----------------------------------------------------------------------------------------
BARANGOLÁS ITÁLIÁBAN (1989-BEN) II. RÉSZ
Velence
Az Úr 1989-es esztendejében vagyunk, és ismét Itália felé hajózunk. Ezúttal Velence, Róma és a Vatikán az úticélunk. Tavaly néhány emlékezetes olasz várost látogattunk meg, melyek csodálatos nagyszerűsége arra késztetett, hogy visszatérjünk ebbe a feledhetetlenül pompás, a múlt századok miriádnyi kincsét őrző világba.
Máris megérkeztünk Velencébe! Velence fogalom. Olyan, mint valami meseváros, ahol minden eltér a megszokott valóságuktól. Már az utcái sem igaziak, a házak lábát a tenger vize mossa. Régi templomok, paloták, műemlékek másutt is láthatók, de itt valamennyi házra kiírhatnánk: MŰEMLÉK. A tenger szoros ölelése akadályozta új városrészek kialakulását, ám meg is védte a régieket a külső ellenség ellen, az ősi épületeket nem kellett újakkal pótolni. A régi paloták esztétikusan, gyönyörködtető formában tárulnak elénk. Az élet mintegy nyilvánosan színpadra lépett, talán ezért olyan könnyeden csipkésen áttörtek a paloták falai.
A nehézkes román stílust itt a festői bizánci helyettesíti, a gótika távol-keleti iszlám elemekkel párosul. A reneszánsz formái kecsesebben, karcsúbban bontakoznak ki, mint másutt. Legalábbis én így látom.
Bizony ez a város másfél évezreden keresztül a mozgalmas élet színtere volt. Nagyon is reális gazdasági erők folytán lett a Tenger királynője -
- a legutóbbi századokig Európa legnagyobb és legfényesebb városa, a
középkor egyik nagyhatalma, széles gyarmatbirodalom központja, melynek négy milliónyi lakosa egykor Franciaországgal és Angliával azonos erőt képviselt.
Látogatásunkat a Szent Márk térrel kezdjük. A tér ma is Velence életének a központja. Innen indulnak városnézésre az idegenek ezrei és itt van találkájuk, itt korzóznak a helybeliek az enyhébb esti órákban. A tér földszinti árkádsorai alatt luxusüzletek sorjáznak, főleg a velencei-muránói üveg- és gyöngyipar termékeitől csillogó kirakatokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése