2013. március 21., csütörtök

Hawaii V/1

 UTAZÁS HAWAIIBA, A MESESZÉP, FÖLDI PARADICSOMBA
Egy óceánparti folklórműsor




Óceánparti folklórpartin vettünk részt, amely során Hawaiiból és néhány szomszédos szigetről (Kauairól, Oahuról, Lanairól) is jöttek csónakjaikon saját táncukat és dalaikat bemutató őslakosok. Nagyon kellemes, szórakoztató, színes, látványos, táncos, dalos felvonulás volt. Az óceániai népek közül a polinéziaiak és a mikronéziaiak Óceánia vikingjei - mondta kísérőnk, amikor megjegyeztük, hogy milyen nagyszerűen és otthonosan mozognak, táncolnak a csónakjaikon.





- Ezek a szigetlakók méltó társaik az észak-európai vikingeknek! - ismételte meg a bennszülött idegenvezetőnk. Már réges-régen értettek a legkülönfélébb csónakfajták elkészítéséhez a legegyszerűbbtől a legtökéletesebbekig. Olyan csónakokat is készítettek, melyekben akár két-háromszáz ember elfért. Ezek a járművek óránként 15 kilométert tettek meg, sőt a legjobb felépítésűek ennek a teljesítménynek még a kétszeresét is elérték.





A csónakot minden hosszabb út előtt nagy gondossággal rendbe hozták. Gerincét cápaolajjal bekenték, a mikronéziaiak pedig vörös festékkel mázolták be. A bekészített húskészlet élő kutyákból és disznókból állt, ezenkívül pedig mindig módjukban volt halat fogni. A növényi élelmiszerek közül a legegyszerűbben a kókuszdiót szállíthatták, teje mindig frissítő italt nyújtott, húsát pedig magas zsírtartalma tette tápláló étellé.





Hosszabb útjaikra tartós élelmet is vittek magukkal, pandanusz gyümölcs reszelt húsából készült "konzerveket", pörkölt tárót, édesburgonyát, szárított halat és a saját zsírjában párolt madarat. És mindezt tökedényben. A szélirány és szélerősség megállapítására toll- és fűzászlókat használtak. Iránytűt és más műszereket (aminőket az arab és kínai tengerészek már ebben az időben is használtak) nem ismertek.





Annál bámulatra méltóbbak voltak a tengerész-teljesítményeik, melyeknél csak a csillagokra, a vízi állatok és madarak viselkedésének megfigyelésére és a tengeri áramlatok ismeretére támaszkodtak. Legfontosabb tájékozódási pontok a csillagok voltak. Tökéletesen ismerték a csillagos eget. Rájöttek, hogy néhány általuk ismert állócsillag meghatározott viszonyban áll egyes szigetek helyzetével. Elemi tájékozódási pontként szolgált észak a Sarkcsillaggal, dél pedig a Dél keresztjével. Hát ezért nevezte a polinézek hajósait a vezetőnk Óceánia vikingjeinek...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése