A
SZARVASMARHA KAMPÓSFÉRGESSÉGE (Bunostomosis)
Azokban
az esetekben, amikor a fiatal szarvasmarhák – különösen a
legeltetési időszak végén – súlyukban, fejlődésükben
feltűnően visszamaradnak, kötőhártyáik sápadtak, hasmenés is
mutatkozik, gondolni kell a kampósférgességre is. A kórokozó a
vékonybélben tartózkodó Bunostomum phlebotomum nevű, 15-28 mm
hosszúságú, durva cérnaszál vastagságú fonálféreg. A
parazita szürkésfehér színűm főleg vérszívott állapotában
pedig kissé pirosas, a feji vége hajlott.
A
FERTŐZŐDÉS
A
fertőzés az állatok bélsarával külvilágra jutott petékből
kikerülő ébrényeknek kétszeri vedlése után keletkező,
fertőzésre alkalmas, érett lárvákkal történik. A fertőzés
kétféle módon történhet, nevezetesen a szájon át és a bőrön
keresztül.
A
lárvák egy része az ivóvízzel (pocsolyák, állóvizek, szennyes
vályúk) vagy pedig a lárvákkal fertőzött takarmánnyal, máskor
az alom felszedése útján jut a szervezetbe. Amikor az állat a
fertőző lárvát lenyeli, az egyenesen a vékonybélbe jut, ahol
megtelepszik.
A
lárvák más része a bőrön át hatol be a szervezetbe, a sáros,
nedves talajon való taposás, a sárnak bőrre freccsenése stb.
útján. Ezúttal a bőrbe került lárvák a vér- és nyirokárammal
a tüdőbe jutnak, onnan pedig a légcsövön a torokba, majd pedig a
nyelőcsövön át a vékonybélbe, ahol megtelepedve ivarérettekké
válnak, és megkezdik káros tevékenységüket. A férgek a teljes
ivarérettségüket kb. 10 hét alatt érik el.
KÓRFEJLŐDÉS
A
kampósférgek oly módon okoznak sérüléseket a bél
nyálkahártyáján, hogy a szájtokjukban szívják a nyálkahártya
egy részét, azt megemésztik, majd lenyelik. A paraziták
kifejezetten vérszívók is. A féreg a szájtokba foglalt
nyálkahártyarészlet elfogyasztása után más helyen tapad meg, és
ott folytatja a hám evését.
A
károsodás egyrészt a vérszívás folytán előálló
vérveszteségből adódik (újabb és újabb helyen megtapadva apró,
vérző sebeket okoznak), ugyanakkor az általuk megsértett
nyálkahártyán keresztül baktériumok is könnyebben tudnak a
szövetek mélyére hatolni.
KLINIKAI
TÜNETEK
Ha
nem súlyos a fertőzés, a növendékmarhák bágyadtak, rosszul
fejlődnek, a takarmányozáshoz képest rosszabb kondícióban
vannak, szőrük borzas. A kötőhártyáik a rendesnél sápadtabbak.
Ha
a fertőzés súlyosabb, hosszas betegség után az állatok
toroktáján, esetleg a lebernyeg alján vagy a lábak végén is
hűvös vizenyős beszűrődéseket lehet látni és tapintani.
A
fertőzött állatokon hasmenés mutatkozik, mely súlyos esetekben
véressé válik, a szemek mélyen beesettek, a kötőhártyák
egészen porcelánfehérek. A súlyosan fertőzött állatok akár
pár hét alatt elhullanak.
Igen
fontos megemlíteni, hogy aránylag enyhe fertőzés is súlyosabb
következményekkel jár akkor, ha az állatok egyidejűleg más
parazitákkal (májmétely, tüdőférgesség stb.) is fertőzve
vannak, vagy ha a takarmányozás nagyon gyenge.
KÓRJELZÉS
Miután
az elmondott tünetek számos egyéb betegség esetén is hasonló
képben mutatkozhatnak, a biztos diagnózis vagy bélsárvizsgálat
vagy pedig boncolás útján történet. A bélsár mikroszkópos
vizsgálatával az elég nagy számban ürített jellegzetes peték
kimutathatók.
Boncolás
esetén az epésbél kezdeti szakaszában olykor jelentős számban
megtalálhatók a szabadszemmel is jól észrevehető durva cérnaszál
vastagságú, rendszerint a feji végükkel a nyálkahártya mélyében
megtapadt szürkésfehér, esetleg a vértől vöröses, feji végükön
kampószerűen begörbült férgek.
VÉDEKEZÉS
– ORVOSLÁS
1.
Gondoskodni kell arról, hogy sem a takarmány, sem az ivóvíz ne
szennyeződhessék bélsárral, a hasmenéses állatokat el kell
különíteni.
2.
A takarmány keveréséhez és hordásához használt villát ne
használjuk trágyaszedésre.
3.
Az itatás mindig kifogástalan, tiszta kútvízből, ne a legelőn
levő tócsák vagy árkok vizéből történjen.
4.
Gyanú esetén mikroszkópos bélsárvizsgálattal minél előbb
tisztázni kell az esetleges fertőzöttség tényét, és ha
szükséges, a fertőzött állatokat féregteleníteni kell – az
állatorvos utasítása szerint.
Példaként
megemlítem, hogy az IVERGEN nemcsak a bagócslárva-fertőzöttség,
a tüdőférgesség, de a kampósférgesség esetén is hatásosan
alkalmazható az előbbiek során leírt módon.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. áprilisában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése