A házinyúl parazitás betegségei 1. (Kokcidiózis)

A házinyúl parazitás betegségei 1.

A házinyulak szerveiben (endoparaziták) vagy bőrén (ektoparaziták) számos olyan élősködő tartózkodik, melyek az állat súlyos megbetegedését gyakran elhullását okozhatják (pl. kokcidiumok).

Mások nem okoznak ugyan riasztó tüneteket, de az élősködőktől megtámadott nyulak rosszul értékesítik a takarmányt, visszamaradnak a fejlődésükben, gyakran selejtezni kell őket, és eredménytelenné, ráfizetéssé válik a nyúltenyésztés.

Van azonban olyan fertőzés is, mely mindemellett a zoonózisok, tehát az állatról emberre terjedő betegségek közé tartozik (pl. toxoplazmózis, Sarcoptes-rühösség stb.).

Ahhoz, hogy a nyulászatunk eredményes legyen, feltétlenül szükséges, hogy ezeknek a parazitás bántalmaknak a tüneteit mielőbb felismerjük, ezeket megelőzzük, ha pedig fellépett a baj a hatékony gyógykezelést haladéktalanul elvégezzük. Ezáltal néhány fontosabb parazitás bántalom tüneteinek és orvoslása lehetőségeinek az ismertetésével kívánunk segítséget nyújtani, tájékoztatást adni a nyúltenyésztéssel foglalkozó gazdatársainknak.

A házinyúl leggyakoribb és legtöbb gazdasági veszteséget okozó parazitás bántalma a kokcidiózis

Mit kell tudni a kokcidiumokról?

A kokcidiumok a hámszövetekben élősködő és a hámsejtek belsejében szaporodó apró, mikroszkopikus nagyságú véglények. A betegséget a különféle Eimeriafajok idézik elő. A bélkokcidiumok a vékony- és vastagbelek hámjában élősködnek. A májkokcidiózist kiváltó Eimeria-faj, az E.stiedai pedig az epeerek hámszövetében élősködik és a hámsejtek belsejében óriási mértékben elszaporodva váltja ki a májkokcidiózis vagy helyesebben epeérkokcidiózis jellemző kórképét.

A házinyúl bélkokcidiózisa

Amint arról már szó esett, a bélkokcidiumok a vékony- és vastagbél hámjában élősködnek. A fertőzés úgy történik, hogy a kokcidium-hordozó nyulak bélsarával a külvilágra került és sporulálódott (sporuláció = spóraképződés) oociszták („peték”) a bélsárral szennyezett takarmány, ivóvíz, alom útján az állatok emésztőcsövébe jutnak.

Az oociszták a vékonybélben megnyílnak és a szabaddá vált sporozoiták behatolnak a bél hámsejtjeibe, majd ott gyors növekedésnek indulnak, lekerekednek, majd további fejlődésük, bonyolult szaporodásuk következik be, melynek eredményeként a hámsejtek nagyfokban roncsolódnak, és eközben egyetlen oocisztából akár 50.000-800.000 újabb oociszta is képződhet.

Nagyon ellenállóképesek

Az első oociszták a fertőzés után 4-16 napon belül már megjelenhetnek a bélsárban, amelyben a rothadásnak, az időjárás viszontagságainak több hónapig ellenállnak, sporulált állapotban egy esztendeig is fertőzőképesek maradhatnak.

Az oociszták az eddig ismert fertőtlenítőszerekkel a külvilágban teljes biztonsággal nem semmisíthetők meg, de a kiszáradással és a hővel szemben kevéssé ellenállók. A fertőződés lehetőségét csökkenti a rácsos padozat, annak kb. 80 °C-os forró vízzel történő lemosása, a bélsár és alom minimum kétnaponta történő eltávolítása, tiszta száraz alom használata, az etetők és itatók bélsárral való szennyeződésének a megakadályozása. A talajról történő etetés nagyfokú fertőzési veszélyt rejt.

Mikor lehet számolni a betegség fellépésével?

Tudni kell, hogy a 16 naposnál fiatalabb nyulak nem szoktak megbetegedni. Legfogékonyabbak az egy és négy hónap közötti állatok. A kokcidiózis tehát mindenekelőtt a növendék nyulak betegsége.

Olvashattuk, hogy 4-6 hetes korra szinte minden nyúl bélsarában megtalálhatók a fertőzött nyulak által ürített oociszták, mégsem minden nyúl betegszik meg. Mikor lobban fel tehát a bántalom?

① Az első döntő tényező, hogy milyen patogenitású, megbetegítő képességű Eimeria-fajjal történik a fertőződés!

1. Erősen patogén az E.intestinalis, mely a csípőbélben szaporodik és az E.flavescens, mely a vakbélben, és a vastagbél elülső szakaszában élősködik. Esetükben már a viszonylag kevés oocisztával (kb. 15.000) történt fertőzés is elhullást idéz elő.
2. Mérsékelten fertőzőképes többnyire csak enyhe hurutot okoz az E.piriformis, az E.magna és az E.irresidua. Ezek esetében a súlyos fertőzés nem okoz elhullást, de romlik a testtömeg-gyarapodás, és visszamarad az állatok fejlődése.
3. Végül pedig vannak apatogén kokcidium-fajok, melyek semmiféle kóros tünetet nem idéznek elő, teljesen ártalmatlanok.

② A betegség súlyosságát nagyfokban befolyásolja az a tény, hogy milyen mennyiségű oocisztát vett fel az állat. Olvashattuk az előbbiekben, hogy az erősen fertőző fajokból 15.000 oociszta felvétele már nemcsak hasmenést, de elhullást is okozhat. Ez azt jelenti, hogy akár egyetlen bélsárgolyó is tartalmazhat a fertőző anyagból olyan mennyiséget, mely már kiválthatja a betegséget.

③ Megállapították, hogy nagyobb arányú elhullást okozott a vegyes (többféle) Eimeria-fajokkal és E.colival történt egyidejű fertőzés, mint a kokcidiumos vagy baktériumos fertőzés külön-külön.

④ Az állatok ellenálló képessége, mely a tartási, takarmányozási és higiéniai körülmények függvénye, döntő módon meghatározza a betegség súlyosságát és az elhullás mértékét.

Azokban az esetekben, amikor úgy látjuk, hogy a fogékony korban levő nyulaink nem gyarapodnak, rosszul fejlődnek, mindig gondolni kell a kokcidiumos fertőzés lehetőségére.

⑤ Fontos tudni, hogy azok az állatok, melyek a fertőzést átvészelték, aktív immunitásra (védettségre) tesznek szert, következésképpen ugyancsak fontos az állatok immunbiológiai állapota.

Melyek a betegségre hajlamosító tényezők?

Ahhoz, hogy a betegség jellemző tünetei fellépjenek, szükség van a hajlamosító tényezők, körülmények „közreműködésére” is.

⑴ A nyúl élettani igényeinek nem megfelelő összetételű takarmány (rost, fehérje, illózsírsavak stb.).

⑵ A gyenge, rossz minőségű (kilúgozott, penészes, dohos stb.) takarmány etetése, a hirtelen takarmányváltozás.

⑶ Az ásványi sók és vitaminok (A, B, C, D) hiánya.

⑷ A korai leválasztás.

⑸ A fiatal állatok szűk ketrecben tartása és a falkásítás hiánya.

⑹ A kedvezőtlen higiéniás körülmények (tisztogatás, takarítás, a bélsár rendszeres eltávolítása), a levegő nagy ammónia- és nedvességtartalma.

A nedves hideg és száraz meleg levegő, a hirtelen hőmérsékletingadozás, a huzat, az állatok átnedvesedése stb.

⑺ A zajhatás.

⑻ A szakszerűtlen szállítás.

A kokcidiózis tünetei

A tünetek többnyire a választási korban és azt követően néhány héten belül jelentkeznek. A fertőzöttség hajlamosító körülmények nélkül többnyire tünetmentes. Ismételten felhívom a figyelmet, hogy azokban az esetekben, amikor úgy látjuk, hogy a fogékony korban levő nyulaink nem gyarapodnak, rosszul fejlődnek, mindig gondolni kell a kokcidiumos fertőzés lehetőségére.

A betegség tünetei: étvágytalanság, csökkent takarmány- és vízfogyasztás, olykor nyálkás, máskor vízszerűen híg hasmenés. A testtömeg-gyarapodás elmarad, sőt nem egyszer az állatok kondíciója éppenséggel romlik, a bőr rugalmatlanná válik és gyakori a felfúvódás.

Némelykor bélsárrekedés vagy változóan puha bélsár ürítése észlelhető. A környezetük iránt nem érdeklődő, levert állatok csak gubbasztanak, máskor meg éppen görcsök, izomrángások lépnek fel. Az idegrendszeri tünetek jelentkezése során a beteg állat elnyúlik, a fejét hátraveti, rászorítja a hátára, majd görcsök jelentkeznek, a nyúl úszómozgásokat végez, majd végül elpusztul.

A beteg nyulak megpocakosodnak, a has megnagyobbodik, olyakor csüngővé válik. A fejlődésben elmaradt beteg állatok mozgása kötött, lusta, a szőrzetük borzolt, fénytelen. A betegség súlyosabb stádiumában az ürülék vércsíkokkal tarkázott lehet.

Védekezés – megelőzés

A kokcidiózis elleni védekezés legfontosabb feladata a nyulak fertőződésének és újrafertőződésének megakadályozása. A védekezésnek legfőképpen az állat első 2-5 hónapjáig van jelentősége.

⒈ Az etető- és itatóedényeket úgy kell elhelyezni, hogy az állatok sem belelépni, sem pedig beleüríteni ne tudjanak. A szálastakarmányt a szénarácsba, a répát az etetőbe kell tenni.

⒉ Az etető- és itatóedényeket naponta kell tisztogatni, kimosni majd megszárítani.

⒊ Az anyanyulakat gondosan kitisztított és fertőtlenített ketrecekben kell elhelyezni.

⒋ Olyan ketreceket használjunk, melyekben a cserélhető taposórács lehetőség szerint teljesen drótfonatból készült, ily módon a bélsár lepotyog és rendszeresen eltávolítható.

⒌ A drótkefével is alaposan megtisztított taposórácsot tíznaponként cseréljük és fertőtlenítsük! A kokcidiumok elpusztítására alkalmas lehet a 60-80°C hőmérsékletű forró víz legkevesebb 20 mp-nyi hatás mellett, vagy a 25 százalékos NH₄OH oldatának 30 percnyi alkalmazásával. Esetleg időközben újabban megjelenő hatékony fertőtlenítőszerek alkalmazásáról meg kell kérdezni a kezelő állatorvost.

⒍ A ketrecekből eltávolított trágyát a legcélszerűbb annak felhasználásáig vagy elszállításáig műanyag zsákokban tárolni.

⒎ Különös gondot kell fordítani az állatok takarmányozására (megfelelő energiatartalom, rosttartalom, vitaminok, ásványi sók stb.). Csak jó minőségű takarmányt etessünk!

Orvoslás

Előre kell bocsátani, hogy miután a betegség kialakulása több hajlamosító tényezővel is összefügg, ezek kiiktatása nélkül a gyógyszeres beavatkozás legfeljebb csak átmeneti javulást hozhat. Minthogy az eddigi gyógyszerek csak 5-6 napnál nem korábban fertőzött nyulakban fejtenek ki parazitaellenes hatást, a régebben fertőzött nyulak elhullása folytatódik néhány napon át a kezelés után is. (VETÉSI)

Gyógykezelésre általában a szulfonamidokat használják. Ma is forgalomban levő készítmény pl. a TRISULMIX vízoldékony por, mely szájon át adható ivóvízben oldódó potenciált szulfonamid készítmény. A gyógyszer nemcsak a kokcidiózis kezelésére alkalmas, de az emésztőszervi és légzőszervi betegségek egyes kórokozóival szemben is hatásos. Adagja 1 gramm /10 ttkg, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 12 nap. A kezelés időtartama 5 nap.

Kedvenc állatként tartott nyulakban a két napon át, naponta egyszer 10 mg/testsúlykilogramm dózisban közvetlenül a szájon át adott BAYCOX 2.5 % oldat AUV. ugyancsak hatásosnak bizonyult.

A házinyúl epeérkokcidiózisa (Májkokcidiózis)

Amíg a házinyúl bélkokcidiózisát többféle kokcidiumfaj képes előidézni, addig a májkokcidiózis kiváltásában csupán egyetlen kokcidiumfaj játszik szerepet, az Eimeria stiedai. A parányi kórokozók az epeerek hámszövetében élősködnek, és a hámsejtek belsejében óriási mértékben képesek elszaporodni.

A fertőződés menete

A fertőzés minden esetben a sporulált oocisztákkal szennyezett takarmány vagy ivóvíz felvétele útján, olykor a berendezési tárgyak rágcsálása során, de minden esetben szájon át történik.

A bélsárral a külvilágra jutott oociszták („peték”) 2-3 nap alatt sporulálódnak és fertőzésre alkalmassá válnak. A spóraképződés során burokkal látják el magukat, mely nagyfokú védelmet nyújt számukra a különféle fizikai és kémiai behatásokkal szemben.

A szájon át felvett oociszták a bélbe kerülnek, ahol a bélnedvek hatására kiszabadulnak belőlük a sporozoiták, melyek behatolva az érrendszerbe bejutnak a májba, az epeerek hámsejtjeibe.

A 16 napig tartó bonyolult ivaros és ivartalan szaporodási folyamatok következtében egyetlen oocisztából sok ezer újabb keletkezhet, miközben az epeerek hámsejtjei nagyfokban roncsolódnak, gyulladásba kerülnek és burjánzanak.

A betegség tünetei

Az E.stiedai okozta májkokcidózis a fertőzés súlyosságától függően különböző képet mutat. Enyhe fertőzöttség esetén a klinikai tünetek nem szembetűnők, és csak a testsúly csökkenése és a növekedésben való visszamaradás figyelhető meg. A betegség azonban halálos kimenetelű is lehet, és az állatok súlyos májbetegség tüneteit mutathatják, melyet az epeerek elzáródása miatti sárgaság kísér.

Ahhoz, hogy a klinikai tünetek is megjelenjenek, több ezer oociszta egyidejű felvételére van szükség, ehhez azonban akárcsak egyetlen bélsárgolyó felvétele is elégséges.

A beteg állat bágyadt, étvágytalan, gyakori a felfúvódás, a bélsárpangás vagy éppenséggel a hasmenés. A betegség megállapítása élő állatban a megnagyobbodott máj kitapintásával vagy a bélsárral ürülő nagyszámú oociszta mikroszkópos vizsgálatával történhet az általános tünetek figyelembe vétele mellett. Ugyanis amint az előbbiekben olvashattuk, a házinyulak ürülékében csaknem mindig található több-kevesebb oociszta, de megbetegedést csak ezek nagyszámú jelenléte vált ki.

Mit látunk a nyúl felbontásakor?

A májkokcidiózis jellemző epeér és májbeli elváltozásokkal jár. A megnagyobbodott máj felületén és metszéslapján jól előtűnnek a megvastagodott falú, kitágult epeerek, melyek kölesnyi-borsónyi szürkéssárga gócok alakjában szabad szemmel is jól láthatók (Kép). Üregükben zöldessárga, olykor besűrűsödő váladék, gennyszerű vagy sajtos törmelékes anyag található, amelyben mikroszkóp alatt sok-sok oociszta látható.

Súlyos fertőzés esetén az epeerek tetemesen megszélesedett kötegekként tűnnek elő.

Amikor a májban vagy annak felületén csupán gombostűfej nagyságúak az előtűnő szürkésfehér gócok, arra lehet következtetni, hogy a fertőzés körülbelül 10 nappal ezelőtt következett be.

Megelőzés – védekezés

A bélkokcidiózis során leírtak szerint történhet.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. novemberében.)