...
A kolozsvári Szent Mihály katedrális az évszázadok során számos nevezetes történelmi
esemény színhelye volt. Falai között közel ötven országgyűlést tartottak Az erdélyi fejedelmek közül itt iktatták be Báthory Zsigmondot harmad ízben, itt választották fejedelemmé Rákóczi Zsigmondot, Báthory Gábort és Bethlen Gábort. 1944. május 18-án Márton Áron itt mondta el nevezetes beszédét, amelyben elítélte a zsidóüldözést.
Kolozsvár Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosa. Az unitárius vallás bölcsője.
Az önálló Erdélyi Fejedelemség kora egyben Kolozsvár fellendülését is jelentette - ebből az időszakból származik a Kincses Kolozsvár megnevezés.
Szellemi hagyományai a reneszánsz korig nyúlnak vissza. Itt bontakozott ki Dávid Ferenc reformátori-vallásalapító munkássága, s itt működött 1550-től Heltai Gáspár író és fordító magyar nyelvű nyomdája (1659-ig).
Mátyás király szobra Kolozsvár főterén, melyet Fadrusz János készített, és 1902-ben avatták.
Nem tölthettünk sok időt itt, mert Romániára vonatkoztatva csak transit visumunk volt, mely 3 napos átutazást biztosított. Utunk sietős...
(További képek és jegyzetek a szerzőtől a témában: itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése