A baromfi konyhasómérgezése és a tojószervek betegségei 1. (Konyhasómérgezés)

A KONYHASÓ SZEREPE

A konyhasó jelenléte a baromfi szervezetében az ionegyensúly fenntartása szempontjából elengedhetetlen, ezért a keveréktakarmányok egyik legfontosabb kémiai összetevője. Hiányos (0,1 %-os) adagolása pl. 7 hét alatt 10 százalékos tojáshozam-csökkenést okozott, nagyobb mennyisége pedig mérgezést idézett elő. A takarmányba adagolt konyhasó optimális mennyiségét 0,2 %-nak tartják (MÉSZÁROS J.).
A NaCl halálos adagja nemcsak az elfogyasztott mennyiségtől, hanem az állat korától és fajtájától (a fiatal állatok és a pulykapipék igen érzékenyek), a felvétel módjától (vizes oldatban mérgezőbb, mint a száraz takarmányba keverve), valamint az ivóvíz-ellátás zavartalan voltától is függ. Oldatban 0,4-0,0 % NaCl halálos mérgezést okoz, míg a takarmányban 3,0-12,0 % biztosan megbetegítő dózis. Testsúly-kilogrammra számolva 4,0-5,0 g a konyhasó halálos adagja. Kialakulásában az ivóvíz nagy jelentőségű tényező, mert korlátlan vízfelvétel mellett a takarmány 1,2 %-ának megfelelő konyhasó általában nem idéz elő elhullást, bár a téteményképesség kimutathatóan csökken.

MEGSZÜNTETHETŐ-E A KANNIBALIZMUS A KONYHASÓ ADAGOLÁSÁVAL? - KÉRDEZI TÖBB OLVASÓNK

Előre kell bocsátani, hogy a takarmány konyhasó-tartalmának a növelése bár sok esetben csökkenti, néha pedig teljesen megszünteti a kannibalizmust, a veszélyessége miatt mégsem javasoljuk az alkalmazását. Mindemellett azt is kimutatták, hogy már 1-2 % NaCl alkalmazása is rontotta a téteményképességet, ami a fejlődés és a tojáshozam csökkenésében nyilvánult meg.
Miután többen még ma is háziszerként alkalmazzák a takarmány konyhasó-tartalmának növelését, a kannibalizmus felszámolására néhány figyelmeztető szabályt el kell mondani.
1. A kóros jelenség megszüntetésére háziszerként a takarmány 2 %-os konyhasó-kiegészítését ajánlották, de ha a takarmány fele szemes eleség volt, akkor annak sótartalmát 4 %-ra javasolták emelni.
2. A takarmány sótartalmának növelése csak teljesen egészséges állatoknál kísérelhető meg, mert a vese kiválasztási zavarának esetén a mérgezés súlyos veszélyével kell számolni.
3. Rendkívül fontos a folyamatos és bőséges ivóvíz-ellátás.
4. Ha 2 napig nincs eredmény, a só etetését nem szabad folytatni, mert már nem várható a kedvező hatás.
5. Tudomásul kell venni, hogy nem biztos, tehát korántsem mindig eredményes kezelési mód; egy kérdésre reagálva pedig elmondom, hogy ez a kezelési mód a kannibalizmus megelőzésére hatástalan és veszélyezteti a későbbi kezelés sikerét.

A BAROMFI KONYHASÓMÉRGEZÉSE

Különösen a kacsák, a fiatal csirkék és a pulykapipék érzékenyek a konyhasó iránt. A sómérgezés súlyos veszteséget okozhat, mert egyszerre nagyszámú állatban jelentkezik, magas az elhullási arány és nincs hatékony ellenszere.
A mérgező adag számos körülménytől függ. A takarmány 3-12 %-a már biztosan megbetegítő dózis lehet, de másként számolva a 3 g/testsúlykg adagolása ugyancsak súlyos mérgezést vált ki.
Eseteimben a háztáji baromfiállományokban a NaCl-mérgezés csaknem mindig abból adódott, hogy a tollcsipkedést, a kannibalizmust próbálták a konyhasó etetésével megszüntetni anélkül, hogy a megfelelő vízellátásról gondoskodtak volna. Máskor pedig amikor a sót vízben oldva adták a baromfinak! Oldatban 0,4-1 % NaCl már halálos mérgezést okoz.

A MÉRGEZÉS TÜNETEI

Summázva az elmondottakat a konyhasó halálos adagja korántsem csak az elfogyasztott NaCl mennyiségétől, hanem az állat korától, fajtájától, valamint a felvétel módjától és rendkívül nagymértékben a megfelelő ivóvíz-ellátástól függ. Például az 1-2 %-os takarmány-koncentrációban adagolt NaCl-mennyiség egészséges falkákban még sohasem okozott mérgezést, ha ugyanakkor lehetővé tették a korlátlan, folyamatos vízfelvételt is.
A mérgezés tünetei a konyhasó elfogyasztását követően 2-7 óra múlva jelentkeznek. Az állatok étvágytalanok, bágyadtak, szomorúságérzetük fokozódik. Olykor nehezített légzés, hasmenés mutatkozik.
Máskor a csirkék aluszékonyak, nyakukat nyújtogatják. Ám előfordul, hogy éppen ingerlékenyek, a taréj és az állebenyek elkékülnek.
Több állatnál a végtagok petyhüdten bénultak, mozgászavar, a lábak szétcsúszása, a hasfal ödémás beszűrődése figyelhető meg. Sokszor merev és epiletptiform (=időszakonként fellépő mozgási, izgalmi rohamokban jelentkező görcsös állapot) görcsök mutatkoznak.
Félheveny esetekben étvágytalanság, ingerlékenység, nyugtalanság, a taréj valamint az állebenyek elkékülése, a tojáshozam csökkenése észlelhető.
Az elhullott állat felbontásakor májduzzanatot, az epehólyag erőteljes megnagyobbodását, az emésztőcsatorna nyálkahártyájának savós gyulladását találjuk. A szív külső hártyáján és a mirigyes gyomorban vérzések és általános ödéma észlelhető.

GYÓGYKEZELÉS

A bántalomnak ellenszere nincs, az orvoslás korlátlan mennyiségű friss víz adásával történhet, de mindenképpen a baj megelőzésére kell törekedni.
(Megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2015. áprilisában.)