A vérzéscsillapításról

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A VÉRZÉSCSILLAPÍTÁSRÓL

Nem egyszer hívják az állatorvost azzal a panasszal, hogy baleset történt, a balesetet szenvedett állat nagyon vérzik, sürgős segítségre van szükség.

Súlyos következménye lehet annak, ha az állat tulajdonosa csak tétlenül nézi a vérző állatot, miközben várja az állatorvost. Sajnos a praxisomban ilyen eset is előfordult. A lehetőségek szerint azonnal meg kell kezdeni a vérzés megállítását vagy csillapítását.

Igaz, a kollapszus, a „keringés összeomlása”, valamint az életfontosságú szervek anoxiája (=oxigénhiánya) általában csak akkor következik be, amikor a vérző állat már a vérmennyiségének egynegyedét elveszíti. Ehhez tudni kell, hogy a háziállatok vérének mennyisége kb. a testsúly egytized-egyhuszad része.

De azt is figyelembe kell venni, hogy az öreg, leromlott vagy valaminő belső szervi betegségben szenvedő állatoknál a kis mennyiségű vérveszteség is halálos lehet. Ugyanis a vérzés következtében kialakuló káros hatást nemcsak az abszolút értelemben kifolyt vér mennyisége, hanem állat általános állapota is nagymértékben befolyásolja. De nehezen viseli el az állat az ismételt vérveszteséget is.

Ezúttal arról fogunk szót ejteni, hogy elsősegélyként miképpen kell a külső vérzést átmenetileg, az állatorvos megérkezéséig is, lehetőleg azonnali beavatkozással csillapítani vagy megszüntetni, vagy éppenséggel a kisebb vérzéseket akár véglegesen is meggyógyítani.

A VÉRZÉS

Akkor beszélünk vérzésről, amikor a vér a szívből vagy az érrendszerből rendellenes körülmények között kilép. Ezúttal azokról az esetekről fogunk szólni, amikor a vérzés az érfal sérülése folytán, annak folytonossági hiányain keresztül jön létre.

Bizonyára többen is tapasztalták, hogy esetenként élénkpiros a vér, amely a vérfal vastagságától függően erősebb-gyengébb sugárban lüktet. Ez azt jelzi, hogy valamelyik artéria (=osztó-, ütő-, verőér) sérült.

Véna (=gyűjtőér, visszér, vivőér) sérülése során a vér sötétpiros és egyenletesen folyik.

Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor az egymás szomszédságában lévő artéria és véna egyszerre sérül. Ez a legveszélyesebb eset! Ilyenkor igen erős a vérzés és a kifolyó, esetleg sugárban ömlő vérben világosabb és sötétebb csíkokat lehet megkülönböztetni.

A parenchymás szervek (máj, lép, vese stb.) sérülésekor előálló kevert vérzés azért veszélyes, mert ezekben a szervekben lévő vérerek nem tudnak szűkülni és így kicsiny a spontán (=magától való) vérzéscsillapodás lehetősége.

A VÉRZÉS ÁLTALÁNOS TÜNETEI

A vérzés általános tünetei a sérülés helyétől, a vérzés jellegétől és az elvesztett vér mennyiségétől függenek. Nagyobb vérveszteség esetén a kötőhártya és a nyálkahártyák halványak, esetleg porcelánfehérek. A vérpályában lévő vér mennyisége és a vérnyomás csökken, az érverés szapora és könnyen elnyomható, a légzés felületes és szapora vagy nehezített.

Gyakran az állat bágyadt, elesett, fejét lelógatva, botladozva jár, esetleg nyugodtan fekszik. Nagyobb mennyiségű vér elvesztésekor a testhőmérséklet csökken. Ha az állatok a vérük ¼ részét elveszítik – amint arról már szó esett – kollapszus (=körzeti keringési elégtelenség okozta eszméletvesztés) következhet be.

Sokszor felvetődik a kérdés, hogy mennyi idő alatt vérezhet el egy állat. Az erek nagyságától függően az állat akár néhány perc illetve néhány óra alatt, csepegő vagy szivárgó vérzés következtében a nagyállat kb. 24-36 óra, kisállat pedig 5-12 óra alatt vérezhet el.

A VÉRALVADÁS MECHANIZMUSA

A vérzést a várható káros hatások miatt lehetőleg minél előbb meg kell szüntetni. A vérzés csillapodását maga a szervezet is elősegíti, főként a véralvadás, részben pedig az erek beszűkülése által. A mellékvesék ugyanis reflektorikus úton adrenalint választanak ki és ez, valamint a seb környékén a beszűrődése szűkíti az ereket.

A vér alvadása nagyvonalakban a következőképpen történik: A vérplazma prothrombint tartalmaz, amit a máj termel K-vitamin hatására. A vérben lévő thrombocyták szétesésekor úgynevezett thrombokináze keletkezik, ami a prothrombint kalcium ionok jelenlétében thrombinná alakítja át. Ennek hatására a plasmából a fibrinogen fibrin alakjában kicsapódik. Tehát a véralvadás létrehozásában közvetlenül résztvevő legfontosabb anyagok: a prothrombin, a thrombokináze és a fibrinogén, továbbá a K-vitamin és a kalcium. A felsoroltakat a vérzéscsillapítás során is felhasználhatjuk.

HOGYAN TÖRTÉNHET A VÉRZÉS CSILLAPÍTÁSA?

1. Az erek leszorítása (gumiszalaggal, vászonpólyával stb.) a legegyszerűbb és mostoha körülmények között is eredményesen végezhető eljárás. Ezt elsősorban a végtagokon és mindig a vérzés helyétől centrálisan kell alkalmazni. Ilyenkor a lekötés helyétől perifériásan eső testrészben a vérkeringés leáll. Fontos tudni, hogy 2 óránál tovább alkalmazva a szorító kötés elhalást okozhat!

2. A nyomókötést akkor vesszük igénybe, amikor a vérző ér vagy terület jól hozzáférhető. A sérülésre előbb többrétegű steril gézt, majd vattacsomót helyezünk. A kötést úgy kell feltenni, hogy a vérzés megszűnjön ugyan, de a testrész vérkeringése megmaradjon. A nyomókötés alatt kialakul a thrombus, és végleg vérzéscsillapodás következik be. A kötést jól alápárnázva helyezzük fel, mert a rosszul fekvő, túl szoros nyomókötés elhalást okoz.

3. A vérző ér ujjal való leszorításával hasonló eredményt érhetünk el. Addig alkalmazzuk, amíg a sebben a vérzést teljesen sikerül csillapítani.

4. Tamponálás. Mély sebüregből történő, másképpen nem csillapítható vérzés esetén a vérző sebbe steril géztampont tömünk, mely a vérér összenyomásával csillapítja a vérzést. A sterilitásra nagy gondot kell fordítani.

Többen ajánlják a tampont antiszeptikus és vérzéscsillapító (pl. Tonogen) szerekkel átitatni.

5. Az égetés során vörös-meleg vassal vagy thermocauterrel (vérzéscsillapításra, idült ín-, ínhüvelygyulladás, ízület- és csonthártyagyulladás kezelésére szolgáló magas hőmérsékleten izzó sebészeti eszköz) érintjük a vérző sebfelületet, mely során ott jól tapadó pörk képződik. Olyan helyen alkalmazzák, ahol érlekötés vagy nyomókötés nem alkalmazható.

6. Kiseres vagy kapilláris-vérzések (=hajszáleres) csillapítására rendszerint elegendő a seb bekötése.

7. Sokan a vérzés csillapítására összehúzó- és edzőszereket alkalmaznak, mint pl. timsó, tannin, vas-klorid, ezüst-nitrát cink-klorid oldata stb. Ezek károsítják a szöveteket, így a sebgyógyulást károsan befolyásolják, ezért a használatuk mellőzendő.

A BELSŐ VÉRZÉS CSILLAPÍTÁSA

A belső vérzés csillapítására, ha a vérzés helye a sebészi beavatkozás számára nem hozzáférhető, parenterálisan lehet gyógyszereket applikálni. E gyógyszerek a hatásukat többnyire úgy fejtik ki, hogy a véralvadás élettani folyamatában résztvevő anyagok közül egynek vagy többnek a szintjét növelik.

A kongóvörös a thrombocyták számának és a vér fibrinogén-tartalmának emelésével éri el a hatását, ami azonban csak néhány óra múlva jelentkezik.

A kalcium-készítmények a vér kalcium-tartalmának emelése folytán fejtik ki hatásukat a prothrombin thrombinná alakítása során.

A K-vitamin a májat prothrombin termelésére serkenti. Hiányában a vér alvadási ideje megnyúlik, és ez vérzékenységet okoz. A C-vitamin ugyancsak gyorsítja az alvadást. Alkalmazásuk injekcióban történhet.

Sajátszérum 60-80ml mennyiségben a lónak vérbe fecskendezve akár már fél óra múlva vérzéscsillapító hatású.

Az állatorvos megérkezésekor a sebészeti vérzéscsillapítás módszereit alkalmazza, mely az ércsonk műszeres leszorítása, az ér lecsvarrása, fonállal való lekötése stb. útján történik.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. szeptemberében.)