2014. szeptember 7., vasárnap

Juhok, kecskék parazitózisai 3.


AZ OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL
A KISKÉRŐDZŐK (JUHOK, KECSKÉK) PARAZITÓZISAI 3. RÉSZ
Előbbi bejegyzéseinkben olvashattak arról, hogy a juh- és kecskeállományokban számos olyan parazita élősködik, melyek súlyosan veszélyeztetik az állatok egészségét, termelőképességét, nem egyszer pedig az állatok elhullását is okozhatják (tüdőférgesség, gyomor-bélférgesség, galandférgesség stb.).
Ezúttal olyan élősködőkről fogunk szót ejteni, melyek az állatok akár tömeges vetélését, súlyos hasmenést vagy a kiskérődzők hirtelen elhullásával is járhatnak.
Fontos megjegyezni, hogy a szóba kerülő egysejtű élősködők (Toxoplasmosis, Cryptosporidiosis), vagy a férgek okozta helmintózis (májmételykór) az ember egészségét is veszélyeztető zoonózisok, tehát az állatról emberre terjedő betegségek közé tartoznak.
TOXOPLASMOSIS
Világszerte elterjedt parazitás betegség. A bántalom okozóját a Toxoplasma gondiit, ezt az aprócska protozoont (=egysejtű állati szervezet, véglény) csaknem egy évszázaddal ezelőtt már felismerték és leírták, azóta pedig 300-nál több emlős és 60 féle madárfajból is kimutatták.
A bántalom hazánkban is széles körben előfordul. Az 1980-as évek közepén hét juhnyájból gyűjtött savóminták több mint 50 százalékában megtalálták a Toxoplasma-ellenanyagot.
Ami pedig a kecskéket illeti, számos adat utal arra, hogy a kecske még érzékenyebb a fertőzés iránt, mint a juh. Több beszámolót is olvashattunk a nyers kecsketejjel történt emberi fertőzésről. Az állatok fertőződését követő 2-43 nap között ugyanis a toxoplasmák ürülhetnek a tejben – megjegyzem, a sajtkészítés folyamán elpusztulnak a kórokozók.
A KÓROKOZÓ
A bántalom okozója az aprócska protozoon (véglény) a Toxoplasma gondii, mely előfordulását emberben, valamint a házi és vadonélő állatokban (számos emlős és madárfajban) gyakran megállapították.
A betegség legfontosabb és leggyakoribb fertőzési forrása a macska, ugyanis a kórokozó toxoplasmák ivaros szaporodása csak a macskában és a rokon macskafélékben (puma, hiúz stb.) megy végbe, következésképpen a macska a toxoplasmák végleges gazdája is, mely bélsarával üríti a fertőző oocystákat („petéket”).
Igaz, hogy az oocysták („peték”) ürítése csak egy-két hétig tart, egy macska azonban naponta 10 millió oocystát is juttathat a külvilágba. A sporulált oocysták hosszú időn át megtarthatják a fertőzőképességüket, nevezetesen a talajban egy évig, 4 °C-on nedves környezetben pedig akár két esztendeig is.
A FERTŐZŐDÉS
A juh és a kecske a fertőzött macska bélsarával külvilágra jutott, és ott sporulálódott oocysták szájon át való felvételével, a magzatok pedig a méhlepényen átjutó ún. endozoitákkal (egy fejlődési stádium) fertőződnek. A köztigazdába (juhba, kecskébe) jutott toxoplasmák azután a sejtekbe jutva ivartalanul szaporodnak, miközben a sejtek elhalását okozzák. Ezt követően a különféle szervekben (lép, máj, tüdő, méh) apró kis cisztákat képeznek, amelyek évekig tartó fertőzöttséget tarthatnak fenn.
Súlyosabb gazdasági veszteséget akkor okoz, ha a juh vagy a kecske a vemhessége alatt fertőződik először a parazitával. Külföldi adatok szerint a kiskérődzők vetélésének mintegy 10 százaléka, a bárányveszteségek 10-60 százaléka emiatt következik be (HORVÁTH).
Egyes országokban a toxoplazmát tekintik a juhok vetélését előidéző legfontosabb kórokozónak. Néhány éve számoltak be hazánkban először a juhok toxoplasmosis okozta tömeges vetéléséről.
TÜNETEK
A juhok és kecskék fertőzöttsége legtöbbször tünetmentesen zajlik, vagy jellegtelen tünetek kísérik. A nagyobb veszteséggel akkor kell számolni, ha az állatok fertőződése a vemhességük első harmadában következik be. ilyenkor ugyanis a fertőzötté vált magzat elpusztul és felszívódik.
És mi történik, ha a fertőzés a vemhesség későbbi szakaszában következik be? Ilyenkor a vemhes állatok elvetélnek, de nem egyszer gyenge életképességű vagy éppenséggel életképtelen magzat jön a világra. A vetélés általában a vemhesség 7-90-dik napja között bekövetkezett első fertőződés következménye.
A fertőzés gyógyszerek alkalmazásával nem szüntethető meg, ezért annak megelőzésére kell törekedni. Legfontosabb teendő a fertőzés forrásául szolgáló macskák távoltartása, és a macskák fertőződésében jelentős szerepet játszó kisrágcsálók rendszeres irtása.
A TOXOPLASMOSIS VESZÉLYES ZOONÓZIS
Az ember vagy a sporulált oocysták felvétele (macskaürülékkel fertőzött mosatlan gyümölcs, zöldség, eper, saláta stb., vagy a húsállatok, ún. köztigazdák szöveteiben levő ciszták elfogyasztása, pl. a nem kellően kezelt fertőzött állatból származó birkahús, vagy akár a fertőzött kecske forralatlanul fogyasztott teje útján fertőződhet.
Igaz, hogy hazánkban a klinikai tünetekbe is megnyilvánuló toxoplazmózisos megbetegedés ritka, de a szeropozitív egyének száma, akik tehát specifikus ellenanyagokkal rendelkeznek, igen magas. Ez azt jelenti, hogy a hazai lakosság több mint fele átesett a toxoplazma fertőzésen, ám a toxoplazmózis az ép immunrendszerrel rendelkező egyénekben általában tünetmentesen vagy csak enyhe tünetek mellett zajlik.
MIKOR JÁR SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEKKEL A FERTŐZÉS?
Elsősorban az immunhiányos, megfelelő ellenálló képességgel nem rendelkező egyénekben jár a fertőzés súlyos következményekkel, valamint a frissen fertőzött várandós nők magzataiban és újszülöttjeiben.
A terhesség első harmadában bekövetkező fertőződés esetenként vetélést, a terhesség második és harmadik szakaszában történő fertőződés pedig néha koraszülést, különféle magzatkárosodásokat (idegrendszeri elváltozások, szemkárosodás, agykamratágulat, értelmi fogyatékosságot stb.) okozhat.
A fertőzés nagyon jelentős forrása a nyers vagy gyengén sütött főzött hús fogyasztása. A fertőzöttség a legjelentősebb a sertés- és birkahúsban, ezért a húst jól meg kell főzni vagy sütni vagy mínusz 15 °C alá hűteni.
CRYPTOSPORIDIOSIS (KRIPTOSPORIDIÓZIS)
A világszerte előforduló és az újszülött 1-2 hetes bárányokban és kecskegidákban, hazánkban is megállapított, súlyos hasmenéssel járó betegséget a Cryptosporidium parvum nevű apró, mindössze 5 nm nagyságú véglény okozza.
Amióta Tyzzer 1907-ben egerek gyomrában kimutatott egy Cryptosporidium-fajt, azóta 18 gazdafajban (ember, emlősök, madarak stb.) figyeltek meg ilyen véglényt, mely a vékonybél, különösen az éh-, és csípőbél sejtjeinek a felületén, a mikrobolyhok membránja alatt élősködik, és többszöri ivartalan szaporodás során károsítja a sejteket.
Erős fertőződés esetén csökken a bélnyálkahártya felszívóképessége, és egyes enzimek termelődése. A felszívódás zavara során – esetleg más kórokozók (E.coli, enterovírusok) hatásával társulva – hasmenést okozhat. A bántalom azért is jelentős, mert a fertőző oocysták egy része nem ürül ki a bélsárral, hanem újabb sejteket fertőzhet.
A FERTŐZŐDÉS
A fertőződés mindig szájon át következik be, a környezeti hatásokkal szemben nagyon ellenálló sporulált oocystákkal szennyezett takarmány vagy ivóvíz elfogyasztása során.
Hazai vizsgálatokban a hasmenéses bárányok 22,6 százalékában, esetenként társfertőző kórokozókkal együtt mutatták ki a parazitákat, melyek a fiatal, egy-két hetes bárányokban, kecskegidákban kenőcsös, bűzös bélsárürítéssel járó, olykor akár spontán gyógyuló hasmenést okoznak.
A felnőtt állatok tünetmentesen esnek át a fertőzésen, de a bárányozás körüli időben megnő a veszélye annak, hogy járványtani szerepük lehet, mert a bélsarukkal ürülő fertőző alakoktól fertőződnek az elsőként megszületett bárányok. Járványtani szempontból a rágcsálók, rovarok, madarak és az ember szerepe is fontos lehet a kórokozó terjesztésében.
TÜNETEK
Amint arról már szó esett, a felnőtt állatok tünetmentesen vészelik át a fertőzést, de üríthetik a kórokozót. A fogékony fiatal, 5-10 napos bárányoknál vagy kecskegidáknál előbb csak szórványosan mutatkozik a hasmenés, majd néhány napon belül ürülő oocysták már újabb egyedek fertőzését és megbetegedését idézik elő. Közben a megbetegedések súlyossága is fokozódik.
Az 5-10 napos bárányoknál és kecskegidáknál sárgásbarna, vízszerű firbrincafatok ürülésével járó, majd kenőcsös jellegű hasmenés mutatkozik. Ez a jó kondícióban levő egyedeknél egy hétig is eltarthat.
Különösen az egyéb bántalmakban szenvedő bárányoknál bágyadtság, étvágytalanság, mind fokozódó kiszáradás (dehidráció) észlelhető. A bántalom olyannyira súlyosbodhat, hogy a tünetek megjelenését követően akár már két-három napon belül is elhullhatnak a folyadékveszteség miatt a kis állatok.
Kedvező esetben a fertőzésen átesett egyedek állapota kb. egy hét után fokozatosan javulni kezd, de a fejlődésük még hetekig elmarad a táraikétól. Az elhullásokban felelősek lehetnek a cryptosporidiosis mellett gyakran előforduló másodlagos kórokozók is.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
Mivel jelenlegi ismereteink szerint olyan gyógyszer nincsen, amivel a kórokozókat elpusztíthatnánk, a tüneti kezelés részeként gondoskodni kell a hasmenéses állatok folyadék- és elektrolitpótlásáról. A parazitózis nem gyógyítható antibiotikumok alkalmazásával, de a másodlagos fertőzések kivédésére alkalmas lehet. Ez már állatorvosi feladat.
Védekezésül:
1. A hasmenéses egyedeket mielőbb el kell különíteni a többiektől.
2. Az újszülötteket nem ajánlatos együtt tartani az idősebbekkel.
3. Fokozott figyelmet kell fordítani a higiéniás körülményekre, pl. az alom cseréjére.
4. Kiskérődzők legelőire nem szabad szarvasmarha bélsarat kijuttatni.
AZ EMBER IS MEGFERTŐZŐDHET!
Tudni kell, hogy a fertőzés zoonózis, tehát állatról emberre is, majd emberről állatra is terjedhet. A betegség világszerte előfordul, és kialakulásának kockázata főként a gyermekek esetében fokozott. A nyugati országokban a fertőzés a gastro-enterális (=gyomor-bél) tünetekben megbetegedő gyermekek 1-4 százalékában, a fejlődő országokban pedig mintegy 4-11 százalékában mutatható ki.
Tünetek: a betegség hirtelen robban ki, 4-14 napi lappangás után kezdődő profuz (=bőséges) vizes hasmenéssel, görcsös hasi fájdalmakkal. A panaszok 5-11 napig tartanak, majd gyorsan megszünnek. Károsodott immunrendszerű emberekben azonban súlyos tünetekkel és következményeivel lehet számolni.
A MÁJMÉTELYKÓR (FASCIOLOSIS)
A juhok és kecskék világszerte előforduló nagyon súlyos gazdasági veszteségeket okozó helmintózisa, amit a Fasciola hepatica nevű, 2-3 cm hosszú és 1 cm szélességű szívóféreg okoz (KÉP). A betegség nagyon régen ismert, és akkor is igen jelentékeny kárt okozott. 1830-ban Angliában az elhullott juhok számát 1,25 millióra becsülték, Elszász-Lotharingiában pedig 1873-ban az egész juhállomány ⅓ része, 1884-ben Felső-Magyarországon két járásban az összes juh elhullott. Az 1950-es években hazánkban is nagyon súlyos veszteségeket okozott. Akkortájt magam is elláttam Dél-Zalában egy nagy juhászatot, mely állománya teljesen tönkrement, az állatok lesoványodtak, a gyapjú kihullott vagy használhatatlanná vált, termékenységi zavarok léptek fel, és sok volt az elhullás.
Hazánkban az eredményes védekezés után az 1990-es évek végén ismét megjelent a mételykór újabb veszteségeket okozva. A juhok és kecskék különösen érzékenyek a fertőzésre.
A KÓROKOZÓ: A KÖZÖNSÉGES MÁJMÉTELY, A FASCIOLA HEPATICA
Egy-egy féreg többesztendős élete folyamán több tízezer petét is ürít, bár ha ilyen formában veszik fel a fogékony állatok, azok nem képesek a betegséget előidézni, mert a petéből kikerülő lárváknak előbb egy törpe iszapcsigába kell bejutnia ahhoz, hogy fertőzésre alkalmassá váljon. (KÉP)
A petéből elegendő meleg és nedvesség esetén 2-3 hét alatt kel ki a csillangós lárva, az ún. miracidium (KÉP), mely behatol a csigába, és mintegy 6-10 hét alatt 80-160 cercaria alakul ki belőle. Ezek azután kijutva a csigából, a vízben úszkálva megtapadnak a füvek, vízinövények levelein (KÉP), és hamarosan homokszemhez hasonló, fertőzésre képes betokolt metacercáriává alakulnak át. Ezek a fertőzött fű, esetleg ivóvíz elfogyasztásával kerülnek az állatokba. Az ilyen legelőkről kaszált széna is tartalmazhat metacercariákat, melyek akár hónapokig is életben maradhatnak.
KÓRFEJLŐDÉS
A tokjukból kiszabadult fiatal mételyek a vékonybél falán a hasüregbe és a máj burkán keresztül a májba hatolnak. A máj állományában kb. 4-6 hétig tartó vándorlás után érik el az epeutakat, ahol megtelepednek, és ivaréretté válnak. A vándorló és kifejlett mételyek mechanikai és toxikus hatásuk révén, valamint vérszívásukkal károsítják a gazdaszervezetet.
TÜNETEK
Heveny májmételykór esetén, amikor rövid időn belül nagyszámú lárvát vesz fel az állat, étvágytalanság, gyors testtömegcsökkenés, kólikaszerű tünetek mutatkoznak, és néhány héten belül sok állat elpusztulhat.
Idült mételykór során – amikor hosszú időn át, de csak kevés metacekáriával fertőződik az állat – a termelési mutatók csökkenése, vizenyős beszűrődés az áll alatti tájon, vetélések stb. mutatkozhatnak.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
A mételyek elölésére többféle Albendazolt tartalmazó készítmény is hatásos (Albendanin, Vermitan stb.) az állatorvos utasítása szerint.
Védekezés:
1. A mételyek kiiktatása a legelőről, ami az állatok féregtelenítésével történhet.
2. A köztigazda csigák elszaporodására alkalmas vízállásos helyek megszüntetése, a legelő karbantartása.
3. Figyelemmel kell lenni a kiskérődzők legelőire járó szarvasmarhák és vadon élő állatok fertőzésközvetítő szerepére is.
A következőkben a kiskérődzők külső parazitáit (rühösség stb.) ismertetjük.
.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. májusában.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése