A MÉTELYEK OKOZTA PETEVEZETŐ GYULLADÁS (Prosthogonimosis)
Annak idején a Zala megyei M-i halastó mellett létesített
baromfitelepről azzal a panasszal kerestek meg, hogy a tyúkok
tojáshozama nagy fokban csökkent, és több tyúk is lágyhéjú
tojást tojik. Egyik-másik esetben előfordult, hogy a tojásban nem
volt sárgája sem, ún. hamis tojás termelődött.
Hirtelenében arra gondoltam, hogy kalciumhiány lehet a baj oka, és
rendeztük a takarmányozást. Kiegészítettük a takarmányukat
kalciummal, vitaminnal stb.
Miután azonban a helyzet nem javult, sőt egyre több tojótyúk
étvágytalanná vált, gubbasztott és pingvinszerű testtartása
hashártyagyulladás gyanúját is felvetette, 2 beteg állatot
elvéreztettünk és felboncoltam. A boncolás során a petevezető
gyulladását lehetett megállapítani, egyik esetben pedig
kisebb-nagyobb fehérjerögöket találtunk abban, majd sikerült
megtalálni a bajt okozó húsvörös színű mételyeket is.
Igaz, hogy a petevezető mételyes fertőzöttsége hazánkban ritka
parazitózis, de az elmondott tünetek esetén erre is kell gondolni.
És főként víz közelében a szitakötők rajzása idején,
május-június hónapokban, ugyanis a szárnyasok a mételyekkel
fertőződött szitakötők és azok lárváinak elfogyasztása során
fertőződnek. A tojótelepet a Gazdaság miután ráfizetésessé
vált, felszámolta.
A KÓROKOZÓ
A bántalom okozója egy apró, mindössze 5-15 mm hosszúságú
húsvörös színű élősködő, a Prosthogonimus cuneatus nevű
métely, mely tyúkban, ritkábban kacsában is a Fabricius-féle
tömlőben (= madarakban a kloáka dorsális felületén helyezkedő
„nyirokszövet”, mely legfontosabb jelentősége a limfociták
képzésében van) tartózkodik, majd onnan olykor a petevezetőbe is
eljut, és annak gyulladását okozza. Ez pedig a tojástermelés
zavarával jár.
KÓRFEJLŐDÉS
A mételyek fejlődésében két köztigazda szerepel: az egyik az
édesvízi csiga, a másik pedig a szitakötő. A fertőzött
szárnyasok által ürített „petéket” felveszik a csigák, a
csigában a sporocisztákból ún. cerkáriák keletkeznek, és ezek
a csigákból a szitakötő lárvákba hatolnak. Itt betokolódnak
(metacerkáriák). A baromfi a szitakötő lárvák vagy éppenséggel
a kifejlett szitakötők elfogyasztása révén fertőződik.
A szitakötő lárvák szép időben gyakran kimásznak a vízből,
és a szárazföldön nem kis távolságra is eljutnak. A tyúkfélék
(kacsák) ilyen körülmények között tömegesen fertőződhetnek
metacerkáriákkal. Különösen veszélyes a május-június hónap,
amikor a szitakötők rajzanak.
A madarak Fabricius-tömlőjében tartózkodó mételyek általában
nem okoznak különösebb bajt még akkor sem, ha több van belőlük.
A baj akkor következik be, amikor a tömlőből a petevezetőbe
kerülnek, ahol súlyos gyulladást indítanak meg. Hogyan
kerülhetnek a kórokozók a petevezetőbe? Oly módon, hogy a tojás
lerakása után a petevezető összehúzódik, mely szívó hatása
során „beszippantja” a parazitákat.
Az összehúzódó szívó hatásra a mételyek a petevezetőbe
vándorolnak, és aszerint, hogy a petevezető melyik szakaszába
hatolnak, más és más természetű gyulladást indítanak meg. Ha a
petevezető hátulsó mészhéj anyagot termelő szakasza betegszik
meg, akkor ez puha héjú tojások termelődésében nyilvánul meg.
Ha pedig a mételyek tovább hatolnak, akkor a felsőbb szakaszok
megbetegedése a tojássárgája hiányos kialakulásában
mutatkozik, és a petefészek is beszünteti a működését.
Mindennek következtében egyrészt a tojássárgája hiányzik,
másrészt a petevezetőben kisebb-nagyobb alaktalan fehérjerögök
keletkeznek. A folyamathoz rendszerint hashártyagyulladás is
csatlakozik.
A petevezető gyulladását előidéző Prosthogonimus métely
fejlődésmenete
TÜNETEK
A beteg állatok kezdetben lágy héjú tojásokat tojnak, majd
beszüntetik a tojásrakást. Később a kloákából tapadós
folyadék szivárog, mely a tollakat összetapasztja. Az állatok
bágyadtak, étvágytalanok, sokat ülnek a fészekben. Ha
hashártyagyulladás fejlődik ki, akkor csakhamar elhullanak.
Azokban az esetekben, ha a tojáshozam zavarai tavak környékén
tartott baromfiállományban (tyúk, kacsa) a nyári hónapokban
jelentkeznek, gondolni lehet a mételyek okozta gyulladásra. A
bántalom gyanúja esetén a kezelő állatorvos utasítása szerint
kell eljárni a helyi körülmények ismeretében.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése