A SZOPORNYICA
A kutyák világszerte előforduló betegsége, mely az előző
évszázad végéig hazánkban is súlyos járványokat okozott, mint
a kutyák akkori leggyakoribb betegsége. A fiatal kutyák elhullása
mellett főként azzal okoz jelentős egészségkárosodást, hogy a
gyógyult kutyák többségében az idegrendszer károsodásának
következtében elhullás vagy például a szaglás elvesztése
esetleg görcsös illetve bénulásos állapot maradhat vissza.
A KÓROKOZÓ
A kutyák szopornyicáját a Paramyxoviridae családba tartozó
szopornyicavírus (CDV) idézi elő. A vírus iránt a kutya és
elsősorban a közvetlen rokonai (farkas, róka stb.) fogékonyak.
A szopornyica főleg a fiatal, egy éven aluli kutyák betegsége,
azonban előfordul idősebb ebekben is. Emberre teljesen
veszélytelen.
A FERTŐZÉS
A betegség terjesztésében főként a fertőzött kutyáknak van
jelentős szerepük, melyek főként orrváladékukkal és a
vizeletükkel ürítik a vírust. A bélsár lényegesen kevesebb
vírust tartalmaz.
A fertőzés nemcsak közvetlen érintkezéssel következhet be,
hanem a fertőzött váladékkal szennyezett takarmány, ivóvíz és
különféle eszközök közvetítésével is. A kórokozó
belégzéssel vagy szájon át kerülhet be a fogékony állat
szervezetébe. A lappangási idő általában 3-4 nap.
TÜNETEK
A betegség lefolyása és a tünetek súlyossága számos
körülménytől függ. Nevezetesen az állat korától, az állat
immunbiológiai állapotától (parazitás fertőzöttség,
vitaminhiány okozta immunszupresszió), a tartási körülményektől,
az ellenálló-képességtől, a vírus megbetegítő képességétől,
mely vírustörzsenként eltérő lehet stb.
A túlheveny formával többnyire a nagyon érzékeny kutyák
esetében találkozunk. Ezeknél már egy-két napos bágyadtság,
levertség és lázas állapot után bekövetkezhet az elhullás.
Leggyakrabban azonban heveny formában zajlik le a betegség, melyre
jellemző a kétfázisú lázgörbe. Ez azt jelenti, hogy az első
szakaszban a 3-7 napos lappangási idő után 41,5°C-t meghaladó
hőemelkedés, savós orrfolyás és kötőhártya-gyulladás alakul
ki. A betegek kedvetlenek, étvágytalanok. Ezután 2-3 napos
láztalan állapot következik, és visszatér a beteg étvágya is.
Egy-két nap múlva azonban a láz ismét felszökik, és ezzel egy
időben az állatok ismét étvágytalanok és kedvetlenek lesznek.
Gennyes kötőhártya-gyulladás (1. KÉP), tüdőgyulladás, gyomor-
és bélgyulladás is kialakulhat.
Szopornyica. Gennyes kötőhártya- és orrgyulladás
Az állatok orrnyílásából savós nyálkás váladék ürül, mely
rászárad az orrnyílások környékére, ezért a kutyák
szörtyögve lélegeznek, a szemükből váladék szivárog. A vemhes
szukák elvetélhetnek.
Az emésztőcső megbetegedését hasmenés, hányás, olykor torok-
és mandulagyulladás jelzi.
A bőr megbetegedése során a vékonyabb bőrrel fedett has alján
és a combok felületén piros foltok, pusztulák képződnek, melyek
utóbb pörkké száradnak. Idült esetben a talppárnák
megkeményednek (keménytalp-betegség, 2. KÉP).
Szopornyica. "Keménytalp" betegség
A betegek egy részében idegrendszeri zavarok is mutatkozhatnak.
Enyhébb esetekben csak tompultságot észlelünk, máskor azonban
egyes izomcsoportok rángógörcse, mozgászavarok valamint bénulások
is kialakulhatnak.
GYÓGYKEZELÉS – VÉDEKEZÉS
A baktériumos szövődmények kivédésére antibiotikumokat,
lázcsillapítókat, hányást és hasmenést csillapító szereket,
vitaminokat (B-vitamin) adunk. Talpkeményedés esetén a
megkeményedett bőrrészeket vazelinnel, csukamájolajjal stb.
kenhetjük be.
A betegség vakcinás oltással megelőzhető. A kölyökkutyáknak,
ha kolosztrális védettsége van, 9 és 12 hetes korukban, majd
évente egyszer kell oltani. A 3 hónaposnál idősebb kutyákat 2-3
hetes különbséggel kétszer egymás után vakcinázva legalább
egy évig tartó védettség alakul ki. A vakcina rendelése,
alkalmazása és igazolása állatorvosi feladat.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. novemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése