INDIAI ÚTIALBUM 1974.
A gangeszi ghatok
A ghatokat hajnalban érdemes megnézni, mi is a kora reggeli órákban indulunk csónakkirándulásra a szent Ganga folyón. Mintegy 70 ghat húzódik a folyóparton talán 7 kilométer hosszan.
Felkelés után rituális mosakodást végeznek a hívők, a szent cselekedetet tulajdonképpen összekapcsolják a napi tisztálkodásukkal. A hölgyek szemérmesen természetesen száriban, teljesen felöltözve fürdenek, ruhadarabjaikat és testrészeiket alaposan megmossák.
A barna bőrű fürdőzők a fejüket is a víz alá merítik, hogy kiöblítsék a szájukat. De isznak is a vízből, abból, melybe halottaikat is beleszórják.
A lépcsőkön oldalt koldusok ülnek sorban, rangjuk szerint, kissé odébb bráhminok a napernyők alatt várják a zarándokokat, akiket némi ellenjuttatás fejében megáldhatnak.
És ami igazán kiveri nálunk a biztosítékot, az a halottégető ghátnál történik. A jelenet valóságos és nyilvános. Mi is megnézhetjük, ha van hozzá gyomrunk. A halottat fehér vászonba tekerve viszik a füstölő máglyához. A jókora farakást már időben előkészítik.
A hordágyra kötözött tetemet elhelyezik tehát a máglyánál, ahol már a többi holttal együtt várakozik a tisztító tűzre. Az égő emberi hús szagához még hasonlót sem éreztünk eddig. Ott álltunk a nyugati civilizációból érkezve és megalázónak láttuk mindazt, amit az ember porhüvelyével művelnek. A száraz fa gyorsan begyulladt, a rideg ropogás pedig habozás nélkül benyalta áldozatát. A szertartás végeztével a hamvakat a Gangesz hullámai temetik el.
A tűz kollégái a dögkeselyűk, melyek szintén az emberi hullákat "sterilizálják". Az odaszállított testeken kizárólag az arcon hagynak kendőt, a madarak pedig pillanatok alatt leeszik róluk az utolsó csipet húst is.
És persze az elhunyttal kapcsolatban aggodalomra és hosszan tartó szomorúságra semmi okuk, hiszen hitük szerint a reinkarnáció, a lélek halhatatlansága megkérdőjelezhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése