A csirkék fertőző agy-, gerincvelő-gyulladása, baromfipestis

HIÁNYBETEGSÉG VAGY FERTŐZŐ BÁNTALOM?

A CSIRKÉK FERTŐZŐ AGY-, GERINCVELŐ-GYULLADÁSA, BAROMFIPESTIS

A napokban keresett meg kérdésével telefonon S. Jánosné, debreceni Olvasónk. Elmondta, hogy ezer egyedes csirkeállománya van, és számos csirkén ugyanazok a tünetek mutatkoznak, mint aminőket a Kistermelők Lapja utóbbi számaiban a hiánybetegségek kapcsán olvasott. Több állat nem tudott felállni vagy nehezen állt lábra, ingadozva járt, majd lerogyott és ülve maradt, lebénult, mások a fejüket rázva idegrendszeri elváltozásra utaló tüneteket mutattak.

Az állatorvos azt mondta, hogy ez lehet fertőző betegség is, melynek tisztázására vitetett betegeket meg takarmányt vizsgálatra az Állategyészségügyi Intézetbe. Az ottani vizsgálat a fertőző betegségeket kizárta és a hiánybetegséget valószínűsítette.

Bár a cikksorozatban is történik utalás a hasonló tünetekkel járó fertőző betegségek lehetőségére, de ezekről többet nem olvashattunk, mondta a tenyésztő, és ezek ismertetését kérte.

Igaza volt az állatorvosnak: két olyan vírusokozta csirkebetegség is van, mely a Kistermelők Lapjában leírt encephalomalaciához hasonló tünetekkel jár, nevezetesen a csirkék fertőző agy- és gerincvelő-gyulladása és a baromfipestis, melyek kizárása valóban nagyon fontos. Olvasónk kérdése megválaszolásának tehát szívesen teszek eleget ismertetve ezen betegségek tüneteit, okozóját és a védekezés lehetőségeit.

A CSIRKÉK FERTŐZŐ AGY- ÉS GERINCVELŐ-GYULLADÁSA

A fiatal csibék idegrendszeri tünetekkel járó betegsége, mely a tojótyúkokban tojáshozam-csökkenést okoz.

A betegség világszerte előfordul. Először az USA-ban írták le 1932-ben, hazai előfordulásáról pedig első ízben 1968-ban számoltak be. a kórokozó a nagy ellenálló képességű enterovírusok közé tartozik. A betegség természetes körülmények között csak csirkékben és fácánokban fordul elő.

JÁRVÁNYTAN

  1. A vírus állományok közötti terjedésében a germinatív fertőzés (= a kórokozó vertikális, anyáról utódra terjedése) játssza a legfontosabb szerepet. Ezzel akkor kell számolni, ha a fogékony jércék a tojásrakás előtti hetekben vagy fogékony tojók a tojószezonban fertőződnek a vírussal. A fertőzést követően a tojók mintegy 3 hétig raknak fertőzött tojásokat. Az ilyen tojásokból kikelt csibék már az első héten megbetegedhetnek.

  2. Állományon belül a fertőzés a bélsárral terjed. A germinatív úton fertőződött és már az első héten megbetegedő csirkék a bélsarukkal fertőzik az istállótársaikat. A megbetegedések a második, harmadik héten már járványosan mutatkoznak – a vírusürítő csirkék számától és a higiéniai viszonyoktól függően.

Amennyiben a csirkék fertőzött tojók tojásaiból keltek, vagy ha a fogékony napos csirkék fertőzött környezetben kerülnek, a morbiditás (= a megbetegedések aránya) igen magas, akár a 40-60 százalékot is eléri vagy akár még ennél is nagyobb lehet.

KÓRFEJLŐDÉS

A szájon át felvett vírus viraemia révén kerül be a májba, lépbe, a vesébe és a hasnyálmirigybe, ezt követően jut be az idegrendszerbe, majd ennek gyulladása után fejlődnek ki az idegrendszeri tünetek.

A vírus a fogékony felnőttek fertőződése után a petetüszőkbe, s így a fertőzést követő néhány héten át a tojásokban fejlődő embriókba is eljut, később az azokból fejlődő csirkék a kelés után 1-9 nap között jelentős számban megbetegszenek.

Fogékony felnőtt állatok fertőződése után idegrendszeri tünetek nem lépnek fel, de a tojáshozam csökken.

Az átvészelt állatok tartós immunitásra tesznek szert és utódaikat a maternális immunitás (anyától kapott védettség) 3-6 hétig megvédi a betegségtől.

A BETEGSÉG TÜNETEI

A kikelt csirkék fertőződése után a legrövidebb lappangási idő 11 nap. A fertőzött embriókból fejlődő csirkékben a tünetek már 1-9 nap után mutatkozhatnak. Az állatok gubbasztanak, borzolt tollazattal lábujjaikat összezárva csánkízületeikre támaszkodva ülnek vagy éppenséggel az oldalukon fekszenek.

A betegeken kezdetben bizonytalan egyensúly, támolygás, ingadozó járás figyelhető meg. Néhány beteg csirke lába szétcsúszik, végül megbénul.

Gyakori a fej és a nyak gyors remegése. A kloáka ürege a bénulás miatt kitágul, és egyúttal hasmenés jelentkezik. A betegek többsége – mivelhogy nem tud enni és inni – elpusztul.

VÉDEKEZÉS

 1. Friss fertőzést követően a fertőzéstől számított egy hónapig tojt tojásokat nem szabad keltetni.

 2. A napos csibéket fertőtlenített istállókba kell telepíteni.

 3. Nagyon fontos, hogy a napos csibék felnőtt állatokkal ne érintkezhessenek.

 4. A tojóállományok preventív célból vakcinázhatók. A vakcinázás optimális időpontja a 12-14 hetes életkor. A vakcinázás és a fertőzés megállapítása állatorvosi feladat.

BAROMFIPESTIS

Hol vérfertőzés formájában, hol légző- és idegrendszeri tünetekben jelentkező betegség, amit Paramyxovirus idéz elő. A nagy ellenálló képességű kórokozó a betegség heveny szakában nemcsak a vérben, de csaknem az összes váladékban és ürülékben megtalálható. Főként a légutak váladéka tartalmaz sok vírust.

FOGÉKONYSÁG

A vírus iránt a tyúkfélék kivétel nélkül fogékonyak (tyúk, pulyka, fácán, fogoly). A baromfiból származó egyes törzsektől megbetegedhet a galamb is, de erős fertőzésre főleg fiatal korban a vízibaromfi is. A vadon élő madarak ellenálló képessége ugyancsak nagy, de a vírus terjesztésében jelentős szerepet játszhatnak. Ugyancsak megbetegedhetnek a díszmadarak is.

A FERTŐZŐDÉS

A vírus főleg belégzéssel, a kötőhártyán át terjed, de bejuthat a szervezetbe a fertőzött ivóvíz vagy takarmány útján szájon át is.

A vírus terjesztésében szerepe lehet: 1. fertőzött élő állatoknak, 2. nyers baromfihúsnak, húsmosóvíznek, csomagolóanyagoknak, 3. ragályfogó tárgyaknak, így nem fertőtlenített ketreceknek, szállító eszközöknek stb., 4. az embereknek kézzel vagy lábbelivel történő behurcolása során, 5. nem fertőtlenített tojáshéjnak, 6. vadon élő madaraknak, 7. sőt a díszmadaraknak akár még kontinenseken át is.

TÜNETEK

Nagyon súlyos esetben a betegek 3-6 napi lappangási idő után egyszeriben elhullanak. A megbetegedő állatok lázasak, bágyadtak, étvágytalanok, híg, zöldes, olykor vörhenyes, esetleg vércafatokat tartalmazó bélsarat ürítenek.

Ezzel egyidőben légzőszervi tünetek lépnek fel és könnyezés, tüsszögés, sípoló-szörtyögő légzés (cikákolás) észlelhető.

A vérkeringési zavar jeleként a fejfüggelékek kékesvörös színűvé válnak, olykor a szemhéjakkal együtt ödémásak. Az ilyen tüneteket mutató állatok többsége néhány napon belül elpusztul.

Egyes állatokban idegrendszeri tünetek mutatkozhatnak, melyek a mozgás összerendezettségének a zavarában, görcsös rohamokban nyilvánulhatnak meg. Olykor kényszermozgások lépnek fel, gurulás, a fej körbemozgatása stb.

A tojáshozam 20-60 százalékkal is csökken.

VÉDEKEZÉS – MEGELŐZÉS

  1. A baromfipestis bejelentési kötelezettség alá tartozik.

  2. A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok leölésre kerülnek, a hatóság elrendeli a helyi és községi zárlatot.

  3. Nagy gondot kell fordítani a díszmadarak behozatal után karanténozására.

  4. A szabadban élő állatok ki lehetnek téve a szabadban élő madarak fertőzésének.

  5. Adott esetben a betegség megelőzését szolgáló vakcinázás állatorvosi feladat az állategészségügyi hatóság megítélése szerint.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. októberében.)