2014. január 20., hétfő

Kézművesek és termékeik (3.)

Egy mondás szerint a kézzel gyártott termékekben csak kétféle adalékanyag van: a kézműves szíve és a lelke. Bizonyára találó megállapítás. Sokszor elképzelni sem tudjuk, milyen nehéz körülmények között jönnek létre igazán remekbe szabott darabok. Ezúttal tehát a világ minden tájáról kézimunkákat kívánunk bemutatni és azok "keletkezési körülményeit" dióhéjban. A teljesség igénye nélkül válogattunk a szerző saját készítésű fotóiból, melyek mellől természetesen a képhez tartozó jegyzetek sem maradnak el. Ha az ország, táj, város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik

.
.
Megható, hogy milyen serényen dolgoznak ezek a 10 esztendős kislányok a szőnyegüzem szövőszékei mellett. Naponta 4 órában foglalkoztathatják őket. Úgy jár a kezük, mint a motolla. Bámuljuk, csodáljuk és sajnáljuk őket. A szőnyegkészítés igazi hazája Kelet! Egyiptom, Perzsia, Törökország, India. Már 4 ezer esztendővel ezelőtt, a fáraók korában is igen fejlett volt a szőnyegszövés. Nagy is a keletje errefelé a szőnyegnek! A mecsetekben mindenütt szebbnél szebb puha szőnyeg borítja a padozatot, de a házaik padlóján, falain is ott díszlik a szőtt remek! Az utcán szintén látni, amint hónuk alatt viszik az igazhitűek az imaszőnyegeiket.
.
.
.
.
.
Szőnyegvásárba megyünk. Milliónyi szebbnél szebb szőnyeg volt a kínálatban. Előbb persze egy előadást hallottunk arról, hogy a perzsa szőnyeg a világon a legszebb, a legértékesebb és a legjobban keresett fajta. Ez volt a bevezető mézesmadzag. De folytatták a sort: a csomózott szőnyeg csomózásának módja szerint lehet perzsa, vagyis szmirna. A perzsaszőnyegeken 100 mm-re 40-50 csomó van, ugyanolyan csomókkal, de hosszabb bolyhokkal készül az indiai. Így lehet ezeket megkülönböztetni. Ennél többet nem is tudtam megjegyezni az előadásból, de nem is terhelnék vele senkit. És a tájékoztatás után megindult a szőnyegvásár. A véget nem érő alkudozás: röpködtek a számok Riálban, Dollárban és Euróban, kinek melyik volna kedvezőbb... Több útitársunk esetében is eredménnyel járt a hosszú egyezkedés: meglett az üzlet! A vásárolt szőnyegeket a cég összecsomagolta, és beküldte a megadott címre a szállodába.
.
.
Ceylon (1996.)
.
.
Honleányaink nagy érdeklődést mutatnak a csipkeverő műhelyben. A fiatal lányok pedig ránk tekintetet sem vetve dolgoznak rutinosan, ügyesen, gyorsan. És micsoda remekművek kerülnek ki a kezük alól!
.
.
.
.
...a tér közelében van a főváros egyik legnagyobb batikoló üzeme. Alapanyagul pamutot vagy selymet használnak. Mintegy 550 mintával dolgoznak. Megmutatják, miként készülnek a különféle valóban szép mintázatok. A dekorálandó kelmét valamely rajzzal látják el és azokat a felületeket, melyeket természetes színben akarnak megtartani, valamely anyaggal befedik. Erre a viasz a legalkalmasabb, ami utóbb forró vízzel könnyen leolvasztható, tehát egykönnyen eltávolítható. Ezután a beviaszolt szövetet folyékony festékbe mártják, majd a lefedett, fehéren maradt részekről a viaszt forró vízben leolvasztják. A leggyakrabban használt színek az indigókék, a barna, a vörös és a fekete. 
.
.
.
.
Egy papírgyártó üzemet látogatunk. Itt nem gépi technológiával, hanem manufaktúraszerűen készül a papír... De hogyan is? Lássuk a mozzanatokat! Természetesen minden kézzel, hagyományosan történik, ellenére annak, hogy világszerte korszerű gépekkel végzik a papírgyártás minden fázisát. A munkamenet a következő: a nyersanyagot annak előkészítése után pépes matériává dolgozzák át. Ezután a pép lemezzé alakítása következik, majd annak szárítása. A papírformákat 12 osztályba sorolják, melyek között a legfinomabbak a bankjegy- és értékpapírok valamint az okmányok, legdurvábbak a csomagolópapírok és a karton.
.
.
.
.
A papiruszműhelyben megnézhettük, hogyan is készülnek azok a csodálatos papiruszképek, miként készül a növényből maga a papiruszlap, és miként festik rá azokat a gyönyörű ábrákat, melyekből vásárolni lehet.
.
.
.
.
Magunkat is beleértve szinte nincsen olyan Kelet-Afrikából hazaérkező turista, akinek csomagjából ne kandikálna ki egy-egy faragott zsiráf vagy maszáj harcos figura.A fafaragások legtipikusabb példái ezek a jellegzetesen karcsú, magas ébenfából készült szobrok. A makonde stílusú figurák készítői a kamba törzs tagjai. A jó minőségű faragványok alapanyaga ében- vagy tikfa.Elég szegényesek a műhelypavilonok, a higiénia errefelé ismeretlen, de a rend sem volt erősségük. És a higiénia? Fedetlenül folyik a műhelyek között a szennyvíz, mely bűzös, mocskos, gusztustalan baktérium-tenyészet. Az áru az iparművészeti boltba kerül, ahol szebbnél szebb holmikból vásárolhattunk. Itt már nyoma sem volt a káosznak, ízléses kirakatban álltak a műremekek.
.
.
.
.
A kosárfonó üzemben a profi munka közben nem zavartatja magát, nem áll meg egy pillanatra sem - még a felvétel kedvéért sem. Madeirán nagyon fejlett a kézműipar, amint azt a hímzőknél is láttuk. És az állam nagy fokban támogatja. A kosárfonás is nemzeti hagyomány a szigeten. Egyébként ahol most vagyunk, Camacha...
.
.
.
.
Amikor még ismeretlenül csak képen látjuk, kíváncsiságunk, érdeklődésünk határtalan a Tímárnegyed iránt. Aztán a valóság látványa hökkent meg igazán! Egyesek számára a szagok gyomorforgatóak, és valami elképzelhetetlen élőkép előtt állunk. A néma, fehérre festett házfalakkal körbezárt udvar szabadtéri műhely. Piros, kék, zöld, barna, sárga, bordó színek vetekednek a tűző napsütésben. Visszahangzó emberi beszéd, orrfacsaró, hányigerkeltő szagok. Félmeztelen, mezítlábas munkások hozzák-viszik a bőröket, melyek szőrösek, nyúzottak, festettek, rossz szagúak. Senki nem dirigál, nem utasít, mindenki tudja a maga feladatát. Kevés szóval dolgoznak, feltehetően szenvednek, láthatóan izzadnak. Néha megállnak egy pillanatra a szinte kibírhatatlan hőségben és bűzben, aztán ismét a munka: a bőr és a bőr.
.
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése