2014. szeptember 2., kedd

Egyiptom IV/3b

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
 Feledhetetlen élményt nyújtott este a piramisoknál a fény- és hangjáték 

Fény- és hangjáték (2) 

Első legenda: Emlékezel a sólyomra, amely ellopott egy szandált, míg az asszonyok fürödtek? És csőréből a fáraó kertjébe ejtette, ahol az éppen fogadást adott. A szandál oly kecses volt, hogy a fáraó látni kívánta gazdáját és feleségül vette.
Második legenda: És emlékszel arra, hogy Keopsz udvarában egy nemes miképp csábította felesége szeretőjét egy mély tóba, viaszbábu csalétkével és varázslat segítségével miképp változtatta krokodillá? Lenyűgözendő a fáraó csodatévő hatalmával, elmondja, amit tett. De a fáraó bűnösnek találta, és megbüntette a dicsekvőt. Parancsára a krokodilnak dobták, aki felfalta, hűtlen feleségét pedig megfenyítették.
Első történet: Emlékszel a fiatal fáraóra, II. Amenophisra? Atléta soha nem volt erősebb, csinosabb, szebb! Széles vállai voltak, dereka kecses. Ereje által a legvadabb lóval is elbánt. Hős tettei kőbe vésve előttetek fekszenek.
Második történet: És a múló idő maga mögött hagyott, mint egy ősi emlékművet. A homok fojtogatni kezdett. Háborúzván II. Amenophis távol volt hazájától. Egy nap oroszlánvadászat közben egy percig pihent meg árnyékodban. Elaludt és te álmot adtál neki.
Szfinx: "Figyelj rám, gyermekem! És a fehér és piros korona a tied lesz, Alsó- és Felső-Egyiptom koronái. Tied lesz a föld mélysége és szélessége. Látod, mily elhagyott vagyok, testem mennyire elhanyagolt? Én, a gízai síkság ura! Szabadíts meg a homoktól és te leszel a király!"
Második történet: Amikor a fiatalember felébredt, engedelmeskedett. Megszabadította a homoktól és mint IV. Tuthmosist királlyá koronázták és négy lábadba vésték látomását, amit adtál neki.
Első mesemondó: A koronázási ünnepség kezdetét vette. A tömeg a Nílus partján gyülekezett, hogy megtekintse a szertartást. Most a királyi bárka megjelenik a folyón, 2000 evezős hajtja. A tömeg izgalmának növekedésével fokozzák iramukat. A fáraó maga áll a kormányrúdnál és mesterien manőverezik. Méltóságteljesen irányítja a bárkát a kikötőhöz. Üdvrivalgás tör ki, a fáraó partra lép, határozottan halad trónszéke felé. A tömeg feszült figyelemmel követi.
Második mesemondó: Míg íjára vár, szeme félvad lovat pillant meg, és azt hintójához szerszámozza. A fáraó feszesen tartja a gyeplőt és akarata szerint irányítja a lovat. Körülhajt az arénán, majd visszatér a trónjához. A tömeg ünnepli.
Első mesemondó: Most a fáraó kiválasztja íját. Hintajóba lép és az első célpont felé vágtat. (Kiáltások.) A nyílvessző pontosan középre talál. (Kiáltások.) És újra és most ismét! (Kiáltások.) És az utolsó nyílvessző áthalad a céltáblán.
Második mesemondó: Győzelmet arat. A fáraó feláll hintójába és trónjához hajt. Az udvar, a papok, a nép imádja, ajándékokkal halmozza el. Felveszi a kettős koronát, győzelmi hintójába lép és Harnakis, Keopsz, Kefren templomába megy imádkozni.
I. Narr.: A fáraó uralmának vége, az uralkodó halott, és most a völgyből a temetési szertartás szomorú moraja hallatszik.
II. Narr.: A fáraó fakoporsójában pihen, melyet arany és drágakövek ékesítenek. A szertartás az alsó templomban befejeződött. A temetési menet a sírhoz közeledik, melyet hercegek, magasrangú hivatalnokok és papok vesznek körül. A szarkofág kész a sírkamra belsejében. Minden kész, hogy a halott uralkodó átlépje a tavat, amely a másvilágra vezet. Elhelyezik az utolsó követ, mely után senki sem ismeri a bejáratot. A főpap végső búcsút mond.
Főpap (Kefren piramisnál): Nos, király, eltávoztál tőlünk, de nem haltál meg, örökké élni fogsz. Lelked hamarosan visszatér. Bár ha alszol, felébredsz majd. Az, aki a halhatatlan csillagokba emelkedik, soha nem tűnik el.
Imádkozók: Jaj! Jaj! Sírjunk, keseregjünk szüntelenül. Ó, dicsőséges utazója a végtelenségnek, már nem vagy rab.
Narrátor: És évezredeken át dinasztia dinasztiát követett. De az ókori Egyiptom minden uralkodója közül a fiatal fáraó és költő, Amenophys utóda volt a leghíresebb.
II. Narr.: A civilizáció a maga fénykorában lépésről-lépésre déli irányba terjedt, győzedelmes úttá téve a Nílus völgyét a tudás papiruszaival, a virágzással, a békés élettel. A tudás fáklyája Memphisből Thébába haladt tova.
Női hang: Nagy töprengő szemek, hatalmas test és lányos lágyság: ez az erős ifjú minden hatalommal felruháztatott, Thébában élt, hogy saját városára leljen. Elutasította Ammon istent és saját istenét, Atont imádta. Nevét is feladta, hogy újat válasszon: Ikhnaton.
Női hang: Vele a királyi feleségeket körülvevő fal leomlik. A fátylak eltűnnek és a jövő századok népei gyötrődnek Nefertiti kecses alakjában. Ikhnaton oldalán állt az új hit megteremtéséért folytatott küzdelemben, melynek ő maga a kifejeződése. Sugárzása ösztönözte a szobrászokat. Szépségének képzelete kőben jön el hozzánk.
Első történet: Harminc éves és halott! 3300 évvel ezelőtt - mondta el az által írt imát, melyben istenét dicsőíti.
Narrátor: Tuthenkhamonnak hívták. Nevének megválasztásával az ősi istenhagyományokat követte. 20 éves nem volt, amikor 6 éves uralkodása után meghalt. De 3000 év sem feledtette szépséges ifjú arcát, sem azt a mérhetetlen kincset, amely a Királyok Völgyében befejezetlen sírjában körülvette őt. Ma a világ csodálja e kincseket.
Szfinx: Ismerem az elérhetetlen csillagokat és tudom, hogy a Nílus Egyiptom szülője nem tudja elpusztítani Egyiptomot. Láttam a hódítókat, akik meghajtották előttem fejüket. Láttam Nagy Sándort, a szépséges barbárt, aki bölcs volt, mint egy próféta és e földön pihent, megadásra várva. Láttam Caesart egy éjszaka a napot féltve. Láttam Napóleont és lángoló szemeit. Századok tűntek el szemem előtt. És mégis e nagy katonák csak a port tudták felkavarni.
Emlékszem a kiábrándulás éveire. Egy középkori szír, aki arcomat gúnyosnak találta és nem szerette, tüzérségével csonkította meg. A gyermekek már csúnyának tartottak, senki sem jött többé lábaimhoz imádkozni és hallgatni. Az ókori Egyiptom elveszett, engem a homok temetett el. Minden tudásom, lelkem, mely évezredek papiruszait őrizte, ismeretlenül aludta álmát a sötét, hangtalan sírokban.
I. Narr.: És csoda történt 1799-ben, Rosette közelében Napóleon tisztjeinek egyike követ talált Ptolemaiosz vésett írásával. Görög betűk és hieroglifák! Ez a kő lett az egyiptológia alapköve.
II. Narr.: Igaz, a felirat megfejtése még hátramaradt. Először egy angol, majd a francia Champollion vállalkozott rá, az egyiptomi filológia hűséges atyja. És néhány hieroglifból megfejtette az ókori Egyiptom tetszhalott nyelvét.
III. Narr.: Mint egy felkelés! Egyszerre a temetkezési kamrákból a piramisok csúcsáig a hieroglifák új életre keltek.
Az ősi Egyiptom elhagyja sírját, ifjúvá és halhatatlanná vált. Fiatallá, gazdaggá, mint szépségében Nefertiti.
Narrátor: Mély hallgatásaikból kilépvén a papiruszok száz nyelven szóltak. Áthaladtak az időn. Ötezer év távlatában megsokszorozták a civilizáció történetének drámai erejét. Oldalain fennmaradt még az első iskolás gyermek hangja is, aki az írás elsajátításáért küzdött.
Iskolás gyermek: Mester! Mert fenyítettél, megtanultam a leckét.
Mester: Gyermek, legyen tudásunk bármily mély és hatalmas, az Istennek hálálkodj, és ő megadja neked a kegyet.
Narrátor: És a civilizáció e világából kiemelkedett, tanult emberek erősebbek a homoknál és a halálnál. Fellelték az örökifjú bölcsességet, mely olyan ősi, mint a piramisok. A sírok mélyéből évezredek után ismét hangok hallatszanak.
Hangok: Ember tervezz, Isten végezz! ha barátságot akarsz tartani tanítóiddal, testvéreiddel, barátaiddal, vigyázd az asszonyt, mert ott van a rosszakarat. Jótéteményre ne felelj rosszal! Az igazság megelőzi az erőt!
Narrátor: És a történelemtudósok mélyen behatolnak a múlt századokba, mert olvasták a szeretett betűket.
Második lány: Nem lehet többé szíve az enyém... miért?
Harmadik lány: Ha sétálgatok, mindig velem vagy. Minden lépésemnél. Kezem kezedet fogja.
Negyedik lány: Hangodat hallva megzavarodik elmém. Egész életem ajkaidon csüng. Látni téged jobb nekem, mint enni vagy inni.
Szfinx: Ilyen az én üzenetem a korok mélységéből. Hajadonok hangja. Bölcs emberek és gyermekek hangja. Az ősi Egyiptom hangja. És ha e hangok ismerősök számotokra, ennek oka az, hogy első visszhangja már eljárt benneteket Görögországban és Rómán, a kereszténységen és az iszlámon át!
Holnap újra felkel a nap és újra rám veti első sugarát. Napok ezrei fognak ismét felkelni és az ember legrégibb alkotása akkor is a legnagyszerűbb és a legnagyobb marad. (A zenei aláfestés eléri ereje tetőpontját és a hangok az örök Nílus dicsőségét zengik.) Az idő örök hömpölygésében csak az emberi alkotások pusztulnak el, de a szellem, amely ezeket az alkotásokat magasba emelte - soha!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése