Hogyan lehet beadni a gyógyszert a beteg állatnak?

AMIT A GYÓGYSZEREK ALKALMAZÁSÁRÓL TUDNI KELL (3.)

HOGYAN LEHET BEADNI A GYÓGYSZERT A BETEG ÁLLATNAK?

Sorozatunk előző részében megismerhettük a gyógyszerek hatásmechanizmusát, gyógyhatását, alkalmazási lehetőségeit, ezúttal pedig arról fogunk tájékoztatást adni, hogy miként lehet beadni szájon át az emésztőcsőbe a folyékony vagy szilárd halmazállapotú gyógyszert a különböző fajú háziállatainknak.

Ez nemcsak azért nagyon fontos kérdés, mert az állatok általában ellenszegülnek a gyógyszerbeadás során, tehát megfelelően rögzíteni kell őket, mégpedig oly módon, hogy sem magukban, sem pedig a gyógyszert alkalmazó személyben ne tehessenek kárt, ugyanakkor azért is, hogy gyógyszer megfelelő, előírt adagját pontosan be lehessen juttatni az emésztőcsőbe anélkül, hogy az vagy annak egy része is kárba vesszen vagy akár olyan helyre kerüljön, mely az állat egészségét is veszélyezteti.

A mindennapos állatorvosi gyakorlatom során nem egy olyan esettel találkoztam, amikor főként szarvasmarhánál, de néhány estben sertésnél vagy lónál is előfordult, hogy a szájon át beöntött gyógyszeres folyadék a légutakba került és az állat megfulladt vagy éppenséggel fulladozott és bizony kényszer kellett azt vágni.

Számos olyan gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény kerül alkalmazásra, melyeket nem egyszer megismételve vagy akár tartósabban is szájon át kell beadni a beteg állatnak. Ez többnyire az állat gondozójának a feladata. A végzetes balesetek elkerülése miatt nagyon fontos, hogy az állat gazdája megismerje az olykor ellenkező állat biztonságos rögzítését és a szilárd vagy folyékony gyógyszer lehető előírás szerinti biztonságos alkalmazását.

Esetenként maguk a gazdák is kérik az ilyen irányú tájékoztatást is a recept felírása során az állatorvostól, de számos olyan házi szer vagy nem vényköteles készítmény is alkalmazásra kerül, melyek felhasználása nem az állatorvos közvetítésével történik.

Az emésztőcsőbe leggyakrabban szájon át, gyomor- vagy orrnyelőcső-szondával, esetleg közvetlenül a gyomorba, a bendőbe vagy a belekbe adhatunk be gyógyszert.

1. GYÓGYSZERBEADÁS TAKARMÁNNYAL ÉS IVÓVÍZZEL

A legkedvezőbb lehetőség az, amikor az állatok a szert a takarmányhoz keverve megeszik vagy ivóvízben feloldva megisszák. Ez nagyobb számú állat kezelése során különösen előnyös, gazdaságos módszer.

Ennek azonban az a feltétele, hogy ne legyen az alkalmazott szernek erős szaga vagy kellemetlen íze és az állatoknak legyen étvágyuk. De mire kell ügyelnünk? Elsősorban arra, hogy a takarmánykeverék minden egyes része azonos mennyiségben tartalmazza a gyógyszert, tehát azt abban nagyon alaposan el kell keverni! Ezt úgy érhetjük el, hogy az orvosságot előbb kevés, majd mind több takarmánnyal keverjük össze. Nagyobb biztonsággal fogyasztják el az állatok a gyógyszeres takarmányt, ha előbb egy, esetleg két etetést kihagyunk.

A vízben oldódó gyógyszerek alkalmazásának nagy előnye, hogy a beteg állatnak többnyire nincsen étvágya, de szomjas és a vizet elfogyasztja. A vízben oldódó, nem nagyon rossz ízű, a száj nyálkahártyáját nem ingerlő gyógyszerek az ivóvízben is beadhatók, ilyenkor azonban ajánlatos előbb szomjaztatni a beteg állatokat.

2. HOGYAN ADHATÓ BE GYÓGYSZER A SZARVASMARHÁNAK?

A leggyakrabban a szarvasmarhák esetében válik szükségessé a folyékony gyógyszer beadása, mert többek között a bendőrenyheség, felfúvódás bizony mindennapos jelenség, amit először többnyire házi szerrel próbál a gazda gyógyítani nem egyszer a házipatikában levő Ruminogen, Atympan, hígított bor, pálinka stb. alkalmazásával.

Szarvasmarhának a legegyszerűbben egy kb. 0,7 literes, vastag falú, hosszú nyakú üvegből lehet a gyógyszert beadni. Az állatra orrszorítót helyezünk, majd a fejet mérsékelten megemeljük és úgy dugjuk be a jobb szájszegletbe az üveg nyakát, hogy azt a marha ne tudja leharapni.

Ezután az üveget könnyen rázogatva és 2-3 dl-enként szünetet tartva a gyógyszert maradéktalanul beöntjük a szájába. A baj legtöbbször abból adódik, hogy az állat fejét túlságosan magasra emelik, esetleg a nyelvét is kihúzzák és nem részletekben, hanem egyszerre öntik be az állatnak a gyógyszert, amit ilyenkor a szarvasmarha könnyen félrenyelhet.

Szarvasmarhának nyelőcsőszondán át is beadható a gyógyszer oly módon, ahogy az a képen látható.

Szarvasmarhának gyógyszer beadása nyelőcsőszondán át. A szonda levezetése.

2. GYÓGYSZERBEADÁS SERTÉSNEK

Folyékony gyógyszert könnyen és veszélytelenül beadhatjuk az állat orrán át. A beadás előtt a segédkező leül egy székre, a malacot a gyógyszerbeadást végző személy felé fordítva leülteti és térdei között rögzíti. Bal kezével a malac elülső lábait összefogja, jobb kezével pedig az orrát átfogva a fejet kissé megemeli.

A gyógyszer beadásához egy tű nélküli 10 vagy 20 ml-es fecskendőt használunk. A fecskendőt teleszívjuk a gyógyszeres oldattal, majd annak kónuszát az egyik orrnyílásba vezetjük és a fecskendő peremét a túrókarimához szorítjuk. Ezután a testhőmérsékletre melegített gyógyszerből mintegy 10 ml-nyit az orrba fecskendezünk. Ilyenkor a gyógyszer az alsó orrjáraton valamint a lágy szájpadlás felső felületén a torokba jut, ahonnan a sertés lenyeli. Azért nem szabad 10 ml-nél több gyógyszert egyszerre az orrba fecskendezni, mert ez esetben a sertés félrenyelhet. Tehát kb. 10 ml beadása után rövid pihenőt tartunk, annyit, hogy a sertés egy-két lélegzetet vegyen, majd folytatjuk a gyógyszeres oldat beömlesztését.

A teljes adag beadása után még néhány másodpercig megemelve kell tartani a sertés fejét, hogy az orrjáratban levő gyógyszer is maradéktalanul a torokba illetve a nyelőcsőbe juthasson.

A szilárd gyógyszert pedig, amennyiben azt nem lehet a takarmányba vagy az ivóvízhez keverni, oly módon adhatjuk be a sertésnek, hogy lekvárral vagy mézzel keverve a nyelvére kenjük.

Mindenekelőtt az állatot orrfékkel rögzítjük, amikor a sertés rendszerint sivalkodik és kinyitja a száját. Ekkor kell valaminő alkalmatos eszközzel pl. fakanállal a lekvárral vagy mézzel elkevert gyógyszert vagy házi szert (pl. keserűsó stb.) a nyelvhátra kenni.

Többnyire oly módon is beadhatjuk a szilárd gyógyszert, ha azt a mag helyére, a szilvába helyezzük. A sertés ugyanis mindig szívesen megeszi a szilvát.

Folyékony gyógyszer beadása sertésnek

4. LÓNAK kizárólag orrnyelőcső-szonda vagy gyomorszonda segítségével szabad folyékony gyógyszert beadni. Szájon át megkísérelni a beöntést súlyos műhiba!

5. JUHNAK FOLYÉKONY GYÓGYSZERT ugyanúgy kell beadni üvegből vagy szondán át, amint azt a szarvasmarha esetében olvashattuk.

Tömegkezeléseknél beadópisztolyt lehet használni a mellette levő utasítás szerint.

6. KUTYÁNAK SZILÁRD GYÓGYSZERT (por, tabletta, kapszula, drazsé stb.) ha az állatnak van étvágya, beadhatjuk valaminő kedvelt ennivalóba keverve.

Amennyiben ez nem lehetséges, a következőképpen tudjuk a kutyának szájon át beadni a gyógyszert: Egyik kezünkkel felülről fogjuk át a kutya pofáját úgy, hogy kezünkkel a felső ajkakat finoman, de határozottan az alsó és felső fogsor közé nyomjuk.

Ezzel egyidőben másik kezünkkel lehúzzuk az alsó állkapcsot és kinyitjuk a kutya száját. Az ajkak a száj nyitásakor betolódnak a fogsorok közé, következésképpen a kutya nem tudja becsukni a száját, ugyanis akkor a saját húsába harapna, ami pedig a kutya számára fájdalmat okozna.

Az előzőleg olajjal vagy kevés vajjal bekent tablettát könnyedén be tudjuk tolni a nyelv gyökerére, a garat bejáratához. Ezután becsukjuk a kutya száját és várunk addig, míg nyel egyet.

A gyógyszerbeadást nem ajánlatos éhgyomorra végezni, mert könnyen megeshet, hogy a kutya visszahányja a beadott gyógyszert.

Folyékony gyógyszer beadása pedig úgy történik, hogy a kutya rögzítése után a szert kanálból a pofazacskóba öntjük vagy tű nélküli fecskendővel a szájba fecskendezzük. A beadás után a kutya száját összefogjuk, ha pedig nem akar nyelni, akkor néhány másodpercre befogjuk az orrnyílásokat.

7. MACSKÁNAK úgy adhatunk be gyógyszert, hogy egy segédkező bal kezével az elülső, jobb kezével pedig a hátulsó lábakat összefogja, majd amikor az állat biztonságos rögzítése megtörtént, kezünkkel a macska tarkóján megmarkoljuk a bőrt és megemeljük a fejet, mire a macska rendszerint kinyitja a száját. Ha pedig ez mégsem történne meg, jobb kezünkkel az alsó ajak lehúzásával ezt elősegítjük. Ezután a nyitott szájon át beadjuk a gyógyszert.

8. HÁZINYÚLNAK az egyedi gyógyszerbeadás szájon át történhet fecskendővel vagy szonda segítségével. Fecskendő használata esetén, annak csúcsát (kónuszát) a szájszegletbe dugjuk, majd a gyógyszert lassan a szájüregbe fecskendezzük.

Ha szondával (gumicsővel) kívánjuk a gyógyszert a gyomorba bejuttatni, egy középen nyílással ellátott szájterpesztőt kell használni. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a szonda ne a légcsőbe, hanem a nyelőcsőbe jusson. Ezt úgy érhetjük el, ha a nyelési reflex kiváltódásának pillanatában toljuk a nyelőcsőbe lassan a gumicsövet, majd tovább a gyomorba. Ekkor a szondához egy fecskendőt illesztünk és így juttatjuk be a gyógyszeres folyadékot.

 Házinyúl rögzítése

9. BAROMFIAKNAK folyékony gyógyszert fecskendőre húzott gumicsővel tudjuk a legkönnyebben és legegyszerűbben beadni. Ehhez szükség van egy kb. 10 ml-es fecskendőre és egy kb. 12-15 cm hosszúságú gumicsőre, amit a fecskendő kónuszára húzunk.

A segédkező egyik kezével megfogja az állat lábait, a másikkal pedig a szárnyát. Aki a gyógyszert beadja, bal kezével megfogja a csőr felső káváját, azt kissé megemeli és ily módon kinyitja a baromfi száját, majd a fecskendőre illesztett gumicsövet 4-5 cm mélyen a nyelőcsőbe vezeti és a kívánt mennyiségű gyógyszeres folyadékot a nyelőcsőbe fecskendezi.

Attól nem kell tartani, hogy a folyadék a légcsőbe kerül, mert a gumicső rendszerint vastagabb, mint a hangrés, így a szonda nem kerülhet a légcsőbe.

Gyógyszer beadása baromfinak

10. KISTESTŰ MADARKNAK (papagájoknak stb.) legegyszerűbben pipettával vagy szemcseppentővel lehet a folyékony gyógyszert beadni.

Ezúttal nagyon fontos a madár szakszerű megfogása, rögzítése, mert megfogás közben előfordulhat hirtelen szívhalál, főként akkor, ha a madár súlyos dyspnoeval (nehéz légzés) küzd vagy pedig ha szívműködési zavarai vannak.

A megfogás és rögzítés lényege, hogy tenyerünkkel és ujjunkkal a szárnyakat a törzshöz szorítjuk, a mutató- és hüvelykujjal pedig a fejet tartjuk kétoldalról, hogy az állat csípését kivédjük.

Ha az állatok megfelelő rögzítésének és a gyógyszer beadásának szabályait megtartjuk, házilag és teljes biztonsággal beadhatjuk szájon át is a szükséges orvosságot az állatainknak.

Gyógyszerbeadás kistestű madárnak

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2002. szeptemberében.)