2015. június 12., péntek

A baromfiak parazitás bántalmai 2. (Kokcidiózis)


Előbbi bejegyzéseinkben olvashattuk, hogy a szárnyasok szerveiben, bőrében, a bőrén vagy a tollakon számos élősködő tartózkodik, melyek súlyos fokban veszélyeztetik az állatok egészségét, téteményképességét. Sok esetben elhullással végződő betegséget okoznak az egysejtű paraziták, melyek a szervezeten belül szaporodnak. Főként a csirke- és pulykaállományokban idéznek elő olykor nagyszámú elhullással járó veszteséget az apró véglények, a kokcidiumok. A továbbiakban ezek kártételéről, a betegség tüneteiről, a védekezésről és az orvoslásról fogunk szót ejteni.
RÖVIDEN A KOKCIDIUMOKRÓL
A kokcidiumok a háziállatokban igen elterjedt, szabad szemmel nem látható apró, spórás véglények, melyek főleg a hámszövetben tartózkodnak és szaporodásuk során míg az ivartalan és ivaros szaporodásuk folyamatai a gazda szervezetében zajlanak, addig a spórák képződése a külvilágon megy végbe.
Ezek az egysejtű spórás véglények a háziállatok belének, epeutainak és veséjének hámsejtjeiben élősködnek, alig van juh, sertés, szarvasmarha, nyúl vagy baromfi, amelynek bélsarában – mégha csak elvétve is – nem lehetne néhány kokcidium oocisztát találni.
Súlyosabb megbetegedések leginkább a fiatal állatok között, és rendszerint bizonyos elősegítő, hajlamosító körülmények hatására lépnek fel. Különösen súlyos veszteségeket okozhat a bántalom a nyúlállományokban (előbbi Lapszámainkban erről már olvashattunk) és a baromfiállományokban, főként a csirkék és a pulykák között. A továbbiakban a csirkék, pulykák, víziszárnyasok és a gyöngytyúk kokcidiumos fertőzöttségét ismertetjük röviden.
A BAROMFIKOKCIDIÓZIS
A kokcidiózis a baromfi egyik leggyakoribb és legtöbb áldozatot követelő parazitás betegsége.
A kártétele elsősorban az elhullásokból, a várható súlygyarapodás elmaradásából, a csökkent takarmány-hasznosulásból, az egyéb fertőzések iránti érzékenységből, valamint a megelőzés és gyógykezelés magas költségéből adódik.
Nemrégiben Pécsújhegyről kaptam sürgős hívást azzal a panasszal, hogy 3 héttel ezelőtt hoztak 2500 naposcsibét, melyek addig szépen, jól fejlődtek, néhány napja azonban csak gubbasztanak, véreset ürítenek és már sok el is hullott.
Megérkezésemkor megdöbbentő kép tárult elém. A háromhetes jól fejlett csirkeállomány fele a ventilátorok alá húzódva szomorúan gubbasztott, alattuk mintha vérrel locsolták volna be az egész almot. Három nagy kosár már púposan volt töltve csirkehullákkal.
Boncoláskor kiderült, hogy a vakbélkokcidiózis okozta az óriási veszteséget.
Bizony a megfelelő beavatkozás, gyógykezelés nélkül akár 80-90%-os veszteséget is okozhatnak a különféle bélkokcidiózisok. De ha a beteg állatok túl is élték a kokcidiumos fertőzöttséget, legyengülnek és bennük más természetű betegségek lobbanhatnak fel. A súlyos veszteség elkerülésére nagyon fontos a betegség megelőzése, mielőbbi felismerése és már az első tünetek megjelenésekor a gyógykezelés.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőződés úgy történik, hogy a sporulálódott oociszták vagy másként szólva a fertőzésre alkalmassá vált „peték” a szájon át, sőt újabb megfigyelések szerint akár belégzés útján is bejutnak a bélcsatornába, ahol az emésztőnedvek hatására kiszabadulnak belőlük az ún. sporozoiták. Ezek behatolnak a hámrétegbe, majd további bonyolult átalakulások során egyrészt roncsolják a szöveteket, másrészt hihetetlen mértékben elszaporodva a csirkék heveny vagy éppenséggel idült megbetegedését idézik elő.
A fertőzés forrásául mindenekelőtt a kokcidiumhordozó, de a betegség klinikai tüneteit nem mutató állatok szolgálhatnak, melyek bélsarával a szabadba jutott, majd sporulálódott oociszták a vízzel, eleséggel, sőt még a belégzéssel is bejuthatnak a csibék emésztőrendszerébe.
Egyes szerzők beszámolnak az udvarra leszálló verebek, sőt rovarok vagy akár a legyek fertőzést közvetítő szerepéről is, ha lábukon máshonnan felszedett oociszták tapadtak meg.
A sporulálódott oociszták a külvilágon nagyon sokáig, akár egy esztendőnél tovább is fertőzőképesek maradnak, mert a külvilág káros hatásainak, sőt a fertőtlenítőszereknek is ellenállnak.
Ezzel magyarázható, hogy a tavasszal vásárolt csirkék számára még az előbbi esztendőből ottmaradt oociszták is súlyos fertőzési forrást jelentenek.
A csirkék kokcidiumok okozta betegségét többféle kokcidiumfaj is okozhatja, melyek a bélcsatorna más és más szakaszában idézhetnek elő kóros elváltozásokat. Ennek megfelelően beszélhetünk a vakbél-, a vékonybél- és a végbél kokcidiózisáról, de gyakori a vegyes fertőzöttség is.
A CSIRKÉK VAKBÉL-KOKCIDIÓZISA
A többnyire fiatal, 2-5 hetes csirkék között fellépő vakbél-kokcidiózist az Eimeria tenella nevű kokcidium okozza.
A betegség a jellemző klinikai tünetek alapján jól felismerhető. Az első tünetek a fertőződést követően mintegy 4-6 nap után észlelhetők. A kis állatok szomorúan, kedvetlenül álldogálnak, étvágyuk nincs, szárnyukat, fejüket lógatják és hamarosan megjelenik a legjellemzőbb tünet a véres hasmenés.
Szokványos esetben előbb csak néhány vércsík látható a csirkék ürülékében, majd a vérzés mindinkább fokozódik, sőt előfordulhat, hogy a kis állatok „tiszta vért” ürítenek. Hamarosan nagyszámú elhullás következik.
A betegség súlyossága és a veszteségek aránya függ az állatok ellenálló-képességétől, az oociszták számától, a takarmány minőségétől (nyomelemek, vitaminok stb.) és a higiéniás körülményektől (zsúfoltság stb.). Megfigyelések igazolják, hogy az A-vitaminnal bőségesen ellátott állatok nem vagy csak enyhébben betegszenek meg.


Vakbél-kokcidiózis. Szomorkodó, véres bélsarat ürítő csirkék

GYÓGYKEZELÉS
A többféle kokcidium-elleni szerből ezúttal példaként csak kettőt említünk, de mindkettő széles spektrumú és a pulykák gyógykezelésére is alkalmas.
A Baycox 2.5% oldat mindegyik kokcidiumfaj ellen hatékony. A tünetek megjelenésekor azonnal meg kell kezdeni a gyógykezelést. Adagja egy ml oldat egy ml vízhez két napig folyamatosan itatva. Tenyész és árutojást termelő állománynak nem adható. A mellékelt utasítás szerint kell eljárni az állatorvos utasítása szerint.
Úgy a bántalom megelőzésére, mint gyógyítására alkalmas mind a házityúk, mind pedig a pulyka esetében az ESB 3 pulvis, szájon át az állatok ivóvizébe keverve. Adagja napi 1-2 g pulvis/liter ivóvíz. Árutojást termelő állomány a gyógyszerrel nem kezelhető. Élelmezés várakozási idő a házityúk esetében 14, a pulykák esetében pedig 28 nap.
VÉDEKEZÉS
A kokcidiumok a bakteriumokhoz hasonlóan hozzászokhatnak azokhoz a gyógyszerekhez, melyekkel hosszabb ideig érintkezésben vannak.
Az így kialakult rezisztenciájukat a kokcidiumok átörökítik az utódaikra is, és előállnak a gyógyszerrezisztens törzsek.
Többek között ez az oka annak, hogy újabb és újabb gyógyszerek kerülnek forgalomba. De többek között ez késztette a kutatókat arra is, hogy kihasználva a kokcidiumok immunitást kialakító képességét olyan vakcinát, oltóanyagot kísérletezzenek ki, mely védetté teszi az állatokat a fertőzéssel szemben.
Már régen tudott volt, hogy a kokcidiózist átvészelő csirkék a megbetegedésüket okozó Eimeria fajjal szemben védetté válnak. Ezt a képességet használták fel olyan vakcina előállítására, mely immunitást ad a kórokozóval szemben. A vakcina vonalakat úgy gyengítették, hogy megbetegedést ne okozzanak, ugyanakkor a védőimmunitást kiváltsák.
Amennyiben a vakcinázás mellett döntünk, alapszabályként kell elfogadni, hogy a vakcinázott állatok sohase kapjanak kokcidium-ellenes szert tartalmazó takarmányt. Mivel a hatékony védettség kialakulása 3 hetet is igénybe vesz, lényeges, hogy a természetes fertőzés lehetőségét a minimálisra csökkentsük (alapos takarítás és fertőtlenítés az új állomány betelepítése előtt).
Többféle vakcina is kapható. Példaként említjük meg, hogy a PARACOX-5 vakcina napos korban a takarmányra permetezve vagy itatva, esetleg már a keltetőben a naposcsibékre való permetezéssel alkalmazható. Az immunitás a vakcinázástól kezdve a 14. napon fejlődik ki, és legalább a vakcinázást követő 40. napig tart. 5x1000 és 5x5000-es kiszerelésben kapható.
A LIVACOX T SOL-vakcina az alkalmazását követő 10-14napon belül élethossziglan tartó immunitást alakít ki. Kizárólag ivóvízben alkalmazható. Adagolása: 1 adag/állat, 1 ml pedig 100 adagnak felel meg. Kiszerelése: 50 ml (=5000 adag), 200 ml (20000 adag).
A vakcinák állatorvosi rendelvényre kaphatók, az állatorvos utasítása szerint alkalmazhatók!
A VÉKONYBÉL-KOKCIDIÓZIS
Amíg a vakbél-kokcidiózis heveny formában jelentkezik, addig a vékonybél EIMERIÁI többnyire idült bántalmat idéznek elő. A többnyire 5-8 hetes csirkék bágyadtak, étvágytalanok, szomorúak, gubbasztanak, a szárnyuk lóg, a kondíciójuk mindinkább romlik.
Hasmenésük van, olykor az ürülék vért is tartalmaz, de sohasem jár olyan nagyfokú kieséssel, mint az előbbi betegség. Olykor az állatkák nehezen mozognak, sántítanak. Sokszor más betegségek támadják meg a legyengült állatokat, így pl. a szalmonellák.
A VÉGBÉL-KOKCIDIÓZIS
A végbél és a kloaka kokcidiózisát az E. brunetti nevű kokcidium idézi elő. A betegség tünetei nem jellemzőek, mindenekelőtt hasmenéssel és az állatok kondícióromlásával járnak.
Azt, hogy melyik kokcidium okozta a bajt egyrészt a klinikai tünetekből, másrészt a boncolási leletből vagy a mikroszkópos vizsgálatból tudjuk megállapítani. A bántalom orvoslása az előbbiek szerint történik. Itt ismét felhívom a figyelmet az A-vitaminellátás fontosságára a kokcidium elleni küzdelemben.
A PULYKA KOKCIDIÓZISA
Az egyes állományokban fellépő pulyka kokcidiózis igen érzékeny veszteségeket okozhat, és az elhullási arány akár 30-50%-os is lehet, a veszteség elsősorban az állomány nagy súlyveszteségéből adódik.
A legújabb adatok szerint a pulyka vérzéses bélgyulladása, duzzadtfej betegsége és a kólibacillózis mellett a pulykák egyik leggyakoribb betegsége. Ennek okai között tartják számon az intenzív tenyésztés jól ismert hátrányait, így például a nagy állománysűrűséget, régi almon való tartást, a rossz szellőzést, és a kizárólagosan a termelési teljesítmény alapján történő szelekciót.
A KLINIKAI TÜNETEK
A tünetek nagyon változóak és hasonlóak lehetnek más pulykabetegségek, így például a hisztomoniázis, az elhalásos bélgyulladás és a szalmonellózis tüneteihez. Étvágytalanság, borzolt tollazat, a környezet iránti közömbösség. A beteg pulykacsibék fejüket mélyen a lábuk közé lógatják és panaszosan csipognak. Gyakori az ürítésük, a bélsaruk híg, narancsszínű és benne sok a nyálka. A betegség későbbi szakaszában a vér is megjelenik a bélsárban.
Az Eimeria gallopavonis a 3-11 hetes pulykák kokcidiózisát okozza, melynek klinikai tünetei az étvágytalanság, a híg nyálkás vagy véres bélsárürítés mellett a nagyfokú aluszékonyság.
Az elhullott állatok felbontása után a bélben hurutos gyulladásos elváltozásokat, olykor vérömléses léziókat (=sérülés) találunk.
ORVOSLÁS
A kokcidiózis gyógykezelésére felhasználhatók a csirkék esetében ajánlott gyógyszerek vagy az állatorvos által ajánlott egyéb készítmények.
A LUDAK KOKCIDIÓZISA
A házilúdban számos Eimeria-faj képviselői fordulhatnak elő. Ezek jó része az emésztőcsőben élősködik, egy faj pedig a vesékben telepedik meg. Ennek megfelelően a libákban bél- és vese-kokcidiózisról beszélhetünk.
BÉL-KOKCIDIÓZIS
Előidézője elsősorban az Eimeria anseris. A betegség a vékonybél kiterjedt gyulladásával és a bél nyálkahártyáján álhártyaszerű felrakódások képződésével jár.
A klinikai kép alig jellemző. Mindenekelőtt a nagyfokú hasmenés hívhatja fel a bántalomra a figyelmet, valamint az, hogy a beteg állatok gyengék, a társaiktól lemaradoznak.
A betegség megállapítása a bélsárban található kokcidium-oociszták kimutatásával történhet.
Gyógykezelésül igénybe vehetjük az embergyógyászatban alkalmazott szulfonamidok tablettáit. Naponta fél tablettát kell ujjal a torkon át lenyomni legfeljebb 3-4 napig. Mindazonáltal az állatorvos tanácsait kell követni a gyógykezelést illetően.
VESE-KOKCIDIÓZIS
Okozója az E. truncata, a fertőzöttség hazánkban is gyakori. KLINIKAI TÜNETEK: A vese-kokcidiózis elsősorban a fiatal libák betegsége, jóllehet kokcidium-hordozók idősebb madarak is lehetnek. A betegek gyengülése és szomorkodása feltűnő klinikai tünet. A fáradékony, bizonytalan járású, dülöngélő libák társaiktól lemaradoznak, járásuk a részeg emberére emlékeztet.
Étvágyuk változó, többnyire gyenge. A betegség későbbi szakaszában annyira legyengülhetnek, hogy már néhány lépést sem képesek tenni. Szívesen üldögélnek, sőt ülve legelnek. Ha bármi okból mégis felkelnek, könnyen elesnek, a hátukra fordulnak és szerencsétlen kapálódzással próbálnak újra lábra állni. A betegség ilyen stádiumában már aligha van remény a gyógyulásra. Egyébként a betegség nem jár elhullással.
A klinikai tünetek nem jellemzőek, ha azonban a tetemet felboncoljuk már jellemző képet kapunk. A feltűnően megnagyobbodott duzzadt vese akár hüvelykujj nagyságú lehet, felületén pedig kisebb-nagyobb számban szürkésfehér gócokat, bizonytalan határú tömörüléseket láthatunk.
A gyógykezelés az előbbiekben leírtak szerint történhet. Ajánlatos az állomány azonnali áthelyezése, és alapszabály a fiatal és idős állatok különtartása.
KACSA-KOKCIDIÓZIS
A kacsák ürülékében elég gyakran, néha nagy számban találhatók oociszták. A számos kokcidium közül elsősorban az E. danailovi-t kell megemlíteni. Súlyos fertőzöttség és kedvezőtlen körülmények között a beteg állatok súlyban visszamaradnak, gyengék, szívesen üldögélnek. Ürülékükben olykor vércsíkok jelennek meg. A fiatal kacsák sokszor panaszos csipogással hívják fel a figyelmet a bántalomra. A diagnózis és a gyógykezelés az előbb elmondottak szerint történik.
A GYÖNGYTYÚK-KOKCIDIÓZIS
Hazánkban okozója az E. mumidae. A betegség klinikai tünetei általános jellegűek: A szárnyaikat lógató, szomorkodó csirkék szemüket félig csukva tartják, álldogálnak vagy szívesen leülnek, mert néhány lépés után szemmel láthatóan elfáradnak. Ürülékükben sok nyálka lehet, vércsík azonban nem szokott előfordulni.
Orvoslásra a csirkék esetében leírt gyógyszerek alkalmazhatók.
(A cikk megjelenet dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. júliusában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése