A baromfiak parazitás bántalmai 1. (A pulykák fertőző vakbél- és májgyulladása)

A BAROMFIAK PARAZITÁS BÁNTALMAI (1.)

A baromfi szervezetében, szerveiben, bőrén, a tollakon vagy a bőrben számos olyan parazita tartózkodik, melyek a szárnyasok téteményképességét, termelését, a növendékek fejlődését vagy egészségét veszélyeztetik, és nem egyszer az állatok elhullásával járnak.

Míg az egysejtű élősködők a gazdaszervezet erősebb vagy gyengébb ellenálló képességétől függően a szervezeten belül képesek elszaporodni, és ennek következtében sok esetben elhullással végződő betegséget okoznak (ostoros véglények, kokcidiumok stb.), a többsejtű állatok közé tartozó paraziták oly gyakoriak, hogy szinte alig találunk egyedet, amelyen vagy amelyikben valamelyikük ne fordulna elő (galandférgek, orsóférgek, légcsőférgek, gyomorférgek stb.), miután pedig a baromfi szervezetén belül nem szaporodnak, kártételük ennek megfelelően a szervezetben megtelepedett élősködők számától függ, azzal arányos, és csak ritkán okozzák az állat elhullását.

A külső élősködők az ízeltlábúak közé tartoznak. Ezek a bőrön és a tollakon vagy a bőrben telepednek meg. Egyes külső élősködők állandóan a baromfin tartózkodnak, mások csak táplálékszerzés idején keresik fel őket. Tömeges előfordulásukkal nemkívánatos mértékben zavarják a baromfit, károsítják egészségi állapotát, tollazatát. Az is előfordul, hogy valamely súlyos kimenetelű fertőző betegség kórokozóját oltják be a baromfiba.

A továbbiakban azokat a gyakoribb fertőzéseket, betegségeket, azok tüneteit és az ellenük való védekezést valamint a korszerű orvoslásuk lehetőségeit fogjuk ismertetni, melyeket a paraziták idéznek elő a baromfiak, a szárnyasok szervezetében.

Az egysejtű élősködők okozta bántalmak

A PULYKÁK FERTŐZŐ VAKBÉL- ÉS MÁJGYULLADÁSA /Blackhead, Histomonosis/

Mindennapos állatorvosi gyakorlatom során, főként a kispulyka-kihelyezési akciók alkalmával, gyakran találkoztam a fertőzéssel, mely nem egyszer olyan súlyos formában lépett fel, hogy a fiatal pulykaállományban akár 80-90 százalékos elhullás is jelentkezhetett. De olyan eset is volt, hogy a kedvező fejlődéssel, gyarapodással induló állományban néhány héttel a leadás előtt lépett fel a bántalom – súlyos hasmenéssel és az állatok legyengülésével, következésképpen a levágás során foganatosított nagyszámú kobzás miatt a sok munka, vesződség, ráfordított költség semmibe veszett, sőt olykor a hízlalás ráfizetésessé vált.

Sokáig úgy tartottuk, hogy a betegség mindenekelőtt a pulykák betegsége, az utóbbi években azonban kiderült, hogy kezd komoly veszélyt jelenteni a brojler tenyészállatokra nézve is.

Csirkékben a blackhead fertőzés észrevétlen maradhat, csupán átmeneti leasiókat okozva a vakbélben (typhlitis). Az elmúlt években azonban nyugtalanító módon egyre gyakrabban jelentkezik a betegség súlyos formában Leghorn és brojler tenyészállományokban is. Az érintett állományokban a mortalitás napi 30-200 egyedre emelkedik, és súlyos klinikai tünetek jelentkeznek. Az elhullásokból eredő veszteségek mellett a betegség hosszú időre kihat a tojástermelésre is (Larry R.McDougald prof.).

További gondot jelent, hogy a betegség megelőzésére és gyógykezelésére jól bevált gyógyszer a Dimetridazol hazánkban is betiltásra került. Az elmondottak tehát feltétlenül szükségessé teszik, hogy a bántalom elleni megelőző és védekezési szabályokat megismerjük, és maradéktalanul betartsuk.

A BETEGSÉG ELTERJEDTSÉGE

A betegség az intenzív pulykatenyésztéssel foglalkozó államokban mindenütt elterjedt. Amerikából a pulyka őshazájából került Európába, és sokhelyütt olyan intenzitással lépett fel, hogy megfelelő védekezés hiányában egész állományok pusztultak ki. Jellemző, hogy a századfordulón egyes földrészeken (pl. Rhode Islandben) teljesen fel is hagytak a pulykatenyésztéssel. A betegség hazánkban is súlyos veszteséget okozott.

A KÓROKOZÓ

A bántalom okozója a HISTOMONAS MELEAGRIDIS, 8-19 μm nagyságú, nagyjából répa alakú pleomorph (= sokoldalú, nagyfokú változékonyság) élősködő. A szövetekben előforduló alakjainak nincs ostora. Ostoros formái a vakbelek lumenében találhatók.

Mikroszkóppal vizsgálva a kórokozó amőbaszerűen változtatja az alakját, és két vagy több ostorral rendelkezik, amelyek segítségével egyik oldalról a másikra gördülve mozog. Gazdája lehet a házityúk, gyöngytyúk, fácán, fogoly, páva, fürj stb., de a legfontosabb kórtani jelentősége főleg a fiatal, 1-4 hónapos pulykákban van. A kórokozó leggyakrabban a madarak végbelében tartózkodik.

Talán itt kell megjegyezni, hogy miért is nevezik a betegséget blackheadnek vagy németül Schwarzkopf-krankheitnek, azaz magyarul feketefej-betegségnek. Azért, mert a betegség egyik tünete a fej lógatása, aminek következtében a fej és a függelékeinek a bőre a vérpangás következtében sötétvörössé, csaknem feketévé válhat. Tehát a kórokozóval kapcsolatban az elnevezésnek nincsen jelentősége.

A FERTŐZŐDÉS

A hisztomonaszok a vakbelek apró sérülésein jutnak be a szervezetbe. Ilyen sérüléseket okoznak a nyálkahártyába behatoló vakbélféreg (heterakis) lárvái, amelyek egyúttal a hisztomadózis leggyakoribb terjesztői.

A pulyka és más tyúkfélék vakbélférgeiben és azok petéiben szinte mindig vannak hisztomonaszok. Ezek a petékből kibújt és a vakbelek falába hatoló lárvákkal a szövetekbe kerülnek, ott elszaporodnak, majd a vérárammal a mába is eljutnak.

A heterakis peték mindenféle tyúkféléből ürülhetnek, minthogy azonban a blackhead főként a pulykában okoz betegséget és csak ritkábban a tyúkfélékben, utóbbiak szemmel láthatóan egészségesek, ugyanakkor a pulyka blackheadjének a leggyakoribb és legveszedelmesebb terjesztői! Hazai megfigyelések is igazolták, hogy a bántalom olyan állományokban jelentkezett, ahol az előző évben tyúkot tartottak. Úgy találták, hogy a szűz területre kihelyezett és elkülönítve tartott pulykákban a betegség nem fordult elő.

KLINIKAI TÜNETEK

A fertőződés után kb. 2 hét múlva először a bélsár hígabbá és sárgássá válása tűnik fel. Később általános gyengeség, aluszékonyság, étvágytalanság, szárnylógatás, a többi állattól lemaradás utalhat a betegségre.

Általánosan ismert – bár nem specifikus – tünete a betegségnek a fej lógatása, minek következtében fej és függelékeinek a bőre a vérpangás következtében sötétvörössé, csaknem feketévé válhat. A betegség ennek alapján kapta a blackhead (fekete fej) elnevezést.

A bántalom előrehaladtával a hasmenés erősödik, az ürülék fehéres, sárgás vagy éppen zöldes lehet, és benne fibrin-cafatok találhatók. Fiatal pulykák mortalitása természetes fertőződés után nagy, az állomány akár 60-90 százaléka elhullhat. Idősebb pulykák között a járvány elhúzódó természetű, de ha sokáig tart, az állatok jelentős része elpusztul. Fontos megjegyezni, hogy a betegségen átesett pulykákban csak rövid ideig tartó védettség alakul ki, a pulykák 2-3 hét alatt újra fogékonyak, és azt a betegség elleni védekezés során figyelembe kell venni.

Black-head pulykában

MIT LÁTUNK A BONCOLÁSKOR?

A vakbélben a kórokozó behatolása helyén ritkábban vagy sűrűbben elhelyezkedő egészen gombostűfej nagyságú gócok keletkeznek. Az első elhullások boncolásával még nem találni májbeli elváltozásokat. Idültebb esetekben a vakbelek fala megvastagodott, nyálkahártyája elhalásos, a kilépett fibrin pedig kompakt dugóként tölti ki a vakbél üregét.

A fekélyektől a vakbél fala átfúródhat, hashártyagyulladás alakulhat ki, és a kilépett fibrin a vakbeleket összetapaszthatja a környezetükkel.

Ha a kórokozók a portális rendszerrel a májba is eljutottak, a jellegzetes tünetek itt is láthatóvá válnak. A máj megnagyobbodott és benne kisebb, majd 1-2 cm átmérőjű, szürkéssárga elhalásos gócok alakulnak ki.

Gyöngytyúkokban esetenként generalizált formában jelentkezik a bántalom, és ilyenkor gyulladásos elhalásos gócok észlelhetők a vakbélen és a májon kívül a lépben, tüdőben és a vesében is.

Csirke mája két héttel a histomoniasissal

történt fertőződés után, elhalásos gócok

MEGELŐZÉS – VÉDEKEZÉS

❶ A pulykákat óvni kell a fertőződéstől. Csak olyan helyre szabad telepíteni, ahol a tyúkfélék legalább 2-3 éve nem tartózkodtak. A pulykatelepek közelében tilos a tyúktartás.

❷ Ügyelni kell a higiéniás viszonyokra. Főként arra, hogy az ivóvíz és a takarmány bélsárral ne szennyeződhessen.

❸ A védekezésben az alapvető tétel, hogy a betegség forrása a pulykákban vagy tyúkfélékben élősködő vakbélféreg (Heterakisz). Amint olvashattuk, ennek petéivel jutnak be a hisztomonaszok a pulyka bélcsatornájába. Vagyis ezeknek a férgeknek a hiperparazitája. Ebből következik, hogy a megelőzés hatásos módja a vakbélférgek időnkénti eltávolítása. A vakbélférgek elpusztítására eredménnyel alkalmazható többek között a Flubenol 7 napos adagolással a mellékelt utasítás szerint. A gyógyszer állatorvosi rendelvényre kapható.

❹ Nagyon fontos a takarmány kiegészítése A-vitaminnal!

❺ Tudni kell, hogy a betegségen átesett pulykákban csak rövid ideig tartó védettség alakul ki. Az állatok 2-3 hét alatt ismét fogékonnyá válnak. Nagyon gyakori az egyéb kórokozókkal való „társfertőzés”, pl. Escherichia coli stb.

Mivel a Histomonas virulenciája nagymértékben függ a vakbél anaerob flórájától, a betegség kezdetén adott nagy mennyiségű antibiotikum elősegítheti a gyógyulást, és megakadályozhatja a fertőzés továbbterjedését.

❻ A kokcidiózis elleni védekezés. Az utóbbi időben végzett kísérletek bebizonyították, hogy a vakbél-kokcidiózis befolyásolja a Blackhead-járványok súlyosságát, elsősorban a Histomonas májba jutásának elősegítése révén. A kokcidiózis elleni védekezés tehát ugyancsak fontos a blackhead elleni küzdelemben.

❼ Az utóbbi időben megállapították, hogy a NOFURZOL-t tartalmazó szerek (pl. Difursal 300 gyógypremix stb.) alkalmasak a betegség megelőzésére.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. júniusában.)