Ezúttal sajátos, különböző nemzetekhez kapcsolódó "italos" képeket gyűjtöttünk, melyeket a szerző
készített egy-egy helyen, ahol járt. Természetesen a jegyzeteit sem hagytuk el. Ha a feltüntetett ország, város, táj nevére (mely
minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a kép szerepel, megjelenik, a témáról további információkat tartalmaz.
.
.
Egy
korabeli söröskocsi. Ilyen kocsival és ilyen hordókban szállították a
sört az aranyásók hada igényeinek a kielégítésére. Dühöngött az
italozás, az erőszak, a prostitúció és a gyilkosságok az aranyra éhes
kincsvadászok népes táborában.
.
.
.
.
Ezek
a fiatalok sört isznak és talán már nem is tudják, hogy őseiknek az ún.
kaffer-sör volt a nemzeti italuk. Ez gyengén alkoholos, élesztő szagú
folyadék, "úgy is mondhatnám, erjesztett korpalé" - írja egy hazánkfia,
aki azidőben megkóstolta a feketék által olyannyira istenített nedűt. És
miből készült ez a csodálatos, közkedvelt ital? Közönséges cirokból,
amit mi a seprűgyártók által jól ismerünk.
.
.
.
.
Mit
árul ez az asszonyság ezekben a kisebb-nagyobb üvegekben? Ez a híres
indián sör: a csika! Kukorica vagy jutagyökér (krumpli) erjesztése útján
készül. Elmondja vezetőnk azt is, hogy hogyan, ami nem éppen az európai
ember ízlésének megfelelő... Nem is írom le, nehogy bárkit is
elriasszak az indiánok kedvenc italának kívánalmától, ha errefelé járna.
.
.
.
.
A kvaszt, amit az utcákra húzatott kis
kétkerekű kocsikból mérnek, a sörhöz hasonló konzisztenciájú, hideg,
habzó ital, amíg meg nem kóstolod, majd meggebedsz érte a moszkvai
hőségben, ha látod, hogy milyen jóízűen isszák...
.
.
.
.
Jöjjenek
el velem a sziget fővárosába, Vila Baleirába! Meleg van, a nap
szikrázóan süt. Jólesik a hideg mangószörp. Szinte hihetetlen, hogy két
évtizede ugyancsak igen nagy forgalom volt e helyütt a tengeren és
óriási nyüzsgés a parton. Matrózok és szállítómunkások
jöttek-mentek, tereferéltek, hangoskodtak, zajongtak. A vízen pedig
vitorlás bárkák és a XV. századi karavellák utódai suhogtak és kötöttek
ki a ma már csendes parton, itt, ahol éppen üldögélek. Innen bonyolódott
akkoriban a forgalom Porto Santo és Madeira között. Szállították a
Porto santoi égetett meszet Funchalba, onnan pedig hozták a mindennapi
élethez elengedhetetlenül szükséges árukat.
.
.
.
.
A hagyományos arab kávéházakban csak férfiak szórakoznak, az európai
jellegű vendéglőkben már nőket is lehet látni. És hogyan múlatják itt az
időt az igazhitűek? Rendületlenül szívják a vízipipát és
társasjátékokat játszanak. Legkedveltebb a dominó. Mit fogyasztanak
közben? Természetesen erős teát vagy törökös kávét. Igaz, hogy nem ízlett, de frissítő hatású volt a sötét vagy speciális
cukor nélküli zöld tea, mely hűsítő hatását fokozza a beledobott friss,
fodormenta-ág íze, illata. Persze ha van pénzed, jéghideg vagy forró teát is ihatsz, teafagylaltot
is kaphatsz az Indiai Teaház légkondicionált helyiségeiben. De a nálunk
szokásos presszót erefelé hiába keresed.
.
.
.
.
Sajnos egy kis probléma is akadt, mert megkínált teával a (képen
látható) mongol háziasszony. Egy jókora darab kínai préselt teából
letört egy részt, majd tejben megfőzte, miután egy famozsárban
összezúzta. Kevés juhfaggyút tett bele, kissé megsózta és kedvesen
megkínált bennünket. A kínok kínját álltam ki, amíg megittam a
facsészéből! Azt már előbb olvastam, hogy a teázás szertartás. Ha csak
egy percre is megállsz egy sátornál és beinvitálnak, meg kell innod a
teát, mert ha enélkül távozol, halálosan megsérted a házigazdát! Az
olyan ember pedig, aki nem kínálja meg teával a vendéget, nem is megy
emberszámba. A bajt fokozta, hogy a teát megsózták! Még az volt a
szerencse (ha volt is ebben valami jó), hogy kortyokban erőszakoltam le
ezt a szörnyű nedűt, mert egyébként utána töltötték volna, ne legyen
üres az ibrik, a kitöltött italt pedig nem illik otthagyni. Sóvárogva
néztem egy kannában fekete teát is, amit vízben főztek, nem juhfaggyút,
hanem kevés vajat tettek bele, de hát errefelé azt csak maguk isszák, a
vendéget kizárólag fehér teával illik megkínálni.
.
.
.
.
50 Shillingbe került egy kókuszdió, ámde rendszeres vásárlóként én
megkaptam 40-ért (ami fél dollár). Míg mások söröztek, megengedtem
magamnak egy diónyi "kókusz-fröccsöt", diónyi kókusztejet - mely nemcsak
nagyon kellemes ízű, de üdítő hatású nedű volt. Élvezettel iszogatom a
szobánk erkélyén sziesztázva - mintha a presszóban lennék.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése