Skandinávia III/4b

SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG
Bejárjuk a várost 

 Kisvonatra ülünk és bejárjuk a várost, miközben hallgatjuk a történelmi tájékoztatót.

Mindenekelőtt a Raktárházakat nézzük meg, melyek ugyancsak a világörökség részét képezik.

Megmutatták, hogy miként szállították az árut, a hatalmas mennyiségű, jókora gabonás zsákokat.

Egészen a felső szintekre vitték fel.

Komoly nyilvántartást vezettek, megnézhettük az "irodai munka" helyszínét.

Mondták, hogy az 1702. évi májusi tűzvész során nemcsak a város egy része, de a több évszázados kikötő gazdag raktárházainak nagyobb része is a tűz martalékává vált.

Norvégiában minden város múltjának visszatérő tragikus élménye a pusztító tűzvészek sorozata. Ugyanis az országban mindmáig fából készült a legtöbb létesítmény, akár hivatal vagy lakóház. A legutóbbi időben azonban mind gyakoribb a korszerű, modern épület. Régebben a nyitott tűzhely, a nyílt lángú kandalló időszakában a fegyveres ellenségnél is súlyosabb csapás volt a városok életében a tűz. Ha a fellobbanó lángot szélvész is támogatta, irtózatos pusztítást vitt véghez. Az ellene való védekezés legeredményesebb módja az, ha a fából emelt épületeket minél messzebbre helyezik el egymástól.

A lutheránus hit elfogadása után a város fejlődése - különösen szellemi vonatkozásban - meggyorsul. Először jelennek meg nyomtatásban az eddig csak szűk körben ismert Sagák, hatásukra versben megírják a város történetét a ködös múlttól egészen 1429-ig.

Bergen kormányzói és gazdag polgárai szép épületekkel, szobrokkal díszítik lakhelyüket. A fellendülés természetesen nem független a hétéves háborúval járó gazdasági konjunktúrától. Végül pedig el kell mondanom, hogy Bergen is a Hanza-városok uralma alatt áll egészen 1559-ig, amikor is a dán királyi haderő véget vet a német hegemóniának.

Bergen kikötőjének és kereskedelmi fontosságának bizonyítéka a növekvő forgalom mellett az is, hogy a svédek, a németalföldiek és az angolok újra meg újra fennhatóságuk alá akarják vonni (legalábbis megkísérlik) a kitűnő fekvésű, kellemes várost.

 

Bergen Norvégia második legnépesebb városa. Fekvése és a környék természeti szépségei teszik Európa egyik legvonzóbb helységévé. Nem hét halmon épült, mint Róma, hanem éppenséggel hét hegy övezi Norvégiának ezt az ékességét.

Norvégiát 1940. április 9-én szállták meg a német csapatok. Ez a kis nép két hónapig szervezetten fegyverrel küzdött a hazájáért. Amikor reménytelenné vált a helyzet, a kormány és a király emigráltak. A fegyverforgató férfiak felvonultak a hegyekbe, illegalitásba. 50 ezer főnyi partizán hadsereg védte - ha nem is az országot, de - a nép becsületét.

Az is igaz, hogy az áruló Qisling miniszterelnök rádióban elhangzott szózata után, a qislingista katonatisztek árulása révén szinte pillanatok alatt ellenállás nélkül német kézre került Narvik, Bergen és a többi norvég nagyváros. 1942. januárjában a Qisling Párt nyilvántartott tagjainak a száma elérte a 43 ezret. A fasiszta ifjúsági szervezetben 5 ezer fiatal tevékenykedett. 6 ezer fő volt a Norvég-SS, a Viking-SS hadosztály létszáma. Hát ez is hozzátartozik az ország történelméhez.

Időközben a tenger mélyén olajat találtak! Sok olajat! Ez óriási bevételt jelentett Norvégiának, és Európa egyik leggazdagabb országává tette! Dicsérendő, hogy nem pazarolják a természet ajándékát, mint sok olajban gazdag közel-keleti ország, és életszínvonaluk emelése mellett beosztással élnek a természet ajándékaként kapott óriási jövedelemmel.

Skandinávia III/4a

  SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG

Bergen mintegy két évszázadon át volt Norvégia fővárosa

Továbbutazunk Oslóból Norvégia második legnagyobb városába, Bergenbe. Csodálatosan szép fekvésű település. Elterjedt az a vélemény, hogy a bergeniek előbb tekintik magukat városuk szülöttjének és csak azután norvégnak.

A város 900 éves története rendkívül gazdag fordulatokban, s habár elmondhatjuk, hogy Norvégia hosszú ideig kívül esett az európai történelem sodrásán, népessége kevéssé keveredett és nem szenvedte annyira a történelmi eseményeket mint Közép- és Nyugat-Európa lakossága. Érintetlenül maradt ez a nagyszerű építésű házsor is, mely ma a világörökség része.

Mindehhez azonban hozzá kell fűzni, hogy Bergen, ez a nyugati határszélen az Atlanti-óceán egyik védett öblében alapított norvég város többször is részese volt az Európában végbemenő történelmi folyamatoknak.

Sverre király feljegyzéseiből (1886) tudjuk, hogy a király köszönetet mond azoknak, aki búzát, mézet, lisztet, ruhakelmét hoztak a városba, és a fontos szükségletüket kielégítették ezzel.

De ugyanebben a beszédben megrója azokat a Hanza-városokat, akik kereskedői nagy hajóikon tömegesen érkeztek, hogy az országból vajat és tőkehalat vigyenek ki, és ezekben hiányt idézzenek elő, cserébe pedig bort hozzanak, ami sok szerencsétlenség forrásává vált.

A szenvedélyes borivók közül sokan számos becstelenséget követtek el. Súlyosan vádolja mindezért a germánokat.

Skandinávia III/3

SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG

Hajókirándulás a fjordokba

Elképesztően giccses volna lefesteni a csodálatos hegyeket a vizek partján, a havas csúcsokat, a csobogó vízeséseket, a szűk völgyeket a szerpentinekkel és a fjordokat. De testközelben a természet hatása minden csak éppenséggel nem giccses! Az örök tétel a szemünk láttára igazolódik: a természetben soha nincs giccs.

Csónakba ülünk és beutazunk a fjordokba. A fjord gleccservájta, jégkorszaki teknővölgy, melyből a benyomuló tenger szerteágazó, mély öblöt alakított ki.

A hegyek és fjordok világa hihetetlen kiterjedésű vadonokat, eldugott halászfalvakat és egyedi állatvilágot rejt.

Az ország földjének mindössze 3 százaléka művelhető, mintegy 30 százalékát erdők borítják. Ott, ahol az őslakos lappok közül sokan napjainkban is nomád életet élnek, tavasztól a nyár közepéig sohasem nyugszik le a nap! Érintetlen szépségével a norvég fjordvilág egy káprázatos, páratlanul élvezhető csoda!

A turista kalandvágyát 1200 kilométer kijelölt útvonal, 40 híd és 35 turistaház segíti. Az ország keletnyugati kiterjedésének szívében a legmélyebben 200 kilométerre benyúló Sogneford végében fekszik Norvégia legmagasabb hegyvidéke.

Az elemi erőt sugárzó táj vad és elragadó, a vidék 60 gleccser, számos vízesés és kristálytiszta vizű hegyi tavak otthona.

Úgyszólván minden norvég síel. Osló városában is gyakori látvány, hogy a ház kapuján kilépő ember azon nyomban felcsatolja a sílécet, és a járdán vagy az úttesten haladva megy a legközelebbi dombos, síelésre alkalmas terepig, vagy egyenest nekivág a szabad határnak. Kivételes jelenség, ha 3-4 évesnél idősebb és 70-75 évesnél fiatalabb norvég legalább ünnepnapon nem síel. 

Minden önálló lakóháznak elengedhetetlen tartozéka a zászlórúd. A norvég nemzeti lobogót húzzák fel rá. Illetve a rúdon lengő zászló már messziről jelzi, hogy a ház lakója otthon tartózkodik. Ha a rúd kopáran ágaskodik, még nem biztos, hogy a házigazda távol van, de az biztosra vehető, hogy vendég pillanatnyilag nem kívánatos. Érdekes szórakozás.

A hatalmas erdők megfelelő alapanyagot biztosítanak a bútoriparnak és a papírgyártásnak. A bútoripar 12 ezer munkást foglalkoztat, a papíripari termékek értéke pedig 1967-ben elérte a másfél milliárd koronát (1 korona = 32 forint).

A vízi erőből nyert olcsó villamos energia következtében Norvégiában a házakban, sőt a messze hegyoldalakon levő kunyhókban is egyaránt megszokott látvány az éjjel-nappal világító villanyfény. És nemcsak de télen, de akár nyáron is. Annyira olcsó a villanyáram, hogy nem jelent takarékosságot, ha a lakás bejáratát megvilágító lámpát eloltják. 

A viking hajósok már 1000 évvel ezelőtt feltűnést keltettek karcsú csónakjaik nagy méretével és szokatlan, célszerű konstrukciójukkal. Vitorlásaik nemcsak Európa kikötőiben bukkantak fel gyakran, de részt vettek az Afrika és Amerika között lebonyolított jövedelmező rabszolga-kereskedelemben is.

Skandinávia III/2d

SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG

Kardinális épületek, speciális múzeumok

Impozáns épület a városközpontban a Városháza. Itt adják ki a Nobel-békedíjakat hatalmas ünnepség közepette, de stockholmi leírásunk során már részletesebben beszámoltunk a díjátadó ceremónia milyenségéről. Odabent a Városháza előcsarnokának falait (többek között) hatalmas freskók díszítik, melyek híven ábrázolják a város történelmét.

Közben elhaladunk a Parlament, aztán a Nemzeti Színház, majd pedig az oslói egyetem neoklasszicista épülete előtt. Megtudjuk, hogy az 1814-ben bevezetett alkotmányos monarchia ma is fennáll. Az általános választójog alapján 4 évre megválasztott parlament (Stroting) jelöli ki a miniszterelnököt és a kormány tagjait. A király az államfő, de szerepe csak reprezentációs.

Elmondták, hogy néhány éve létesítette és ekkor túlméretezettnek vélt új oslói egyetemet máris kinőtte a város. Tanulni vágyó fiatalok százai szélednek szét a világban - gyakran a soha vissza nem térésig. Az egyetemen nincs felvételi vizsga, az érettségi számít.

Sokkal gazdagabbak, mégis jobban spórolnak mint mi! A tanszerek, tankönyvek az iskolákban ingyenesek. 5 évig használatosak, egyik évfolyam átadja a másiknak. Tehát az első lapon 5 név szerepel a használóik szerint, mielőtt selejtezésre kerülnének.

Bár Osló nem a múzeumairól híres, mégis szinte megszámlálhatatlan érdekes látnivaló van bennük. A technikai, film-, építészeti, népművészeti, palack-, természettudományi múzeumban például.

A hajómúzeumban megcsodálhattuk a vikingek pompás járműveit. Ha a történelmi valóságot nézzük, míg a magyarok lovaikon érkeztek keletről, addig a vikingek váratlanul jelentek meg karcsú csónakjaikon a tenger felől.

A Vikingskipshuset (Viking Hajómúzeum) bámulatos kollekciója számos híres, díszes vízijárgánynak. Legismertebb közöttük az 1903-ban megtalált Osebergit.

A Természettudományi Múzeumban Norvégia állatvilágát térképezhettük fel. Jópár sarki állatfaj, többek között a lemmingek élőhelye ez. De összefuthatunk rénszarvassal, sarki rókával és akár hóbagollyal is.

A levegő urai a sirályok, a réti pityer, hantmadár és a ritkább magaslatokra jellemző a közönséges rigó. A vidék a ragadozómadarak miatt is egyedülálló, hiszen három olyan faj él itt, amelyek kiterjedt fiókagondozásához hasonlóra a világon kevés más helyen lelünk. A ragadozók számát növeli az erős testű, világos kerecsensólyom is. Bár Norvégiában nem élnek pingvinek, mégis szívesen elnéztük ezeket a császár- és Adélie-pingvineket a múzeum kiállításán.

A szőröstalpú jegesmedvéket jobb elkerülni, mert megtámadhatják az embert. Mindemellett elképzelhetetlen tisztaságú, szinte harapható a levegő, a végtelen táj zajtalan nyugalma páratlan!

Az afrikai sertéspestis

MIT KELL TUDNI AZ AFRIKAI SERTÉSPESTISRŐL?

Amikor a televízióban is bejelentették, hogy egy hazánkkal szomszédos országban is megjelent egy rendkívül ragadós és csaknem minden esetben elhullással járó fertőző betegség, az ún. Afrikai sertéspestis, mely nem gyógyítható és vakcinás oltással sem előzhető meg, több tenyésztő is kérte az eddig hazánkban alig ismert bántalom ismertetését.

Nemcsak arról adott hírt a Média, hogy az országos Főállatorvos úr szigorúan figyelmeztetett a kór esetleges behurcolásának „katasztrofális veszélyére”, de arról is beszámolt, hogy egy nagyobb hazánkon átszállítandó de származási okmányokkal és állategészségügyi igazolásokkal nem rendelkező sertésszállítmány a betegség veszélyére tekintettel nemrégiben elkobzásra és bizonyára „megsemmisítésre” is került.

Igaz, hogy az Afrikai sertéspestis a hazánkban jól ismert ún. európai klasszikus sertéspestishez hasonlóan heveny, lázas, általános tünetekkel és vérzéses diathézissel járó fertőző betegség, mely a házi- és a vaddisznóállományt támadja meg, de ez az esetek többségében elhullással végződik, és ezúttal a bántalom elleni védekezés egyetlen módja a behurcolás megakadályozása, ha pedig megjelent a baj, a beteg és beteggyanús állatok mellett mindazoknak a megsemmisítése is, melyekkel a beteg állatok érintkezésbe kerültek.

Az elmondottakra példaként elmondom, hogy Európa 1957-ig mentes volt a betegségtől, akkor azonban előbb Portugáliában, majd 1960-tól Spanyolországban rendkívül súlyos károkat okozott. Portugáliában 1960-1962 között például 111.710 sertés hullott el vagy került leölésre. Spanyolországban ebben a két évben 216.000 sertés esett a betegség áldozatául. 1967-ben megjelent Olaszországban is, ahol az első évben 200.000 állatot öltek le emiatt. Itt sikerült a betegség felszámolása ugyanúgy, mint Franciaországban, ahol korábban ismételten behurcolták.

1970-ben súlyos járvány bontakozott ki Kubában is, ahol a fertőzött tartományokban valamennyi sertés – mintegy 400.000 egyed – leölésével a betegséget szintén felszámolták. De folytathatnám a sort. Az elmondottakkal csak azt akartam érzékeltetni, hogy milyen súlyos betegségről van szó, mely óriási veszteséget okoz.

Amint látjuk, egy nagyon veszélyes sertésbetegség jelent meg a környezetünkben, mely behurcolására következésképpen a súlyos gazdasági veszteség megelőzésére nagy gondot kell fordítani. Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos lesz, ha a bántalmat, a betegség tüneteit és a védekezés lehetőségeit megismerjük mielőtt a baj a sertések nagyobb számú pusztulására vagy éppenséggel megsemmisítésére sor kerülne. Végezetül megjegyzem, hogy ezideig a betegséget hazánkban nem állapítottak meg.

TÖRTÉNETE

A betegséget először Montgomery (1921) írta le Kenyában, ahol már a század eleje óta ismerték, és megállapították a kapcsolatát a varacskos disznóval is. A betegség egészen az 1950-es évek második feléig Afrikára, ott is az Egyenlítőtől délre fekvő területekre korlátozódott, ahol jelenleg is endémiásan (=körülhatárolt területeken) előfordul.

A fentebb említett európai országokon kívül behurcolták a vírust Máltára (1977), Szardínia szigetére (1978), majd Belgiumba (1985) és Hollandiába (1986) is. Ahol a vírus átjutott a kullancsokba és a vaddisznókba is, a betegség éveken át endémiásan jelen maradt (Portugália és Spanyolország).

A fertőzés felszámolására tett intézkedések ugyan súlyos anyagi áldozatokat követeltek, nemegyszer az érintett területek teljes sertésállományának felszámolásával jártak, de eredményesek voltak. Minderről az előbbiekben már – a teljesség igénye nélkül – szó esett.

MI OKOZZA?

A kórokozó egy nagyméretű, igen nagy ellenálló képességű burkos vírus, mely tünetekkel járó betegséget csak a házisertésekben és ezek ősében, az európai vaddisznóban okoz. Megtelepszik és szaporodik azonban az Afrikában élő vaddisznók számos fajában, így elsősorban a varacskos disznóban, a bozótdisznóban és talán az óriás erdei disznóban is. Afrikában ez utóbbi fajok a vírus természetes rezervoárjai. Fogékonyak iránta az Ornithodorus nemzetségbe tartozó kullancsok is, melyekben megtelepszik, és ezek Afrikában és Európában is a vírus terjesztői lehetnek.

Amint már említettük, a vírus ellenálló képessége igen nagy. Rothadó vérben és húsban legalább négy, füstölt és pácolt sonkában öt-hat, a csontvelőben pedig hét-nyolc hónapig fertőzőképes marad.

A talajban nyáron legalább 100, télen 200, vízben nyáron 70, télen pedig 120 napig marad életben, és a tűző napon is csak három óra alatt veszti el a fertőzőképességét.

Hőhatásra azonban 60°C-on 30 perc alatt tönkremegy és ugyancsak percek alatt elpusztul 5%-os H-lug hatására is. Ugyancsak elpusztítja a vírust a VIRKON S fertőtlenítőszer 1:100 arányú langyos vizes oldata is.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?

Afrikában a házisertések a varacskos disznóktól illetve kullancsoktól fertőződnek. A varacskos disznók tünetmentes hordozói lehetnek a vírusnak, amelyet főként elléskor ürítenek és méhen belül az utódaiknak is átadnak.

A varacskos disznóról házisertésre a vírust az Ornithodorus kullancsok is átvihetik, amelyek a kórokozó biológiai vektorai, mert a vírus bennük nemcsak elszaporodik, de transovariálisan (a kórokozó anyáról utódra terjedő módja) az utódaikra is átmehet.

A kullancson kívül a vírus a varacskos disznóról a házisertésre közvetlen érintkezéssel, pl. váladékokkal szennyezett takarmánnyal stb. is átvihető.

Európába a vírust csaknem mindig fertőzött országokból származó, sertés eredetű, nyers élelmiszerekkel (kolbásszal, füstölt, pácolt, nyers húsokkal stb.) hurcolták be, az első gócokat többnyire a repülőterek és kikötők ételmaradékával etetett sertésállományokban észlelték.

A már behurcolt vírus azután élő sertéssel, nyers sertéstermékekkel, szállító járművekkel, az ember közvetítésével stb. egyaránt gyorsan terjed. Az irodalmi adatok szerint például Portugáliában a feltehetően Angolából behurcolt 1957-es járványt sikerült felszámolni, a következő alkalommal becipelt fertőző anyag azonban már szétszóródott! A frissen fertőződött állományokban heveny járványok alakulnak ki, és 100%-ot megközelítő mortalitással (elhullással) járnak (VARGA).

Az európai vaddisznó a vírus iránt ugyanolyan érzékeny, mint a házisertés. A vaddisznók és a kullancsok elsősorban olyan országokban játszanak szerepet a vírus terjesztésében, ahol a sertéseket extenzív viszonyok között tartják.

Azokban az országokban, ahol a betegség endémiássá vált, a fertőzött állományokban a mortalitás valamelyest csökkent, az állatok egy része átvészelt, de tartós vírushordozó maradt.

KÓRFEJLŐDÉS

A fertőzés rendszerint szájon át megy végbe nyál vagy orrváladék felvételével. Legelőn, extenzív tartási viszonyok mellett előfordul vírusátvitel kullancs csípésével is. A vírus elsődlegesen a tonsillákban (=mandulákban) és a torok nyirokcsomóiban szaporodik el, majd viraemia alakul ki. A viraemia során a vírus tömegesen szaporodik a lymphocytákban (nyiroksejt), a macrophagokban (falósejt), a lépben, a nyirokcsomókban, a csontvelőben, az erek endotheljében (=a vér- és nyirokereket bélelő egyrétegű hám) stb. Ez utóbbi következményeként testszerte vérzések és oedémák (vizenyő) keletkeznek.

Idült esetekben gyakran kialakul interstitiális pneumonia (tüdőgyulladás) a nyirokszövetek gócos burjánzásával. A gyulladásos területek szövetei később elhalnak, és bennük mészsók rakódnak le.

TÜNETEK

A lappangási idő a vírustörzs virulenciájától függően igen változatos, de többnyire 4-9 nap. A típusos heveny esetek során az állatok lázasak (40-41°C), étvágytalanok, a füleken, a hasaljon vörös és cianotikus foltok, a bőrben vérzések jelennek meg.

Az állatok elfekszenek, alvadt vércsíkokat tartalmazó bélsarat üríthetnek. A mortalitás csaknem 100%-os! A lassabban lefolyó esetekben a fenti tünetek mellett kötőhártya-gyulladás, orrfolyás, hányás, orrvérzés is kialakulhat.

A vemhes állatok akár 90%-a már a betegség kezdeti szakaszában elvetélhet. A ritkán előforduló, idült esetekben az állatok gyakran köhögnek, fejlődésükben visszamaradnak, lesoványodnak, terjedelmes bőrelhalások és idült ízületgyulladások is kialakulnak. Megjegyzem, hogy észleltek enyhe tünetekkel, alacsony mortalitással járó, gyenge virulenciájú törzsek által előidézett járványokat is.

KÓRBONCTAN

A klinikai tünetekhez hasonlóan a kórbonctani kép is igen változatos lehet a betegségnek a vírustörzs virulenciájától függő lezajlási ideje szerint. Heveny esetekben a vérerek súlyos általános megbetegedése következtében a bőr és a szervek bővérűek, a bőrben és minden szerv savóshártyája alatt kisebb-nagyobb vérzések találhatók.

A vesén a vérzések nemcsak a tok alatt, hanem a szerv egész állományában és a vesemedencében is kifejezettek. A nyirokcsomók, különösen a gyomor mögötti és a májkapuiak fekete és vörös vérrel átitatottak.

Az epehólyag fala és kivezetőcsatornájának a környéke kocsonyásan beszűrődött. Vérzések vannak az emésztőcsatorna és a húgyhólyag nyálkahártyájában is. A tüdő ödémás, a sövények megszélesedtek. A lép az esetek egy részében jelentősen megnagyobbodott, a metszéslapján a pulpa (valamely szerv belső puha állománya) elődomborodik. Elhúzódó esetekben a vérzéses jelleg kevésbé kifejezett, a lép hyperplasiás (=a szervek megnagyobbodása sejtjeik megszaporodása következtében) fakó színű, és a nyirokszövet hyperplasiája testszerte megfigyelhető.

A szívburokban, a mell- és hasüregben fibrinogénben (a vérplazma egyik fehérjéje) dús savó halmozódik fel. Az idült Afrikai sertéspestis hatására bekövetkező elhullás az esetek jelentős részében a tüdőgyulladásnak tulajdonítható.

A BETEGSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA

A betegség klinikai tünetei és a kórbonctani elváltozások nagyon hasonlítanak a „klasszikus” sertéspestisre, legfeljebb az Afrikai sertéspestis során súlyosabbak és kifejezettebb a vérzéses jelleg. Egyébként a „klasszikus sertéspestis” részletes leírását megtaláljuk a Kistermelők Lapja 2011. évi 10. számának 28. oldalán.

Mindkét betegség esetén a betegség, a fertőzöttség megállapítása laboratóriumi vizsgálattal történhet. Az intézeti vizsgálatot mindenképpen igénybe kell venni! Mindkét betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik!

Minden heveny lázas általános tünetekkel és vérzéses diathézissel járó sertésbetegség során gondolni kell a klasszikus és az Afrikai sertéspestisre.

A szükséges intézkedéseket (bejelentési kötelezettség, a helyi zárlat elrendelése stb.) már a betegség gyanújának a felmerülésekor meg kell tenni, mindez azonban már az Állategészségügyi Hatóság feladata.

VÉDEKEZÉS

A betegség megelőzésére vagy befolyásolására semmiféle specifikus védekezési módszerünk nincs, mert a vírus antigénjei ellen nem képződnek neutralizáló (közömbösítés, semlegesítés) ellenanyagok, és a természetes átvészelés sem vezet védettség kialakulására.

Mi a védekezés lehetséges módja:

1. A betegség behurcolásának a megelőzése.

2. Egy járványkitörés esetén a betegség mielőbbi felismerése.

3. A fertőzött góc nagyon gyors felszámolása, az összes fertőzött és a fertőzésre gyanús állat leölése és ártalmatlanná tétele, kullancsirtás.

A behurcolás megakadályozásában különösen fontos teendők:

1. A fertőzött területekről illetve az országokból való élő sertés, sertéshús illetve sertés eredetű termék behozatalának tilalma.

2. Minthogy Európában a behurcolások többnyire a sertés eredetű termékek magánforgalmából erednek, különösen fontos a repülőterek, kikötők, határátlépő állomások, étkezőkocsik, kempingek, parkolóhelyek stb. hulladékának gondos összegyűjtése és lehetőség szerint a helyszínen elégetéssel történő ártalmatlanná tétele.

3. Bármilyen ételhulladékot sertésekkel csak felfőzés után szabad feletetni. Ezeknek az előírásoknak a betartása nemcsak az Afrikai, hanem a klasszikus sertéspestis, sőt egyéb ragályos állatbetegségek behurcolásának a megelőzését is szolgálják (VARGA).

Ismételten hangsúlyozom, hogy az Afrikai sertéspestis katasztrofálisan súlyos veszteségeket okozó sertésbetegség, mely hazánk közelében is fellépett, fokozottan ügyelni kell tehát a behurcolásának a meggátlására, ha pedig csak a gyanúját is észleljük, azonnal jelenteni kell a Hatóságnak.

Több kérdésre megismétlem, hogy az emberre és a sertésen kívül más állatfajra nézve a kórokozó veszélytelen.

Vérzés a duzzadt zsigeri nyirokcsomókban

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. májusában.)

Skandinávia III/2c

  SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG

Elmegyünk a híres Vigeland- vagy Szoborparkba

A magyar csapat gyülekezik a szoborparkba való belépéshez. De mit ír Kővári Norvégia című könyvében a szobrászról? "Gusztáv Vigelandról, a legnagyobb norvég szobrászról is tudjuk, hogy a múlt század végén Christianiában valósággal az éhhalál küszöbén állt. Még albérletben a padlásszobája bérét sem tudta kifizetni, s egy fagyos téli napon rákényszerült, hogy a városkörnyéki erdőben a szabad ég alatt töltse az éjszakát. Idővel, amikor kivételes tehetségét felismerték, pártfogói elérték, hogy a módos városi polgárok személyenként 5-5 korona segélyt adjanak neki. A könyöradományért azonban a művésznek személyesen kellett elzarándokolnia a jótékonykodó kereskedőhöz, vállalkozóhoz.

A.G.Vigeland (1869-1943) Norvégia egyik legismertebb szobrásza, építésze, aki eredetileg egy díszkút építésére kapott megbízást a várostól. Nemcsak a feladat vonzotta, de a lehetőség is. A Frogner park Osló egyik legszebb pontja, és valóban ideális helye lehet a műalkotásnak. Azután az első szoborcsoportot követte a másik, az egyedülálló figurákét a szervesen összetartozó figura-kompozíciók, az emberélet minden szakaszát megelevenítő alkotások, kútmotívumok és figurális jelképes bronzkolosszusok sora, és Vigeland mester végül is fél évszázadra terjedő munkával benépesítette az egész hatalmas parkot.

Valósággal megismételte a teremtést: 30 holdon 150 szobrot és szoborcsoportot alkotott - szigorúan megszabva a maga vasból, bronzból, kőből teremtett világának rendjét és törvényeit.

Teremtményei hatalmas, erőtől duzzadó, csupa-szenvedély-lények, vállukon az élet, a világ minden terhe, létük csupa gyötrelem. A duzzadó izmokkal belülről sugárzó energiával szinte megpróbálják szétfeszíteni kőtestük, bronzköntösük páncélját.

Gránit obeliszkké halmozva is a fényre törnek: 121 emberi alak feszíti a maga valóságos és szimbolikus börtönét s a sors örökké egybezárja kereken összefonódó testeiket.

Csodálatos ez a zölden viruló, lépcsőzetesen emelkedő, vízben gazdag emberteremtette táj és a szobrok között is sok a remekmű.

Erre mondják, hogy komment nélkül is elmegy. A nagy, mozdulatlan szobrok között aprónak és sérülékenynek érezve magunkat de igyekszünk mindent felfedezni. A megdöbbentően szép látvány-élmény valamennyiünket lenyűgözött.

Mindezek után pedig a hegyvidéken, a hatalmas erdőségek között csodálatos levegőjű szállást kaptunk. Kicsit furcsa volt, hogy alig volt éjszaka sötét.

Skandinávia III/2b

 SKANDINÁVIÁBAN 1999. JÚLIUS 7-13-IG

Talán néhány szót kell ejteni a vallásról

A város 1950-ben ünnepelte a fennállásának kilencszázadik évfordulóját. Alapítója a mondák (sagák) szerint Keménykezű Harald király. Ő építtette a Hallvardnak szentelt templomot, mely sokáig a település egyetlen kőépülete volt. Lendületesebb fejlődésnek ez a kikötő és vásárhely jellegű helyiség akkor indult, amikor V. Haakon király 1299-ben az ország fővárosává emeli. Ez időben épült a város fölé magasodó várkastély. Ma is megtekinthető, de nekünk nem volt rá időnk, hogy felmenjünk megnézni.

A dán udvar rendeletére 1536-ban kötelező volt a lutheránizmus felvétele és annak államvallássá nyilvánítása. III. Christian dán királyt az új vallás bevezetésekor a királyi hatalom megerősítésére és a római egyház vagyonának kisajátítására való törekvés vezeti.

Mindezt a római egyház csak bátortalanul, vallási alapon ellenzi. Mogens hamari püspök szervez ugyan fegyveres ellenállást az új vallás meghonosítására irányuló intézkedéssel szemben, de fogságra vetik.

A római egyház vagyonát tehát elkobozzák, megtiltják, hogy katolikus rendek telepedjenek le az országban, és a Bibliát dán nyelvre lefordítják.

Egy nagyon régi árboc-templomot látunk Headanban. Az árboctemplom a norvég építészet múltját idézi. A fatemplomok közül nem egy a föld legrégebbi, még a vikingkorban emelt faépítménye.

Neve onnan ered, hogy szerkezetét jókora, masszív árbocoszlopok adják. Ugyanolyan eljárással készítették elő az építkezéshez, mint az árbochoz: kivágás előtt lehántották a kérgét, majd tíz évig hagyták "lábon" száradni. Stabilitását András-keresztek biztosítják. A vikingek nem könnyen tértek át a keresztény vallásra, de amikor megkeresztelkedtek, nagyon sok árboctemplom épült.

Egy "kerti" sírhalom. Akkor még szabad volt a ház tanyáján is temetkezni.