A szarvasmarhák parazitás betegségei 3. (Kampósférgesség)

A SZARVASMARHA KAMPÓSFÉRGESSÉGE (Bunostomosis)

Azokban az esetekben, amikor a fiatal szarvasmarhák – különösen a legeltetési időszak végén – súlyukban, fejlődésükben feltűnően visszamaradnak, kötőhártyáik sápadtak, hasmenés is mutatkozik, gondolni kell a kampósférgességre is. A kórokozó a vékonybélben tartózkodó Bunostomum phlebotomum nevű, 15-28 mm hosszúságú, durva cérnaszál vastagságú fonálféreg. A parazita szürkésfehér színűm főleg vérszívott állapotában pedig kissé pirosas, a feji vége hajlott.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés az állatok bélsarával külvilágra jutott petékből kikerülő ébrényeknek kétszeri vedlése után keletkező, fertőzésre alkalmas, érett lárvákkal történik. A fertőzés kétféle módon történhet, nevezetesen a szájon át és a bőrön keresztül.

A lárvák egy része az ivóvízzel (pocsolyák, állóvizek, szennyes vályúk) vagy pedig a lárvákkal fertőzött takarmánnyal, máskor az alom felszedése útján jut a szervezetbe. Amikor az állat a fertőző lárvát lenyeli, az egyenesen a vékonybélbe jut, ahol megtelepszik.

A lárvák más része a bőrön át hatol be a szervezetbe, a sáros, nedves talajon való taposás, a sárnak bőrre freccsenése stb. útján. Ezúttal a bőrbe került lárvák a vér- és nyirokárammal a tüdőbe jutnak, onnan pedig a légcsövön a torokba, majd pedig a nyelőcsövön át a vékonybélbe, ahol megtelepedve ivarérettekké válnak, és megkezdik káros tevékenységüket. A férgek a teljes ivarérettségüket kb. 10 hét alatt érik el.

KÓRFEJLŐDÉS

A kampósférgek oly módon okoznak sérüléseket a bél nyálkahártyáján, hogy a szájtokjukban szívják a nyálkahártya egy részét, azt megemésztik, majd lenyelik. A paraziták kifejezetten vérszívók is. A féreg a szájtokba foglalt nyálkahártyarészlet elfogyasztása után más helyen tapad meg, és ott folytatja a hám evését.

A károsodás egyrészt a vérszívás folytán előálló vérveszteségből adódik (újabb és újabb helyen megtapadva apró, vérző sebeket okoznak), ugyanakkor az általuk megsértett nyálkahártyán keresztül baktériumok is könnyebben tudnak a szövetek mélyére hatolni.

KLINIKAI TÜNETEK

Ha nem súlyos a fertőzés, a növendékmarhák bágyadtak, rosszul fejlődnek, a takarmányozáshoz képest rosszabb kondícióban vannak, szőrük borzas. A kötőhártyáik a rendesnél sápadtabbak.

Ha a fertőzés súlyosabb, hosszas betegség után az állatok toroktáján, esetleg a lebernyeg alján vagy a lábak végén is hűvös vizenyős beszűrődéseket lehet látni és tapintani.

A fertőzött állatokon hasmenés mutatkozik, mely súlyos esetekben véressé válik, a szemek mélyen beesettek, a kötőhártyák egészen porcelánfehérek. A súlyosan fertőzött állatok akár pár hét alatt elhullanak.

Igen fontos megemlíteni, hogy aránylag enyhe fertőzés is súlyosabb következményekkel jár akkor, ha az állatok egyidejűleg más parazitákkal (májmétely, tüdőférgesség stb.) is fertőzve vannak, vagy ha a takarmányozás nagyon gyenge.

KÓRJELZÉS

Miután az elmondott tünetek számos egyéb betegség esetén is hasonló képben mutatkozhatnak, a biztos diagnózis vagy bélsárvizsgálat vagy pedig boncolás útján történet. A bélsár mikroszkópos vizsgálatával az elég nagy számban ürített jellegzetes peték kimutathatók.

Boncolás esetén az epésbél kezdeti szakaszában olykor jelentős számban megtalálhatók a szabadszemmel is jól észrevehető durva cérnaszál vastagságú, rendszerint a feji végükkel a nyálkahártya mélyében megtapadt szürkésfehér, esetleg a vértől vöröses, feji végükön kampószerűen begörbült férgek.

VÉDEKEZÉS – ORVOSLÁS

1. Gondoskodni kell arról, hogy sem a takarmány, sem az ivóvíz ne szennyeződhessék bélsárral, a hasmenéses állatokat el kell különíteni.

2. A takarmány keveréséhez és hordásához használt villát ne használjuk trágyaszedésre.

3. Az itatás mindig kifogástalan, tiszta kútvízből, ne a legelőn levő tócsák vagy árkok vizéből történjen.

4. Gyanú esetén mikroszkópos bélsárvizsgálattal minél előbb tisztázni kell az esetleges fertőzöttség tényét, és ha szükséges, a fertőzött állatokat féregteleníteni kell – az állatorvos utasítása szerint.

Példaként megemlítem, hogy az IVERGEN nemcsak a bagócslárva-fertőzöttség, a tüdőférgesség, de a kampósférgesség esetén is hatásosan alkalmazható az előbbiek során leírt módon.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. áprilisában.)