2015. július 13., hétfő

A baromfi kannibalizmusa



A baromfitenyésztők nagyon gyakori problémája – és ebből adódóan – „olvasói kérdése” is a tollcsipkedés, a kannibalizmus, a tojásevés, olykor tojásvisszatartás kiváltó oka és megszüntetésének lehetősége. Példaként elmondom, hogy egyik alföldi Olvasónk arról panaszkodott, hogy csirkéi egy patkányinvázió során (többször is volt a közelmúltban hazánkban) mindinkább fokozódóan nyugtalanná váltak, majd megtámadták, kivérezték, sőt a szó szoros értelmében kibelezték egymást. A kóros jelenség néhány óra alatt annyira elhatalmasodott, hogy a csirkék egyharmada elhullott.
Nagyon gyakran előfordul, hogy a tyúkok, csirkék csipkedik egymás tollát, nyugtalankodnak, ilyenkor romlik a téteményképesség, a takarmányértékesítés, a tyúkoknál a tojástermelés stb. komolyabb esetekben megtámadják egymást, és vérző sebeket ejtenek, ha súlyosbodik a helyzet, akár 30-40 %-ot is okozhat a kiesés. Összefoglalva a kannibalizmus, ha felüti a fejét, nagyon súlyos gazdasági veszteséget okozhat.
A tollcsipkedést és a kannibalizmust a gyakorlatban meg szokták különböztetni, s ez utóbbiról csak akkor beszélnek, ha az állatok vérző sebet ejtenek egymáson. Pedig a tollcsipkedés és a kannibalizmus oka azonos, a fokozatbeli különbség a bántalom előidézésében szereplő hajlamosító tényezők összegeződésével, valamint az állatok eltérő vérmérsékletével magyarázható. Kialakulását a tartási és takarmányozási hibák mellett számos egyéb tényező is elősegítheti. A továbbiakban a megelőzés és orvoslás lehetőségeiről fogunk szót ejteni.

MELYEK A LEGGYAKORIBB HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK?

1. Ami a takarmányozási hibákat illeti, legtöbben a fehérje, a vitaminok és az ásványi anyagok, valamint a nyomelemek hiányát okolják a bántalom kialakulása miatt.
2. Ugyancsak jelentős szerepet játszik a nyersrosthiány. A nagyobb nyersrost-tartalmú gabonafélék, a zab, az árpa, a korpa stb. a jóllakottság érzetét keltve járulnak hozzá az állatok nyugalmához.
Ezzel magyarázható, hogy sokan a granulált tápok etetését teszik felelőssé a bántalom fellépéséért. Ezek alacsony rosttartalmuk miatt kiváltják a rossz szokások kialakulását, ugyanis felvételükhöz rövid idő szükséges, a fennmaradó időben pedig a szárnyasok nem tudják mivel lekötni magukat.
3. Az éhségérzet ugyancsak fokozza az állatok agresszivitását, főként ha a takarmány fehérjékben és aminosavakban amúgy is szűkölködik.
4. Segíti a bántalom fellépését, ha nincsen elegendő etető és itató edény.
5. Az unalom! Amint arról már szó esett, a korszerű tartás során az intenzív takarmányból az állat gyorsan jóllakik, a szükségleteit rövid idő alatt kielégíti. Az erre hajlamos egyed unalmában előbb csak zaklatja a társait, majd rákap a tollcsipkedésre, a vér láttán pedig ez további ingerként szolgál. A kannibalizmus tovább fokozódik.
6. A tartási hibák közül elsőként a zsúfoltságot kell megemlíteni. A kiváltó okok közül a nagy állománysűrűség (pl. 7-8 tyúk/m2) elsődleges szerepet játszhat a kannibalizmus fellépésében.
A különböző stresszhatásokra fokozódik a feszültség, majd hisztéria formájában lép fel a kannibalizmus (pszichózis).
A zsúfoltság során a korlátozott menekülési lehetőség következtében a védekezésre kevésbé képes egyedek már igen korán felkeltik társaik kannibál ösztöneit, amit főként a fehér tollruhán megjelenő vörös vércseppek fokoznak.
7. A levegő nagy vagy éppenséggel nagyon kis páratartalma, porszennyezettsége, a szellőztetés hiánya külön-külön is, de együttesen főként segítik a rossz szokás kialakulását.
8. A stresszhatások, valamint minden olyan tényező, amely megzavarhatja az állatok megszokott életritmusát (frontátvonulások, lárma, oltások, takarítás, káros rágcsálók pl. patkányok jelenléte stb.) nyugtalanságot kelt és az agresszivitás kiváltója lehet.
9. Az erős megvilágítás ingerlékenyebbé teszi az állatokat, ugyanakkor a félhomály nyugtatólag hat.
10. A külső paraziták ugyancsak kedvezőtlen közérzetet kelthetnek és elősegíthetik a rossz szokások fellépését.
11. Tyúkoknál a tojófészkek hiánya a kannibalizmus egyik kórformáját, a kloákacsípést segíti elő. Ennek feltétele, hogy a támadó röviddel a tojásrakás után, a kloáka záródása előtt tudja megsérteni a kloáka nyálkahártyáját. A rossz szokásnak főként a talajon eltojó állatok szoktak az áldozatává válni.
12. Egészen biztos, hogy az erre hajlamosító genetikai tényezők is szerepet játszanak a rossz szokás kialakulásában bizonyos egyedekben.

AMIT NEM SZABAD!

Nyers húst sohasem szabad etetni a baromfiakkal, azt csak megfőzve vagy darálva ajánlatos a takarmányba keverni.
Ugyancsak kerülni kell a csirkék megjelölését festékkel, amit pedig gyakran látok a gyakorlatban. Különösen az élénk színű festékek veszélyesek, mert ezek kannibalizmusra ingerlik az erre hajlamos egyedeket.

MEGELŐZÉS

Mivel a tollcsipkedés és a kannibalizmus azonos okokból keletkezik, vagyis a tollcsipkedés bármelyik pillanatban akár rövid időn belül is katasztrofális veszteségeket okozó kannibalizmusba mehet át, már az előbbinek is jelzésértéke lehet. Ebből következik, hogy már a tollcsipkedés enyhe tüneteire is fel kell figyelni, és gondosan megvizsgálni mindazon elősegítő körülményeket, melyek e rossz szokást kiválthatják, megjelenését előmozdíthatják. E tartási és takarmányozási rendellenességekről az előbbiek során részletesen olvashattunk.
Megjegyzem, hogy az elfoglaltság célját szolgálja a csomókba felfüggesztett lucerna és a homokba kevert szemes takarmány is.
Régebben eredményesen alkalmazták a csőrkurtítást a baj megelőzésére, az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény ezt korlátozza. Annak idején eredményesen alkalmaztuk a GALLOXAZIN nevű nyugtató hatású takarmány-kiegészítőt, ezt azonban a hatóság kivonta a forgalomból.

MI A TEENDŐ E KÓROS JELENSÉG FELLÉPÉSE SORÁN?

1. A legelső dolgunk, hogy megkeressük az agresszívabb egyedeket, a „kannibálokat”, és azokat azonnal kiemeljük a társaiktól.
2. Ugyanakkor vegyük ki a sérült állatokat is, mert a vér ingerli társaikat.
3. A sérüléseket gyógykezelni kell. Erre alkalmas a Kubatol spray, esetleg más fertőtlenítő oldat, pl. Betadin vagy egyéb patikaszer a gyógyszerész ajánlása szerint.
4. Az egyik legfontosabb feladat a zsúfoltság megszüntetése.
5. Ha zárt térben vannak az állatok, csökkentsük a megvilágítást.
6. Már szó esett ugyan róla, de megismétlem, hogy nem egyszer bevált a csomókban felfüggesztett lucerna vagy a homokba kevert szemes takarmány is.
7. Az előbbiekben leírt hajlamosító vagy kiváltó tényezőket, okokat lehetőség szerint meg kell szüntetni.
8. A konyhasó – amit általában 2 %-os takarmány-koncentrációban szoktak alkalmazni – a takarmányba keverve többnyire csökkenti, olykor pedig meg is szünteti a kannibalizmust. Annyit máris előre kell bocsátani, hogy megfelelő mennyiségű ivóvíz nélkül nagyon könnyen mérgezésre vezethet az alkalmazása.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2015. márciusában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése