SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS
A világ egyik legkisebb, legsűrűbben lakott és legvirágzóbb országa
1995-ben vállalva a sokezer kilométeres repülés veszélyeit, fáradságát és költségeit, elutaztunk a Maláj-szigetvilág birodalmának gyöngyszemébe, Szingapúrba. A sok-sok utazásunk során többek között a magyar tudós, Vámbéry Ármin csaknem másfél évszázada írott szavai adtak ötletet és ihletet. Még abban az időben írta a világhírű orientalista örökérvényű hitvallását, amikor az ilyen utazások az akkori eszközökkel hosszú, viszontagságos hónapokat vettek igénybe, amit mi mindössze 3 napos repüléssel teljesíteni tudtunk. "Egy török közmondás azt tartja, hogy nem az tud valamicskét, aki sokáig élt, hanem az, aki sokáig utazgatott. Aki vándorbottal kezében hosszabb ideig bejárta a világot, anmnak nem illik ugyan axióma gyanánt odaállítani ezt a közmondást: de ki tudná és ki akarná tagadni, hogy az utazás idegen országokban, az ismerkedés a természettel és emberekkel idegen régiókban szélesbíti gondolataink körét, valamint hogy idegen erkölcsök meg szokások tanulmányozása nagy hatással van a saját eszmevilágunkra? Hisz tagadhatatlan, hogy a nagy lendület, amelyre a föld és a népek ismerete az elmúlt századokban kapott, sokban, tán legnagyobb mértékben járult hozzá, hogy a kis Európa kiterjesztette uralmát és művelődési befolyását az öreg Ázsiára és a sötét világrészre, Afrikára."
Sajnos a repülők menetrendje szerint előbb el kellett utazni Ferihegyről Londonba, majd onnan Athénbe és csak eztán tudtunk eljutni Szingapúrba. Londonban a Hotel Excelsiorban kaptunk szállást. De mit kell tudni Szingapúrról? Amint a térkép is mutatja, a világ egyik legkisebb, legsűrűbben lakott és legvirágzóbb országa. A mintegy 3-4 milliós lakosság túlnyomó része a Maláj-félsziget déli csúcsa előtt fekvő szigeten él. Emellett több tucat kisebb sziget is tartozik a köztársasághoz.
Mielőtt elindultam felfedező utamra, egy kis ismeretanyagot gyűjtöttem: a modern Szingapúr története 1819-ben kezdődött, amikor Sir Thomas Stamford Raffles (1781-1826) megvásárolta Dzsohor szultánjától Singapurt, a brit Kelet-indiai Társaság számára, az angol parlament heves tiltakozása ellenére. Később brit koronagyarmat lett, a két világháborúban a brit haditengerészet legfontosabb távol-keleti támaszpontja. 1942-45 között a japánok tartották megszállva, 1963-ban pedig a Maláj Államszövetség része lett, amelyből 1965-ben kilépett és független köztársasággá alakult.
A Swissair 353 személyes óriásgépe máris a város felett köröz mintegy leszállásra készülődve, így lehetővé válik, hogy a gép ablakából készítsek néhány felvételt a város panorámájáról. Amint a pilóta tájékoztat, repülőnk 895 kilométeres sebességgel 9-10 ezer méter magasságban szelte a levegőt és nyelte a kilométereket a rendkívül hosszú úton. Ilyen az a város az ablakból, ahol két évszázaddal ezelőtt még csak szegényes halászfaluk voltak, ahol akkortájt mértéktelenül elhatalmasodott a bűnözés, rablás, az erőszak és a gyilkosságok. De minderről a későbbiek során halottunk is sok-sok hajmeresztő történetet.
A sors nem volt hozzánk kegyes, mert amint városnézésre indultunk, annyira ömlött az eső, mintha csak milliónyi égi vödörből öntötték volna. Amint a térképen is láttuk, a szigetet északon a Johore-szoros választja el a "híres" Malacca-félszigettől. Lakói főként kínaiak, malájok, indiaiak, pakisztániak és európaiak. Éghajlata trópusi jellegű, forró és igen sok a csapadék - amit mi is éppen tapasztalunk.
Indul tehát a magyar csapat. Vezetőnk előre elmondja, hogy a városban nagyon sokat adnak a rendre és tisztaságra. Ha eldobsz egy csikket vagy akár csak egy kis papírdarabkát is, 100 szingapúri dollár a büntetés! Ha nincsen annyi pénzed, hogy kifizesd, elveszik addig az útleveledet! És ezen a helyen ilyen téren nincs irgalom. Azt is megtudtuk, hogy 100 itteni dollár 50 USA dollárt (ami számunkra egy vagyon) jelent. Elmondják, hogy a városállamban tökéletes a családtámogatás, de a túlszaporodás elkerülésére az amúgy is zsúfolt településen a harmadik utódot már aranygyermeknek hívják, ami azt jelenti, hogy őrá már semmiféle támogatás nem jár.
Teljesen a véletlen műve volt, de - ha nagyképű volnék (nem vagyok) - fényképészeti bravúrnak is nevezhetném, hogy miközben itteni vezetőnk a város csodálatos higiéniáját ecsetelte, éppen sikerült lencsevégre kapni egy patkányt a város centrumában, amint éppen beugrik az egyik szemetes edénybe.
