Előbbi bejegyzéseinkben olvashattuk, hogy a szárnyasok szerveiben,
bőrében, a bőrén vagy a tollakon számos élősködő
tartózkodik, melyek súlyos fokban veszélyeztetik az állatok
egészségét, téteményképességét. Sok esetben elhullással
végződő betegséget okoznak az egysejtű paraziták, melyek a
szervezeten belül szaporodnak. Főként a csirke- és
pulykaállományokban idéznek elő olykor nagyszámú elhullással
járó veszteséget az apró véglények, a kokcidiumok. A
továbbiakban ezek kártételéről, a betegség tüneteiről, a
védekezésről és az orvoslásról fogunk szót ejteni.
RÖVIDEN A KOKCIDIUMOKRÓL
A kokcidiumok a háziállatokban igen elterjedt, szabad szemmel nem
látható apró, spórás véglények, melyek főleg a hámszövetben
tartózkodnak és szaporodásuk során míg az ivartalan és ivaros
szaporodásuk folyamatai a gazda szervezetében zajlanak, addig a
spórák képződése a külvilágon megy végbe.
Ezek az egysejtű spórás véglények a háziállatok belének,
epeutainak és veséjének hámsejtjeiben élősködnek, alig van
juh, sertés, szarvasmarha, nyúl vagy baromfi, amelynek bélsarában
– mégha csak elvétve is – nem lehetne néhány kokcidium
oocisztát találni.
Súlyosabb megbetegedések leginkább a fiatal állatok között, és
rendszerint bizonyos elősegítő, hajlamosító körülmények
hatására lépnek fel. Különösen súlyos veszteségeket okozhat a
bántalom a nyúlállományokban (előbbi Lapszámainkban erről már
olvashattunk) és a baromfiállományokban, főként a csirkék és a
pulykák között. A továbbiakban a csirkék, pulykák,
víziszárnyasok és a gyöngytyúk kokcidiumos fertőzöttségét
ismertetjük röviden.
A BAROMFIKOKCIDIÓZIS
A kokcidiózis a baromfi egyik leggyakoribb és legtöbb áldozatot
követelő parazitás betegsége.
A kártétele elsősorban az elhullásokból, a várható
súlygyarapodás elmaradásából, a csökkent
takarmány-hasznosulásból, az egyéb fertőzések iránti
érzékenységből, valamint a megelőzés és gyógykezelés magas
költségéből adódik.
Nemrégiben Pécsújhegyről kaptam sürgős hívást azzal a
panasszal, hogy 3 héttel ezelőtt hoztak 2500 naposcsibét, melyek
addig szépen, jól fejlődtek, néhány napja azonban csak
gubbasztanak, véreset ürítenek és már sok el is hullott.
Megérkezésemkor megdöbbentő kép tárult elém. A háromhetes jól
fejlett csirkeállomány fele a ventilátorok alá húzódva
szomorúan gubbasztott, alattuk mintha vérrel locsolták volna be az
egész almot. Három nagy kosár már púposan volt töltve
csirkehullákkal.
Boncoláskor kiderült, hogy a vakbélkokcidiózis okozta az óriási
veszteséget.
Bizony a megfelelő beavatkozás, gyógykezelés nélkül akár
80-90%-os veszteséget is okozhatnak a különféle bélkokcidiózisok.
De ha a beteg állatok túl is élték a kokcidiumos fertőzöttséget,
legyengülnek és bennük más természetű betegségek lobbanhatnak
fel. A súlyos veszteség elkerülésére nagyon fontos a betegség
megelőzése, mielőbbi felismerése és már az első tünetek
megjelenésekor a gyógykezelés.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőződés úgy történik, hogy a sporulálódott oociszták
vagy másként szólva a fertőzésre alkalmassá vált „peték”
a szájon át, sőt újabb megfigyelések szerint akár belégzés
útján is bejutnak a bélcsatornába, ahol az emésztőnedvek
hatására kiszabadulnak belőlük az ún. sporozoiták. Ezek
behatolnak a hámrétegbe, majd további bonyolult átalakulások
során egyrészt roncsolják a szöveteket, másrészt hihetetlen
mértékben elszaporodva a csirkék heveny vagy éppenséggel idült
megbetegedését idézik elő.
A fertőzés forrásául mindenekelőtt a kokcidiumhordozó, de a
betegség klinikai tüneteit nem mutató állatok szolgálhatnak,
melyek bélsarával a szabadba jutott, majd sporulálódott oociszták
a vízzel, eleséggel, sőt még a belégzéssel is bejuthatnak a
csibék emésztőrendszerébe.
Egyes szerzők beszámolnak az udvarra leszálló verebek, sőt
rovarok vagy akár a legyek fertőzést közvetítő szerepéről is,
ha lábukon máshonnan felszedett oociszták tapadtak meg.
A sporulálódott oociszták a külvilágon nagyon sokáig, akár egy
esztendőnél tovább is fertőzőképesek maradnak, mert a külvilág
káros hatásainak, sőt a fertőtlenítőszereknek is ellenállnak.
Ezzel magyarázható, hogy a tavasszal vásárolt csirkék számára
még az előbbi esztendőből ottmaradt oociszták is súlyos
fertőzési forrást jelentenek.
A csirkék kokcidiumok okozta betegségét többféle kokcidiumfaj is
okozhatja, melyek a bélcsatorna más és más szakaszában
idézhetnek elő kóros elváltozásokat. Ennek megfelelően
beszélhetünk a vakbél-, a vékonybél- és a végbél
kokcidiózisáról, de gyakori a vegyes fertőzöttség is.
A CSIRKÉK VAKBÉL-KOKCIDIÓZISA
A többnyire fiatal, 2-5 hetes csirkék között fellépő
vakbél-kokcidiózist az Eimeria tenella nevű kokcidium okozza.
A betegség a jellemző klinikai tünetek alapján jól felismerhető.
Az első tünetek a fertőződést követően mintegy 4-6 nap után
észlelhetők. A kis állatok szomorúan, kedvetlenül álldogálnak,
étvágyuk nincs, szárnyukat, fejüket lógatják és hamarosan
megjelenik a legjellemzőbb tünet a véres hasmenés.
Szokványos esetben előbb csak néhány vércsík látható a
csirkék ürülékében, majd a vérzés mindinkább fokozódik, sőt
előfordulhat, hogy a kis állatok „tiszta vért” ürítenek.
Hamarosan nagyszámú elhullás következik.
A betegség súlyossága és a veszteségek aránya függ az állatok
ellenálló-képességétől, az oociszták számától, a takarmány
minőségétől (nyomelemek, vitaminok stb.) és a higiéniás
körülményektől (zsúfoltság stb.). Megfigyelések igazolják,
hogy az A-vitaminnal bőségesen ellátott állatok nem vagy csak
enyhébben betegszenek meg.
Vakbél-kokcidiózis. Szomorkodó, véres bélsarat ürítő csirkék
GYÓGYKEZELÉS
A többféle kokcidium-elleni szerből ezúttal példaként csak
kettőt említünk, de mindkettő széles spektrumú és a pulykák
gyógykezelésére is alkalmas.
A Baycox 2.5% oldat mindegyik kokcidiumfaj ellen hatékony. A tünetek
megjelenésekor azonnal meg kell kezdeni a gyógykezelést. Adagja
egy ml oldat egy ml vízhez két napig folyamatosan itatva. Tenyész
és árutojást termelő állománynak nem adható. A mellékelt
utasítás szerint kell eljárni az állatorvos utasítása szerint.
Úgy a bántalom megelőzésére, mint gyógyítására alkalmas mind
a házityúk, mind pedig a pulyka esetében az ESB 3 pulvis, szájon
át az állatok ivóvizébe keverve. Adagja napi 1-2 g pulvis/liter
ivóvíz. Árutojást termelő állomány a gyógyszerrel nem
kezelhető. Élelmezés várakozási idő a házityúk esetében 14,
a pulykák esetében pedig 28 nap.
VÉDEKEZÉS
A kokcidiumok a bakteriumokhoz hasonlóan hozzászokhatnak azokhoz a
gyógyszerekhez, melyekkel hosszabb ideig érintkezésben vannak.
Az így kialakult rezisztenciájukat a kokcidiumok átörökítik az
utódaikra is, és előállnak a gyógyszerrezisztens törzsek.
Többek között ez az oka annak, hogy újabb és újabb gyógyszerek
kerülnek forgalomba. De többek között ez késztette a kutatókat
arra is, hogy kihasználva a kokcidiumok immunitást kialakító
képességét olyan vakcinát, oltóanyagot kísérletezzenek ki,
mely védetté teszi az állatokat a fertőzéssel szemben.
Már régen tudott volt, hogy a kokcidiózist átvészelő csirkék a
megbetegedésüket okozó Eimeria fajjal szemben védetté válnak.
Ezt a képességet használták fel olyan vakcina előállítására,
mely immunitást ad a kórokozóval szemben. A vakcina vonalakat úgy
gyengítették, hogy megbetegedést ne okozzanak, ugyanakkor a
védőimmunitást kiváltsák.
Amennyiben a vakcinázás mellett döntünk, alapszabályként kell
elfogadni, hogy a vakcinázott állatok sohase kapjanak
kokcidium-ellenes szert tartalmazó takarmányt. Mivel a hatékony
védettség kialakulása 3 hetet is igénybe vesz, lényeges, hogy a
természetes fertőzés lehetőségét a minimálisra csökkentsük
(alapos takarítás és fertőtlenítés az új állomány
betelepítése előtt).
Többféle vakcina is kapható. Példaként említjük meg, hogy a
PARACOX-5 vakcina napos korban a takarmányra permetezve vagy itatva,
esetleg már a keltetőben a naposcsibékre való permetezéssel
alkalmazható. Az immunitás a vakcinázástól kezdve a 14. napon
fejlődik ki, és legalább a vakcinázást követő 40. napig tart.
5x1000 és 5x5000-es kiszerelésben kapható.
A LIVACOX T SOL-vakcina az alkalmazását követő 10-14napon belül
élethossziglan tartó immunitást alakít ki. Kizárólag ivóvízben
alkalmazható. Adagolása: 1 adag/állat, 1 ml pedig 100 adagnak
felel meg. Kiszerelése: 50 ml (=5000 adag), 200 ml (20000 adag).
A vakcinák állatorvosi rendelvényre kaphatók, az állatorvos
utasítása szerint alkalmazhatók!
A VÉKONYBÉL-KOKCIDIÓZIS
Amíg a vakbél-kokcidiózis heveny formában jelentkezik, addig a
vékonybél EIMERIÁI többnyire idült bántalmat idéznek elő. A
többnyire 5-8 hetes csirkék bágyadtak, étvágytalanok, szomorúak,
gubbasztanak, a szárnyuk lóg, a kondíciójuk mindinkább romlik.
Hasmenésük van, olykor az ürülék vért is tartalmaz, de sohasem
jár olyan nagyfokú kieséssel, mint az előbbi betegség. Olykor az
állatkák nehezen mozognak, sántítanak. Sokszor más betegségek
támadják meg a legyengült állatokat, így pl. a szalmonellák.
A VÉGBÉL-KOKCIDIÓZIS
A végbél és a kloaka kokcidiózisát az E. brunetti nevű
kokcidium idézi elő. A betegség tünetei nem jellemzőek,
mindenekelőtt hasmenéssel és az állatok kondícióromlásával
járnak.
Azt, hogy melyik kokcidium okozta a bajt egyrészt a klinikai
tünetekből, másrészt a boncolási leletből vagy a mikroszkópos
vizsgálatból tudjuk megállapítani. A bántalom orvoslása az
előbbiek szerint történik. Itt ismét felhívom a figyelmet az
A-vitaminellátás fontosságára a kokcidium elleni küzdelemben.
A PULYKA KOKCIDIÓZISA
Az egyes állományokban fellépő pulyka kokcidiózis igen érzékeny
veszteségeket okozhat, és az elhullási arány akár 30-50%-os is
lehet, a veszteség elsősorban az állomány nagy súlyveszteségéből
adódik.
A legújabb adatok szerint a pulyka vérzéses bélgyulladása,
duzzadtfej betegsége és a kólibacillózis mellett a pulykák egyik
leggyakoribb betegsége. Ennek okai között tartják számon az
intenzív tenyésztés jól ismert hátrányait, így például a
nagy állománysűrűséget, régi almon való tartást, a rossz
szellőzést, és a kizárólagosan a termelési teljesítmény
alapján történő szelekciót.
A KLINIKAI TÜNETEK
A tünetek nagyon változóak és hasonlóak lehetnek más
pulykabetegségek, így például a hisztomoniázis, az elhalásos
bélgyulladás és a szalmonellózis tüneteihez. Étvágytalanság,
borzolt tollazat, a környezet iránti közömbösség. A beteg
pulykacsibék fejüket mélyen a lábuk közé lógatják és
panaszosan csipognak. Gyakori az ürítésük, a bélsaruk híg,
narancsszínű és benne sok a nyálka. A betegség későbbi
szakaszában a vér is megjelenik a bélsárban.
Az Eimeria gallopavonis a 3-11 hetes pulykák kokcidiózisát okozza,
melynek klinikai tünetei az étvágytalanság, a híg nyálkás vagy
véres bélsárürítés mellett a nagyfokú aluszékonyság.
Az elhullott állatok felbontása után a bélben hurutos gyulladásos
elváltozásokat, olykor vérömléses léziókat (=sérülés)
találunk.
ORVOSLÁS
A kokcidiózis gyógykezelésére felhasználhatók a csirkék
esetében ajánlott gyógyszerek vagy az állatorvos által ajánlott
egyéb készítmények.
A LUDAK KOKCIDIÓZISA
A házilúdban számos Eimeria-faj képviselői fordulhatnak elő.
Ezek jó része az emésztőcsőben élősködik, egy faj pedig a
vesékben telepedik meg. Ennek megfelelően a libákban bél- és
vese-kokcidiózisról beszélhetünk.
BÉL-KOKCIDIÓZIS
Előidézője elsősorban az Eimeria anseris. A betegség a vékonybél
kiterjedt gyulladásával és a bél nyálkahártyáján
álhártyaszerű felrakódások képződésével jár.
A klinikai kép alig jellemző. Mindenekelőtt a nagyfokú hasmenés
hívhatja fel a bántalomra a figyelmet, valamint az, hogy a beteg
állatok gyengék, a társaiktól lemaradoznak.
A betegség megállapítása a bélsárban található
kokcidium-oociszták kimutatásával történhet.
Gyógykezelésül igénybe vehetjük az embergyógyászatban
alkalmazott szulfonamidok tablettáit. Naponta fél tablettát kell
ujjal a torkon át lenyomni legfeljebb 3-4 napig. Mindazonáltal az
állatorvos tanácsait kell követni a gyógykezelést illetően.
VESE-KOKCIDIÓZIS
Okozója az E. truncata, a fertőzöttség hazánkban is gyakori.
KLINIKAI TÜNETEK: A vese-kokcidiózis elsősorban a fiatal libák
betegsége, jóllehet kokcidium-hordozók idősebb madarak is
lehetnek. A betegek gyengülése és szomorkodása feltűnő klinikai
tünet. A fáradékony, bizonytalan járású, dülöngélő libák
társaiktól lemaradoznak, járásuk a részeg emberére emlékeztet.
Étvágyuk változó, többnyire gyenge. A betegség későbbi
szakaszában annyira legyengülhetnek, hogy már néhány lépést
sem képesek tenni. Szívesen üldögélnek, sőt ülve legelnek. Ha
bármi okból mégis felkelnek, könnyen elesnek, a hátukra
fordulnak és szerencsétlen kapálódzással próbálnak újra lábra
állni. A betegség ilyen stádiumában már aligha van remény a
gyógyulásra. Egyébként a betegség nem jár elhullással.
A klinikai tünetek nem jellemzőek, ha azonban a tetemet
felboncoljuk már jellemző képet kapunk. A feltűnően
megnagyobbodott duzzadt vese akár hüvelykujj nagyságú lehet,
felületén pedig kisebb-nagyobb számban szürkésfehér gócokat,
bizonytalan határú tömörüléseket láthatunk.
A gyógykezelés az előbbiekben leírtak szerint történhet.
Ajánlatos az állomány azonnali áthelyezése, és alapszabály a
fiatal és idős állatok különtartása.
KACSA-KOKCIDIÓZIS
A kacsák ürülékében elég gyakran, néha nagy számban
találhatók oociszták. A számos kokcidium közül elsősorban az
E. danailovi-t kell megemlíteni. Súlyos fertőzöttség és
kedvezőtlen körülmények között a beteg állatok súlyban
visszamaradnak, gyengék, szívesen üldögélnek. Ürülékükben
olykor vércsíkok jelennek meg. A fiatal kacsák sokszor panaszos
csipogással hívják fel a figyelmet a bántalomra. A diagnózis és
a gyógykezelés az előbb elmondottak szerint történik.
A GYÖNGYTYÚK-KOKCIDIÓZIS
Hazánkban okozója az E. mumidae. A betegség klinikai tünetei
általános jellegűek: A szárnyaikat lógató, szomorkodó csirkék
szemüket félig csukva tartják, álldogálnak vagy szívesen
leülnek, mert néhány lépés után szemmel láthatóan elfáradnak.
Ürülékükben sok nyálka lehet, vércsík azonban nem szokott
előfordulni.
Orvoslásra a csirkék esetében leírt gyógyszerek alkalmazhatók.
(A cikk megjelenet dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. júliusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése