Egyiptom V/2

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)

 Az Egyiptom Múzeumban (2) 

Kincsek Tutankhamon és Akhnaton sírjából

Tutankhamon fáraó sírjából egy gyönyörű relief: A fáraó a kocsiján. Majdnem 50 éve, 1922-ben az ókori Théba város nyugati oldalán, a líbiai hegylánc naptól égetett, kopár völgyeinek egyikében megtalálták az egyetlen érintetlen újbirodalomi fáraósírt, az ifjú Tutankhamon halotti birodalmát. A Királyok-völgye évszázadokon át rejtegette a nagy hódító fáraók sziklasírjait, de közülük egy sem kerülte el a sírrablók figyelmét. Kifosztott labirintusok, üres szarkofágok, néhány szánalmas töredék: ennyi maradt meg II. Thotmesz, II. Amenhotep (Akhnaton), I. Széti, II. Ramszesz és a többi, istenként tisztel uralkodó utolsó nyugvóhelyéből.

Tutankhamon fáraó sírja volt az egyedüli, amit nem raboltak ki. Az ifjú uralkodó kicsiny nyughelye a véletlennek köszönhette viszonylagos épségét. Bár a sírt a temetést követő évszázadokban megkísérelték feltörni, a kárt fölfedezték, és a királyi temető őrzői a pecséteket helyreállították. Teljesen sikerült feltárni - valamennyi eltemetett értékkel. A múzeum első emeletének fele Tutankhamon-gyűjtemény. A fáraó halotti maszkja színaranyból készült féldrágakő és üvegpaszta-berakással.

A páratlan értékű emlékek egyik darabja a fáraó aranyozott sírládája. Tutankhamon az egyiptomi dinasztiák történetében a királyok között egyébként csaknem ismeretlen, jelentéktelen személy volt. Uralkodásáról, tetteiről alig maradt följegyzés. Építményei nem őrizték meg a nevét, mert utóda, Horomheb gondoskodott róla, hogy neve feledésbe merüljön, és alkotásaiért is őt illesse a későbbi korok dicsérete. A tudósok tehát alig tudtak valamit Tutankhamonról, ezért akkora szenzáció a Királyok-völgyében fellelt sír és az abban megtalált beszédes tárgyak.

Tutankhamon 110 kilogramm tömegű aranykoporsója. Az egyiptomiak rájöttek, hogyan lehet a testet tökéletesen mumifikálni, megőrizni kiszárítás által, ami azt jelentette, hogy a belső részeket eltávolították. Kiszedték a tüdőt, gyomrot, beleket, májat, s ezeket négy különböző tárolóedénybe téve tartósították. Végül négy agyagedénybe, úgynevezett Canopic-tégelybe helyezték - szintén elkülönítve. Mindegyiket Hórusz egy fia, egy-egy félisten védi - hitük szerint. A koporsó körül négy istennőt ábrázolnak: Íziszt (neve fején fel van tüntetve), Szelket (ő a skorpióistennő, fején egy skorpióval, neve is skorpiót jelent), Nutot és Neftist.

Relief Akhnaton, felesége Nefertiti és két lányuk ábrázolásával. Más reliefeken Akhnaton férfiakat ölelget, állítólag homoszexuális volt. Az ókori egyiptomi 18. dinasztia tizedik fáraója. Reformjáról, az úgynevezett Amarna-reformról emlékezetes. E vallási-kulturális megújítás lényege az Aton-kultusz megerősítése, s ezáltal az egyistenhit bevezetése. A napkoronggal fémjelzett Aton istenségnek szentelte az új fővárost, Ahet-Atont. Mivel a vallás reformja maga után vonta a kultúra változását is, a művészetábrázolásban újdonságként a korábban sosem tapasztalt naturalizmus lett a jellemző. Reformjai végül sikertelennek bizonyultak, de számtalan területre kiterjedt hatásuk bizonyos mértékben megmaradt.

Akhnaton első számú felesége a legendás szépségű Nofertiti csodálatos mellszobráról közismert. Az egyiptomi szobrászat legismertebb, elmaradhatatlan darabja.

Nefertiti rejtély: nem ismerjük származását, nem tudunk haláláról sem pontosan, temetkezési helye kérdéses, múmiáját sohasem azonosították. Nevének jelentése biztos: a szépség megérkezett.

Akhnaton sírjából megmaradt falfestés. Rendkívül érdekes az a gyászsorozat, mely az óriási felfedezést az emberiség számára feltárók életét beárnyékolta. A "haragos szellem" először Lord Carnarvonra (a felfedezés erkölcsi és anyagi támogatójára) sújtott le. 1923-ban egy elmérgesedett moszkítócsípés és tüdőgyulladás következtében halt meg. Következett Gerges Bérnédite, a párizsi Louvre egyiptomi régészeti osztályának vezetője, aki agyvérzésben halt meg, melyet a Királyok-völgyének fullasztó melege okozott. Nem sokkal ezután a kutatócsoport egy másik tagja, Arthur C. Mace, a New York-i Metropolitan Museum egyiptomi régészeti osztályának segédőre halt meg hirtelenül. Azt tartják, e sorozatos elhalálozás tragikusan emlékeztetett azokra a legősibb időkből származó feliratokra, amelyek a legszörnyűbb sorssal fenyegették meg mindazokat, akik a holtak birodalmát háborgatják. Az átokról szóló legenda az események e sorozatával sokak szemében megalapozottnak látszott.