A szerző saját fényképei Ázsia különböző országaiból emberekről -
férfiakról és nőkről - jellegzetes, a helyre jellemző küllemmel:
ruházattal, népviselettel (a teljesség igénye nélkül)... Ha az ország
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.
..
.
Örömmel fényképezkedtem egy laoszi leányzóval, de ő sem tiltakozott, sőt szívesen vállalkozott.
.
.
.
Fürkészve tekint felénk a tipikus arcvonású maláj hölgy. Az ország
népességét zömében a malájok, kínaiak és indiaiak alkotják. A hivatalos
nyelv is a maláj és a fő vallás pedig a mohamedán. Igaz, hogy sok a
hindu, a buddhista, a konfuciánus és a taoista hívő is. A keresztények
aránya csupán 7 százalék. Egyáltalán nem érzékeltünk vallási konfliktust
a sokszínű államban.
.
.
.
.
Nagy izgalommal vártuk a továbbutazást Belső-Mongólia felé, hogy
meglátogassunk néhány jurta-települést, megismerjük az állattenyésztők
életét.
.
.
.
Ellátogatunk egy faluba. Betérünk itteni mércével mérve egy gazdagabb
paraszt házába. A gazda igazán szívélyesen fogad. Gondolom, tudott az
érkezésünkről. A konyhában a tűzhely feletti polcokon van a konyha egész
felszerelése: kis fatányérok, lábosok, fazekak, nagy meregető kanál.
Az evőeszköz ismeretlen. A kést, villát, kanalat az étkező 5-10 ujja
helyettesíti. A gazda mondja a vezetőnknek, hogy mindjárt jön a
felesége, kihajtotta a birkákat... Hamarosan tényleg közeledik a gazdaasszony is. Menetközben fohászkodik:
forgatja az imamalmot.
.
.
.
.
Azt gondoltuk, hogy az Ománi Szultánság szövetségese az Arab Emírségnek,
és majd csak átsétálunk a határon. És mekkorát tévedtünk! Hosszú
várakozás után mindenkit egyenként lefényképeztek, a csoportunk
tagjainak csomagjait átvizsgálták, és csak ezután kaptunk szabad utat az
országba. Mindjárt egy ománi család makettje fogadott bennünket.
.
.
.
Venetsianov (Алексе́й Гаври́лович Венециа́нов): Tavasszal a mezőn
.
.
.
De nézzünk csak fel a fára! Ez már igazi akrobata mutatvány. Még a
hátunk is megborzad! A szüretelő atyafi éppen átmegy az egyik fáról a
másikra a kötélen! Leszedi, majd ledobálja a gyümölcsöt. És mekkora egy
kókuszdió? Hozzávetőleg 30 cm nagyságú. Elugrunk a fa alól, nehogy a
fejünkre koppanjon. Elmondják, hogy érési ideje majdnem egy egész
esztendő. A szállodánk kertjében a legkedvesebb szórakozásom volt, hogy
egy bottal levadásztam néhány kókuszdiót, majd nagynehezen a bicskámmal
felvágtam, és kiittam a levét. Nem szóltak érte, gondoltam, hogy szabad.
Csak a nejem figyelmeztetett állandóan, hogy ne szórakozzak vele, mert
bizonyára tilos. Ám úgy véltem, az is benne van a szállodai nem kevés
árban: az a néhány gyümölcs, amit levertem, aligha rendítette meg a
hatalmas szálló rentabilitását. Ellenben engem nemcsak szórakoztatott,
de nagy élvezettel szürcsöltem ki belőle a csodás ízű kókusztejet.
.
.
.
A muszlim nőknek a fejüket be kell
kötni, helyesebben a hajukat. A maláji hölgy ugyancsak a mecset
kapujánál várakozik a kislányával.
.
.
.
.
Az egykori pogány templom helyén épült keresztény bazilikát, az Omajjad
mecsetet látogatjuk meg. A nagy templomot eleinte a mohamedánok a
keresztényekkel együtt, közösen használták imahelyül, majd később
megnagyobbítva az iszlám egyik legnagyobb és legtekintélyesebb mecsete
lett.
.
.
.
.
Ugye csinosak a thai lányok? Sajnos sokukat kiközvetítenek külföldre,
főként Németországba szobalánynak, ahol végül a piroslámpánál kötnek ki.
.
.
.
.
Bár Kemál Attatürk felszabadította az asszonyokat, azok már nem viselik a
fátylat az arcukon mint a többi mohamedán országban, de a férfiakkal
most sem trécselnek olyan szabadon mint a mi honleányaink. Jellemző
viseletük a fejkendő és a bugyogó, mely valójában egy szoknya középen
alul összevarrva. Nem tudni pontosan, hogy ez miféle biztonságot
szolgál.
.
.
.
.
Mi jellemző még? Amint ezen a munkáslányon látjuk, a milliónyi vietnami
csúcsos kalap uralja az utcákat, piacot, mindenütt, mindenki fején ezt
látod.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése