2014. szeptember 22., hétfő

Egyiptom VIII/3c

 AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
 Az Elefánt- és a Botanikus-sziget





"Ő sem vette észre, senki sem vette észre, a pálmák koronájától meg sem láthatták volna a csodát, hogy a szent viz partjai fölött a hallgatag szikláknak ezer feje van..."





A szomszédos Uj-Katarakt hotel kikötőjében hajóra szálltunk és elmentünk az Elefánt-szigetre. A sziget nevét a hatalmas elefántalakú sziklákról kapta.





Megmutatták az ősi nilométert, mely a Nílus magasságát jelezte a falba vésett mértékmérők segítségével. A Nílus magasságából, az áradás mértékéből következtettek a termésre, annak várható alakulására, de erről már volt szó.





Ezután átmentünk az Elefánt-szigettől nem messze levő Botanikus-szigetre, mely sétányán núbiai zenészek jellegzetes núbiai dalokat játszottak hangszereiken. A legkülönbözőbb színes virágok, életerős fák és dús cserjék gondozottságában gyönyörködtünk.





Buján nő az egzotikus növényzet. Soknak az akklimatizálódását próbálják ki, amelyeket majd a Nasszer-tó partján telepítenek, amikor az elköltöztetett lakosság visszatér oda. A pompázó virágok, a fenséges illat egy életre szóló nyomot hagyott bennünk.





Egész Egyiptomban itt árulták a legolcsóbban az emléktárgyakat és itt vásárolták a legmagasabb áron a magyar cigarettát. 1 font 69 forint, egy font 100 piaszter. Csak a hosszú, tokos cigarettát vették meg 15 piaszterért dobozonként (pl. a Románcot), a rövid Fecskéért már csak 10 piasztert adtak. Kairóban és másutt 5 piaszterrel olcsóbban, de mindenütt megvásárolták dohánytermékeinket. Az amerikaiért 50 piasztert is adtak.





A VI. századból való szent Simeon kopt kolostor jól idelátszott a dombtetőn. Miután a romokat fürkésztük, vitorlásunk hazavitt. Villámgyorsan átöltöztünk, hogy motorcsónakunk visszahozzon erre a partra vacsorázni. A reprezentatív Ámon szálló parkja rendkívül hangulatos, lampionokkal világított, folyóra néző kerthelyiségben, Nílus-parti kerti sétánnyal, padokkal, filagóriaszerű bárral. A vacsora után a party folytatódott, núbiai férfitáncosok szórakoztattak bennünket vérpezsdítő zenére késő éjjelig. Ha rágondolok, még most is átérezhető élményt nyújtott.


2014. szeptember 21., vasárnap

Egyiptom VIII/3b

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
Kikötünk egy szigeten



Rövid időre kikötöttünk egy Nílus-menti faluban. Núbia történelme az emberiség hajnaláig nyúlik vissza. Számos civilizáció hagyott nyomot a nagy folyó partjain. 1960-ban az UNESCO nemzetközi mozgalmat indított azért, hogy az ősi emlékeket (erődöket, piramisokat, templomokat és egyéb építészeti remekeket) a víz ne pusztítsa el. Magasabb helyre kellett telepíteni azokat.





Óvatosan kikerültük a hatalmas sziklákat, melyek a Nílus csendes folyását torlaszolták helyenként. A termőföld mindössze 3% a sivatag közepén - az is a Nílus jóvoltából. Itt viszont bőségesen terem minden, és háromszor is aratnak.





Szélesen hömpölyög a Nílus. Utunk közben idegenvezetőnk azzal szórakoztat bennünket, hogy elmeséli, hogyan kell krokodilra vadászni. Első lépésben olyan mély gödröt kell ásni, amiből kizárólag a puskacső és a vadász feje van kint. Ki kell várni a pirkadatot, mert a krokodil akkor jön ki a vízből, ha már látni lehet valamit. Számos szabály betartásával érhetünk el sikert.





Messziről ne lőj, az hatástalan! Ne engedd magadhoz túl közel a krokodilt, a fejed bánhatja! Kemény, pikkelyes testéről lepattan a lövedék, ezért amikor a vadállat kitátja az állkapcsát, a torka közepébe célozz egyet, egy másikat pedig a hasa alá, a lágy részekbe, hogy ne tudjon továbbmenni. Kérdés, hogy a hasa alatt van-e lágy rész. S ha mindez volt, ahogy írva, akkor van esély, hogy túléled a gödörharcot, és lesz egy krokodilod.





A pénzesebbek luxus-jachtra fizettek be.





Mi pedig élvezve a napfény erejét az ezerfejű sziklákon pózoltunk és fényképeztük egymást.

2014. szeptember 20., szombat

Adatok a sertés metritis-mastitis-agalactia syndromájához (2)



 Adatok a sertés metritis-mastitis-agalactia syndromájához (2)

Több újszülött malac végtagjait szétterpesztve feküdt, lábra állni nem tudott, izmaik petyhüdtek voltak. Egy ilyen malachullában az Országos Állategyészségügyi Intézetben congenitalis izomrost-hypoplasiát állapítottak meg. A hulla parenchymás szerveinek bakteriológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett, a vékonybél-tartalom aerob mikroflórájának összetételében kóros változást nem tapasztaltak. Több malac igen alacsony, 5-600 g-os súllyal született, cachexiás képet mutatva. Egy ilyen hullában a Kaposvári Állategészségügyi Intézetben gyenge fejlettséget, tejhiányt, eléhezést és heveny gyomor-bélgyulladást állapítottak meg. A szervek bakteriológiai vizsgálata negatív eredményű volt.
Egy elhullott koca boncolásakor a tőgygyulladáson kívül lépduzzanatot, a szíven és a veséken vérzéseket találtam. A bőr a fülön és a háton cyanoticusan elszíneződött.
A syndroma jelentkezésekor azonnal elvégeztem a kocatáp mikrobiológiai vizsgálatát az Országos Állategészségügyi Intézetben. Az összcsíraszám 80000/g, a penészszám 2800/g, amelynek kialakításában különböző Penicillium-fajok, Aspergillus fumigatus, A. flavus, A. candidus és Mucor-félék szerepeltek. A takarmány összetevőinek vizsgálatakor búzából F2-toxint mutattak ki.
A kocatápot a következők szerint állították össze: árpa 30%, búza 30%, korpa 15%, extr. napraforgó 6%, extr. szója 15,5%, premix XV. 0,5%, tak.-mész 2,5%, tak.-só 0,5%. 1973. július 10-től megszüntették a húsliszt etetését.
A kiegészítő vizsgálatok eredménye nézetünk szerint kétségtelenné tette korábbi felvetésünket, amely szerint az állati eredetű fehérje hiánya, illetve annak növényi fehérjével történő helyettesítése okozta a bántalmat. A syndroma jelentkezésekor a kocatápot sürgősen kiegészítettük húsliszttel.
Gyógykezelés. Minden beteg koca gyógyulásáig, de legfeljebb 3 napig kapott naponta egy ampulla Stredipen és 10 ml olajos Chlorocid inj.-t, naponta kétszer 30-30 NE Galnduitrint, cyanosis vagy nehezített légzés esetén 1-2 ml Tetracor inj.-t. Hüvelykifolyás esetén 1 Septimetrin tokot helyeztünk mélyen a hüvelybe. Az elfekvő kocák egy ízben kaptak 10 ml D3-vitamin inj.-t, majd naponta 10-10 ml Calcimuscot addig, amíg lábra nem álltak. Öt kocának adtunk egyedenként 10 ml Deltacortril inj.-t (100 mg Prednisolont) is, de miután applikálása nem hozott láthatóan jobb eredményt, a továbbiakban nem alkalmaztuk. A kocák gyógyulásai idejét a 6. táblázat mutatja be.

6. táblázat

Megelőző intézkedések. Az ellés várható napjától az azt követő 4. napig naponta minden koca belső hőmérsékletét megmértük. Amennyiben az 40°C felett volt, azonnal antibiotikumos kezelést alkalmaztunk, és Glanduitrint applikáltunk. Javítottuk az ellési higiéniát, bevezettük a Ritosepttel történő fertőtlenítést. Az újszülötteket az eddigi ládák helyett jól fertőtlenítő műanyag kosarakba helyeztük. Különös figyelemmel kísértük a hüvelykifolyás jelentkezését, és ilyenkor azonnal Septimetrint alkalmaztunk. A bélsárrekedéses, de még étvágyát nem vesztett kocák naponta kétszer 50-50 g Károly-sót kaptak. Valamennyi beteg koca malacainak adtunk 1 ml Chlorocid, 1 ml D3-vitamin- és 1-2 ml Chinofer inj.-t, peroralisan pedig Neomycin pulvist. Felvetődött az a gondolat, hogy megelőzésképpen minden kocát ellátunk antibiotikummal, de erre a nagy költség miatt nem került sor. Ehelyett az ellés előtti 2 héttől kezdve Trierrát kevertünk a kocatápba 2%-os takarmány-koncentrációban. Ez a syndroma megelőzését célzó kísérlet nem hozott eredményt.

Megbeszélés

Öt éven belül két esetben jelentkezett üzemünk sertéstelepein az agalactia-syndroma, ugyanakkor néhány háztájiban tartott kocán is találkoztam a kórképpel. A betegség a v-i telepen és a háztáji kocák között a penészes takarmány etetése után, az m-i telepen pedig a takarmányban az állati fehérje növényi fehérjével történt helyettesítése kapcsán jelentkezett. Az utóbbinak következménye lehetett a több újszülött malacon megállapított congenitalis izomrost-hypoplasia is. A takarmányozás rendezése után a betegek száma lassan csökkent, gyógyulásuk meggyorsult. A v-i esetben fusariumokat, az m-i esetben pedig az F2-toxint is kimutatták az etetett takarmányból. A syndroma jelentkezésekor több szerző (1,6) is jelentősnek tartja az ösztron-hatás túlnyúlását, de azt, hogy az F2-toxin ösztrogén hatása befolyásolhatta-e a syndroma súlypontját, nem tudni.
A jellemző klinikai kép központjában az agalactia állt. Ezt gyakran követte a mastitis (66,6 és 42 százalék) vagy metritis (0 és 71,4%), többnyire a lázas állapot (82 és 88,6%), majd obstipatio (88 és 54,3%) kíséretében. Keringési elégtelenség és cyanosis csak néhány állaton mutatkozott. Egyik-másik koca segítséggel sem tudott felállni, másokon nehezített mozgás volt megfigyelhető.
A syndroma az esetek túlnyomó többségében az ellést követő 24 órán belül jelentkezett (78 és 66%).
Eseteink is azt bizonyítják, hogy a veszteségek csökkentésére a legfontosabb a kiváltó ok sürgős megszüntetése mellett a kocák és a malacok megfelelő gyógyszeres ellátása - szükség szerint a dajkaságba adás - és a preventív intézkedések megvalósítása. Azt tapasztaltuk, hogy ahol a betegség 24 óra alatt lezajlott, a tejhiány megszűnt, és bár a malacok kondíciója romlott, azok életben maradtak (7. táblázat).

7. táblázat

Tapasztalataink szerint a kocák gyors gyógyulásához feltétlenül fontos a mielőbbi hatékony gyógykezelés, amely részben antibiotikumos, részben tüneti jellegű volt. Akkor értük el a legjobb eredményt, ha valamennyi állatba Stredipent, Chlorocidot és Glanduitrint injiciáltunk, s hashajtót, Septimetrint, Tetracort, D3-vitamint és Calcimuscot pedig a tünetek szerint alkalomszerűen adtunk. Több szerző (1, 6, 7) által is javasolt Prdnisolont (10 ml Deltacortril) 5 kocának adtunk, de gyorsabb gyógyulást nem észleltünk.
Jó hatásúnak látszott a nehezen mozgó vagy fel sem kelthető kocáknál adott D3-vitamin és a Calcimusc. Wilz minden esetben összefüggést talált az agalactia és a hypocalcaemia között. Eseteinkben a vér kalcium-tartalma nem mutatott nagyobb fokú eltérést, mert a betegek esetében 9,35 és 11,00, a kontrolloké 9,20 mg% volt (rendes értéke az elléskor 10,7±0,6), a foszforszint azonban még a kontrollok esetében is valamivel magasabb volt (10,9 mg%), a két betegé pedig különösen magas, 14,18 és 13,06 mg%-os értékeket adott, az elléskor normálisan 7,5±1,5 mg% helyett (5).
A megbetegedett kocák malacai akkor is igénylik a gyógykezelést, ha a koca tejhiánya csak átmeneti jellegű, mert a fejlődésben elmaradnak, hasmenésesekké válnak. A v-i telepen csak D3-vitamint és Neomycin pulvist kaptak ak malacok, de sokkal jobb eredmény mutatkozott az m-i telepen, amikor a Neomycin pulvison kívül 1 ml D3-vitamint, 1 ml Chlorocid inj.-t és 1-2 ml Chinofert is applikáltunk. Azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi módon kezelt malacok többsége fejlődésben is elérte a társait.
A gyógyult kocák rendesen ivarzottak és fogamzottak, de az m-i telepen 3 kocát idült tőgygyulladás miatt selejtezni kellett.
A betegek mielőbbi felismerésére az m-i telepen a kocákat naponta hőmérőztük a várható ellés napjától az azt követő negyedik napig. Több olyan lázas koca kerülhetett így gyógykezelésre, amelyek a syndroma egyéb tüneteit még nem mutatták. Ezek gyógyultak a leggyorsabban. Javítottuk az ellési higiéniát is. Az ellések idején bevezettük a Ritosept-es fertőtlenítést, az újszülötteknek jól fertőtleníthető műanyag kosarakat szereztünk be, minden manuális beavatkozást igénylő nehéz ellést az állatorvos vezetett le. Plonait a betegség mielőbbi felismerésére javasolta a kocák tejének pH-mérését, abból az elgondolásból kiindulva, hogy mastitis esetén a kocatej pH-ja lúgos irányú eltolódást mutat (pH 7 körüli értékre emelkedik) (6). A v-i telepen végzett tejvizsgálatok megerősíteni látszottak e felfogást, de a prevenciót szolgáló tejvétel, annak nehézségei miatt nagyszámú állaton a gyakorlatban nehezen valósítható meg. (A hőmérőzés sokkal egyszerűbb módszer, a betegek 80-90%-a lázas hőmérséklet-emelkedést mutat.) Az a kísérletünk, hogy a betegséget 2%-os takarmány-koncentrációban adagolt Trierrával előzzük meg, nem járt eredménnyel.


IRODALOM
1. Baron, W. D.: Behandlunksversuche bei der puerperalen Septikaemia und Toxaemie der Sauen mit einem Glukokortikoid... Vet. Diss. Hannover, 1967.
2. Bölcsházy K.: Állatorvosi szülészet, I. Mezőgazd. Kiadó. Budapest, 1960.
3. Hetzel H.: Állatorvosi szülészet. 2. kiadás. Pátria. Budapest, 1944.
4. Hitzmann, G.: Dtsch. Trierarztl. Wschr., 1957. 64. 338.
5. Neundorf, R. - Seidel, H.: Schweinekrankheiten. VEB G. Fischer. Jena, 1972.
6. Ruhnke, E.: Behandlunksversuche mit einem Glukokortikoid bei der puerperalen Septikamie und Toxamie der Sauen... Vet. Diss. Hannover, 1965.
7. Süveges T. - Ványi A.: Áeügyi-Takarm. Közl., 1973. 3. 7. 


(A cikk megjelent dr. Radnai István üzemi állatorvos és dr. Radnai Istvánné agrármérnök telepvezető tollából a Magyar Állatorvosok Lapjában 1974. szeptemberében.)

2014. szeptember 19., péntek

Adatok a sertés metritis-mastitis-agalactia syndromájához (1)

Az anyakocák tejhiánya vagy csökkent tejtermelése súlyos gazdasági következményekkel jár. Az agalactia számos betegség, tartási és takarmányozási hiba vagy helytelen tenyésztéspolitika következményeként jelentkezhet(2,3), számos szerző ismertet azonban egy jellemző syndromát, amelynek központjában az agalactia áll (1, 4, 5, 6, 7). Az ellést követő 1-2 napon belül jelentkező állapot legfontosabb tünete a tejhiány, többnyire lázas állapot kíséretében, amit sokszor hüvelykifolyás vagy tőgygyulladás, máskor bélsárpangás, némelykor keringési elégtelenségre utaló nehezített légzés és cyonaticus bőrelszíneződés kísér. Több állat járása ingadozóvá válhat, mások nem tudnak felkelni, esetleg csak segítséggel állíthatók lábra.
Aszerint, hogy melyik tünet jellemzi a kórképet, a szerzők a betegséget számos névvel illették, így toxikus agalactia, puerperalis intoxikáció, ellési vérfertőzés, metritis-mastitis syndroma, anyakocák metritise stb. Talán a legtalálóbb a metritis-mastitis-agalacitia (MMA-)syndroma elnevezés.
A betegség oktanát ismertető leírások is meglehetősen változatosak. A szerzők többsége a vemhesség alatti hibás takarmányozást okolja a syndroma jelentkezéséért, nevezetesen a romlott és penészes takarmány etetését, az esszenciális aminosavak hiányát, az E-vitamin és szelénhiányos takarmányozást, a takarmány összetételének nem megfelelő voltát, a szénhidrátok vagy a fehérje túladagolását, az állati fehérjének növényi fehérjével való helyettesítését stb.
A szerzők többsége a betegséget baktériumos eredetűnek tartja, amely többnyire az emésztőcsatornából indul ki, sokszor az emésztési zavart követő obstipatio kíséretében. A takarmánytartalom következtében megváltozott bélflóra kedvez a pathogen kórokozók elszaporodásának, az elléskor legyengült szervezet pedig kedvező lehetőséget biztosít a toxinfelszívódáshoz vagy septikaemia jelentkezéséhez. Az elléskor különösen érzékeny a tőgy és a méh. A fertőzés kiindulhat a nemi aktusból is, ha az elhúzódó elléskor - amely a takarmányozási ártalmak és mozgáshiány esetén gyakoribbá válhat - szakszerűtlen beavatkozás történik. Máskor a vizeletben jelenlévő baktériumok szaporodnak be a méhbe, az atoniás méhszámukra kedvező feltételeket teremt. Egyesek hormonális zavarral összefüggő adaptációs syndromáról beszélnek.

Saját esetek

Gazdaságunk v-i 257 anyakocás telepén 1969-ben, majd az m-i 360 kocás szakosított telepén 1973-ban tömegesen jelentkezett a syndroma sok gondot és gazdasági kárt okozva. A v-i telep fehérhús fajtájú tenyészállományát hagyományos ólakban, rendszeres mozgatással, legeltetéssel természetszerűen tartották, az m-i szakosított telep istállókba zárt, lapály fajtájú kocaállományának a kis kifutón kívül nem volt mozgási lehetősége. A betegség okát mindkét esetben sikerült tisztázni. Bár az eltérő okokból adódott, eltérő körülmények között tartott és más fajtájú állományokban a syndroma is eltért némileg, annak központjában mindkét esetben az agalactia állott.
1. A v-i sertéstelepen 1969. július 25-október 20 közötti időszakban 186 koca ellett, amelyek közül 54 (29%) betegedett meg a MTA-syndroma képét mutatva.
A betegség legjellemzőbb tünete a tejhiány volt. A kocák elveszítették anyai ösztönüket, a malacok irányában nem mutattak érdeklődést, s csaknem állandóan hason feküdtek. A malacok eleinte visítozva élénken keresték a csecset, de a következő napokban már apatikussá váltak, megsápadtak, szőrzetük fénytelenné vált, néhány napon belül hasmenés jelentkezett, és ha nem sikerült dajkaságba adni őket, elhullottak (1. táblázat). Azoknak a kocáknak a malacai, amelyek gyorsan meggyógyultak és csak átmenetileg jelentkezett az agalactia, nem pusztultak el, de társaiktól elmaradtak, többnyire hasmenésesekké váltak.

1. táblázat

A másik jellemző tünet az enyhébb-súlyosabb bélsárpangás volt, amelyet 48 kocán (88%) észleltünk. Tőgygyulladás 36 állaton (67%) jelentkezett. A gyulladásos tejmirigyek - és csaknem minden esetben a hátulsó tőgyszakaszok - bőre kivörösödött, a környezetnél melegebbek, fájdalmasak, duzzadtak, tömött tapintatúak voltak. Néhány tőgygyulladásos kocától 30 NE Glanduitrin inj. befecskendezése után 10-20 perccel nyert tej pH-ja minden esetben 7 feletti értéket adott a "Bernburg Indikatorpapier" sárga korongját megkékítve. (A colostrum pH-ja az ellés után 4-7 napig normálisan 5,95-6,1 közötti.) Több állaton jelentkezett nyálkás-gennyes hüvelykifolyás, bár ez eleinte elkerülte a figyelmünket. A betegek belső hőmérséklete 10 állat esetében (18%) 40°C alatt maradt, 44 egyedé (82%) 40,1-41,5°C között változott. Több koca járása ingadozóvá vált, egyik-másik pedig csak nehezen vagy még segítséggel sem volt felkelthető. Néhány állat feltűnően nehezített légzést mutatott, ezeken a bőr, főként a fülön és a hasaljon cyanoticusan elszíneződött. A betegek étvágytalanok voltak vagy csak kevés ivósat szürcsöltek.
A syndroma többnyire az ellést követő 1-2 napon belül jelentkezett (2. táblázat). A júliusi kocatápból küldtem takarmánymintát az Országos Állategészségügyi Intézetbe mikrobiológiai vizsgálatra. A takarmányminta 2200000/g értékben tartalmazott mikroorganizmusokat, ezen belül a penészgombák 56000/g mennyiségben szerepeltek. Az augusztusi tápszállítmányt az Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző Felügyelőség (OTEF) vizsgálta, és abban g-onként 21000 penészgombát talált, ezen belül 1000/g Fusariumot. A vizsgálati eredmény megérkezése után takarmányváltoztatást eszközöltünk.

2. táblázat

A Kaposvári Állategészségügyi Intézetbe küldött 3 malachulla vékonybéltartalmából színtenyészetben mutatták ki az E. coli-baktériumot, lépükben és veséjükben pedig streptococcusokat találtak.
A lázas kocák gyógykezelését egyedenként egy ampulla Promptcillin forte vagy 10 ml olajos Tetran inj.-val végeztük, amíg a lázas állapot tartott, de legfeljebb 3 napig. A bélsárpangást 20 g Istizinnel próbáltuk megszüntetni. Minden állat kapott 30 NE Glanduitrin inj.-t, szükség esetén 1-2 Tetracor inj.-t, nehezített légzés esetén Pipolphent. Kezdetben sertésorbánc elleni szérumot is applikáltunk.
Miután a gyógykezelés nem hozott kielégítő eredményt, az első 10 napban sok malac és 5 koca elhullott, megváltoztattuk a gyógykezelést. A tüneti kezelést szolgáló Ganduitrin, Tetracor és Istizin mellett 1-1 Stredipen inj.-t adtunk, szájon át pedig 3 napig 5-3-3 g Chlorocid pulvist. A beteg kocák malacai Neomycin pulvist és 1 ml D3-vitamin inj.-t kaptak.
A megváltozott gyógykezelés után meggyorsult a kocák gyógyulása (3. táblázat), csökkent a malacelhullás, és több koca nem pusztult el.

 3. táblázat

Több éves átlagot tekintve 8-9%-os volt a malacelhullás, amely a syndroma jelentkezésével 35%-ra emelkedett, és 43 helyett 187 malac hullott el annak ellenére, hogy a lassan gyógyuló kocák malacait dajkaságba adtuk. A malacokat már az átmeneti tejhiány is nagyon visszavetette a fejlődésben.
Az első 10 napban elhullott 5 anyakoca boncolásakor gyomor-bélhurutot, májfelfajulást, két esetben gyomor-bélgyulladást találtam. Három koca atoniás méhe bűzös, gennyes váladékot tartalmazott. Ugyanebben az időszakban 4 háztáji koca is megbetegedett. A gazdák a tsz-ből vásárolt tápot etették. A négy beteg közül három előhasi "akciós" koca volt, amelyeket egy ág-ból vásároltak.
Az agalactiás kocák belső hőmérséklete 41-41-6°C között változott. Metritisre utaló hüvelykifolyás 3, mastaitis 2, obstipatio pedig valamennyi állaton jelentkezett.
Minden kocának egy stredipen inj.-t és 10 ml Chlorocid inj.-t, 50 NE Glanduitrint adtam, a hüvelykifolyásos kocáknak 1 Septimetrin tokot mélyen a hüvelybe helyeztem, és felírtam 2x50 g Károly-sót peroralis alkalmazásra. A malacoknak ugyancsak p.os Neomycin pulvist írtam elő.
2. Amikor az 1973. szeptemberi ellések kapcsán a tsz m-i szakosított telepén jelentkezett nagyobb számú kocán az ellés után az agalactia-syndroma nagyjából már ismert képe, tapasztalataink alapján haladék nélkül hozzáláttunk az ok kiderítéséhez és a gazdasági veszteség lehető csökkentését célzó tennivalókhoz.
A syndroma súlyosabb formában az 1973. szept. 21-nov. 2. közötti időszakban jelentkezett, amikor 104 koca ellett. Ezek közül 35 (33,3%) betegedett meg a 4. táblázatban bemutatott időkön belül. Agalactia vagy hypogalactia valamennyi állaton jelentkezett. A belső hőmérséklet 31 esetben (88,6%) mutatott 40,5-41,8°C közötti értéket, 4 esetben (11,4%) láztalanul zajlott le a betegség. A metritisre utaló nyálkás-gennyes hüvelykifolyást 25 kocán (71,4%) észleltük. Egy kocától a megbetegedése napján beküldött hüvelyváladék-mintából a Baranya megyei Állategészségügyi Állomás laboratóriumában "Streptococcus-G-t, kifejezetten humán- és állatpathogen" tenyésztettek ki, amelyeket penicillinre igen érzékenynek találtak. Egy másik nehezen gyógyuló kocától származó hüvelyváladékból az Országos Állategészségügyi Intézetben vegyes fekál szennyeződésből származó aerob flórát tenyésztettek ki, amely zömben coliból, Streptococcusból és Proteusból tevődött össze. Mint írták, e vegyes flóra - tapasztalataik szerint - antibiotikummal kezelt gyógyuló folyamatnak tekinthető. Mastitis 15 esetben (42%) jelentkezett. Egyik koca gyulladásos tőgyéből származó tejmintában a Baranya megyei Állategészségügyi Állomás laboratóriumában az Enterobacteriaceae-családhoz tartozó Gram-negatív mikroorganizmust találtak, amely Neomycinre érzékenynek, streptomicinre, Nitrofurantoinra és Chlorocidra mérsékelten érzékenynek bizonyult. Obstipatiót 19 kocán (54,3%) észleltünk, cyanoticus bőrelszíneződést - nehezített légzés mellett - 5 esetben (14,3%). 3 koca "elfeküdt", segítséggel sem volt lábraállítható, 2 elfekvő és 1 egészségesnek látszó (kontroll-)koca vérsavójának a kalcium- és az anorganikusfoszfor-tartalmát az Országos Állategészségügyi Intézetben határozták meg. A betegek esetében a Ca (mg/100ml) 9,35 és 11,00, az anorganikus P pedig 14,18 és 13,06 értéket adott, ugyanakkor a kontrollban 9,20 illetve 10,09 mg% volt. Az ellés 11 esetben (31,4%) elhúzódott.

4. táblázat

Az értékelt időszakban a kocák megbetegedéséről és a malacelhullásokról az 5. táblázat ad közelebbi tájékoztatást.


5. táblázat

(Folytatjuk!)

(A cikk megjelent dr. Radnai István üzemi állatorvos és dr. Radnai Istvánné agrármérnök telepvezető tollából a Magyar Állatorvosok Lapjában 1974. szeptemberében.)

2014. szeptember 18., csütörtök

Egyiptom VIII/3a

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
Kis hajón a magyar csapat



A természet játéka a Teve-szikla. Következő kirándulásunkat hajón tesszük meg a Níluson, így ismerkedünk a környékkel. Elvárásunk mindenen túl arra is kiterjed, hogy a sivatag mellett hajókázni bizonnyal nagy élmény.



 

Ezek az arabok is abból élnek, hogy vitorlázni viszik a turistákat. Furcsán hat, hogy a férfiak egymás kezét fogják, összekapaszkodnak, egymást ölelgetik - számunkra minden különösebb ok nélkül.





 Ha nincs vendég, a gyerekek csónakáznak.






A parton még az útitársak cigarettájához gyújtott gyufát sem fújta el a diszkrét szellő, ellenben a vízen a magas vitorla sűrű lenvásznaiba már rendesen belekapaszkodik a szél.





Kettéoszlott a csoport: ők már élvezik a rekkenő hőségben a vízközel hűsítését.





Nemcsak komoly szakértelemmel, de fejlett egyensúlyérzékkel és ügyességgel állítja be az arab hajós az árbocot.





A Nílus Egyiptom lelke, éltetője. A túlpart sárgás, barnás homokdombjain sétálhatott a száműzött, idős Juvenalis, a római szatíraíró. Ringani a Nílus közepén: maga a teljesség. Itt nem a végeláthatatlan víz látványában tudunk megnyugodni, hanem a természet adta panorámában azon túl. Hérodotosz, a történetírás atyja, nem véletlenül nevezte Egyiptomot a „Nílus ajándékának”.





A föld leghosszabb folyója áradása révén termékennyé tette medre mindkét oldalán a földet, áradásának mértéke határozta meg a termés milyenségét. A folyó magasságát a partmenti nilométerek mutatták, a római adóhatóságok pedig ez alapján vetették ki a fizetendő összegeket.





A Nílus forrását számos expedíció kutatta Nérótól egészen a XIX. századig. Seneca annyira fontosnak tartotta a témát, hogy természettudományos munkájában teljes fejezetet szentelt neki: "Azt vizsgálom meg ugyanis veled együtt, amit az előző könyvben elhalasztottam: hogy miért árad meg úgy a Nílus a nyári hónapokban." Baker és felesége az erdélyi születésű Sass Flóra 1864-ben komoly felfedezést tettek (Albert-tó), de a régi-régi Nílus-rejtélyt a belga Brudkhardt-Waldecker-expedíció oldotta meg 1934-ben.

2014. szeptember 17., szerda

Egyiptom VIII/2

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
 Megérkeztünk Asszuánba



A Hotel Kalabsha teraszán 38 fokot mutatott a hőmérő. Az asszuáni gát építésével már Krisztus előtti időkben is foglalkoztak. Az angolok 1902-ben építették a régi gátat. Most szovjet terv szerint 10 év alatt hozták létre a több mint 3 kilométer hosszú, 15 méter magas (ebből 2 méter a vízben), 6-12 zsilippel, 40 millió tonna föld szállításával, szovjet szakemberek vezetésével ezen a helyen a gátat, ahol 11 kilométeren 20 métert esik a Nílus szintje. Most innen a Nílus nem hajózható, egy ága vezet az asszuáni vasúthoz, ahol átrakodnak.






A falu mindössze öt percnyire volt a szállodánktól. A parányi núbiai településen már az erkélyemről is belátni a házakba, mivel nincs tetejük. Rendkívül csekély a csapadék mennyisége, ezért nem érdemes bajlódni a tetővel.






A tájék körülöttünk mint megannyi képeslap egymás mellett: az arab falu, a mecset körülötte pálmákkal, hófehér vitorlások a Níluson, a sivatag. Állítólag Asszuánnak van a legkellemesebb klímája. Itt minden gyógyít! Ha beásod magad például 5 napig a forró homokba, elmúlik a reumád. Erre Aga kán példája a bizonyíték.





A falu mögött lustán hömpölyög a Nílus. Látszanak innen nemcsak a szigetek, de a szemben levő part is. Egyesek szerint itt volt Kleopátra fürdője. A gyerekek is itt találnak hűsölést. Európainak nem ajánlatos a folyóban fürdeni, mert igen erős a fertőzöttség Billharziákkal.






Megismerkedtem Mohameddel, aki elhívott a lakására. Viszonylag rendes, tiszta környezetben élnek. Egy konyhában és egy szobában kilencen. Ettől függetlenül rendesen.






Megkínáltak egy kókuszszörppel, teával és a vízipipával, amibe tiszteletemre valamilyen kábítószert tehettek. Órákig különösen kellemes érzés uralt utána. Miután pénzt nem fogadtak el (bár igen szegények lehettek), adtam 4 doboz cigarettát, ami itt komoly értéket képvisel, nevezetesen 1 fontot, hivatalos árfolyamon 70 forintot!






Mohamed egész családja nagyon kedves volt. Ő maga is élt a shishával más néven nargiléval, azaz a vízipipával. Ez tulajdonképpen egy szerkezet, melyet a férfiak reggeltől estig képesek szívni a félhomályos, füstös kávéházakban. A szopókát hosszú gumitömlő köti össze a tágas edénnyel, mely alján víz van, tetején parázs. Erre szórják rá a dohányt. A kávéházi pipázókat nem ajánlatos hosszasan bámulni, mert azonnal felajánlják, a visszautasítást pedig sértésnek veszik.





A turbános arabnak kertje is van. Amikor bementünk, ő a fal tövében aludt, a lábára rá volt kötve egy spárga, ez a fal mögött elterülő kertjének madárijesztő kolompjához vezetett. Időnként megrángatva űzte el a madarakat anélkül, hogy fel kellett volna kelnie.






Ó, az arab konyhakertjében minden volt! Narancs, citrom, datolya, banán, káposzta, krumpli, paradicsom, saláta, uborka és szenna. A szenna-levél dörzsölékét használják a köröm színezésére és a kéz bőrének finomítására.

2014. szeptember 16., kedd

Egyiptom VIII/1b

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
Irány Asszuán!
A sivatagon át

 
 
A vonatból előtűnt a sivatag. A sivatagi aszfalt is átforrósodik. Számos ilyen csacsifogat döcögött az utakon, de lovat nem sokat láttam.
 
 
 
 
 
A szamár a leggyakoribb teherhordó. A kihalt tájon csacsiháton viszik haza a takarmányt.
 
 
 


Csacsiháton viszik az árut úgyszintén és nem restell a behemót fellah is felülni a kis állatra.





Előtűntek ablak, ajtó és tető nélküli arab fehér házikók.





A sivatag egyhangúságában fel-feltűnik egy-egy oázis.





A fellah tiszta fehér öltözetben kapál a földjén, de az asszonyok feketében dolgoznak.





Megállt az idő! Még ma is faekével szánt a fellah.



 
 
A sivatagi úton teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a szamár a fő közlekedése eszköz. Autókat is láttunk haladni az úton, de ezek csak lassan mentek és a csomagtartó is meg a motorház is utasokkal volt terhelve.
 
 



Amikor előbukkan egy falu, akkor érezzük, hogy nem holdbéli tájon utazunk. A sivatagban több helyütt is láttam állatcsontokat úgy rendezve, ahogyan az állat elhullott.





Órákig utaztunk olyan kietlen tájon, hogy már a keskeny, hosszú útsáv látványa is örömet szerzett. Közben a vonatban is egyre hűvösebb van. Már minden ruhaneműt magunkra teszünk, hogy ne fázzunk.





Sivatagi pihenőn tudnak az állatok legelni, mint nálunk. Mindenütt forró, vörös homok: a sivatag homoktengere.