2015. június 24., szerda

Védjük meg a kutyákat a fertőző betegségektől 1. (Szopornyica)


A SZOPORNYICA
A kutyák világszerte előforduló betegsége, mely az előző évszázad végéig hazánkban is súlyos járványokat okozott, mint a kutyák akkori leggyakoribb betegsége. A fiatal kutyák elhullása mellett főként azzal okoz jelentős egészségkárosodást, hogy a gyógyult kutyák többségében az idegrendszer károsodásának következtében elhullás vagy például a szaglás elvesztése esetleg görcsös illetve bénulásos állapot maradhat vissza.
A KÓROKOZÓ
A kutyák szopornyicáját a Paramyxoviridae családba tartozó szopornyicavírus (CDV) idézi elő. A vírus iránt a kutya és elsősorban a közvetlen rokonai (farkas, róka stb.) fogékonyak.
A szopornyica főleg a fiatal, egy éven aluli kutyák betegsége, azonban előfordul idősebb ebekben is. Emberre teljesen veszélytelen.
A FERTŐZÉS
A betegség terjesztésében főként a fertőzött kutyáknak van jelentős szerepük, melyek főként orrváladékukkal és a vizeletükkel ürítik a vírust. A bélsár lényegesen kevesebb vírust tartalmaz.
A fertőzés nemcsak közvetlen érintkezéssel következhet be, hanem a fertőzött váladékkal szennyezett takarmány, ivóvíz és különféle eszközök közvetítésével is. A kórokozó belégzéssel vagy szájon át kerülhet be a fogékony állat szervezetébe. A lappangási idő általában 3-4 nap.
TÜNETEK
A betegség lefolyása és a tünetek súlyossága számos körülménytől függ. Nevezetesen az állat korától, az állat immunbiológiai állapotától (parazitás fertőzöttség, vitaminhiány okozta immunszupresszió), a tartási körülményektől, az ellenálló-képességtől, a vírus megbetegítő képességétől, mely vírustörzsenként eltérő lehet stb.
A túlheveny formával többnyire a nagyon érzékeny kutyák esetében találkozunk. Ezeknél már egy-két napos bágyadtság, levertség és lázas állapot után bekövetkezhet az elhullás.
Leggyakrabban azonban heveny formában zajlik le a betegség, melyre jellemző a kétfázisú lázgörbe. Ez azt jelenti, hogy az első szakaszban a 3-7 napos lappangási idő után 41,5°C-t meghaladó hőemelkedés, savós orrfolyás és kötőhártya-gyulladás alakul ki. A betegek kedvetlenek, étvágytalanok. Ezután 2-3 napos láztalan állapot következik, és visszatér a beteg étvágya is.
Egy-két nap múlva azonban a láz ismét felszökik, és ezzel egy időben az állatok ismét étvágytalanok és kedvetlenek lesznek. Gennyes kötőhártya-gyulladás (1. KÉP), tüdőgyulladás, gyomor- és bélgyulladás is kialakulhat.

Szopornyica. Gennyes kötőhártya- és orrgyulladás


Az állatok orrnyílásából savós nyálkás váladék ürül, mely rászárad az orrnyílások környékére, ezért a kutyák szörtyögve lélegeznek, a szemükből váladék szivárog. A vemhes szukák elvetélhetnek.
Az emésztőcső megbetegedését hasmenés, hányás, olykor torok- és mandulagyulladás jelzi.
A bőr megbetegedése során a vékonyabb bőrrel fedett has alján és a combok felületén piros foltok, pusztulák képződnek, melyek utóbb pörkké száradnak. Idült esetben a talppárnák megkeményednek (keménytalp-betegség, 2. KÉP).

Szopornyica. "Keménytalp" betegség


A betegek egy részében idegrendszeri zavarok is mutatkozhatnak. Enyhébb esetekben csak tompultságot észlelünk, máskor azonban egyes izomcsoportok rángógörcse, mozgászavarok valamint bénulások is kialakulhatnak.
GYÓGYKEZELÉS – VÉDEKEZÉS
A baktériumos szövődmények kivédésére antibiotikumokat, lázcsillapítókat, hányást és hasmenést csillapító szereket, vitaminokat (B-vitamin) adunk. Talpkeményedés esetén a megkeményedett bőrrészeket vazelinnel, csukamájolajjal stb. kenhetjük be.
A betegség vakcinás oltással megelőzhető. A kölyökkutyáknak, ha kolosztrális védettsége van, 9 és 12 hetes korukban, majd évente egyszer kell oltani. A 3 hónaposnál idősebb kutyákat 2-3 hetes különbséggel kétszer egymás után vakcinázva legalább egy évig tartó védettség alakul ki. A vakcina rendelése, alkalmazása és igazolása állatorvosi feladat.
 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. novemberében.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése