Egy-egy országra, városra jellemző, "tájjellegű" vásárcsarnokok, bazárok, utcai árusok a szerző saját fényképeiből és
jegyzeteivel a világ minden tájáról - a teljesség igénye nélkül. Ha az
ország
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.
.
.
Kezdődik a bazársor! Persze ma sem tudom, hogy mi az a szerkentyű, mely
mellett magabiztosan állok, és invitálom utastársamat a bazárba. A választék miatt nem panaszkodhatunk: bőséges. Minden üzletben a
Szkanderbég-konyakot ajánlják, mint nemzeti italt. Csak később derült
ki, hogy sokkal drágábban, mint a nagyáruházakban.
.
.
.
.
Radnóton
megnéztünk egy román vásárt... A méretes lábosban jeges víz van és
abban a Bambi! Amilyen nagy a hőség, bizonyára hamarosan eladják.
.
.
.
.
És íme a nagyváros gyomra: a Viktória áruház vásárcsarnok és piac. És a
mi megmentőnk! Hogy miért? Sajnos út közben elveszett a csomagunk. Ez
azt jelenti, hogy otthonról a hideg télből jó meleg holmiban utaztunk
ide, errefelé pedig 30-40 fokos hőség fogadott. A könnyű ruháink
összepakolva a táskában voltak... immár a ferihegyi tolvajok
birtokában. A könyörtelen melegben a kegyetlenül vastag ruházatunkat
csak itt sikerült levedlenünk, és nyári holmit vásárolni. Bizony
megváltás volt számunkra.
.
.
.
.
Elmentünk
a piacra és a vásárcsarnokba, ahol számtalan olyan termékkel,
gyümölccsel találkoztunk, aminőt még sohasem láttunk és nem ismertünk. A
hawaii föld egyik leginkább esőáztatta területe. Évente 12 méternyi
csapadék hullik. A felhőknek a 3-4 ezer méter magasságig nyúló
hegyláncok szolgálnak csapdaként.
.
.
.
.
Állandó
zsivajgást, hangoskodást produkált a szállodánk szomszédságában levő
nagy piac, vásárcsarnok. Egy hatalmas sárga épület lőrésszerű
ablakokkal, mely 1937-ben épült. Itt minden kapható. A falvakból
idesereglenek a termelők. És hogy milyenek az árak?
Egy kg csirke 2 dollár, egy üveg sör ugyanennyi a szállodában, de a
piacon csupán 1 dollár. És mennyi a fizetése egy kambodzsai atyafinak?
Kb. 100-150 dollár havonta.
.
.
.
Belépünk
a vásárcsarnokba, a Makupába. Egy hatalmas, rendetlen bazár. Itt
mindent lehet kapni a nagy "összevisszaságban". Feltűnően figyel
bennünket a fekete szépség - aki a bájait kínálja - megfizethető áron
vezetőnk szerint, aki egyúttal arra is felhívja
a figyelmünket, hogy bármilyen jó alakúak és csinosak is ezek a
könnyelmű fekete pillangók (talán csak nagyon szegények), jusson a
jámbor turista eszébe, hogy ebben az országban is kiemelkedően magas az
AIDS veszélye.
.
.
.
.
Nap mint nap órákon át sétáltunk a tengerparton, ahol gyümölcsárus
bódécskák és faragványárusok kínálták a portékáikat. Szórakoztató és
egzotikus volt számunkra látni őket. Összebarátkoztam egy kenyai atyafival, és ezek után csak nála
vásároltunk. Ízlésünk szerint megrendeltük, amit szerettünk volna, ő
pedig két nap múlva hozta a kialkudott árért. Ő is jól járt, és mi is
elégedettek voltunk.
.
.
.
.
Menjünk
fel a felső szintre, hiszen a csarnok emeletes. A galériáról letekintve
szemünk elé tárul a hatalmas árukínálat és a vásárlók tarka, mozgalmas
sokasága. Ez egy valóságos egzotikus kavalkád a mediterránium
színezetével, különlegességével. Sokáig gyönyörködtem a nem mindennapi
látványban.
.
.
.
.
A
Nagy Bazár legalább olyan helyet foglal el Isztambul idegenforgalmi
nevezetésségei között, mint az Aja Szófija vagy a Kék Mecset. Mi is
tulajdonképpen a fedett bazár? Egy egzotikus, jellegzetesen török,
tarkabarka, hangos és mozgalmas, izgalmas város.
A török városépítészetnek mindig is egyik karaktermeghatározó tényezője
volt. Ezeket üzleti központoknak tekintették, erős falakkal vették
körül - tehát teljes biztonságot nyújtottak a közel 4000 bolt
felbecsülhetetlen értékű árukészletének. A bazárnak saját őrsége is van,
reggel 8 és este 7 óra között tart nyitva.
.
.
.
.
És a hűsítő vízfürdő után meglepetésünkre egy hegyi presszó a meredély
szélén. Itt nemcsak üdítő italokat, de akár sört is lehet kapni a
sokféle bóvli áru mellett. Nem hittem volna, hogy ezen a kopár
pusztaságon is lehet inni egy jó török kávét. Megkóstoltuk.
.
.
.
.
És
máris a híres damaszkuszi fedett bazárban vagyunk! Nem egy utca, nem
egy háztömb vagy egy átjáró, hanem egy egész városrész - tulajdonképpen
teljes város. A régi dicsőséges mohamedán kelet gazdasági életének mesés
kincsesházának késői örököse. Az arabok a bazárt szuknak nevezik. A szó
eredetileg azt a közpiacot jelentette, amelyen áthajtották az állatokat
és az árukat.
.
.
.
.
Egy kis üzletet látunk, és mindjárt mellette a rivális, a mozgóárus, aki
bambuszrúdra erősített kosarakban a vállán viszi az üzletét, a
portékáját.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése