2013. február 17., vasárnap

Az orsóférges ló története (1. rész)

   A hosszadalmas vizsgálat

   Elmondok egy olyan történetet, mely az állatorvosi pályám legelején történt, és bizony mindvégig tanulságul szolgált. Az előírt gyakorlatok teljesítése után a hatalmas erdőségek közepette fekvő kis faluba, a karácsonyfáiról híres Surd községbe kerültem körzeti állatorvosnak. Akkor még villany sem volt a községben, és az általam ellátandó települések közül kettőbe köves út sem vezetett. De ezúttal nem erről szeretnék írni, hanem egy különös esetről.
   Az ötvenes évek elején, alig néhány nappal a szolgálati helyem elfoglalása után, egyik reggel jó korán, még jócskán a rendelési idő előtt felberregett a rendelőm éjszakai csengője, mely a súlyos, sürgős esetekre, hívásokra volt rendszeresítve. Összekaptam magam, és átrohantam. A 4 kilométerre levő Pátró községből vezetett át egy csikót a tenyésztő mielőbbi vizsgálatot kérve. Elmondta, hogy az állat napról napra soványodik, az étvágya is mind rosszabb, és az éjszaka is "bekólikázott". Nem mert várni, azonnal nézze meg állatorvos.
   Villámgyors reggeli után a betegvizsgálathoz láttam. Első pillanatban a sovány, némileg kiszőrösödött lovat látva valaminő parazitás betegségre, esetleg fogrendellenességre gondoltam. Mindenekelőtt tehát a kórelőzményről érdeklődtem. Kérdéseimre elmondta a gazda, hogy a csikó az utóbbi időben étvágytalan, nehézkesen eszik, bágyadt, a kondíciója pedig mindinkább rosszabbodik. Mindent külön kellett megkérdezni, de faggatózásomra elmondta, hogy nem hallotta köhögni, a bélsár-ürítése is normálisnak látszik, a takarmánya pedig megfelelő.
  Alaposan meghallgattam és kikopogtattam a tüdőt, a szívműködést, megmértem a belső hőmérsékletét, nagyon ellenkezett, amikor a szájterpesztővel kifeszítettem a pofáját, hogy megnézzem a fogait. Hosszadalmas és alapos vizsgálatom során a vérszegénységen kívül (melyre a sápadt kötőhártyák engedtek következtetni) semmi elváltozást nem tapasztaltam.
  Közben odavezettek egy tucat tehenet a körzetből, a szomszédos községekből, melyeket a jugoszláviai jóvátételi exportszállítások előtt meg kellett vizsgálni, hogy fertőző betegségtől, annak gyanújától mentesek és nem vemhesek. A száj- és körömfájás veszélye miatt minden egyes állat száját is ki kellett nyitni, és ily módon körültekintően meg kellett nézni. Ez előtt nem sokkal történt, hogy az egyik felvásárló helyen ezt a részletvizsgálatot nem végezte el a kolléga, és már külföldre érve mutatkoztak első ízben a veszélyes betegség tünetei. Megállapítást nyert ugyan, hogy még lappangási állapotban volt a bántalom (nevezetesen a ragadós száj- és körömfájás), így nem is tudhatott volna érdemben semmi elváltozást, jelet megállapítani, de miután az előírást (kötelező szájvizsgálat) elmulasztotta, ami (ismétlem) igen időigényes foglalatosság, súlyosan elmarasztalták. Ilyen idők jártak akkoriban.



  Egyet sem hagytam ki a szarvasmarhák közül tehát, és ezt azért hangsúlyozom, mert így a vizsgálat és az adminisztráció hosszú időt igénybe vett, de halaszthatatlan volt, mert időre jött a szállító gépjármű. Az "én lovam" pedig várni kényszerült, míg végeztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése