Juhok, kecskék helmintózisai, parazitás bántalmai (1)

AZ OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL

A KISKÉRŐDZŐK (JUHOK, KECSKÉK) HELMINTÓZISAI, PARAZITÁS BÁNTALMAI I.

Számos olyan külső és belső élősködő okoz súlyos gondot és veszteséget hazánkban is a juhállományokban, melyek megbetegítik az állatokat, a termelésük, téteményképességük csökken, lesoványodnak, a gyapjú minősége romlik, vagy akár csont-bőrré lesoványodva teljesen elveszítik azt, majd nem egyszer elhullanak.

A juhok fertőzöttségét számos fonálféreg, galandféreg stb. okozhatja, melyek légúti bántalmakat, tüdőgyulladást, gyomor- és bélgyulladást, kergekórt stb. okozhatnak.

A továbbiakban a leggyakoribb kórokozó parazitákról, a fertőzés mikéntjéről, a védekezésről és az orvoslásukról fogunk szót ejteni.

A JUHOK (KECSKÉK) TÜDŐFÉRGESSÉGE

Amikor a juhállományokban főként a reggeli kihajtás során, akár szórványosan, de nem egyszer tömegesen is, élesen felhangzó erős, érdes, máskor tompább, rekedtebb, megszűnni nem akaró köhögést észlelünk, bizony gondolni kell a tüdőférgességre, a fonálférgek által előidézett légcső- és hörghurutra, vagy hurutos tüdőgyulladásra is, mely nem egyszer más parazitás betegségekkel együtt fordul elő.

A bántalom kártétele a juhok kondíciójának és téteményképességének a csökkenésében mutatkozik, amely egyrészt a fertőzöttség fokától (vagyis hogy hány féreggel fertőződött az állat), másrészt a szervezet ellenálló-képességétől (tartási, takarmányozási körülményektől) függ. Súlyosabb esetekben bizony elhullásokkal is lehet számolni.

A juhok és kecskék tüdőférgességét fonálférgek idézik elő. A betegség kétféle alakban mutatkozik.

A bronchitissel járó tüdőférgességet (Dictyocaulosis) a hörgőkben megtelepedett nagy tüdőférgek idézik elő, a legfinomabb légutak károsodásával járó, valamint a tüdő parenchymájában, gócok keletkezésével járó ún. gócos tüdőférgességet, a PROTOSTRONGYLIDOSIST pedig a legfinomabb légutakban, a tüdőparenchymában megtelepedett férgek okozzák.

A két betegség elkülönítése – noha mindkettő légúti bántalmakat okoz – nemcsak azért fontos, mert másféle paraziták okozzák, de azért is, mert a fertőződés, a férgek fejlődése, következésképpen a betegség elleni védekezés is eltérő módon történik.

A TÜDŐFÉRGESSÉG (DICTYOCAULOSIS, BRONCHITIS VERMINOSA)

Okozói a légcső hátulsó szakaszában és a nagy hörgőkben megtelepedett nagy tüdőférgek (Dictyocaulus fajok), melyek a kecskékben is előfordulnak.

A Dictyocaulus filaria 5-10 cm nagyságú, szürkésfehér fonálféreg. Ezek a tüdőférgek a légutakban rakják le a petéiket, amelyekből – miután lenyelték őket – az emésztőcsőben kiszabadul a lárva, amely már 6-15 nappal a gazdaállat elhagyása után fertőzésre alkalmas.

A FERTŐZŐDÉS

A dictyocaulusok lárváit egyrészt a bélsárral szennyezett takarmánnyal, esetleg az itatóvályúk mellett levő fertőzött tócsákból való ivás közben veszik fel a fogékony állatok, másrészt az alacsony füvek legelése közben, mivelhogy ezek a nagy férgek igen lusták, és nem másznak a magasra a legelő füvén.

A kétszer vedlett lárvák 6-15 nappal a gazdaállat elhagyása után már fertőzésre alkalmasak és nagyon ellenállók.

A vízzel vagy takarmánnyal történt felvételük után mintegy 5-8 nap múlva a lárvák már bejutnak a tüdőbe, ahol még egy vedlés után ivarérettek lesznek.

A felvágott légcsőben és hörgőkben bőséges habos váladékkel körülvéve a férgek szabad szemmel is jól felismerhetők.

TÜNETEK

Eleinte száraz rövid, majd elnyújtott köhögés és orrfolyás észlelhető. Súlyosabb esetekben pedig szapora, nehezített légzés és ismétlődő köhögési rohamok jelentkeznek. Utóbb nagyfokú lesoványodással, majd végül fulladás miatt elhullással is számolni lehet.

Mitől függ a klinikai tünetek súlyossága? Egyrészt attól, hogy milyen mennyiségű lárvával történt a fertőződés, másrészt pedig, hogy milyen mérvű volt a szervezete ellenálló-képessége. Utóbbit nagy fokban befolyásolja a takarmány mennyisége és minősége.

A GÓCOS TÜDŐFÉRGESSÉGE (Protostrongylidosis)

A tünetek a nagy tüdőférgek által okozott légúti bántalomhoz hasonlóak, de a kórokozó és a fertőzés módja attól teljesen eltérő. Gyakori legelői parazitózis, mely a legfinomabb légutak károsodásával, valamint a tüdőparenchymában (= belső állomány) gócok keletkezésével jár.

MI OKOZZA?

Okozói a hörgőkben a Protostrongylus rufescens, mely sárgásbarna, 2-6 cm hosszúságú, a tüdőparenchymában pedig a P. bevispiculum, mely színtelen, 1-3 cm és a Neostrongylus linearis kb. 1 cm nagyságú tüdőférgek, melyek köztigazda közbeiktatásával fejlődnek.

Ez azt jelenti, hogy a lárvák előzetes vedlés nélkül a különböző házas és meztelen csigák lábrészeibe hatolnak, és az ott levő izomzatban két vedlés – mintegy 18-49 nap után –, alacsonyabb hőmérsékleten pedig még hosszabb idő alatt fertőzőképes lárvává alakulnak. Ezután alkalmas gazdába jutva tovább fejlődnek.

A FERTŐZŐDÉSRŐL

A tüdőférgességet okozó paraziták lárváit a legelőn, árokparton, bokros helyeken, néha azonban száraz domboldalakon is vagy úgy veszik fel a juhok, hogy a legelés közben a csigákat lenyelik, vagy éppenséggel a csigákból kiszabadult lárvákat veszik fel.

A legelőt a beteg vagy legalábbis féreghordozó állatok tartják fertőzött állapotban. A vedlett lárvák nagy ellenálló-képessége miatt még az egy évig nem használt legelő is fertőzött maradhat.

Különösen veszélyesek a nedves legelők, valamint az árkok és lapos részek, ahová esős időben a távolabbi legelőrészekről, sőt akár távolabbi vidékekről is kerülhet fertőző anyag.

A gócos tüdőférgességet okozó fajok lárváival a magasabban fekvő, száraz legelőkön is fertőződhetnek az állatok, mert ezeken a területeken is nagy számban élhetnek a fejlődésükhöz szükséges csigák.

A legelők fertőzöttségét a féreghordozó állatok által tavasszal szétszórt lárvák tartják fenn.

TÜNETEK

Enyhe fertőzés esetén a köhögés és a hörghurut tünetein kívül mást nem lehet észlelni, súlyosabb esetekben azonban a hurutos tüdőgyulladás jelei is mutatkoznak.

A juh lázas, a légzése szapora, nehezített, majd megfelelő beavatkozás híján a fertőzött állat mindinkább legyengülve 2-3 hónap múlva elpusztul. Tudni kell azonban, hogy az egészen enyhe fertőzöttség akár tünetmentes is maradhat.

HOGYAN KELL VÉDEKEZNI?

Miután a legelő fertőzöttségét lényegében a féreghordozó állatok által tavasszal szétszórt lárvák tartják fenn a védekezés az alábbiak szerint történhet:

1. A juhok féregtelenítése a kihajtás előtt.

2. A legelő karbantartása (pocsolyák megszüntetése stb.).

3. A csigák elpusztítása.

4. A juhok ellenálló-képességének a növelése megfelelő takarmányozással.

GYÓGYSZERES KEZELÉS

A tüdőférgek elpusztítására többféle készítmény is kapható. Vannak szájon át adható hatékony készítmények, de széles hatósugarú injekciós készítmények is vannak forgalomban.

Példának okáért megemlítjük a VERMITAN 20% granulatum AUV. szájon át adható készítményt, mely 10x10 g és 500 g-os kiszerelésben is kapható.

Ez egy széles spektrumú parazita-ellenes gyógyszer, mely albendazolt tartalmaz, és nemcsak a fonálférgesség (tüdő-, gyomorbélférgek) megelőzésére és gyógykezelésére használható, de a galandférgesség megszüntetésére is alkalmas.

A juhok légcsőférgessége esetén 2,5 g gyógyszert kell adni 100 testsúlykilogrammra, gócos tüdőférgesség esetén pedig az adagja némileg magasabb: 3,75 g/100 ttkg. A vemhesség első harmadában az alkalmazását nem javasolják.

Az orvosságot egyenletesen kell elkeverni a takarmányba. Mellékhatás 4-5-szörös túladagolás esetén sem ismeretes. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő hús esetében 7 nap, tejnél 2 nap.

Amennyiben a parenterálisan adható gyógyszert választjuk, jól alkalmazható az IVOMEC injekció, mely nemcsak a fonálférgesség orvoslására alkalmas, de a juhok külső parazitáit (tetvesség, rühösség) is elpusztítja.

A juhok tüdőférgessége esetén 0,5 ml mennyiséget kell 25 testsúlykilogrammra számítva a kezelendő juh bőre alá fecskendezni. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 35 nap. Emberi fogyasztásra tejet termelő állatoknak nem adható!

A JUHOK ÉS KECSKÉK GYOMOR- ÉS BÉLFÉRGESSÉGE (Trichostrongylidosis)

A juhász, aki O. község közelében mintegy 500 egyedes, többnyire háztáji juhokból álló nyájat őrzött a tanyáján, sürgősen hivatott azzal a panasszal, hogy az állatok jelentős része egyszeriben „tönkremegy”, az állatok kondíciója napról napra romlik, a juhok legyengülnek, néhány állat már el is hullott.

A nyáj vizsgálata során a látvány valóban aggasztó volt. A legbetegebb állatok olyan gyengék voltak, hogy elestek, ha az ember kissé meglökte őket, sőt fekve is maradtak vagy éppenséggel nehezen álltak ismét lábra.

Feltűnő volt a vérfogyottságuk, kötőhártyáik vértelenek, szinte porcelánfehérek voltak. Az étvágyuk nagy fokban csökkent, egyik-másik pedig, ahogy a juhász mondta, „szakállat eresztett”, valójában vizenyős duzzanat keletkezett az áll alatti tájon.

Hasmenés ezúttal nem mutatkozott, sőt éppenséggel száraz volt a bélsár, és a juhok nem köhögtek.

A baj okáról már az elhullott állatok boncolása megfelelően tájékoztatott, ugyanis a nagyfokú vérfogyottság mellett a gyomorban egyrészt szabadon, másrészt a nyálkahártyára tapadva azonnal feltűntek vöröses színükkel és élénk mozgásukkal a 2-3 cm-re is megnövő, sodrott testű férgek, melyeket Haemonchus contortus néven tartunk számon.

MI OKOZZA?

A bántalmat a juhállományok igen gyakori és a trichostrongylidae családba tartozó különféle fajú fonálférgek okozzák. E férgekkel való fertőzöttség hazánkban is meglehetősen elterjedt. Megtelepedésük helye szerint gyomor-, illetve gyomorbélférgeknek nevezzük őket.

A leggyakoribb és legtöbb veszteséget okoz a juh sodrott testű gyomorférge a Haemonchus contortus. A 2-3 cm hosszúságú nőstényféreg naponta 5-10000 petét is lerakhat, a kisebb fajok azonban aránytalanul kevesebb petét termelnek.

A GYOMORFÉRGEK FEJLŐDÉSE

A fertőzőképes lárvák az oltógyomorban vagy a vékonybélben a nyálkahártya felületén, esetleg a nyálkahártyába furakodva, még kétszer vedlenek, majd ivaréretté válnak, és a nőstények máris ürítik a petéiket.

A gyomorba jutott lárvák az oltógyomor nyálkahártyáján megtapadva teleszívják magukat vérrel, de emellett vérzést is okoznak. Teljes kifejlődésüket a körülöttük keletkezett véralvadékban érik el.

A három hét alatt ivaréretté vált férgek megtámadják a nyálkahártyát, melyet a szájüregükben levő tőrrel megszúrnak, és meglehetősen sok vért szívnak belőle, minthogy különösen a nőstény férgeknek a nagytömegű petetermeléséhez sok táplálékra van szükségük.

A kisebb trichostrongylusok főként a vékonybélben tartózkodnak, vért ugyan nem szívnak, de a béltraktus állandó ingerlésével bélhurutot idéznek elő.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?

Az állatok rendszerint a legelő füvével fertőződnek. A fertőzött terület füvében kilónként akár 2-4000 lárva is található. A lárvák nagy része a fűszálakon, kisebb része a talaj felszínén vagy éppenséggel a talaj felső 2 centiméteres rétegében található.

A lárvák a harmattól nedves fűszálakon fölfelé másznak, majd reggel, a harmat felszáradásakor ismét visszakúsznak a fű tövéhez. A nyirkos, esős időben a lárvák egész nap a fűszálakon maradnak, az ilyen időben való legeltetéskor aránytalanul nagyobb a fertőzés lehetősége.

A legelőn maradt lárvák túlnyomó része a következő esztendőre csaknem teljesen kipusztul, úgyhogy a legelő fertőzöttségét a betegen áttelelt vagy parazitahordozó állatok tartják fenn.

TÜNETEK

Az enyhe fertőzöttség következményei alig észrevehetők, erősebb vagy súlyos fertőzöttség esetén azonban még megfelelő takarmányozás során is jelentkezhetnek a tünetek, a lesoványodás, a bélhurut és a vérfogyottság.

Haemonchosisnál a leírt esetből megismert tünetek mutatkoznak, trichostrongylosis esetén főleg a hasmenés és a piszkosvörös kötőhártyák hívják fel a figyelmet a fertőzöttségre.

MITŐL FŰGG A TÜNETEK MEGJELENÉSE?

1. A fertőzöttség fokától.

2. A bélcsőben tartózkodó paraziták fajától (pl. Haemonchus a legveszélyesebb).

3. Az állatok korától (az idősebb állatok csak később és csak enyhébben betegszenek meg, a fiatalok korábban és súlyosabban).

4. Az állatok ellenálló-képességétől (pl. takarmányozási viszonyok).

5. A fertőzés során kialakuló immunitás (védettség fokától).

GYÓGYSZERES KEZELÉS

A fertőzöttség orvoslására a tüdőférgesség során ajánlott gyógyszerek alkalmazhatók a kezelő állatorvos útmutatása szerint.

Amint látjuk a juhok és kecskék fonálférgessége nagyon súlyos veszteségeket okozhat, szükség esetén időben kell gondoskodni az állatok féregtelenítéséről!

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. márciusában.)
Folytatás:
Juhok, kecskék helmintózisai, parazitás bántalmai (2.)