UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA
Vendégségben egy agyagkupolás házban
Elérjük az Eufrátesz folyót.
Tudjuk, hogy az I. világháború után a párizskörnyéki békeszerződések nagyon csúnyán elbántak Törökországgal (mint ahogy Trianonban velünk is), de ebbe Kemál pasa nem nyugodott bele.
Először délen verte ki az ellenséget a határairól, hogy még az asszonyok is harcoltak, azután a görögökre mértek döntő csapást, és ezzel az Antantot új, sokkal kedvezőbb békére kényszerítette.
Számunkra nagyon érdekesek voltak ezek az agyagkupolával fedett vályogházak, s az ezekből alakult falvak.
Ilyen volt a lakás bejárata. Veszedelmes ellensége ennek a vidéknek - főként a városoknak - a földrengés. Mindegyik elpusztult már egy-egy katasztrofális rázkódás következtében.
A kisgyerekes hölgy meghívott a lakásába.
A hálószobában még nem volt beágyazva.
A vendégszobában azonban szép rend fogadott, és sok színes szőnyeg volt előkészítve, felcsavarva, mintha csak ruhásszekrény lenne.
Meghívott bennünket a házigazda egy italra, amit a kellemesen hűvös agyagházában fogyasztottunk. Csak a lábunknak volt kényelmetlen, még mindig ügyetlenül tartottuk ebben a helyzetben, nem tanultuk meg, hogyan kell így ülni. Ellenben a hőmérsékletet itt bent nagyon élvezi a magyar csapat, mert odakint rekkenő meleg van.
Bekukkantunk az istállóba, ahol csupán egy borjú hűsöl.
A jobbmódúak itt is téglaházban laknak.
A hölgyek öltözete.
Főként juh- és kecsketenyésztéssel foglalkoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése