A BAROMFI GALANDFÉRGESSÉGE
A baromfiban előforduló galandféregfajok száma az 50-et is
meghaladja. Fertőződhetnek a tyúkfélék, a pulykák, gyöngyösök,
a galambok, de a libák és kacsák is.
A galandféreglánc eleje rendszerint a karcsú nyakon ülő fej
(skolex), melyen különböző megtapadásra szolgáló berendezés
foglal helyet. A féreg teste lefűződés útján szaporodó ízekből
áll, melyek a lánc vége felé mindinkább nagyobbak. Az érett
ízek a lánc végén egyenként vagy rövid láncdarabok formájában
leszakadoznak. Az érett ízek nagy mennyiségű megtermékenyített
petét tartalmaznak, melyek bekerülnek a köztigazdába, amit a
baromfi elfogyaszt, és benne kifejlődik a galandféreglánc.
Ahhoz tehát, hogy a fertőzésre képes forma, az ún. ciszticerkoid
kifejlődhessen, mindenképpen valamilyen köztigazdába kell jutnia.
Köztigazda nélkül nincs fertőzés.
A KÖZTIGAZDÁK
A különféle galandféregfajok esetén más és más köztigazdák
szerepelnek (különböző csigák, földigiliszták, szöcskék,
házi- és istállólégy stb.). az egyes galandféregfajok
előfordulása szorosan összefügg a megfelelő köztigazdák
jelenlétével. Ez azt jelenti, hogy amikor megállapítottuk, hogy
melyik galandféregfaj okozta a fertőzést, azt is meg tudjuk
mondani, hogy milyen állatok közvetítették azt (pl. csigák,
földigiliszták stb.), következésképpen mely köztigazdák
gyérítésével csökkenthetjük a fertőzés lehetőségét.
A leírt köztigazdákat a baromfi szívesen elfogyasztja,
testanyagát takarmányul jól értékesíti. A fertőződés után
bizonyos fajok esetén már akár 8, másoknál 16-18 nap alatt
fejlődik ki az ivarérett féreg.
Hymenolepis lanceolata nevű galandféreg fejlődési vázlata
TÜNETEK
A férgek káros hatása táplálékelvonásban, a bél
nyálkahártyájának az izgatásában, és a férgek
anyagcseretermékeinek mérgező hatásában nyilvánul meg. Idősebb
madarakban a galandférgek ritkábban okoznak egészségi zavarokat,
de a tojáshozam csökken. Fiatalabb állatok azonban súlyosan
megbetegedhetnek, elveszítik az étvágyukat, hasmenést kapnak,
lesoványodnak, kevésvérűvé válnak, bágyadtak, étvágytalanok
lesznek.
A kacsák és libák galandférgessége különösen olyan vizeken
tartott állatokban fordul elő, ahol vadon élő vízimadarak is
megfordulnak. Az erősen fertőzött állatok lemaradoznak a
falkából, társaikat nem követik a vízbe, szívesen üldögélnek
a víz szélén. Ha elesnek, a gyengeség miatt alig képesek
felállni. Gyakori és feltűnő jelenség a csőr tátogása is.
ORVOSLÁS
A köztigazdák fertőzést közvetítő szerepének kikapcsolása,
gyérítése mellett például az előbbiek során már említett
FLUBENOL-lal történhet az állatorvos útmutatása szerint.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. augusztusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése