2015. június 15., hétfő

A baromfiak parazitás betegségei 3. (Galandférgesség)


A BAROMFI GALANDFÉRGESSÉGE
A baromfiban előforduló galandféregfajok száma az 50-et is meghaladja. Fertőződhetnek a tyúkfélék, a pulykák, gyöngyösök, a galambok, de a libák és kacsák is.
A galandféreglánc eleje rendszerint a karcsú nyakon ülő fej (skolex), melyen különböző megtapadásra szolgáló berendezés foglal helyet. A féreg teste lefűződés útján szaporodó ízekből áll, melyek a lánc vége felé mindinkább nagyobbak. Az érett ízek a lánc végén egyenként vagy rövid láncdarabok formájában leszakadoznak. Az érett ízek nagy mennyiségű megtermékenyített petét tartalmaznak, melyek bekerülnek a köztigazdába, amit a baromfi elfogyaszt, és benne kifejlődik a galandféreglánc.
Ahhoz tehát, hogy a fertőzésre képes forma, az ún. ciszticerkoid kifejlődhessen, mindenképpen valamilyen köztigazdába kell jutnia. Köztigazda nélkül nincs fertőzés.
A KÖZTIGAZDÁK
A különféle galandféregfajok esetén más és más köztigazdák szerepelnek (különböző csigák, földigiliszták, szöcskék, házi- és istállólégy stb.). az egyes galandféregfajok előfordulása szorosan összefügg a megfelelő köztigazdák jelenlétével. Ez azt jelenti, hogy amikor megállapítottuk, hogy melyik galandféregfaj okozta a fertőzést, azt is meg tudjuk mondani, hogy milyen állatok közvetítették azt (pl. csigák, földigiliszták stb.), következésképpen mely köztigazdák gyérítésével csökkenthetjük a fertőzés lehetőségét.
A leírt köztigazdákat a baromfi szívesen elfogyasztja, testanyagát takarmányul jól értékesíti. A fertőződés után bizonyos fajok esetén már akár 8, másoknál 16-18 nap alatt fejlődik ki az ivarérett féreg.

 Hymenolepis lanceolata nevű galandféreg fejlődési vázlata
TÜNETEK
A férgek káros hatása táplálékelvonásban, a bél nyálkahártyájának az izgatásában, és a férgek anyagcseretermékeinek mérgező hatásában nyilvánul meg. Idősebb madarakban a galandférgek ritkábban okoznak egészségi zavarokat, de a tojáshozam csökken. Fiatalabb állatok azonban súlyosan megbetegedhetnek, elveszítik az étvágyukat, hasmenést kapnak, lesoványodnak, kevésvérűvé válnak, bágyadtak, étvágytalanok lesznek.
A kacsák és libák galandférgessége különösen olyan vizeken tartott állatokban fordul elő, ahol vadon élő vízimadarak is megfordulnak. Az erősen fertőzött állatok lemaradoznak a falkából, társaikat nem követik a vízbe, szívesen üldögélnek a víz szélén. Ha elesnek, a gyengeség miatt alig képesek felállni. Gyakori és feltűnő jelenség a csőr tátogása is.
ORVOSLÁS
A köztigazdák fertőzést közvetítő szerepének kikapcsolása, gyérítése mellett például az előbbiek során már említett FLUBENOL-lal történhet az állatorvos útmutatása szerint.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. augusztusában.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése