Juhok, kecskék parazitózisai 3.

A kiskérődzők (juhok, kecskék) helmintózisai, parazitás betegségei (1) 

A kiskérődzők (juhok, kecskék) helmintózisai, parazitózisai (2) 

AZ OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL

A KISKÉRŐDZŐK (JUHOK, KECSKÉK) PARAZITÓZISAI 3. RÉSZ

Előbbi bejegyzéseinkben olvashattak arról, hogy a juh- és kecskeállományokban számos olyan parazita élősködik, melyek súlyosan veszélyeztetik az állatok egészségét, termelőképességét, nem egyszer pedig az állatok elhullását is okozhatják (tüdőférgesség, gyomor-bélférgesség, galandférgesség stb.).

Ezúttal olyan élősködőkről fogunk szót ejteni, melyek az állatok akár tömeges vetélését, súlyos hasmenést vagy a kiskérődzők hirtelen elhullásával is járhatnak.

Fontos megjegyezni, hogy a szóba kerülő egysejtű élősködők (Toxoplasmosis, Cryptosporidiosis), vagy a férgek okozta helmintózis (májmételykór) az ember egészségét is veszélyeztető zoonózisok, tehát az állatról emberre terjedő betegségek közé tartoznak.

TOXOPLASMOSIS

Világszerte elterjedt parazitás betegség. A bántalom okozóját a Toxoplasma gondiit, ezt az aprócska protozoont (=egysejtű állati szervezet, véglény) csaknem egy évszázaddal ezelőtt már felismerték és leírták, azóta pedig 300-nál több emlős és 60 féle madárfajból is kimutatták.

A bántalom hazánkban is széles körben előfordul. Az 1980-as évek közepén hét juhnyájból gyűjtött savóminták több mint 50 százalékában megtalálták a Toxoplasma-ellenanyagot.

Ami pedig a kecskéket illeti, számos adat utal arra, hogy a kecske még érzékenyebb a fertőzés iránt, mint a juh. Több beszámolót is olvashattunk a nyers kecsketejjel történt emberi fertőzésről. Az állatok fertőződését követő 2-43 nap között ugyanis a toxoplasmák ürülhetnek a tejben – megjegyzem, a sajtkészítés folyamán elpusztulnak a kórokozók.

A KÓROKOZÓ

A bántalom okozója az aprócska protozoon (véglény) a Toxoplasma gondii, mely előfordulását emberben, valamint a házi és vadonélő állatokban (számos emlős és madárfajban) gyakran megállapították.

A betegség legfontosabb és leggyakoribb fertőzési forrása a macska, ugyanis a kórokozó toxoplasmák ivaros szaporodása csak a macskában és a rokon macskafélékben (puma, hiúz stb.) megy végbe, következésképpen a macska a toxoplasmák végleges gazdája is, mely bélsarával üríti a fertőző oocystákat („petéket”).

Igaz, hogy az oocysták („peték”) ürítése csak egy-két hétig tart, egy macska azonban naponta 10 millió oocystát is juttathat a külvilágba. A sporulált oocysták hosszú időn át megtarthatják a fertőzőképességüket, nevezetesen a talajban egy évig, 4 °C-on nedves környezetben pedig akár két esztendeig is.

A FERTŐZŐDÉS

A juh és a kecske a fertőzött macska bélsarával külvilágra jutott, és ott sporulálódott oocysták szájon át való felvételével, a magzatok pedig a méhlepényen átjutó ún. endozoitákkal (egy fejlődési stádium) fertőződnek. A köztigazdába (juhba, kecskébe) jutott toxoplasmák azután a sejtekbe jutva ivartalanul szaporodnak, miközben a sejtek elhalását okozzák. Ezt követően a különféle szervekben (lép, máj, tüdő, méh) apró kis cisztákat képeznek, amelyek évekig tartó fertőzöttséget tarthatnak fenn.

Súlyosabb gazdasági veszteséget akkor okoz, ha a juh vagy a kecske a vemhessége alatt fertőződik először a parazitával. Külföldi adatok szerint a kiskérődzők vetélésének mintegy 10 százaléka, a bárányveszteségek 10-60 százaléka emiatt következik be (HORVÁTH).

Egyes országokban a toxoplazmát tekintik a juhok vetélését előidéző legfontosabb kórokozónak. Néhány éve számoltak be hazánkban először a juhok toxoplasmosis okozta tömeges vetéléséről.

TÜNETEK

A juhok és kecskék fertőzöttsége legtöbbször tünetmentesen zajlik, vagy jellegtelen tünetek kísérik. A nagyobb veszteséggel akkor kell számolni, ha az állatok fertőződése a vemhességük első harmadában következik be. ilyenkor ugyanis a fertőzötté vált magzat elpusztul és felszívódik.

És mi történik, ha a fertőzés a vemhesség későbbi szakaszában következik be? Ilyenkor a vemhes állatok elvetélnek, de nem egyszer gyenge életképességű vagy éppenséggel életképtelen magzat jön a világra. A vetélés általában a vemhesség 7-90-dik napja között bekövetkezett első fertőződés következménye.

A fertőzés gyógyszerek alkalmazásával nem szüntethető meg, ezért annak megelőzésére kell törekedni. Legfontosabb teendő a fertőzés forrásául szolgáló macskák távoltartása, és a macskák fertőződésében jelentős szerepet játszó kisrágcsálók rendszeres irtása.

A TOXOPLASMOSIS VESZÉLYES ZOONÓZIS

Az ember vagy a sporulált oocysták felvétele (macskaürülékkel fertőzött mosatlan gyümölcs, zöldség, eper, saláta stb., vagy a húsállatok, ún. köztigazdák szöveteiben levő ciszták elfogyasztása, pl. a nem kellően kezelt fertőzött állatból származó birkahús, vagy akár a fertőzött kecske forralatlanul fogyasztott teje útján fertőződhet.

Igaz, hogy hazánkban a klinikai tünetekbe is megnyilvánuló toxoplazmózisos megbetegedés ritka, de a szeropozitív egyének száma, akik tehát specifikus ellenanyagokkal rendelkeznek, igen magas. Ez azt jelenti, hogy a hazai lakosság több mint fele átesett a toxoplazma fertőzésen, ám a toxoplazmózis az ép immunrendszerrel rendelkező egyénekben általában tünetmentesen vagy csak enyhe tünetek mellett zajlik.

MIKOR JÁR SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEKKEL A FERTŐZÉS?

Elsősorban az immunhiányos, megfelelő ellenálló képességgel nem rendelkező egyénekben jár a fertőzés súlyos következményekkel, valamint a frissen fertőzött várandós nők magzataiban és újszülöttjeiben.

A terhesség első harmadában bekövetkező fertőződés esetenként vetélést, a terhesség második és harmadik szakaszában történő fertőződés pedig néha koraszülést, különféle magzatkárosodásokat (idegrendszeri elváltozások, szemkárosodás, agykamratágulat, értelmi fogyatékosságot stb.) okozhat.

A fertőzés nagyon jelentős forrása a nyers vagy gyengén sütött főzött hús fogyasztása. A fertőzöttség a legjelentősebb a sertés- és birkahúsban, ezért a húst jól meg kell főzni vagy sütni vagy mínusz 15 °C alá hűteni.

CRYPTOSPORIDIOSIS (KRIPTOSPORIDIÓZIS)

A világszerte előforduló és az újszülött 1-2 hetes bárányokban és kecskegidákban, hazánkban is megállapított, súlyos hasmenéssel járó betegséget a Cryptosporidium parvum nevű apró, mindössze 5 nm nagyságú véglény okozza.

Amióta Tyzzer 1907-ben egerek gyomrában kimutatott egy Cryptosporidium-fajt, azóta 18 gazdafajban (ember, emlősök, madarak stb.) figyeltek meg ilyen véglényt, mely a vékonybél, különösen az éh-, és csípőbél sejtjeinek a felületén, a mikrobolyhok membránja alatt élősködik, és többszöri ivartalan szaporodás során károsítja a sejteket.

Erős fertőződés esetén csökken a bélnyálkahártya felszívóképessége, és egyes enzimek termelődése. A felszívódás zavara során – esetleg más kórokozók (E.coli, enterovírusok) hatásával társulva – hasmenést okozhat. A bántalom azért is jelentős, mert a fertőző oocysták egy része nem ürül ki a bélsárral, hanem újabb sejteket fertőzhet.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőződés mindig szájon át következik be, a környezeti hatásokkal szemben nagyon ellenálló sporulált oocystákkal szennyezett takarmány vagy ivóvíz elfogyasztása során.

Hazai vizsgálatokban a hasmenéses bárányok 22,6 százalékában, esetenként társfertőző kórokozókkal együtt mutatták ki a parazitákat, melyek a fiatal, egy-két hetes bárányokban, kecskegidákban kenőcsös, bűzös bélsárürítéssel járó, olykor akár spontán gyógyuló hasmenést okoznak.

A felnőtt állatok tünetmentesen esnek át a fertőzésen, de a bárányozás körüli időben megnő a veszélye annak, hogy járványtani szerepük lehet, mert a bélsarukkal ürülő fertőző alakoktól fertőződnek az elsőként megszületett bárányok. Járványtani szempontból a rágcsálók, rovarok, madarak és az ember szerepe is fontos lehet a kórokozó terjesztésében.

TÜNETEK

Amint arról már szó esett, a felnőtt állatok tünetmentesen vészelik át a fertőzést, de üríthetik a kórokozót. A fogékony fiatal, 5-10 napos bárányoknál vagy kecskegidáknál előbb csak szórványosan mutatkozik a hasmenés, majd néhány napon belül ürülő oocysták már újabb egyedek fertőzését és megbetegedését idézik elő. Közben a megbetegedések súlyossága is fokozódik.

Az 5-10 napos bárányoknál és kecskegidáknál sárgásbarna, vízszerű firbrincafatok ürülésével járó, majd kenőcsös jellegű hasmenés mutatkozik. Ez a jó kondícióban levő egyedeknél egy hétig is eltarthat.

Különösen az egyéb bántalmakban szenvedő bárányoknál bágyadtság, étvágytalanság, mind fokozódó kiszáradás (dehidráció) észlelhető. A bántalom olyannyira súlyosbodhat, hogy a tünetek megjelenését követően akár már két-három napon belül is elhullhatnak a folyadékveszteség miatt a kis állatok.

Kedvező esetben a fertőzésen átesett egyedek állapota kb. egy hét után fokozatosan javulni kezd, de a fejlődésük még hetekig elmarad a táraikétól. Az elhullásokban felelősek lehetnek a cryptosporidiosis mellett gyakran előforduló másodlagos kórokozók is.

ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS

Mivel jelenlegi ismereteink szerint olyan gyógyszer nincsen, amivel a kórokozókat elpusztíthatnánk, a tüneti kezelés részeként gondoskodni kell a hasmenéses állatok folyadék- és elektrolitpótlásáról. A parazitózis nem gyógyítható antibiotikumok alkalmazásával, de a másodlagos fertőzések kivédésére alkalmas lehet. Ez már állatorvosi feladat.

Védekezésül:

1. A hasmenéses egyedeket mielőbb el kell különíteni a többiektől.

2. Az újszülötteket nem ajánlatos együtt tartani az idősebbekkel.

3. Fokozott figyelmet kell fordítani a higiéniás körülményekre, pl. az alom cseréjére.

4. Kiskérődzők legelőire nem szabad szarvasmarha bélsarat kijuttatni.

AZ EMBER IS MEGFERTŐZŐDHET!

Tudni kell, hogy a fertőzés zoonózis, tehát állatról emberre is, majd emberről állatra is terjedhet. A betegség világszerte előfordul, és kialakulásának kockázata főként a gyermekek esetében fokozott. A nyugati országokban a fertőzés a gastro-enterális (=gyomor-bél) tünetekben megbetegedő gyermekek 1-4 százalékában, a fejlődő országokban pedig mintegy 4-11 százalékában mutatható ki.

Tünetek: a betegség hirtelen robban ki, 4-14 napi lappangás után kezdődő profuz (=bőséges) vizes hasmenéssel, görcsös hasi fájdalmakkal. A panaszok 5-11 napig tartanak, majd gyorsan megszünnek. Károsodott immunrendszerű emberekben azonban súlyos tünetekkel és következményeivel lehet számolni.

A MÁJMÉTELYKÓR (FASCIOLOSIS)

A juhok és kecskék világszerte előforduló nagyon súlyos gazdasági veszteségeket okozó helmintózisa, amit a Fasciola hepatica nevű, 2-3 cm hosszú és 1 cm szélességű szívóféreg okoz (KÉP). A betegség nagyon régen ismert, és akkor is igen jelentékeny kárt okozott. 1830-ban Angliában az elhullott juhok számát 1,25 millióra becsülték, Elszász-Lotharingiában pedig 1873-ban az egész juhállomány ⅓ része, 1884-ben Felső-Magyarországon két járásban az összes juh elhullott. Az 1950-es években hazánkban is nagyon súlyos veszteségeket okozott. Akkortájt magam is elláttam Dél-Zalában egy nagy juhászatot, mely állománya teljesen tönkrement, az állatok lesoványodtak, a gyapjú kihullott vagy használhatatlanná vált, termékenységi zavarok léptek fel, és sok volt az elhullás.

Hazánkban az eredményes védekezés után az 1990-es évek végén ismét megjelent a mételykór újabb veszteségeket okozva. A juhok és kecskék különösen érzékenyek a fertőzésre.

A KÓROKOZÓ: A KÖZÖNSÉGES MÁJMÉTELY, A FASCIOLA HEPATICA

Egy-egy féreg többesztendős élete folyamán több tízezer petét is ürít, bár ha ilyen formában veszik fel a fogékony állatok, azok nem képesek a betegséget előidézni, mert a petéből kikerülő lárváknak előbb egy törpe iszapcsigába kell bejutnia ahhoz, hogy fertőzésre alkalmassá váljon. (KÉP)

A petéből elegendő meleg és nedvesség esetén 2-3 hét alatt kel ki a csillangós lárva, az ún. miracidium (KÉP), mely behatol a csigába, és mintegy 6-10 hét alatt 80-160 cercaria alakul ki belőle. Ezek azután kijutva a csigából, a vízben úszkálva megtapadnak a füvek, vízinövények levelein (KÉP), és hamarosan homokszemhez hasonló, fertőzésre képes betokolt metacercáriává alakulnak át. Ezek a fertőzött fű, esetleg ivóvíz elfogyasztásával kerülnek az állatokba. Az ilyen legelőkről kaszált széna is tartalmazhat metacercariákat, melyek akár hónapokig is életben maradhatnak.

KÓRFEJLŐDÉS

A tokjukból kiszabadult fiatal mételyek a vékonybél falán a hasüregbe és a máj burkán keresztül a májba hatolnak. A máj állományában kb. 4-6 hétig tartó vándorlás után érik el az epeutakat, ahol megtelepednek, és ivaréretté válnak. A vándorló és kifejlett mételyek mechanikai és toxikus hatásuk révén, valamint vérszívásukkal károsítják a gazdaszervezetet.

TÜNETEK

Heveny májmételykór esetén, amikor rövid időn belül nagyszámú lárvát vesz fel az állat, étvágytalanság, gyors testtömegcsökkenés, kólikaszerű tünetek mutatkoznak, és néhány héten belül sok állat elpusztulhat.

Idült mételykór során – amikor hosszú időn át, de csak kevés metacekáriával fertőződik az állat – a termelési mutatók csökkenése, vizenyős beszűrődés az áll alatti tájon, vetélések stb. mutatkozhatnak.

ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS

A mételyek elölésére többféle Albendazolt tartalmazó készítmény is hatásos (Albendanin, Vermitan stb.) az állatorvos utasítása szerint.

Védekezés:

1. A mételyek kiiktatása a legelőről, ami az állatok féregtelenítésével történhet.

2. A köztigazda csigák elszaporodására alkalmas vízállásos helyek megszüntetése, a legelő karbantartása.

3. Figyelemmel kell lenni a kiskérődzők legelőire járó szarvasmarhák és vadon élő állatok fertőzésközvetítő szerepére is.

A következőkben a kiskérődzők külső parazitáit (rühösség stb.) ismertetjük.

.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. májusában.)

Juhok, kecskék helmintózisai, parazitózisai 2.

A kiskérődzők (juhok, kecskék) helmintózisai, parazitás betegségei (1) 

 AZ OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL

A KISKÉRŐDZŐK (JUHOK, KECSKÉK) HELMINTÓZISAI, PARAZITÓZISAI 2. RÉSZ

Az egyik előbbi bejegyzésben olvashattunk arról, hogy számos olyan parazita élősködik a juh- és kecskeállományokban, melyek megbetegítik azokat. A fertőzött állatok termelése csökken, lesoványodnak, súlyosabb esetben elhullanak.

Olvashattunk a juhok és kecskék tüdőférgességéről, gyomor- és bélférgességéről. Ezúttal a galandférgességről, a bagócslárva betegségről és a juhok kergeségéről fogunk szót ejteni, ismertetve a fertőzés módját, az orvoslás és a védekezés lehetőségeit.

A GALANDFÉRGESSÉG (Monieziosis)

A legeltetett juhok (kecskék) világszerte egyik leggyakoribb és a juhtartók által is jól ismert helmintózisa. Bár a kérődző állatok bélcsövében számos galandféregfaj él, a juh galandférgességét nagyobbrészt a Moniézia nemzetséghez tartozó paraziták idézik elő.

A nálunk is elterjedt, klinikailag jelentős fertőzöttségek jobbára csak a félévesnél fiatalabb bárányokban alakulnak ki. Jól megfigyelhető a főtt rizsszemekre emlékeztető érett Moniézia-ízek bőséges ürülése.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?

Amint arról szó esett, a bárányokban és kecskékben főként a Moniézia-fajok idézik elő a bántalmat. Ezek 1-5 méter hosszúságú és kb. 1-2 cm széles szalagszerű férgek (1. sz. KÉP), melyek fejlődése köztigazdák közbeiktatásával történik.

A moniéziák fejlődésében a talajlakó páncélosatkák (Oribatidae) töltik be a köztigazda szerepét. Ezek az 1 mm körüli nagyságrendű atkák a talaj felszínén és felső rétegében, minden legelőn, különösen a legelők nyirkos, humuszban gazdag talajú és fűvel dúsan benőtt részein bőségesen előfordulnak.

Az atkák felveszik a petéket, majd testüregükben 28°C-on már egy hónap alatt, legelői viszonyok között azonban sokszor csak 3-4 hónap alatt fejlődik ki a cysticercoid típusú fertőző lárva.

A fertőzött oribatidák a fűvel kerülnek a gazdák emésztőtraktusába, ahol az atkákból kiszabaduló cysticercoidok 30-90 nap alatt a vékonybélben érett moniéziákká fejlődnek. A legelőn a peték nem, a cysticercoidok azonban az atkákkal együtt jól áttelelnek. Már a fiatal bárányokban is tekintélyes hosszúságú galandférgek alakulhatnak ki.

A férgek a vékonybélben tartózkodva mechanikailag, tápanyagelvonással és toxikus anyagaikkal károsítják a gazdaszervezetet.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?

Minthogy a galandférgek gyorsan nőnek, sok tápláló anyagot vonnak el a szervezettől, amellett sok anyagcsereterméket is „termelnek”. A bárányt már néhány kinőtt galandféreg is megbetegítheti. Az idősebb juhokban azonban az enyhe fertőzöttségnek nincs jelentősége.

Masszívabb fertőzések esetén fokozódó vérfogyottság, bágyadtság, lesoványodás, gyapjúhullás és emésztési zavarok (bélsárrekedés és hasmenés váltakozása) észlelhetők. A galandférges állatok fokozottan érzékenyek a vírusos és baktériumos fertőzések iránt.

Erős fertőzöttség még a kifogástalanul tartott bárányokban is nagyon súlyos tünetekkel járó bántalmat idéz elő. Tünetei: remegés, szédelgő járás, puffadt has, erős, bűzös hasmenés, fokozódó gyöngeség, ödéma, mozgászavarok, görcsök, elhullás.

ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS

A betegség megelőzésének a legbiztosabb módja az állatok rendszeres féregtelenítése, mely során csökkenthető a legelő fertőzöttsége.

A galandférgesség megelőzésére és gyógykezelésére jól bevált készítmény többek között az albendazolt tartalmazó VERMITÁN.

Kétféle módon is alkalmazhatjuk. A takarmányba keverhető a Vermitan 20% granulátum 2,5 g/100 ttkg adagolásban alkalmazva.

Különös figyelmet kell fordítani a gyógyszernek a takarmányban való egyenletes elkeverésére és alkalmazása után az alapos kézmosásra, valamint arra, hogy terhes nők ne kerüljenek érintkezésbe a szerrel.

A vemhesség első harmadában nem ajánlatos az applikálása. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 7 nap. A gyógyszer állatorvosi rendelvényre kapható, és az állatorvos utasítása szerint kell alkalmazni.

Megjegyzem, hogy a készítmény számos más férgesség esetén is hatékony széles spektrumú antihelmintikum (tüdő-, gyomor- és bélférgesség, májmételykór stb.).

Amennyiben egyedi kezelést kívánunk alkalmazni, erre alkalmas például a Vermitan 2,5% szuszpenzió. Adagja juhonként 2 ml/10 ttkg. A gyógyszer pontos adagolását elősegíti a forgalomban levő automata adagoló alkalmazása.

A JUHOK KERGEKÓRJA (COENUROSIS)

Egyik napon E. községből azzal a panasszal keresett meg a juhász, hogy a több mint 300 egyedes saját tulajdonú juhállományából az utóbbi napokban néhány fiatalabb juhon furcsa tüneteket vett észre. A beteg állatok nem esznek, fejüket lehorgasztva, félretartva, bágyadtan állnak, mások körbe-körbe járnak, egyik már fel sem tud állni.

Akkortájt az egyik környező juhászatban nagyon súlyos veszteséget okozott egy hasonló idegrendszeri tünetekkel járó baktériumos betegség, a liszteriózis. Elsőként erre gondolva haladéktalanul kimentem a székhelyemtől 12 km-re levő juhászatba. Itt valóban a juhász által elmondott kép fogadott.

Amikor a szinte érzéketlenül elfeküdt juhot az elvéreztetés után felbontottam, az agyvelejében kétdiónyi és egy tyúktojásnyi nagyságú coenurus hólyagot találtam. Ezután már biztos volt a diagnózis, nevezetesen hogy a bántalmat a kutya Taenia multiplex nevű galandférgének a lárvaformája, a coenurus cerebralis idézte elő. Megjegyzem, hogy a juhásznak 3 pásztorkutyája volt, melyek féregtelenítése során azokból bizony ürültek is galandférgek.

MI OKOZZA?

A betegség okozója az agyban kialakuló coenurus cerebralis nevű hólyagféreg, amely a kutya egyik galandférgének a fejlődési alakja. A hólyagok nagysága 1 cm-től akár tyúktojás nagyságig is terjedhet.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzött kutyák bélsarával a legelőn a féregpeték tömege kerül a külvilágra, ahol azok különösen nedves időben heteken át életképesek maradnak. Olykor a fertőzött kutyák a petékkel szennyezett bélsarukkal a szálas takarmányt vagy az akolban levő vályú vizét is szennyezhetik, és ily módon istállófertőzés is létrejöhet.

A juhok lenyelik a petéket, melyekből az oltógyomorban kiszabadulnak az onkosphaerák, melyek befurakodnak a bél falában levő erekbe, majd a véráram útján eljutnak a nagy vérkörbe és a szervezet változatos helyeire.

A vándorló férgek közül azonban csak azok találnak a fejlődésükhöz kedvező körülményekre, amelyek a központi idegrendszer szöveteibe, főleg az agyba, ritkábban a gerincvelőbe sodortatnak, ahol az idegrendszer apró ereiben elakadnak.

Miután az agyszövetben 10-14 napig vándoroltak, rendszerint a kéregállományban megállapodnak, és 3 hónap alatt – lassú növekedés után – fertőzőképes hólyagokká fejlődnek. A kutya elfogyasztja ezeket a hólyagférgeket, melyek skolexeiből azután kinőnek a galandférgek, majd a fertőzési lánc folytatódik.

Az érett coenurus hólyag gömbölyű vagy ovális alakú folyadékkal kitöltött tömlő, melynek fala átlátszó, és ezen át több tucat, de olykor ennél is több fehér skolex szabad szemmel is látható.

Amikor a kutya a coenurus hólyagot elfogyasztja, annak belében 6-8 hét alatt – a skolexekből – számos galandféreg fejlődik ki.

TÜNETEK

A betegség heveny szakaszában, a fertőződés után 1-2 héttel, amikor a lárvák az agyban vándorolnak, heveny idegrendszeri tünetek mutatkoznak. Egyes juhok elmaradoznak a nyájtól, nehézkesen mozognak, majd tompultan, lehorgasztott fejjel állnak. Mások éppenséggel izgatottak, elrohannak, fogukat csikorgatják. A hőmérsékletük a normális fölé emelkedik. Egyesek elhullanak, mások átvészelik a bajt és látszólag meggyógyulnak.

Ez a gyógyulás azonban csak látszólagos, mert a hólyagok időközben a zárt koponyaüregben egyre inkább növekednek, és az agyszövet nyomásból eredő lassú sorvadását idézik elő. Ezek az elváltozások okozzák valójában a kergekór jellegzetes tünetegyüttesét.

Ilyenkor a hosszas tünetmentes lappangási idő után a juh evése, rágása vontatott, lesoványodik, és a hólyagok helyétől, valamint számától függően változatos kényszermozgások jelentkeznek.

Haladás közben az állat nem tud irányt tartani, fejét ferdén tartja, lógatja, körbejár, miközben hátsó lábai egy helyben maradnak, és ilyenkor a friss alomszalma feltekeredik a hátsó lábaira.

Máskor a beteg erősen elfordított fejjel az oldalán fekszik, némelykor előretörés vagy gurulás figyelhető meg. Olykor futás közben nem tart egyenes irányt, hanem pár lépés után oldalvást fordul, s ferdén tartott – többnyire kissé lógó fejjel – nagy körben tér vissza a kiindulási helyére.

Evése, rágása vontatott, miközben félig behunyt szemmel és lehorgasztott fejjel szüneteket tart.

ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS

Ez idő szerint a kemoterápiás szerekkel a fejlődő coenurus hólyagokat nem tudják biztosan elölni, a sebészeti módszer pedig sokszor csak átmeneti megoldást hoz. Legjobb a beteg állatokat még a leromlásuk előtt kiselejtezni és húsra értékesíteni. Nagyon fontos viszont a bántalom megelőzése.

1. A juhászok csak a szükséges számban tartsanak kutyát.

2. A pásztorkutyákat évente kétszer kell féregteleníteni, és a kezelés után 24 óráig zárva tartani. A férgek elhajtására számos készítmény van forgalomban (Aniprantel, Drontal, Dromcit stb.). Ha férgeket találtunk a bélsárban, a kezelést 2 hét múlva meg kell ismételni.

3. A kerge juhok agyvelejét, az onnan kikerült hólyagot szigorúan meg kell semmisíteni, de semmi esetre sem szabad a kutyának odaadni.

A JUHOK ORRBAGÓCS BETEGSÉGE (Oestrosis)

Juhbagócs (Oestris ovis) a neve annak az 1 cm hosszúságú sárgásszürke légynek, mely lárváit a juhok orrnyílásainak a szomszédságába rakja le, majd ezek a lárvák okozzák a juhok orrbagócs betegségét.

A juhbagócs főleg a nyári hónapokban repül, leginkább a déli órákban. Amikor egy birkanyáj körül megjelenik, a juhok nyugtalanná válnak, fejüket rázzák, orrnyílásaikat ösztönszerűen igyekeznek elrejteni. Nem egyszer az orrukat a talajhoz szorítják.

KÓRFEJLŐDÉS

A légy elevenszülő álcáit röptében rendszerint specifikus, kivételesen idegen gazdák orrnyílásainak közelébe, esetleg a nyálkahártyára, a szemhéjakra, ritkábban más testtájakra rakja le.

Amint már szó esett róla, elevenszülő, petéiből már a nőstény tojócsövében kikelnek a kb. 1 mm hosszú lárvák, amelyeket a légy nyáron a meleg órákban a juhok orrnyílásainak a szomszédságában rak le.

A fiatal lárvák azután az orrüregbe vándorolnak, ahol elérik teljes kifejlettségüket. Az érett álca kb. 25 mm hosszú, 11 gyűrűből áll, és csak a következő tavasszal vagy nyár elején hagyja el az orrüreget. Ezután a talajra hull és bebábozódik.

Az orrba jutott lárvák fejlődése mintegy 8-9 hónapig tart, bár melegebb vidéken rövidebb idő alatt is kifejlődnek. A mintegy 2-3 cm hosszúságú érett lárvák háti szelvényein széles, sötétbarna harántsávok, a hasi felületükön pedig minden szelvényen több sorban apró tüskék láthatók.

Az érett lárvák többnyire április hó folyamán az orrnyílások felé vándorolva kijutnak a külvilágra és a talajban bebábozódnak. A bábból mintegy 4-6 hét múlva kirepül a légy.

TÜNETEK

1. A lárvák bevándorlása alatt a juhok dörzsölik az orrukat, rázzák a fejüket, és ugyanakkor gyakori orrfúvással igyekeznek az álcáktól megszabadulni. Majd ezt követően átmenetileg megnyugszanak mindaddig, amíg a lárvák nem kezdenek el növekedni.

2. Ekkor indul meg az orr- és a melléküregek hurutja, mely mind bővebb savós, később nyálkás, és nyálkás-gennyes orrfolyásban és kötőhártyahurutban nyilvánul meg. Ez abból adódik, hogy erős fertőzöttség esetén a nyálkahártyán megtapadó lárvák körül bő hurutos váladék képződik.

3. A továbbiakban a lárvák benntartózkodásának utolsó 2-3 hónapjában a juhok sokat prüszkölnek, miközben egy-egy lárva ki is repül a talajra. Némelyik állat időnként nyugtalankodik, fejét rendellenesen föl, le vagy ferdén tartja, olykor előrerohan, esetleg dülöngél.

4. Ha a lárvák a rostacsontba is eljutottak, a lárvák körüli gennyes folyamatnak az agyburokba történő átterjedése folytán agyi tünetek is mutatkozhatnak. Némelyik állaton súlyosabb izgatottság vagy éppenséggel tompultság mutatkozik, olykor kényszermozgások, görcsök lépnek fel, majd pedig a juh összeesik. Nem egyszer a beteg állatok lesoványodnak és senyvességben elhullanak.

KÓRJELZÉS

Az orrbagócsokkal fertőzött vidékeken a tavasz folyamán jelentkező orrhurut a juhállományban már egymagában is alapos gyanút kelt a fertőzöttségre. Ha agyi tünetek is mutatkoznak, akkor gondolni lehet a kergekórra vagy például egy baktériumos betegségre, a juhok liszteriózisára is. A betegség megállapítása természetesen a kezelő állatorvos feladata.

ORVOSLÁS

A gyógykezelés régebben nagyon bonyolult volt, mert a lárvákat elölő szert a hátára fektetett állat orrüregébe kellett fecskendezni. Mostanság a kezelés pl. az IVOMEC injekció applikálásával történhet, melyből 50 ttkg-ra 1 ml mennyiséget kell a juh bőre alá fecskendezni. E kezelési mód előnye, hogy a gyógyszer a juh gyomor- és bélcsatornájában vagy tüdejében levő fonálférgeket is elöli, sőt a bőr parazitái ellen is hatásos. Az injekciós kezelés állatorvosi feladat. Védekezésül a legyek irtása, és a kiprüszkölt lárvák elpusztítása, eltaposása ajánlható.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. áprilisában.)

Egyiptom V/3

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

 Az Egyiptom Múzeumban (3)

A thébai magánsírok között volt Menna írnoké. Menna és családja duplán szerepel a reliefen. A mocsári halászat és madarászat jelenetében balra bumeránggal vadászik a mocsári madarakra, jobbra szigonnyal halászik. A "tükrös" kép mindkét részében papiruszcsónakban állnak. Mennán széles gallér és hosszú ruha van, felesége kezében lótusz. A vízfelület középen felfelé öblösödik, a csónak imbolyog, a jobb oldalon a feleség meg is támasztja férjét.

 

I. Sethi fáraó múmiája is leltári tárgy immár, talpán a számmal, mellyel listázták. A mumifikálás az egyiptomiak hitéből adódott, akik a halált úgy tekintették, mint egy állomást a továbbéléshez, mihez a léleknek szüksége van testre. Az elhunyt fáraók testének mumifikálása a papok feladata volt. A halál beállta után 70 napjuk volt, hogy elvégezzék. A módszerek időnként változtak. Az újbirodalom idején nátronoldatot használtak a holttestek kiszárítására. Azokat a testrészeket, melyeket nem konzerváltak, jó előre eltávolították. Ezután a holttesteket bebalzsamozták, majd vászonszalaggal körültekercselték.

Az óegyiptomi hieroglif jelet, az ankhot gyakran használják egyiptomi sírok vagy akár más műalkotások díszítőeleméül. Gyakran az istenek vagy istennők ujjhegyénél látható, akik az élet ajándékát adományozzák a múmiának. Az idők során az ankh az élet és a halhatatlanság, a hatalom szimbóluma lett. Kulcsra emlékeztető alakja miatt könnyen társult hozzá a halál kapuinak motívumai, azaz hogy képes megnyitni a halál kapuit. Szívesen formáztak tükröket ilyen alakúra vagy viselték amulettként.

 

III. Ramses fáraó Horus és Set istenek társaságában, akik megkoronázzák. A fáraó "földi" koronázási ünnepsége a Nílus partján gyülekező hatalmas tömeg előtt történt, akik a szertartást várták. A jelölt a királyi bárkán érkezik, az evezősök ütemes lélegzete és ritmusos evezőcsapásaik egyre intenzívebbek. A fáraó partra lépése után határozott léptekkel indul a trónszéke felé. Miután bebizonyította a nép előtt, hogy alkalmas az uralkodásra és az istenek bíznak benne, felveszi Alsó- és Felső-Egyiptom fehér és piros kettős koronáját.

 

 

Ünneplő hölgyek ismeretlen sírkamrából. A XIX. században nagyon sok egyiptomi régiség, lelet, fontos művészeti alkotás került ki az országból s jutott el más múzeumokba Franciaországba, Angliába, Amerikába, Leyden, Torino, Berlin, Chicago, Firenze gyűjteményeibe. De természetesen a kariói múzeum elképesztő gazdagságát, egyik sem múlja felül!

 

 

 

Az érdem, hogy itt ez a múzeum ilyen gazdagon létrejöhetett, egy francia régészt illet, Auguste Mariette-t, aki elhatározta, hogy véget vet a kincsek széthordásának, és itt a helyszínen gyűjti össze az emberiség egyik legjelentősebb kultúrájának tárgyi emlékeit.

Egyiptom V/2

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

 Az Egyiptom Múzeumban (2) 

Kincsek Tutankhamon és Akhnaton sírjából

Tutankhamon fáraó sírjából egy gyönyörű relief: A fáraó a kocsiján. Majdnem 50 éve, 1922-ben az ókori Théba város nyugati oldalán, a líbiai hegylánc naptól égetett, kopár völgyeinek egyikében megtalálták az egyetlen érintetlen újbirodalomi fáraósírt, az ifjú Tutankhamon halotti birodalmát. A Királyok-völgye évszázadokon át rejtegette a nagy hódító fáraók sziklasírjait, de közülük egy sem kerülte el a sírrablók figyelmét. Kifosztott labirintusok, üres szarkofágok, néhány szánalmas töredék: ennyi maradt meg II. Thotmesz, II. Amenhotep (Akhnaton), I. Széti, II. Ramszesz és a többi, istenként tisztel uralkodó utolsó nyugvóhelyéből.

Tutankhamon fáraó sírja volt az egyedüli, amit nem raboltak ki. Az ifjú uralkodó kicsiny nyughelye a véletlennek köszönhette viszonylagos épségét. Bár a sírt a temetést követő évszázadokban megkísérelték feltörni, a kárt fölfedezték, és a királyi temető őrzői a pecséteket helyreállították. Teljesen sikerült feltárni - valamennyi eltemetett értékkel. A múzeum első emeletének fele Tutankhamon-gyűjtemény. A fáraó halotti maszkja színaranyból készült féldrágakő és üvegpaszta-berakással.

A páratlan értékű emlékek egyik darabja a fáraó aranyozott sírládája. Tutankhamon az egyiptomi dinasztiák történetében a királyok között egyébként csaknem ismeretlen, jelentéktelen személy volt. Uralkodásáról, tetteiről alig maradt följegyzés. Építményei nem őrizték meg a nevét, mert utóda, Horomheb gondoskodott róla, hogy neve feledésbe merüljön, és alkotásaiért is őt illesse a későbbi korok dicsérete. A tudósok tehát alig tudtak valamit Tutankhamonról, ezért akkora szenzáció a Királyok-völgyében fellelt sír és az abban megtalált beszédes tárgyak.

Tutankhamon 110 kilogramm tömegű aranykoporsója. Az egyiptomiak rájöttek, hogyan lehet a testet tökéletesen mumifikálni, megőrizni kiszárítás által, ami azt jelentette, hogy a belső részeket eltávolították. Kiszedték a tüdőt, gyomrot, beleket, májat, s ezeket négy különböző tárolóedénybe téve tartósították. Végül négy agyagedénybe, úgynevezett Canopic-tégelybe helyezték - szintén elkülönítve. Mindegyiket Hórusz egy fia, egy-egy félisten védi - hitük szerint. A koporsó körül négy istennőt ábrázolnak: Íziszt (neve fején fel van tüntetve), Szelket (ő a skorpióistennő, fején egy skorpióval, neve is skorpiót jelent), Nutot és Neftist.

Relief Akhnaton, felesége Nefertiti és két lányuk ábrázolásával. Más reliefeken Akhnaton férfiakat ölelget, állítólag homoszexuális volt. Az ókori egyiptomi 18. dinasztia tizedik fáraója. Reformjáról, az úgynevezett Amarna-reformról emlékezetes. E vallási-kulturális megújítás lényege az Aton-kultusz megerősítése, s ezáltal az egyistenhit bevezetése. A napkoronggal fémjelzett Aton istenségnek szentelte az új fővárost, Ahet-Atont. Mivel a vallás reformja maga után vonta a kultúra változását is, a művészetábrázolásban újdonságként a korábban sosem tapasztalt naturalizmus lett a jellemző. Reformjai végül sikertelennek bizonyultak, de számtalan területre kiterjedt hatásuk bizonyos mértékben megmaradt.

Akhnaton első számú felesége a legendás szépségű Nofertiti csodálatos mellszobráról közismert. Az egyiptomi szobrászat legismertebb, elmaradhatatlan darabja.

Nefertiti rejtély: nem ismerjük származását, nem tudunk haláláról sem pontosan, temetkezési helye kérdéses, múmiáját sohasem azonosították. Nevének jelentése biztos: a szépség megérkezett.

Akhnaton sírjából megmaradt falfestés. Rendkívül érdekes az a gyászsorozat, mely az óriási felfedezést az emberiség számára feltárók életét beárnyékolta. A "haragos szellem" először Lord Carnarvonra (a felfedezés erkölcsi és anyagi támogatójára) sújtott le. 1923-ban egy elmérgesedett moszkítócsípés és tüdőgyulladás következtében halt meg. Következett Gerges Bérnédite, a párizsi Louvre egyiptomi régészeti osztályának vezetője, aki agyvérzésben halt meg, melyet a Királyok-völgyének fullasztó melege okozott. Nem sokkal ezután a kutatócsoport egy másik tagja, Arthur C. Mace, a New York-i Metropolitan Museum egyiptomi régészeti osztályának segédőre halt meg hirtelenül. Azt tartják, e sorozatos elhalálozás tragikusan emlékeztetett azokra a legősibb időkből származó feliratokra, amelyek a legszörnyűbb sorssal fenyegették meg mindazokat, akik a holtak birodalmát háborgatják. Az átokról szóló legenda az események e sorozatával sokak szemében megalapozottnak látszott.

Egyiptom V/1

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

Az Egyiptom Múzeumban (1)

A bejárat előtt egymás mellett nő a Felső-Egyiptomot jelképező lótusz és az Alsó-Egyiptomot prezentáló papirusz. A múzeum 100 ezer darabját őrzik a fáraó kincseinek. A tárgyakat és múmiákat két emeleten helyezték el.

Mindjárt a bejáratnál Mykerinos szobra, a jobbján Hathor istennő, a balján pedig a helyi istennővel. A fáraó mindig hasonlít az istenekre! Szemben állva vagy ülve ábrázolják, ideálisan nincs nyílás a karoknál és a láb között. E 4600 éves szoborcsoportot a fáraó piramisában találták. Ragyogó kidolgozású remekmű. E piramisban 42 szobrot találtak, melyek gránitból és dioritból vannak.

A Kefren piramisban csak egyetlen szobrot találtak, a fáraó ülőszobrát. Anyaga diorit. A trónszék oldalán a lótusz és a papirusz összefonódva, a birodalom egységét (Alsó- és Felső-Egyiptomét) jelzi. Érdekes ezeknél a szobroknál, hogy a figura sohasem merev.

A falu bírája több ezer éves szobor, szikomorfából készült. Érdekes, hogy míg a fáraókat, az isteneket és a hatalmasságokat idealizálva ábrázolták, addig a falu bírája egy realista alkotás: pocakos, tokás...

Az írnok szobra festett mészkőszobor. A fáraó után a legmegbecsültebb tisztségviselő. Kezében papirusztekercset tart, arcán feszült figyelem látszik. Ugyanakkor kicsit lenéző, gúnyos: "Beszéljetek bármit, tudom, amit tudok..." A papák úgy okították gyermekeiket: "Tanulj, hogy írnok lehess!"

III. Totmes (Thotmesz, görögösen Thutmoszisz, Thutmosis vagy Tuthmosis) uralkodói nevén Menheperré fáraó sírkamrája. Csodálatosan megmaradtak a reliefek: még mindig pompásak a színes figurák.

Rahoten herceg és Nofert hercegnő színes mészkőszobra. Médum területén találták. Ra-Hotep Chefren unokaöccse volt. Szembetűnő, hogy bőre sötét, ellenben feleségéé fehér, mert a nőket óvták a naptól.

Seneb, a törpe és családja rendkívül érdekes és szép szobor. A gyerekeket mindig úgy ábrázolták, hogy hajtincse volt vagy a kezét a szájába vette. Felvetődik a kérdés, hogy miért egy törpéről készítettek szobrot? Azért, mert a törpéket okos embereknek tartották, nagy megbecsülésnek örvendtek, az uralkodók, ha egymásnak értékes ajándékot kívántak adni, törpét is küldtek.

Az usebtik brigádvezetője. Figyelemre méltó az öltözékükön a hieroglif írás. És hogy ki az usebti? A sírokban elhelyezett úgynevezett sírmelléklet, szolgaszobor, aki az elhunytat a túlvilágon helyettesíti. Nevének jelentése, aki válaszol. Komoly feladata, hogy amikor halott urát dologra szólítják, megelevenedjen, helyette feleljen és elvégezze a megholtra szabott munkát.

Egyiptom IV/3b

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

 Feledhetetlen élményt nyújtott este a piramisoknál a fény- és hangjáték 

Fény- és hangjáték (1) 

Fény- és hangjáték (2) 

Első legenda: Emlékezel a sólyomra, amely ellopott egy szandált, míg az asszonyok fürödtek? És csőréből a fáraó kertjébe ejtette, ahol az éppen fogadást adott. A szandál oly kecses volt, hogy a fáraó látni kívánta gazdáját és feleségül vette.

Második legenda: És emlékszel arra, hogy Keopsz udvarában egy nemes miképp csábította felesége szeretőjét egy mély tóba, viaszbábu csalétkével és varázslat segítségével miképp változtatta krokodillá? Lenyűgözendő a fáraó csodatévő hatalmával, elmondja, amit tett. De a fáraó bűnösnek találta, és megbüntette a dicsekvőt. Parancsára a krokodilnak dobták, aki felfalta, hűtlen feleségét pedig megfenyítették.

Első történet: Emlékszel a fiatal fáraóra, II. Amenophisra? Atléta soha nem volt erősebb, csinosabb, szebb! Széles vállai voltak, dereka kecses. Ereje által a legvadabb lóval is elbánt. Hős tettei kőbe vésve előttetek fekszenek.

Második történet: És a múló idő maga mögött hagyott, mint egy ősi emlékművet. A homok fojtogatni kezdett. Háborúzván II. Amenophis távol volt hazájától. Egy nap oroszlánvadászat közben egy percig pihent meg árnyékodban. Elaludt és te álmot adtál neki.

Szfinx: "Figyelj rám, gyermekem! És a fehér és piros korona a tied lesz, Alsó- és Felső-Egyiptom koronái. Tied lesz a föld mélysége és szélessége. Látod, mily elhagyott vagyok, testem mennyire elhanyagolt? Én, a gízai síkság ura! Szabadíts meg a homoktól és te leszel a király!"

Második történet: Amikor a fiatalember felébredt, engedelmeskedett. Megszabadította a homoktól és mint IV. Tuthmosist királlyá koronázták és négy lábadba vésték látomását, amit adtál neki.

Első mesemondó: A koronázási ünnepség kezdetét vette. A tömeg a Nílus partján gyülekezett, hogy megtekintse a szertartást. Most a királyi bárka megjelenik a folyón, 2000 evezős hajtja. A tömeg izgalmának növekedésével fokozzák iramukat. A fáraó maga áll a kormányrúdnál és mesterien manőverezik. Méltóságteljesen irányítja a bárkát a kikötőhöz. Üdvrivalgás tör ki, a fáraó partra lép, határozottan halad trónszéke felé. A tömeg feszült figyelemmel követi.

Második mesemondó: Míg íjára vár, szeme félvad lovat pillant meg, és azt hintójához szerszámozza. A fáraó feszesen tartja a gyeplőt és akarata szerint irányítja a lovat. Körülhajt az arénán, majd visszatér a trónjához. A tömeg ünnepli.

Első mesemondó: Most a fáraó kiválasztja íját. Hintajóba lép és az első célpont felé vágtat. (Kiáltások.) A nyílvessző pontosan középre talál. (Kiáltások.) És újra és most ismét! (Kiáltások.) És az utolsó nyílvessző áthalad a céltáblán.

Második mesemondó: Győzelmet arat. A fáraó feláll hintójába és trónjához hajt. Az udvar, a papok, a nép imádja, ajándékokkal halmozza el. Felveszi a kettős koronát, győzelmi hintójába lép és Harnakis, Keopsz, Kefren templomába megy imádkozni.

I. Narr.: A fáraó uralmának vége, az uralkodó halott, és most a völgyből a temetési szertartás szomorú moraja hallatszik.

II. Narr.: A fáraó fakoporsójában pihen, melyet arany és drágakövek ékesítenek. A szertartás az alsó templomban befejeződött. A temetési menet a sírhoz közeledik, melyet hercegek, magasrangú hivatalnokok és papok vesznek körül. A szarkofág kész a sírkamra belsejében. Minden kész, hogy a halott uralkodó átlépje a tavat, amely a másvilágra vezet. Elhelyezik az utolsó követ, mely után senki sem ismeri a bejáratot. A főpap végső búcsút mond.

Főpap (Kefren piramisnál): Nos, király, eltávoztál tőlünk, de nem haltál meg, örökké élni fogsz. Lelked hamarosan visszatér. Bár ha alszol, felébredsz majd. Az, aki a halhatatlan csillagokba emelkedik, soha nem tűnik el.

Imádkozók: Jaj! Jaj! Sírjunk, keseregjünk szüntelenül. Ó, dicsőséges utazója a végtelenségnek, már nem vagy rab.

Narrátor: És évezredeken át dinasztia dinasztiát követett. De az ókori Egyiptom minden uralkodója közül a fiatal fáraó és költő, Amenophys utóda volt a leghíresebb.

II. Narr.: A civilizáció a maga fénykorában lépésről-lépésre déli irányba terjedt, győzedelmes úttá téve a Nílus völgyét a tudás papiruszaival, a virágzással, a békés élettel. A tudás fáklyája Memphisből Thébába haladt tova.

Női hang: Nagy töprengő szemek, hatalmas test és lányos lágyság: ez az erős ifjú minden hatalommal felruháztatott, Thébában élt, hogy saját városára leljen. Elutasította Ammon istent és saját istenét, Atont imádta. Nevét is feladta, hogy újat válasszon: Ikhnaton.

Női hang: Vele a királyi feleségeket körülvevő fal leomlik. A fátylak eltűnnek és a jövő századok népei gyötrődnek Nefertiti kecses alakjában. Ikhnaton oldalán állt az új hit megteremtéséért folytatott küzdelemben, melynek ő maga a kifejeződése. Sugárzása ösztönözte a szobrászokat. Szépségének képzelete kőben jön el hozzánk.

Első történet: Harminc éves és halott! 3300 évvel ezelőtt - mondta el az által írt imát, melyben istenét dicsőíti.

Narrátor: Tuthenkhamonnak hívták. Nevének megválasztásával az ősi istenhagyományokat követte. 20 éves nem volt, amikor 6 éves uralkodása után meghalt. De 3000 év sem feledtette szépséges ifjú arcát, sem azt a mérhetetlen kincset, amely a Királyok Völgyében befejezetlen sírjában körülvette őt. Ma a világ csodálja e kincseket.

Szfinx: Ismerem az elérhetetlen csillagokat és tudom, hogy a Nílus Egyiptom szülője nem tudja elpusztítani Egyiptomot. Láttam a hódítókat, akik meghajtották előttem fejüket. Láttam Nagy Sándort, a szépséges barbárt, aki bölcs volt, mint egy próféta és e földön pihent, megadásra várva. Láttam Caesart egy éjszaka a napot féltve. Láttam Napóleont és lángoló szemeit. Századok tűntek el szemem előtt. És mégis e nagy katonák csak a port tudták felkavarni.

Emlékszem a kiábrándulás éveire. Egy középkori szír, aki arcomat gúnyosnak találta és nem szerette, tüzérségével csonkította meg. A gyermekek már csúnyának tartottak, senki sem jött többé lábaimhoz imádkozni és hallgatni. Az ókori Egyiptom elveszett, engem a homok temetett el. Minden tudásom, lelkem, mely évezredek papiruszait őrizte, ismeretlenül aludta álmát a sötét, hangtalan sírokban.

I. Narr.: És csoda történt 1799-ben, Rosette közelében Napóleon tisztjeinek egyike követ talált Ptolemaiosz vésett írásával. Görög betűk és hieroglifák! Ez a kő lett az egyiptológia alapköve.
II. Narr.: Igaz, a felirat megfejtése még hátramaradt. Először egy angol, majd a francia Champollion vállalkozott rá, az egyiptomi filológia hűséges atyja. És néhány hieroglifból megfejtette az ókori Egyiptom tetszhalott nyelvét.
III. Narr.: Mint egy felkelés! Egyszerre a temetkezési kamrákból a piramisok csúcsáig a hieroglifák új életre keltek.
Az ősi Egyiptom elhagyja sírját, ifjúvá és halhatatlanná vált. Fiatallá, gazdaggá, mint szépségében Nefertiti.
Narrátor: Mély hallgatásaikból kilépvén a papiruszok száz nyelven szóltak. Áthaladtak az időn. Ötezer év távlatában megsokszorozták a civilizáció történetének drámai erejét. Oldalain fennmaradt még az első iskolás gyermek hangja is, aki az írás elsajátításáért küzdött.
Iskolás gyermek: Mester! Mert fenyítettél, megtanultam a leckét.
Mester: Gyermek, legyen tudásunk bármily mély és hatalmas, az Istennek hálálkodj, és ő megadja neked a kegyet.
Narrátor: És a civilizáció e világából kiemelkedett, tanult emberek erősebbek a homoknál és a halálnál. Fellelték az örökifjú bölcsességet, mely olyan ősi, mint a piramisok. A sírok mélyéből évezredek után ismét hangok hallatszanak.
Hangok: Ember tervezz, Isten végezz! ha barátságot akarsz tartani tanítóiddal, testvéreiddel, barátaiddal, vigyázd az asszonyt, mert ott van a rosszakarat. Jótéteményre ne felelj rosszal! Az igazság megelőzi az erőt!
Narrátor: És a történelemtudósok mélyen behatolnak a múlt századokba, mert olvasták a szeretett betűket.
Második lány: Nem lehet többé szíve az enyém... miért?
Harmadik lány: Ha sétálgatok, mindig velem vagy. Minden lépésemnél. Kezem kezedet fogja.
Negyedik lány: Hangodat hallva megzavarodik elmém. Egész életem ajkaidon csüng. Látni téged jobb nekem, mint enni vagy inni.
Szfinx: Ilyen az én üzenetem a korok mélységéből. Hajadonok hangja. Bölcs emberek és gyermekek hangja. Az ősi Egyiptom hangja. És ha e hangok ismerősök számotokra, ennek oka az, hogy első visszhangja már eljárt benneteket Görögországban és Rómán, a kereszténységen és az iszlámon át!
Holnap újra felkel a nap és újra rám veti első sugarát. Napok ezrei fognak ismét felkelni és az ember legrégibb alkotása akkor is a legnagyszerűbb és a legnagyobb marad. (A zenei aláfestés eléri ereje tetőpontját és a hangok az örök Nílus dicsőségét zengik.) Az idő örök hömpölygésében csak az emberi alkotások pusztulnak el, de a szellem, amely ezeket az alkotásokat magasba emelte - soha!

Juhok, kecskék helmintózisai, parazitás bántalmai (1)

AZ OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL

A KISKÉRŐDZŐK (JUHOK, KECSKÉK) HELMINTÓZISAI, PARAZITÁS BÁNTALMAI I.

Számos olyan külső és belső élősködő okoz súlyos gondot és veszteséget hazánkban is a juhállományokban, melyek megbetegítik az állatokat, a termelésük, téteményképességük csökken, lesoványodnak, a gyapjú minősége romlik, vagy akár csont-bőrré lesoványodva teljesen elveszítik azt, majd nem egyszer elhullanak.

A juhok fertőzöttségét számos fonálféreg, galandféreg stb. okozhatja, melyek légúti bántalmakat, tüdőgyulladást, gyomor- és bélgyulladást, kergekórt stb. okozhatnak.

A továbbiakban a leggyakoribb kórokozó parazitákról, a fertőzés mikéntjéről, a védekezésről és az orvoslásukról fogunk szót ejteni.

A JUHOK (KECSKÉK) TÜDŐFÉRGESSÉGE

Amikor a juhállományokban főként a reggeli kihajtás során, akár szórványosan, de nem egyszer tömegesen is, élesen felhangzó erős, érdes, máskor tompább, rekedtebb, megszűnni nem akaró köhögést észlelünk, bizony gondolni kell a tüdőférgességre, a fonálférgek által előidézett légcső- és hörghurutra, vagy hurutos tüdőgyulladásra is, mely nem egyszer más parazitás betegségekkel együtt fordul elő.

A bántalom kártétele a juhok kondíciójának és téteményképességének a csökkenésében mutatkozik, amely egyrészt a fertőzöttség fokától (vagyis hogy hány féreggel fertőződött az állat), másrészt a szervezet ellenálló-képességétől (tartási, takarmányozási körülményektől) függ. Súlyosabb esetekben bizony elhullásokkal is lehet számolni.

A juhok és kecskék tüdőférgességét fonálférgek idézik elő. A betegség kétféle alakban mutatkozik.

A bronchitissel járó tüdőférgességet (Dictyocaulosis) a hörgőkben megtelepedett nagy tüdőférgek idézik elő, a legfinomabb légutak károsodásával járó, valamint a tüdő parenchymájában, gócok keletkezésével járó ún. gócos tüdőférgességet, a PROTOSTRONGYLIDOSIST pedig a legfinomabb légutakban, a tüdőparenchymában megtelepedett férgek okozzák.

A két betegség elkülönítése – noha mindkettő légúti bántalmakat okoz – nemcsak azért fontos, mert másféle paraziták okozzák, de azért is, mert a fertőződés, a férgek fejlődése, következésképpen a betegség elleni védekezés is eltérő módon történik.

A TÜDŐFÉRGESSÉG (DICTYOCAULOSIS, BRONCHITIS VERMINOSA)

Okozói a légcső hátulsó szakaszában és a nagy hörgőkben megtelepedett nagy tüdőférgek (Dictyocaulus fajok), melyek a kecskékben is előfordulnak.

A Dictyocaulus filaria 5-10 cm nagyságú, szürkésfehér fonálféreg. Ezek a tüdőférgek a légutakban rakják le a petéiket, amelyekből – miután lenyelték őket – az emésztőcsőben kiszabadul a lárva, amely már 6-15 nappal a gazdaállat elhagyása után fertőzésre alkalmas.

A FERTŐZŐDÉS

A dictyocaulusok lárváit egyrészt a bélsárral szennyezett takarmánnyal, esetleg az itatóvályúk mellett levő fertőzött tócsákból való ivás közben veszik fel a fogékony állatok, másrészt az alacsony füvek legelése közben, mivelhogy ezek a nagy férgek igen lusták, és nem másznak a magasra a legelő füvén.

A kétszer vedlett lárvák 6-15 nappal a gazdaállat elhagyása után már fertőzésre alkalmasak és nagyon ellenállók.

A vízzel vagy takarmánnyal történt felvételük után mintegy 5-8 nap múlva a lárvák már bejutnak a tüdőbe, ahol még egy vedlés után ivarérettek lesznek.

A felvágott légcsőben és hörgőkben bőséges habos váladékkel körülvéve a férgek szabad szemmel is jól felismerhetők.

TÜNETEK

Eleinte száraz rövid, majd elnyújtott köhögés és orrfolyás észlelhető. Súlyosabb esetekben pedig szapora, nehezített légzés és ismétlődő köhögési rohamok jelentkeznek. Utóbb nagyfokú lesoványodással, majd végül fulladás miatt elhullással is számolni lehet.

Mitől függ a klinikai tünetek súlyossága? Egyrészt attól, hogy milyen mennyiségű lárvával történt a fertőződés, másrészt pedig, hogy milyen mérvű volt a szervezete ellenálló-képessége. Utóbbit nagy fokban befolyásolja a takarmány mennyisége és minősége.

A GÓCOS TÜDŐFÉRGESSÉGE (Protostrongylidosis)

A tünetek a nagy tüdőférgek által okozott légúti bántalomhoz hasonlóak, de a kórokozó és a fertőzés módja attól teljesen eltérő. Gyakori legelői parazitózis, mely a legfinomabb légutak károsodásával, valamint a tüdőparenchymában (= belső állomány) gócok keletkezésével jár.

MI OKOZZA?

Okozói a hörgőkben a Protostrongylus rufescens, mely sárgásbarna, 2-6 cm hosszúságú, a tüdőparenchymában pedig a P. bevispiculum, mely színtelen, 1-3 cm és a Neostrongylus linearis kb. 1 cm nagyságú tüdőférgek, melyek köztigazda közbeiktatásával fejlődnek.

Ez azt jelenti, hogy a lárvák előzetes vedlés nélkül a különböző házas és meztelen csigák lábrészeibe hatolnak, és az ott levő izomzatban két vedlés – mintegy 18-49 nap után –, alacsonyabb hőmérsékleten pedig még hosszabb idő alatt fertőzőképes lárvává alakulnak. Ezután alkalmas gazdába jutva tovább fejlődnek.

A FERTŐZŐDÉSRŐL

A tüdőférgességet okozó paraziták lárváit a legelőn, árokparton, bokros helyeken, néha azonban száraz domboldalakon is vagy úgy veszik fel a juhok, hogy a legelés közben a csigákat lenyelik, vagy éppenséggel a csigákból kiszabadult lárvákat veszik fel.

A legelőt a beteg vagy legalábbis féreghordozó állatok tartják fertőzött állapotban. A vedlett lárvák nagy ellenálló-képessége miatt még az egy évig nem használt legelő is fertőzött maradhat.

Különösen veszélyesek a nedves legelők, valamint az árkok és lapos részek, ahová esős időben a távolabbi legelőrészekről, sőt akár távolabbi vidékekről is kerülhet fertőző anyag.

A gócos tüdőférgességet okozó fajok lárváival a magasabban fekvő, száraz legelőkön is fertőződhetnek az állatok, mert ezeken a területeken is nagy számban élhetnek a fejlődésükhöz szükséges csigák.

A legelők fertőzöttségét a féreghordozó állatok által tavasszal szétszórt lárvák tartják fenn.

TÜNETEK

Enyhe fertőzés esetén a köhögés és a hörghurut tünetein kívül mást nem lehet észlelni, súlyosabb esetekben azonban a hurutos tüdőgyulladás jelei is mutatkoznak.

A juh lázas, a légzése szapora, nehezített, majd megfelelő beavatkozás híján a fertőzött állat mindinkább legyengülve 2-3 hónap múlva elpusztul. Tudni kell azonban, hogy az egészen enyhe fertőzöttség akár tünetmentes is maradhat.

HOGYAN KELL VÉDEKEZNI?

Miután a legelő fertőzöttségét lényegében a féreghordozó állatok által tavasszal szétszórt lárvák tartják fenn a védekezés az alábbiak szerint történhet:

1. A juhok féregtelenítése a kihajtás előtt.

2. A legelő karbantartása (pocsolyák megszüntetése stb.).

3. A csigák elpusztítása.

4. A juhok ellenálló-képességének a növelése megfelelő takarmányozással.

GYÓGYSZERES KEZELÉS

A tüdőférgek elpusztítására többféle készítmény is kapható. Vannak szájon át adható hatékony készítmények, de széles hatósugarú injekciós készítmények is vannak forgalomban.

Példának okáért megemlítjük a VERMITAN 20% granulatum AUV. szájon át adható készítményt, mely 10x10 g és 500 g-os kiszerelésben is kapható.

Ez egy széles spektrumú parazita-ellenes gyógyszer, mely albendazolt tartalmaz, és nemcsak a fonálférgesség (tüdő-, gyomorbélférgek) megelőzésére és gyógykezelésére használható, de a galandférgesség megszüntetésére is alkalmas.

A juhok légcsőférgessége esetén 2,5 g gyógyszert kell adni 100 testsúlykilogrammra, gócos tüdőférgesség esetén pedig az adagja némileg magasabb: 3,75 g/100 ttkg. A vemhesség első harmadában az alkalmazását nem javasolják.

Az orvosságot egyenletesen kell elkeverni a takarmányba. Mellékhatás 4-5-szörös túladagolás esetén sem ismeretes. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő hús esetében 7 nap, tejnél 2 nap.

Amennyiben a parenterálisan adható gyógyszert választjuk, jól alkalmazható az IVOMEC injekció, mely nemcsak a fonálférgesség orvoslására alkalmas, de a juhok külső parazitáit (tetvesség, rühösség) is elpusztítja.

A juhok tüdőférgessége esetén 0,5 ml mennyiséget kell 25 testsúlykilogrammra számítva a kezelendő juh bőre alá fecskendezni. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 35 nap. Emberi fogyasztásra tejet termelő állatoknak nem adható!

A JUHOK ÉS KECSKÉK GYOMOR- ÉS BÉLFÉRGESSÉGE (Trichostrongylidosis)

A juhász, aki O. község közelében mintegy 500 egyedes, többnyire háztáji juhokból álló nyájat őrzött a tanyáján, sürgősen hivatott azzal a panasszal, hogy az állatok jelentős része egyszeriben „tönkremegy”, az állatok kondíciója napról napra romlik, a juhok legyengülnek, néhány állat már el is hullott.

A nyáj vizsgálata során a látvány valóban aggasztó volt. A legbetegebb állatok olyan gyengék voltak, hogy elestek, ha az ember kissé meglökte őket, sőt fekve is maradtak vagy éppenséggel nehezen álltak ismét lábra.

Feltűnő volt a vérfogyottságuk, kötőhártyáik vértelenek, szinte porcelánfehérek voltak. Az étvágyuk nagy fokban csökkent, egyik-másik pedig, ahogy a juhász mondta, „szakállat eresztett”, valójában vizenyős duzzanat keletkezett az áll alatti tájon.

Hasmenés ezúttal nem mutatkozott, sőt éppenséggel száraz volt a bélsár, és a juhok nem köhögtek.

A baj okáról már az elhullott állatok boncolása megfelelően tájékoztatott, ugyanis a nagyfokú vérfogyottság mellett a gyomorban egyrészt szabadon, másrészt a nyálkahártyára tapadva azonnal feltűntek vöröses színükkel és élénk mozgásukkal a 2-3 cm-re is megnövő, sodrott testű férgek, melyeket Haemonchus contortus néven tartunk számon.

MI OKOZZA?

A bántalmat a juhállományok igen gyakori és a trichostrongylidae családba tartozó különféle fajú fonálférgek okozzák. E férgekkel való fertőzöttség hazánkban is meglehetősen elterjedt. Megtelepedésük helye szerint gyomor-, illetve gyomorbélférgeknek nevezzük őket.

A leggyakoribb és legtöbb veszteséget okoz a juh sodrott testű gyomorférge a Haemonchus contortus. A 2-3 cm hosszúságú nőstényféreg naponta 5-10000 petét is lerakhat, a kisebb fajok azonban aránytalanul kevesebb petét termelnek.

A GYOMORFÉRGEK FEJLŐDÉSE

A fertőzőképes lárvák az oltógyomorban vagy a vékonybélben a nyálkahártya felületén, esetleg a nyálkahártyába furakodva, még kétszer vedlenek, majd ivaréretté válnak, és a nőstények máris ürítik a petéiket.

A gyomorba jutott lárvák az oltógyomor nyálkahártyáján megtapadva teleszívják magukat vérrel, de emellett vérzést is okoznak. Teljes kifejlődésüket a körülöttük keletkezett véralvadékban érik el.

A három hét alatt ivaréretté vált férgek megtámadják a nyálkahártyát, melyet a szájüregükben levő tőrrel megszúrnak, és meglehetősen sok vért szívnak belőle, minthogy különösen a nőstény férgeknek a nagytömegű petetermeléséhez sok táplálékra van szükségük.

A kisebb trichostrongylusok főként a vékonybélben tartózkodnak, vért ugyan nem szívnak, de a béltraktus állandó ingerlésével bélhurutot idéznek elő.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?

Az állatok rendszerint a legelő füvével fertőződnek. A fertőzött terület füvében kilónként akár 2-4000 lárva is található. A lárvák nagy része a fűszálakon, kisebb része a talaj felszínén vagy éppenséggel a talaj felső 2 centiméteres rétegében található.

A lárvák a harmattól nedves fűszálakon fölfelé másznak, majd reggel, a harmat felszáradásakor ismét visszakúsznak a fű tövéhez. A nyirkos, esős időben a lárvák egész nap a fűszálakon maradnak, az ilyen időben való legeltetéskor aránytalanul nagyobb a fertőzés lehetősége.

A legelőn maradt lárvák túlnyomó része a következő esztendőre csaknem teljesen kipusztul, úgyhogy a legelő fertőzöttségét a betegen áttelelt vagy parazitahordozó állatok tartják fenn.

TÜNETEK

Az enyhe fertőzöttség következményei alig észrevehetők, erősebb vagy súlyos fertőzöttség esetén azonban még megfelelő takarmányozás során is jelentkezhetnek a tünetek, a lesoványodás, a bélhurut és a vérfogyottság.

Haemonchosisnál a leírt esetből megismert tünetek mutatkoznak, trichostrongylosis esetén főleg a hasmenés és a piszkosvörös kötőhártyák hívják fel a figyelmet a fertőzöttségre.

MITŐL FŰGG A TÜNETEK MEGJELENÉSE?

1. A fertőzöttség fokától.

2. A bélcsőben tartózkodó paraziták fajától (pl. Haemonchus a legveszélyesebb).

3. Az állatok korától (az idősebb állatok csak később és csak enyhébben betegszenek meg, a fiatalok korábban és súlyosabban).

4. Az állatok ellenálló-képességétől (pl. takarmányozási viszonyok).

5. A fertőzés során kialakuló immunitás (védettség fokától).

GYÓGYSZERES KEZELÉS

A fertőzöttség orvoslására a tüdőférgesség során ajánlott gyógyszerek alkalmazhatók a kezelő állatorvos útmutatása szerint.

Amint látjuk a juhok és kecskék fonálférgessége nagyon súlyos veszteségeket okozhat, szükség esetén időben kell gondoskodni az állatok féregtelenítéséről!

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. márciusában.)
Folytatás:
Juhok, kecskék helmintózisai, parazitás bántalmai (2.)