A baromfikolera

Hatvanból keresett meg egy Olvasónk azzal a panasszal, hogy egy előnyösnek látszó üzlet kapcsán 45 kacsát vásárolt, melyek az átvétel során teljesen egészségesnek látszottak. Hirtelenében átmenetileg a ketrecekben szabadban az udvaron rakta le őket, de az éjszakai vihar esőjétől védve voltak.

Másnap reggel nagy bosszúságára 5 kacsa elhullott, de arra gondolt, hogy egymást „megtaposták” és megfulladtak. Ekkor helyet csinált nekik a baromfiudvarban, és hozzáengedte őket a sajátjaihoz, ahol kacsák, libák és tyúkok is voltak.

Néhány napig semmi baj sem történt, de 3 nap múlva újból talált 4 hullát, ami a vásároltak közül való volt. Ekkor már hívott állatorvost, aki baromfikolerát állapított meg. Gyógyszert írt fel, amit a sajátjainak is kellett adni, mert az állatorvos úgy tájékoztatta, hogy ez egy fertőző betegség, amit ily módon behozott a saját, egészséges baromfiudvarába, és a bacilus még az egészséges tyúkjait is veszélyezteti. Olvasónk kéri a betegség ismertetését, és hogy miként védhetné meg a jól termelő, egészséges baromfi-állományát a betegségtől.

Olvasónk nagy hibát vétett, amikor ismeretlen állományból hozott kacsákat, és azokat azonnal hozzáengedte a saját állományához. Talán ez a legfőbb tanulsága az egész tenyészetre súlyos veszélyt jelentő esetnek. Emellett az első elhullások okát is mielőbb tisztázni kellett volna.

Gyakori súlyos veszteségeket okozó betegség a baromfikolera, Olvasónk esete is tanulságos, a bántalom ismertetése bizonyára érdeklődésre tarthat számot tenyésztőtársaink körében is.

A KÓROKOZÓ

A baromfikolera valamennyi madárfaj túl heveny, heveny vagy idült elváltozásokban megnyilvánuló betegsége, amit egy Gram-negatív, Pasteurella multocida nevű baktérium különböző megbetegítő-képességű változatai idéznek elő. A kórokozó iránt a legfogékonyabbak a pulykák, a kacsák, a ludak, majd a házityúk, fogoly, fácán stb. mind a heveny, mind pedig az idült baromfikolerát megállapították számos vadonélő madárfajban is.

A betegség nemcsak hazánkban, hanem az egész világon előfordul hol heves járványok, hol pedig szórványos formában.

A fertőzött egyedek főleg légúti váladékokkal, a takarmány és ivóvíz közvetítésével fertőzik társaikat, amelyek többnyire szájon át, esetleg belégzéssel veszik fel a kórokozót.

A FERTŐZŐDÉS

A baromfikolera-járványok keletkezésének előfeltétele a virulens pasteurellák behurcolása, bár a tömeges megbetegedéshez többnyire szükségesek az ellenálló-képességet csökkentő, úgynevezett hajlamosító tényezők is.

MIKÉNT HURCOLHATÓ BE A KÓROKOZÓ?

1. Mindenekelőtt a beteg, a lappangási stádiumban levő, vagy éppenséggel a betegségből kigyógyult baktérium-hordozó állatokkal. Falun még mostanság is szokás, hogy lakodalomra összehordják a baromfiakat, azokat azonban, melyeket nem vágnak le, gyakran a háziasszony hozzáereszti a saját állataihoz. Nem egyszer pedig az ún. cserekakas volt a fertőzés forrása.

Tapasztalatok szerint a kórokozó behurcolása szempontjából a legnagyobb veszélyt éppen a kolerán átesett pasteurella-hordozó madarak jelentik. A vadonélő madarak közül a fertőzött baromfitelepekre, udvarokba bejáró fácánok, gerlék is fertőződhetnek, majd megbetegedhetnek, és ilyen módon maguk is a fertőzés forrásává válhatnak.

2. Gyakori hordozói a pasteurelláknak a baromfitelepen élő rágcsálók és az oda bejutó macskák is.

3. A fertőzött állatok elsősorban a száj- és orrváladékukkal ürítik a kórokozót, de az gyakran a bélsárban is kimutatható. Állományon belül tehát ezekkel a váladékokkal vagy a bélsárral szennyezett takarmánnyal vagy ivóvízzel is terjedhet a kór.

4. A kórokozó közvetítésében ugyancsak jelentős szerepet játszhatnak a ragályfogó tárgyak, az állatokat, a takarmányt, az állati hulladékot szállító járművek is.

5. Víziszárnyas telepeken fertőzési forrásként szerepelhetnek a fertőzött tavak és folyók.

6. Ugyancsak átvihetik egyik madárról a másikra a kórokozót a vérszívó paraziták is.

7. Sajnos sok helyütt a baromfiudvar nem zárt, a különböző udvarok baromfi-állománya érintkezik egymással, következésképpen fertőzhetik is egymást az állatok.

AZ ELLENÁLLÓ-KÉPESSÉG JELENTŐSÉGE

A baktérium-hordozó állatokat magukban foglaló állományokban látszólag behurcolás nélkül is jelentkezhet tömeges megbetegedés, ha az állatok ellenálló-képessége hirtelen lecsökken. Leggyakrabban melyek ezek a hajlamosító, kiváltó tényezők?

1. A különböző stressz-hatások (berobbanó, hirtelen időváltozás, megfázás, átcsoportosítás, kimerítő szállítás, ludak tépése, fácánok befogása, vakcinázások stb.) mind-mind elősegíthetik a betegség fellobbanását.

2. A leghevesebb baromfikolera-járványok az őszi időszakra esnek, amikor a fülledt nappalok és a hideg éjszakák váltakozása a szervezetet ugyancsak nagyfokban megterheli. A nem megfelelő istálló még fokozza ezt a hatást.

3. A vedlés szintén gyengítőleg hat. A tépés különösen drasztikus ellenálló-képesség csökkentő tényezőként szerepel.

4. A túlzsúfoltság nagyfokban csökkenti az állatok ellenálló-képességét. A nedves alomban képződő ammónia ugyancsak károsítja a nyálkahártyát, mintegy utat nyitva a pasteurellák behatolásának.

5. A nem megfelelő összetételű és nem kielégítő mennyiségű takarmány etetése! Különösen káros a hiányos A-vitaminellátás.

TÜNETEK

Attól függően, hogy milyen a kórokozó virulenciája és a szervezet ellenálló-képessége a lappangási idő 1-2, máskor 3-5 nap között változik.

1. Túl heveny, rohamosan lezajló esetekben arra sincs idő, hogy a betegség klinikai tünetei megjelenhessenek. Nem egy esetben előfordult, hogy a tyúk még bement a tojófészekbe és tojásrakás közben gutaütésszerűen elhullott.

2. Amikor a betegség heveny alakja jelentkezik, a betegek bágyadtak, tollazatuk borzolt, a szárnyukat lógatják. Jellemzőek a légúti tünetek, az enyhébb-súlyosabb nátha, a cikákolás, a tüsszögés, a fej rázogatása.

Egyes betegeken hasmenés alakul ki, és olykor az ürülék véres vagy csokoládébarna. A tojáshozam csökken.

3. A csekély virulenciájú törzsekkel való fertőzés után, vagy ha virulens pasteurellákkal történt ugyan a fertőzés, de nagyon jó volt az állatok ellenálló-képessége a bántalom szórványos, illetve idült formában mutatkozhat.

Idült esetekben lesoványodást, tartós náthát, hasmenést, ízületi gyulladást, olykor a nyak elcsavarodását észlelhetjük. Nem egyszer látható az ún. lebenybetegség, amikor az állebenyek megduzzadnak, kezdetben vizenyősek, fájdalmasak, majd utóbb az eltokolódás miatt keménnyé válnak.

ORVOSLÁS

Alaposan meg kell vizsgálni azokat a hajlamosító körülményeket, melyekről az előbbiekben olvashattunk, és azokat lehetőség szerint ki kell küszöbölni.

Számos a pasteurellák ellen eredményesen alkalmazható gyógyszerkészítmény van forgalomban, melyek kiválasztásakor gyógyszer-érzékenységi vizsgálatot ajánlatos végeztetni.

Jó eredménnyel alkalmazhatóak a szájon át adandó, főként az ivóvízben is adagolható gyógyszerek. Hatásosak a potenciált szulfonamidok, az antibiotikumok közül pedig melyek szájon át adva is jól felszívódnak (ampicillin, eritromicin, tetraciklinek, újabban a fluorquinlonok stb.). A gyógyszerek rendelése állatorvosi feladat.

MEGELŐZÉS

Legfontosabb a kórokozó behurcolásának a megakadályozása, az állomány megvédése a fertőzéstől. A védekezéshez tartozik a rendszeres rágcsálóirtás, a macskák, kutyák és sertések távoltartása a baromfiaktól. Ugyancsak fontos az alapos fertőtlenítés (hidroxigén lúg, Multicide, Virkon stb.).

A betegség megelőzésére oltóanyagok is rendelkezésre állnak, melyek alkalmazása állatorvosi feladat.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. augusztusában.)