A tetanusz 1.

A clostridiumok által okozott betegségek I.
A JUHOK ÉS KECSKÉK ENTEROTOXAEMIÁJA SÚLYOS VESZTESÉGET OKOZÓ BÁNTALOM
A clostridiumok által okozott betegségek II.
A SZOPÓSMALACOK FERTŐZŐ ELHALÁSOS BÉLGYULLADÁSA
BÁRÁNYVÉRHASSTRUCK
A clostridiumok által okozott betegségek III.
A HÁZINYÚL HASMENÉSE A LEGGYAKORIBB BÁNTALOMA BAROMFI FEKÉLYES BÉLGYULLADÁSA
A clostridiumok által okozott betegségek IV.
A baromfiak gangraenás bőrgyulladása
A clostridiumok által okozott betegségek V.
A baromfi botulizmusa
A clostridiumok által okozott betegségek VI.
A BOTULIZMUS AZ EGYIK LEGSÚLYOSABB ÉTELMÉRGEZÉS

A CLOSTRIDIUM OKOZTA BETEGSÉGEK VII.

Előbbi bejegyzéseinkben olvashattuk, hogy a Clostridium baktériumok, ezek a spórákat termelő, pálcika alakú mikroorganizmusok súlyosan mérgező toxinokat termelnek, és nemcsak a háziállatainkat, de az embert is megbetegíthetik. A külvilágban nagyon széles körben előfordulnak, hisz természetes előfordulási helyük a talaj, az állati és emberi ürülék stb.

Azt is megtudtuk, hogy a Clostridium botulinum toxinja az eddig ismert leghatásosabb szerves méreg, mely akár egészen csekély mennyiségben az élelmiszerekbe kerülve a súlyos ételmérgezést, a botulizmust okozza.

Ezúttal ismét egy nagyon veszélyes toxint termelő és nagyon gyakran halálos megbetegedést okozó clostridiumról, nevezetesen a Clostridium tetaniról fogunk szót ejteni, mely mérge megbetegítheti az emberen kívül a lovat, a szarvasmarhát, a kiskérődzőket, a sertést és a hősevőket is.

A TETANUSZ

A tetanusz a reflexingerlékenység fokozódásában és az izmok merev görcsében megnyilvánuló betegség, melyet a sebek mélyébe jutott és ott elszaporodott Clostridium tetani nevű baktérium által termelt exotoxin (méreganyag) idéz elő.

Amint az előbbiekben már említettem, háziállataink közül a legérzékenyebb iránta a ló, majd a kiskérődzők, így a juh és a kecske, a szarvasmarha, a sertés és végül a húsevők, a kutya és macska.

A madarak ellenállnak a toxinnal szemben, de az ember is megbetegedhet. Tudni kell, hogy a bántalom állatról állatra vagy állatról emberre nem terjed, tehát nem zoonózis.

Mielőtt ezt a clostridiumok által előidézett komoly betegséget, a tetanuszt, annak kialakulását, oktanát, a bántalom tüneteit, a gyógykezelés és a megelőzés lehetőségeit részletesebben ismertetném, bizonyára tanulságos lesz, ha a számos eset közül, mely a praxisomban is előfordult, ismertetek egyet a közelmúltból, mégpedig egyik Olvasónk tudósítása és kérdése kapcsán.

Karcagról hívott fel elkeseredetten egy Olvasónk, és elmondta, hogy egy értékes, hétéves kancája – számára nem teljesen érthető előzmények után – elhullott tetanuszban.

Az állatorvosi vizsgálat és tájékoztatás óta nagyon okolja saját magát is, mert mikor a ló szegbe lépett, nem kért állatorvosi segítséget, mert három nap múlva megszűnt a sántaság, és úgy látszott, hogy magától meg is gyógyult a jószág.

De mi is történt valójában? Amikor szegbe lépett a ló egy könnyű fuvar során és egyszeriben nagyon súlyosan sántítani kezdett, megnézte a patáját, és azonnal kihúzta onnan a szeget. Ezt követően már csak bicegett az állat, így hazahajtotta.

Otthon a patát alaposan megtisztította, és pálinkával fertőtlenítette. Három napos pihenő után a ló már nem sántított, könnyebb munkára be is fogta gondolván, hogy rendbe jött.

Alig egy hét múlva egy vasárnapi pihenő után a ló nem nagyon akart enni, nehézkesen rágott, és kicsit mereven tartotta a fejét. A máskor nagyon szófogadó, élénk állat alig akart kijönni az istállóból, és már néhány lépés után feltűnt a feszes járása. Először mirigykórra gondolt a gazda, amiben a másik lova nemrégiben a hideg, esős idő beköszöntével megbetegedett.

E tünetek láttán azonnal hívott állatorvost, aki tetanuszt állapított meg. Teljes nyugalmat rendelt el, majd néhány napig injekciózta is a lovat, de az állat napról napra rosszabbul lett, a nyakát mereven tartotta, és egyáltalán nem tudott nyelni, végül elhullott.

Az állatorvos azt mondta, hogy a szeg okozta a bajt, és akkor fertőződött meg a tetanusz bacilusokkal, melyek a mérget termelték annak ellenére, hogy az állat időközben már tünetmentessé vált, vagyis gyógyultnak látszott.

Az állatorvos szerint a szeg kihúzásakor egy alapos sebkezelésre és tetanusz elleni injekcióra lett volna szükség még a méreg felszívódása előtt. Azt is mondta, hogy a betegséget oltással, vakcinázással meg is lehetett volna előzni.

Olvasónk amellett, hogy magát okolja a tudatlanságáért, nem érti, hogy a ló néhány nap alatt teljesen egészségesnek látszott, úgy tűnt, hogy meggyógyult, evett, ivott, dolgozott, akkor pedig miként következhetett be egyszeriben a már gyógyíthatatlan baj, és a számára nagyon nehezen pótolható veszteség? A gazda kérte is a betegség részletesebb ismertetését.

Miután a tetanusz végzetes következményekkel járó és ha megjelentek a klinikai tünetek, már nehezen és ritkán gyógyítható bántalom, bizonyára közérdeklődésre tarthat számot a betegség kiváltó okait, tüneteit és főként a védekezés, megelőzés lehetőségeinek ismertetése úgy az ember, mint a hasznos háziállataink vonatkozásában.

TÖRTÉNET

A tetanuszos izommerevedés összefüggését a központi idegrendszer fokozott ingerlékenységével már a XVIII. században felismerték, okát pedig abban látták, hogy a tetanusz általában sebfertőzéses bántalom lévén a perifériás idegek bántalmazottsága reflexes úton váltja ki a merevgörcsöt.

Minthogy azonban a betegség némelykor kimutatható sérülése nélkül jelentkezik, arra is gondoltak, hogy hol meghűlés, hol pszichés izgalmak is képesek a dermedést előidézni.

Világossá vált a betegség fertőződéses eredete, amikor CARLE és munkatársai (1884) tetanuszban meghalt emberektől származó gennynek illetve kerti földnek állatokba oltásával kísérletesen is előidézték a betegséget.

Három esztendővel később egy kutatónak, KITASATÓ-nak sikerült első ízben a betegség okozóját is kitenyésztenie, majd néhány évtized múlva (nevezetesen 1925-ben) a kutatók hatékony védőoltási módszereket is kidolgoztak e veszedelmes kór, a tetanusz megelőzésére.

MI OKOZZA?

A betegség okozója a Clostridium tetani, egy pálcika alakú, csillangós baktérium, mely a talaj felületes rétegeiben – különösen jól trágyázott talajban – majdnem mindenütt előfordul – részben bacilus, főként azonban spóra alakjában.

A kórokozó az állatok és az ember bélcsatornájában szaporodik el, és a bélsárral a külvilágra jutva spórázásnak indul, majd ilyen formában hosszú időn át fertőzőképes állapotban marad. A tetanuszbaktérium vegetatív alakja könnyen elpusztítható – akár 10 %-os klórmésszel is, de a spórák nagyon ellenállók.

A betegséget valójában a tetanusztoxin okozza, egy rendkívül erélyesen ható méreg, mely az izmok fokozatosan súlyosbodó merevgörcsét, majd végül a légzőizmok bénulását és az állat kimúlását okozza.

Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy vajon a bélcsatornában levő nagyszámú tetanuszbaktérium miért nem okoz betegséget. Egyszerűen azért, mert a toxin szájon át hatástalan, és csak parenterálisan (az emésztőcsövön kívüli módon) képes betegséget előidézni.

A TETANUSZTOXINRÓL

A klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget a tetanuszbaktériumok által termelt méreganyag, a tetanusztoxin okozza. A tetanusztoxin a botulinumtoxinok után a leghatékonyabb méreg.

A tetanusztoxin egy hőérzékeny fehérje, mely 65 °C-on percek alatt inaktiválódik ugyan, és egy rendkívül erélyesen ható baktériumméreg. Hangsúlyozom azonban (ahogy már arról szó esett), szájon át adva hatástalan.

A seb mélyén elszaporodó baktérium által termelt toxin egyrészt a mozgató idegpályák mentén, másrészt a nyirok- és véráram útján a központi idegrendszerbe jut, majd onnan az egész szervezetbe szétterjedhet.

A toxin hatása a motoros idegvégződéseken érvényesül, következésképpen a motoros (mozgató) idegsejtek fokozott ingerlékenységét idézi elő. Ennek következménye az, hogy a megbetegedett mozgató idegsejtekben már a legcsekélyebb – rendes körülmények között a küszöbérték alatt fekvő – ingerekre is igen fájdalmas, görcsös állapot (merevgörcs=tetanusz) fejlődik ki.

Az idegrendszerben egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódó toxintömegek mind nagyobb területen betegítik meg a mozgató idegsejteket, következésképpen a kezdetben csak egyes izmokra vagy izomcsoportokra szorítkozó görcsös állapot általánossá válhat, majd végül a légzőközpont lebénul. Ebben az utolsó fázisban a toxin direkt hatása mellett szerepet játszik a vérkeringés zavara is.

A fokozott reflexingerlékenyég miatt kell a beteg állatokat sötét, csendes, lehetőség szerint minden ingerhatástól mentes környezetben elhelyezni.

A toxinhatást tekintve a tetanusz kétféle alakját különböztetjük meg: nevezetesen a leszálló formát, amikor a kóros folyamat a fej izmain kezdődik és a nyak, majd a törzs izmain át folytatódik a végtagokba. A másik formája pedig a felszálló alak, vagy más szóval a helyi forma, amely a sebzéssel szomszédos végtagizom görcsével kezdődik, és innen kúszik felfelé a törzs, a nyak és végül a fej izmaira, hacsak az állat időközben el nem hullik.

De vajon mi a gyakorlati jelentősége a két kórforma elkülönítésének? Ennek a kórjóslat (a betegség várható kimenetele) szempontjából van gyakorlati jelentősége, ugyanis a felszálló kórforma kórjóslata sokkal kedvezőbb.

KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK

A sérült szövetek fertőződése még nem okvetlenül vonja maga után a tetanusz kifejlődését. Ahhoz ugyanis, hogy a kórokozó a fertőzés kapujában képes legyen elszaporodni és toxint termelni, egyéb feltételekre is szükség van.

1. A baktériumok elszaporodásához mindenekelőtt oxigénmentes környezetre van szükség. Éppen ezért veszélyesek a mély, szúrt sebek, amelyek nyílása gyorsan elzáródik. Hasonlóképpen veszélyesek a zúzott és szakított sérülések is, mert a szövetcafatok között könnyen képződnek levegőtől elzárt zúgok.

2. Az ilyen sebzések azért is kedveznek a betegség fellépésének, mert ezekben bőséges táplálék áll a bacilusok rendelkezésére a véralvadék és az elhalt szövetcafatok révén.

3. Elhalt szövetrészek hiányában is kifejlődhet a tetanusz akkor, ha a C.tetani más baktériumok társaságában jutott a sebbe, mert az utóbbiak között akadhatnak olyanok (például gennykeltők), melyek a fagocitózis (baktériumok bekebelezése) meggátlásával készítik elő a talajt a tetanuszbaktériumok zavartalan elszaporodására.

4. A szervezet ellenálló képességét csökkentő hatások ugyancsak elősegítik a betegség kitörését.

5. A fiatal állatok sokkal könnyebben betegednek meg tetanuszban, mint az idősebb társaik.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK LOVAKON?

A betegség lappangási ideje tág határok között ingadozik. Többnyire 1-2 hét, de előfordul, hogy ennél kevesebb, máskor pedig hetekre, hónapokra elhúzódik. Ezzel magyarázható – mint Olvasónk esetében is történt –, hogy már zavartalanul meggyógyult a seb, melyen keresztül a fertőzés történt, amikkor a betegség tünetekben is felüti a fejét.

A lovak esetében a klinikai kép nagyon jellemző. Mindenekelőtt a takarmány nehézkes rágása és lenyelése, a pislogó hártya előtűnése, valamint a mozgás feszessége, olykor a sérült végtag izmainak a görcse hívhatja fel a figyelmet a bántalomra.

Előrehaladottabb esetben szájzár alakul ki, az orrnyílások trombitaszerűen kitágulnak, a fülkagylók mereven felfelé állnak. Igen jellemző a fűrészbakszerű állás, a merev nyak- és fejtartás, a csúcsos áll és a zászlós faroktartás.

Az izmok deszkakeménnyé merevednek, a légzőmozgásokat gyakran fájdalmas nyögés kíséri. A testhőmérséklet csak a halált megelőzően emelkedik 42-43 °C-ra.

A legcsekélyebb hang- vagy érintési inger (ajtócsukás vagy akár a légy rászállása) is általános, fájdalmas izom-összehúzódást vált ki.

Merev fej- és testtartás, tág orrnyílások, csúcsos áll, jellemző faroktartás

Merev fej- és testtartás, tág orrnyílások, csúcsos áll

  ORVOSLÁS

1. A legelső teendő a merevgörcsök és az ezzel járó kínzó fájdalom enyhítése görcsoldó stb. gyógyszerek adagolásával, mely az állatorvos feladata.

2. Fel kell kutatni a fertőzés kapuját vagy a sérülést, hogy a toxint termelő baktériumokat megsemmisíthessük. A seb kimetszésével, feltárásával együtt erélyes fertőtlenítőszereket is kell alkalmazni.

3. Ugyanezt a célt szolgálják a néhány napon keresztül adagolt antibiotikumok is a további toxinfelszívódás meggátlásával.

4. A vérben keringő toxin semlegesítésére antitoxikus vérsavót ad az állatorvos 120-150 ezer egységnyi mennyiségben. Már az idegrendszerhez kötődött méreganyag azonban nem közömbösíthető.

5. A beteg állatot a gyógykezelés időtartamára csendes, besötétített, zavarmentes helyen kell tartani.

6. Ha a beteg már nem képes enni és inni, mesterséges táplálásáról is gondoskodni kell. Mindenesetre könnyen rágható és lenyelhető takarmánnyal kell kínálni. Naponta néhány liter vizet kell ömleszteni a végbélbe, melybe vödrönként fél kg kristálycukrot oldottunk.

7. Időnként a végbélből a bélsarat el kell távolítani, és a szájüreget is ajánlatos tiszta vízzel kifecskendezni. Egyébként mindenben a kezelő állatorvos tanácsát kell szigorúan betartani.

8. Amennyiben olyan állatot ért komoly sérülés, melyet előzőleg már anatoxinnal védőoltásban részesítettek, nem szükséges a drága tetanusz elleni szérum alkalmazása, hanem elegendő az anatoxinos oltás megismétlése.

MEGELŐZÉS VÉDŐOLTÁSSAL

Olyan lovakat, melyek használatuknál fogva gyakrabban vannak kitéve sebzésnek, sérülésnek, vagy értékes tenyészállatok célszerű vakcinával aktív immunitásban részesíteni. A vakcinával 6-8 hetes időközzel kétszer egymás után kell oltani a lovakat, az immunitás 10-14 nap után alakul ki, és egy évig tart! A csikók immunizálását 3-4 hónapos korban célszerű elkezdeni, és 2-3 éves korukig újraoltani őket.

A tetanusz igen veszélyes betegség, nagyon ajánlatos a bajt vakcinázással megelőzni.

A következőkben a többi állatfaj és az ember betegségét ismertetjük.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában.)

A clostridiumok által okozott betegségek VIII.
Tetanusz 2.