A
SZARVASMARHÁK PARAZITÁS BETEGSÉGEI 3.
Az
előbbi lapszámainkban leírtuk, hogy a szarvasmarhák különféle
szerveiben számos olyan parazita, élősködő képes megtelepedni,
mely az állatok súlyos, olykor halálos megbetegedését, a
termelésük, téteményképességük nagyfokú csökkenését
okozhatják. Olykor a fertőzött vágóállatok húsa emberi
fogyasztásra alkalmatlanná, a bőr feldolgozása pedig lehetetlenné
válik.
Megismertük
a főleg borjakban fellépő és súlyos veszteségeket okozó
kokcidiózis, orsóférgesség és cryptosporiozis kóroktanát,
tüneteit és az orvoslás lehetőségeit, majd a zoonózisként
számon tartott borsókakórról és a májmételykór veszélyéről
ejtettünk szót.
Ezúttal
néhány további, gyakoribb parazitózist, nevezetesen a
bőrbagócslárva-betegséget, a tüdőférgességet, azok
megelőzését, tüneteit és a korszerű gyógyításuk lehetőségeit
fogjuk megismerni.
A
SZARVASMARHA BŐRLÁRVA-BETEGSÉGE (Hypodermatosis)
A
szarvasmarhák hátán szembetűnő duzzanatok alakjában jelentkező
bántalom. A betegséget az egyes vidékeken nagyobb számban, másutt
még szórványosan sem található Hypoderma-legyek (vargalegyek)
lárvái okozzák. Minthogy a legyek csak a szabadban tartózkodnak,
csak a legelőre járó vagy a szabadban tartott állatok betegednek
meg.
AMIT
A VARGA-LEGYEKRŐL TUDNI KELL
A
Hypoderma-legyek egy pár szárnnyal és nagy szemmel rendelkeznek,
sok ízből álló csápjaik és 5 ízből álló lábaik vannak
(KÉP). A Hypoderma bovis kb. 16 mm hosszú légy, torának elülső
része sárgásfehér, világossárga, a hátulsó rész pedig
fekete, potroha dúsan borított sárga színű szőrzettel.
A
kifejlett legyek nem folytatnak élősködő életmódot. Főleg a
nyári hónapokban, júniusban és júliusban peterakás céljából
a legelőn vagy a szabadban tartózkodó szarvasmarhák körül
rajzanak. A rajzási idő egyébként májustól egészen augusztusig
tarthat.
A
Hypoderma bovis a petéit egyenként rakja a szarvasmarha
szőrszálára, gyakran a végtagszőrökre, a vékony bőrrel fedett
testrészek szőrére (főleg a hátsó végtagok belső felületén,
továbbá a has alján lévő szőrökre). A peterakás sohasem
röptében, hanem a szőrzetre rászállva történik.
A
peték egy mm hosszúak, világos szalmasárgák, hátulsó végükön
szürkés tapadókészülékkel. A peterakó legyek közeledése nem
ritkán nyugtalanságot okoz a legelő állatok közt, jóllehet az
ember által alig észrevehetően közelítik meg az áldozataikat. A
peterakás rendszerint a nyári napos időben történik – és csak
kevésbé borús napokon. Megjegyzem, hogy a H.bovis ritkán más
állatfajra pl. ló, lerakja a petéit.
KÓRFEJLŐDÉS
A
petékből 3-4 nap alatt kelnek ki a lárvák, majd szájszerveik
(horgok és tőrszerű fúrótüske) segítségével a bőrbe, majd a
bőralatti kötőszövetbe hatolnak. A bőralatti kötőszövetből
az idegek körüli szövetben haladnak a gerinccsatorna epidurális
szövetébe és onnan a hátkereszt- és ágyéktáj bőralatti
kötőszövetébe.
A
lárvák vándorlási időtartama a hát bőralatti kötőszövetében
részben attól függ, hogy hol történt a peterakás, de részben
attól is, hogy fiatalabb vagy idősebb állatban történik-e a
vándorlás. Utóbbiban ez jóval lassúbb és az egyes lárvák
jelentős része nem is ér célhoz. A H.bovis lárvák leghosszabb
vándorlási időtartama mintegy 6 hónap.
A
lárvák – miután a háttájék bőralatti kötőszövetébe
jutottak – a bőrön részint mechanikailag, részben szövetoldó
váladék segítségével lélegző nyílást fúrnak, és további
vedlés után érettekké válnak.
Az
érett lárvák általuk a tartózkodási helyük felett készített
nyíláson át jutnak a külvilágra.
Kijutásuk
részben a tartózkodási helyükön felgyülemlő gennyes váladék
okozta szövetfeszülés, részben az állatok mozgásával (fekvő
helyzetből való felkelés stb.) járó izomfeszülés eredménye.
A
talajra leeső lárvák kedvező körülmények között (pl. nedves
laza talaj stb.) bebábozódnak, és 3-6 hét múlva a bábból
kirepül a légy. Az egész fejlődési kör időtartama 8-10 hónap.
TÜNETEK
Mialatt
a bőr hátalatti kötőszövetében tartózkodnak kb. diónyi
duzzanatok keletkeznek a szervezetben meginduló gyulladásos
folyamat eredményeképpen. A kezdetben alig gombostűfejnyi
duzzanatok január hó elejétől láthatók, de rendszerint
február-március, tömegesebben pedig március hó végén és
április hónap elején kezdenek mutatkozni.
Egyidőben
kisebb-nagyobb duzzanatok fordulhatnak elő, közülük egyesek csak
kitapintással érzékelhetők, mások azonban szabad szemmel is
láthatók, mint mogyorónyi részben lapos, részben félgömbszerű
duzzanatok. A duzzanat középen lévő lárvák fúrta nyílás a
lárva növekedésével arányosan bővül, a nyílást általában
szennyes, sárgásbarna, beszárad váladék (apró dugó) fedi.
Amint
arról már szó esett, tavasz végén a lárvák kiszorulnak, a
földre hullanak, és a bábból kirepül a légy, mely az
elmondottak szerint lerakja az állatra a petéit.
Ha
sok duzzanat van az állat bőrén (kb. 100 lárva), a szarvasmarha
lesoványodik, tejhozama csökken.
A
GAZDASÁGI VESZTESÉG
1.
Csökken az állatok téteményképessége, tejhozama,
testtömeg-gyarapodása.
2.
Ugyancsak csökken a hús értéke.
3.
A bőr minősége romlik, ipari felhasználásra alkalmatlanná
válik. A lárváknak a bőrben tartózkodása alatt levágott
állatok bőrének éppen a legértékesebb része lyukas, és emiatt
nagy darab hasznavehetetlen. Ha pedig az állatot a bagócslárva
csomók begyógyulása után vágták le, a hegesen gyógyult részek
a bőr kikészítésekor vagy kiesnek, vagy pedig az elvékonyodott
vagy hegesen csomós rész használat közben szakad vagy kitörik.
VÉDEKEZÉS,
ORVOSLÁS
A
bántalom fellépését azonnal jelenteni kell az állatorvosnak, aki
megteszi az akkor hatályos intézkedéseket. A legelőre csak
bagócslárváktól mentes vagy a kihajtás előtt legalább 4 nappal
hatékony gyógyszerrel kezelt szarvasmarha hajtható ki.
Megjegyzem,
hogy egyéb parazitózisok megszüntetése mellett a bagócslárva
fertőzöttség (Hypodermatosis) esetén is alkalmazható korszerű
gyógyszer az Ivergen premium L.A. injekció, bőr alá applikálva 1
ml/50 ttkg adagolásban a kezelő állatorvos rendelése szerint.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. áprilisában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése